Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-09-17 / 74. szám

Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29558. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nyiltiér soronként 80 fr Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. XXXVII. évfolyam, 75. szám. r A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Nyíregyháza, 1916. szeptember 17. Csütörtök A posta. Az emberi társadalom általános műveltségének egyik biztos fokmérője, hasznos közvetítője és sikeres továbbfejlesztője a posta. Mai alakjában nem régi intézmény, de mint világposta mindig lépést tartott a nemzetközi szolidaritás fejlődésével, s amily mértékben föltételezi a bizalmat, olyaténképen méltó a bizalomra. Alapja a kulturérzék: civilizálatlan népek közt nem verhet gyökeret. Eleme a szabadság: bilincsre vert gondolattal, rabláncra fűzött szóval nincs mihez fognia. Fejlesztője a kulturigény: ott a leghatalmasabb ahol ez a legnagyobb. Olyan a posta, mint a jó levegő: ma már élni is alig tudnánk nélküle. Hegyek magassága, tengerek mélysége elválasztja egymástól: a posta egymáshoz fűzi a népeket és nemzeteket. A háború távolságokat állit a hadbavonúltak és otthon maradottak közé: a posta nem ismer távolságot, hanem azon túl is egybeköti az egymáshoz tartozókat. Levelet Írhatni és levelet kaphatni annyi, mint a legnehezebb sorsot is elviselhetőnek érezni. Fontos értesítést küldhetni és szerezhetni annyi, mint az ügy sikerét nagy mértékben biztosítani. Olyan is a posta, mint a jó egészség: akkor vesszük észre, hogy van, amikor nincs. Képzeljük el, mit jelent az, amikor az együttműködésre utalt csapatok közt elvágják a posta-, távíró- és telefonösszeköttetést: erejüket megbénítja, munkájukat megzavarja a bizonytalanság. Gondoljunk vissza arra a néhány napra, amikor szünetelt a postaforgalom: mennyi fájdalom okozója, mennyi könnynek fakasztója volt a rózsaszín levélkék elmaradása . . . Ne bántsátok a postát; kevés intézményünk versenyezhet annak fontosságával és megbízhatóságával. Ha vannak hiányai, magunk igyekezzünk segíteni rajta. Ne bántsátok a posta munkásait; kevés hivatalnoki karunk versenyezhet az ő pontosságukkal és lelkiismeretességükkel. Ha vannak kívánni valóink, igyekezzünk mindig méltányosnak lenni. Epen a háborúban igen nagy a feladat, amely a postára vár, s igen nehéz a munka, amelyet a posta alkalmazottai végeznek. Békében nyomorgó munkásai, háborúban önfeláldozó hősei a kötelességtudásnak: megérdemlik, hogy buzgalmukat tisztelettel nézzük, bizalommal kisérjük és elismeréssel honoráljuk! Pont. (A «Nyírvidék» eredeti távirata.) IJadapest, szept. 16. Wolff-iigynökség jelenti Berlinből: A császár a főhadiszállásról e hó 15-én a császárnéhoz a következő táviratot intézte : Mackensen éppen most jelenti nekem, hogy a bolgár, török és német csapatok ma Dobrudzsában döntő győzelmet arattak a román és orosz csapatok felett. (Miniszterelnökség sajtó osztálya.; Közigazgatási bizottsági ülés. Szabolcs vármegye közigazgatási bizoltsága csütörtökön délelőtt tartolta rendes havi gyűlését dr. Ujfalussy Dezső főispán elnöklésével. Mikecz Dezső alispánnak a közigazgatás augusztus havi nevezetesebb esej menyeiről szóló jelentését Mikecz István . főjegyző adta elő. A jelentést kivonatosan f itt közöljük: A nehéz és súlyos harcokban lezajlott augusztus hónapot, a végzet egy ujabb megpróbáltatással zárta le, sokat szenvedett nemzetünk felett. E hó végével midőn a titani küzdelem a még mindég túl nyomó számú oroszokkal a máramarosi hegyek között