Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-07-23 / 58. szám

1916. julius 23. JífmrmÉK. 58-ik szám 3 Színház, A mult szombati előadás nagy és kellemes meglepetést okozott. Karmesterünknek, Bruckner Lászlónak eredeti operette-je, a Senki lánya cimü került sorra és ugy találjuk, hogy egy igazi tehetséggel állunk szemben. Az első felvonás oly pazarul szórta a hangulatos és tetszetős melódiákat, kettősöket, táncszámokat, a hangszerelésben annyi eredetiséget producált, a hangulatfestés oly meglepő volt, hogy bátran jósolhatunk a szerzőnek nagyobb színpadokon is müvével nagy sikert. A második felvonás fejezése mesterien sikerült, a harmadik felvonás visszaesést mutat. Most is, mint már sokszor éreztük a zenekar hiányos voltát. Gömöry, Véghelyi és Szigeti voltak homloktérben. A közönség sokat tapsolt és ezek a tapsok főleg a zeneszerzőnek szóltak. Hétfőn Vaida Ilonka a Tanítónőben lépett fel. Ezt az előadást is a legjobbak közé jegyezzük fel. Vajda Ilonkától eltekintve, kinek ez a szerepe a legjobb, legtökéletesebb és legszebb alakításai közül való, a többi szereplők is lelkiismeretesen törekedtek a tökéletes felé. Baróti nagy hatást ért el. Heltai pompás volt. Zsúfolt ház adózott elismerésével a vendégmüvésznőnek. Az Osztrigás Miczi előadásáról jobb volna nem szólani Szerep nem tudás, kinos szünetek, jelenetek összezava'ása és vontatottság tették teljesen élvezhetlenné az előadást. A szerdán előadott magyar darab, Bartos Lajosnak a fiatal szerzőnek Szerelem cimü darabja — bármiként gúnyolódjanak is miatta — jóleső büszkeséggel töltött el. Mindig nagy az örömünk, magyar darab teljesen uj gondolatok, uj megfigyelést sikerrel és hatással visz színpadra. A Szerelem méltán sorakozik az ujabb irodalom legsikerültebbjei közé. Az előadás a legjobbak közül való volt és különös érdekességet kölcsönzött annak a Forgách Sándor ünneplése. A művész láthatta, hogy lelkiismeretességét, ambitióját, kiváló képességeit köközönségünk szeretettel és becsüléssel hálálja meg. A csütörtöki kabaré, a pénteki Nőstényördög szindráma, mely Forgács Jenőnek juttatta az elismerés tapsait és végül a mai búcsúzó előadások után bezárulnak a színház kapui, egy soha nem tapasztalt élénk, folyton zsúfolt házat mutató színházi idény után. Az igazgató és a társulat meg lehet elégedve az itteni tartózkodás eredményével. Tapasztalhatták, hogy városunk méltányló, lelkesedni tudó közönséggel bír. Ezt azonban honorálni kell. A midőn szíves örömmel állapítjuk meg, hogy a Forgácsok különösen Forgács Sándor, Gömöri és Koltai, Hevesi Mariska, Szigeti Irén, kit különösen megkedvelt a közönség, kiváló erők, hogy Heltai a legkedvesebb és legjobb színészünk, hogy Zombory Ilonka a legbájosabb táncosné, hogy Viola és Véghelyi jól megállják a helyüket és hogy nagyjában a társulat megfelelő volt, de kiegészítésre szorul: az igazgatónak is meg kell állapítania, hogy a zenekar nagyon hiányos volt felszerelésben, hangszerekben, és itt elnézésünket a jövőben igényelnie nem szabad. Igazán sokszor bámultuk, sokszor sajnáltuk a kitűnő karmestert, mint kellett a gordonka, viola és néhány fúvós hiányában szenvedő zenekart vezetnie. A jövő elé a legnagyobb bizakodással tekintünk annál inkább, mert a saison sokáig, a legközelebbi viszontlátásig élénken és kedves nyomokkal marad emlékünkben. * — A színigazgató köszönete. A három hónapos sziniévad befejezése alkalmából felkért a színigazgató bennünket, hogy ez uton is kifejezzük köszönetét ugy a saját, mint társulata nevében a közönségnek, a hatóságoknak és a sajtónak az élvezett támogatásért. Viszontlátásra! ^ggfp- Ügyvédi nyomtatványokat telefon megiendelésre bármily kis mennyiségben házlxoz szállítunk. Telefon 139. h hadsereg aranykönyvéből. Merész földerítés. December 20-án Schuster József, a 3. landesschütze-ezred alvadásza jószántából arra vállalkozott, hogy kikutatja a mintegy 50-60 lépésnyire levő olasz állást. Schuster a maga kiválasztott öt emberével rendkívül ügyesen haladt előre s miután az olasz drótakadályokon átdolgozta magát, fegyverét sújtásra emelve, harsogó hurrával az ellenséges sáncba ugrott. Példáját a társai is követték és most az alpinókból álló s