Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-09-03 / 70. szám

Nyíregyháza, 1916. augusztus 3. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 63. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 2955S. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések fcrssabAs szerint számtttatnqji. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 80 f. A nyllttér soronként » fApró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó S fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Szózat. Ne mondjátok, hogy az aljasság nem fokozható.; az oláh nép, mint nemzet, megmutatta, hogy az erkölcsi sülyedésnek nincs határa seholsem, nincsen vége sohasem. Nemes harag fogta el lelkünket, mikor napvilágra került az olasz árulás: keserűnek találtuk a csalódás érzelmét. Most nincs szó haragról, ami csak számbavehető ellenfélnek jár ki: ennek a becstelenségnek megbélyegzésére még az utálat is kevés. Hagyján, hogy hitegetett bennünket: egy csalódással több vagy kevesebb nem sokat nyom a mi mérlegünkben. Azt is csak elviselnők valahogy, hogy csúnyán megzsarolta nemzetünket: egy milliárddal több vagy kevesebb nem érinti lényegesen a mi áldozatainkat. De orvul támadott, mint egy rablóbanda; lesből rontott ránk, hogy rajtunk szerzett erejét rajtunk próbálja ki először: nyilván megérett arra, hogy sorsát ne kerülje ki, hanem kíméletlenül lakoljon lelketlen gonoszságáért. Erdély, hazánk gyöngye, drága ékessége: mért, hogy ily undok ellenség sarkának kell virágos mezőidet végigtaposnia?! Erdély népe, édes testvéreink az ezeréves mult minden dicsőségében és szenvedésében: mért, hogy ily gyalázatos fajzat tesz földönfutóvá titeket?! Kemény bérceteket a szenvedélyek tengerének hullámai mossák; de csak addig mossák, mig meg nem törnek rajta s tarajos cafatokban nem térnek vissza oda, ahonnan elindultak. Kemény fejeteket hitvány mócok bunkócsapásai próbálják kikezdeni; de csak addig ütnek rajtatok, mig talpra nem álltok s vérébe nem fojtjátok a nem várt támadást.... Magyarok, akiknek azt a kitüntetést adja meg a gondviselés, hogy fenyitő ostorai legyetek a páratlan gonoszságnak: ne feledjétek el, hogy rajtatok függ most mindnyájunk szeme, rajtatok csügg mindnyájunk lelke. Megálltátok helyeteket a muszka mocsárban, a rác hordák között, a talján havasokban: százszor elbúsultan lendüljetek most a gonosz szomszéd ellen, hogy emberségre tanítsátok őt, s még unokái is remegve gondoljanak a mindent megfizető végső számadásra! Magyarok, akikre idehaza az a hivatás vár, hogy dicső küzdelmünk erőforrásai legyetek: gondoljatok arra, hogy menekülő testvéreink hozzátok folyamodnak, tőletek várják fájdalommal elhagyott otthonuk pótlását. Volt erőtök saját szenvedéseitek elviselésére, volt segítő karotok az elbukottak fölemelésére, volt elég könnyetek kedveseitek megsiratására; a veszteség aggodalmai, a szenvedés rémségei, a pusztulás gyötrelmei hozzák körünkbe a menekül leket: segítsünk rajtok magyar becsülettel, magyar emberséggel! V. J. II Balla Jenő polgármester az ide menekülő erdélyiek érdekében a következő felhívást bocsájtotta ki: Az álnok románok rutul visszaélve jóhiszeműségünkkel, hirtelen reátörtek Erdély délkeleti vármegyéire. A lakosságnak menekülnie kellett. A menekülők legtöbbje a rajta levő ruhán kivül egyebet sem tudott megmenteni és magával hozni. A kormány akként intézkedelt, hogy a Csík vármegyéből és Maros-Torda vár megyéből menekülők Hajdú és Szabolcs Vármegyében helyeztessenek el, addig is, mig lakóhelyükre ismét viszszatérhetnek. Polgártársak! Nem tudjuk ma még, hányan jönnék és mikor érkeznek mihozzánk Nyíregyházára. Akármennyién jönnek is: fogadjuk őket nem csak emberbaráti szeretettel, hanem hazafias készséggel. — Segítsünk rajtuk, minden tehetségünk szerint. Akik csak tehetik, ajánlják fel hajlékaikat számukra. Ezt a szándékukat jelentsék be a lehető legsürgősebben a katonaügyosztályban. A szegény menekülők a lakáson kivül első sorban élelmi szerekre vannak reáutalva. A kis gyermekek tejet, a nagyobb gyermekek és felnőttek ételnemüeket várnak tőlünk mindnyájunktól. Senki se vonja meg segitő kezét tőlük! Aki mivel teheti, siessen pártfogásukra. A vonatokon jövők számára szánt eleséget vigyük ki a vasúti állomás ra, ott adjuk át a kirendelt városi alkalmazottaknak, hogy azok a menekülők közölt azonnal kioszthassák. Mutassa meg Nyíregyháza város mindenkor hazafias és áldozatkész lakossága, hogy ezekben a nagy időkben is tudja és teljesiti hazafias kötelességét! Kisvasúti menetrend. Bessenyei-térről indul: Délelőtt 630*, 734, 807, 900, 1()00, H00. Délután 1215*, 115 230, 300, 410, 510. Este 600*, 700, 720, 815, 930 Sóstógyógyfürdőről indul: Délelőtt 602, 724*, 809, 930, H30. Délután 1250*, 1250, 208, 330, 410, 430, 530. Este 632*, 720, 751, 10°o. A vastagabb betűkkel nyomatott idő adatok távolsági vonatokra vonatkoznak, a csillaggal jelölt vonatok a Szőlőtelep-hegyközségig, illetve onnan közlekednek. tf