folyik, ellenünk fordult volt szövetségeseink közül a második, ellenben az álnok és erkölcstelen hitszegés terén kétségtelenül a legelső: Bontania. Minden igaz ok nélkül, szerződése ellenére, az utolsó percig a jó barátság palástjába burkolózva, hazudozva és kegyeinket zsarolva támadott váratlanul hátba bennünket, mivel elérkezettnek hitte azt a pillanatot, melyet alkalmasnak vélt a maga rabló szándékainak a megvalósítására. Fájó szívvel kellett látnunk, hogy uj háborúnk első napjaiban hitszegő, hitvány ellenségeink taposták Erdély-részi vármegyénknek annyiszor megszentelt — földjét s egyelőre ugy látszik, meg kell szoknunk azon szomorú tényt, hogy Hazánk, e gyönyörű részeit gyűlölt ellenség kezein tudjuk. Bármennyire elönti is szivünket emiatt a keserűség és bárhogy is lázong e miatt minden cseppnyi magyar vér, de az orvtámadó, rablók időleges sikerein még sem szabad vitéz hadseregünkbe vetett bizodalmunknak meginogni, mivel a hadseregünk eddigi hatalmas sikerei nem engedik meg azt a feltevést, hogy készületlenség, vagy gyöngeség bocsátotta volna ál a Bomán hordákat a határhegységek természet adta roppant erősségein. Árulás és erkölcstelenség érhet el időleges sikereket, de a végleges diadalt mindig megtagadta a világtörténelem tanúsága szerint a sors oly nemzettől, mely létét és nagyságát ily fundamentumokra — akarta építeni, s épen azért bizton remélem, sőt hiszem és tudom, hogy Bománia alattomos és gaztámadása nem lesz képes a háború mérlegét ellenségeink javára billenteni. Szilárddá teszi ebbeli hitemet az a ludat, hogy a nemzetünk fiai messze idegen harctereken mint hódítók törhetlenül küzdöttek és kitartottak, elképzelhető-e, hogy harcban kipróbált fiainknak lankadjon harcikedvük, bátorságuk és acélos erejük akkor, midőn az otthonért a magyar nemzet létéért és becsületéért folyik a küzdelem s midőn a házi szentélyükbe betolakodóktól kell megtisztítani az országol. Addig pedig, mig katonáink Erdély bérceitől elkergetik e gálád ellenséget s a magyar nevet régi jó hírnevére méltóvá teszik, — nyíljon meg idehaza minden sziv a hozzánk menekülők iránt. Értünk szenvedik ők a hontalanság bús napjait, ne érezhessék hát itt magukat elhagyottnak és idegennek egy pillanatra sem. Becsület kérdése ez a szives látás és én előre is megnyugvással látom vármegyénk népét a becsület és kötelesség teljesítés ez ujabb mezején. A menekülök. Augusztus lió utolsó napján vettem a belügyi kormányzat azon rendelkezését, hogy a hadműveletek alakulása folytán a veszélyeztetett területekről a lakosság eltávolíttatni fog, s hogy hozzánk a Csik és Maros-Torda vármegyékből kilakoltatottak fognak elhelyeztetni. — E szomorú értesítés vétele után — bár a menekülők számát nem is tudva, felhívtam az elsőfokú hatóságokat, miszerint menekülők elhelyezéséről jó eleve gondoskodjanak s hogy minden lehetőt kövessenek el arra nézve, hogy a menekülő lakosság alkalmas elhelyezést és lehetőleg oly ellátást találjon, mely a magyar állam gondozásába vetett bizalmat megerősíteni alkalmas legyen, s mely a hozzánk érkezőkben bizalmat, szeretetet és hálát teremtsen, hogy a későbbi időkben is — nehéz helyzetükre vissza emlékezve — mindig szer<?tetteljesen gondolhassanak Szabolcsvármegye vendégszerető, — barátságos fogadtatására. Mintegy 20 ezer menekülőt véve figyelembe: Nyíregyháza r. t. városban 3500 A dadai alsó járásban . 3500 A dadai felső járásban . . 2000 A nyirbogdányi járásban . 2000 A kisvárdai járásban . . 2000 A tiszai járásban .... 1(XK) A nagykállói járásban . . 2000