wjcmi j

w i ti n mwww

n fna tAtu

rrmwvw

wi

wr t>

i's"<rrinr ELŐFIZETÉSI DIJAK: Negyedévre ... 3K Félévre .... 6K Egész évre ... 12 K Ormuzd és Ármány harca. Amióta a világháború kitört, sokan elmélkedtek azon, hogy miért is lehetséges még mindig a háború, miért kell a XX-ik században visszatérnie minden borzalmával, minden vadságával és embertelenségével. Töméntelen cikket lehetett olvasni arról, hogy micsoda hallatlan veszteségek érték az egész emberiséget anyagi javakban, műkincsekben, nem is szólva a rengeteg véráldozatokról, amelyet (minden har coló nemzetnek hoznia kellett. Igaz, hogy nem csak az egyes nemzeteket, hanem az egész emberiséget is szédületes veszteségek érték, de ha az elkövetkezendő békére gondoltunk, mindig az a remény kecsegtetett bennünket, hogy a halál és pusztulás korszaka után újból átveszi uralmát az élet, az alkotás vágya, hogy kizöldül a fű az elesett milliók sirja felett, s ha talán lassan is, de elcsillapul örökre a gyűlölet, amely a világot lángbaboritotta. De ha jól a mélyére nézünk a történteknek, azt fogjuk látni, hogy érte ezzel a háborúval az emberiséget egy olyan veszteség is, amelyet egyelőre helyrehozhatatlannak kell tekintenünk és ez a veszteség nem más, mint a bizalomnak teljes megszűnése, lehetetlenné válása. Orgyilkosságok előzték meg a háború kitörését, hitszegés és árulás útjára léptek népek és fejedelmek. Igy volt ez a háború kezdetekor, igy, volt a háború folyamán, mig végre a román király, román kormány és román nép feltetto a koronát az árulás ördögének fejére. Ha a szorongatott, végveszélytől fenyegetett küzdőfél folyamodik az árulás és ármány fegyveréhez, az talán még ment hető, de, hogy a közel tízszeres többségben levő támadó fél keresse a siker kulcsát a csalásban árulásban, az oly elvetemültség, amely már a legelemibb, legkezdetlegesebb erkölcsi fogalmaknak megcsúfolása, keresztrefeszitése. Ellenségeink vérbe fojtották a békével együtt a bizalom lehetőségét is és felidéztek a világra egy olyan kort, amelyből csak a szenvedésnek, a vérnek tengerén át lehet valamikor egy jobb kor hajnaláig elvergődni. Becsülettel, hittel, bizalommal, az emberiség jobb géniuszába vetett reménységgel vettük fel az élet-halál-harcot. —Ma már végleg le kell mondanunk minden ábrándról, amit a becsületről alkottunk magunknak, s be kell látnunk, hogy nem segíthet más rajtunk, mint az elszántság, az örök éberség, a legtökéletesebb bizalmatlanság, ugy nyilt ellenségeinkkel, — mint a semlegesekkel szemben. A jó, és a rossz, az igazság, és a hazugság, a becsület, és a becstelenség, a hűség, és hitszegés, Ormuzd és Ármány, most vívják döntő harcukat a földtekén.