legalább ötszörös őrséggel szemben forró harc keletkezett. A mieink betörése által meglepetve, az alpinók nagy része futni kezdett. A járőr különösen a kézigránátokkal jelentős veszteséget okozott az ellenségnek s ilyen módon aztán teljesen megtisztította a pár perccel előbb még erősen megszállott sáncot. Miután a járőr széjjelrombolta mindazt, a mit csak tudott ellenséges fegyverekkel és egyéb fölszereléssel megrakodva visszatért saját állásunkba. Az egész epizód állásaink közvetetlen közelében, holdvilágnál játszódott le s igy saját katonáink is szemtanúi lehettek ennek a hőstettnek. Schustert ezért a bravúros cselekedetéért az arany vitózségi éremmel tüntették ki. Zsákmányolt gépfegyver. Tavaly szeptemberben, Selz közelében egy, az olaszok ellen megindított vállalkozás alkalmával Gergoli Mátyás, a 87. gyalogezred gyalogosa, miután a mieink betörtek az olasz állásokba. egyik barátjával tovább rohamozott. A rákövetkező ellenséges ellentámadásnál kézitusára került a dolog. Gergoli ekkor egy csapat olaszra vetette magát, a barátai pedig követték. Ugyanakkor egy gépfegyvert, melyet a futva menekülő olaszok meg akartak menteni, lerántott az egyik olasz katona válláról s a leghevesebb gyalogsági és tüzérségi tűzben hátravitte a mieinkhez. Ezt a határozott és vitéz magatartást az arany vitézségi éremmel jutalmazták. Telefonkészülékkel az ablakon át. Különösen nehéz a telefonos bakának a helyzete. Az egyes parancsnokságok összeköttetéseinek épségben tartása végett arról van szó, hogy nem törődve az ellenséges tűzzel, gyorsan meg kell csinálni a vezetéket, a parancsnokságok helyváltoztátásánál egy-kettőre követni kell minden mozdulatot, vonalzavarnál meg kell vizsgálni a drótot s nem gondolva semminemű veszedelemmel, szabadon kell mozogni a nyilt terepen. Lázár Imre, a 8. honvédhuszárezred törzsőrmestere minden ilyen helyzetben bátorságáról és ügyességéről tett bizonyságot. Egy ütközet alkalmával Movica mellett sikerült neki a vezetéket a leghevesebb tűzben összegombolygatni, egy másik ütközetben Bresinca mellett a telefonállomást a legnagyobb halálmegvetéssel fönn tudta tartani a lehetőség legszélsőbb határáig s a mikor végül az ellenség már közvetetlen közelbe betört, akkor a készüléket az ablakon keresztül mentette meg. Egy harmadik esetben, Wisnomyrz határában, mivel az ellenség tüzérségi tüze a vezetékdrótot elégette, a rázuduló golyók között, teljesen szabad terepen, minden parancs nélkül helyreállította az összeköttetést. Lázár őrmester mindenkor való kiváló magatartásáért a „nagy ezüst

a-öt kapta meg. „Sírni nem featoná Jirku Ferenc, a 92, cs és kir. gyalogezred hadapródja, bár alapjában orvostanhallgató volt, átvette egy szakasznak parancsnokságát s ebben a minőségében ismételten kitüntette magát. Bertkovtól nyugatra önként vállalkozott egy hirszerző-különitmény vezetésére és sikerült is neki az ellenség állásainak pontos kikutatása, Tavaly augusztus 29-én Bialykamion mellett az ellenség nehéz tüzérségének gyötrelmes tüzelése s az orosz gyalogság oldalozó támadása ellenére is meg tudta tartani állását s ezáltal lehetővé tette, hogy századjának balszárnya tartani tudta magát és minden támadást visszaverhetett. Jirku hadapród ebben a harcban súlyos haslövést kapott s szenvedéseibe két óra múlva belehalt. Halála hősnek a halála volt. Mikor ugyanis haldoklásában látta, hogy barátainak könnyel telik meg a szeme, igy szólt hozzájuk: „Pajtások, ne sírjatok, mert ez nem katonás, a helyett ígérjétek meg nekem, hogy meg fogtok beszulni s akkor én nyugodtan halok meg " Hősi emlékét az I osztályú ezüst vitézségi éremmel tisztelték meg. Az ellenség oldalában. Egy ütközet végső eredményére nézve rendkívül nagyjelentőségű, hogy meglepetésszerűen oldalba vagy hátba tudjuk támadni az ellenséget. Gyakran sikerül azután, hogy egynéhány hirtelenül felbukkanó bátor szivü ember nem is sejtett beavatko ásával zavart és kavarodást idéz elő az ellenség soraiban. Zoltán Dezső, a 2. honvédhuszárezred zászlósa, hírszerző járőrével előreküldetve, útirányától jobbkéz felé váratlanul erős tüzelést hallott meg. Saját kezdeményezésére most a^ ütközet felé lovagolt s járőrét gyalogharcra sorakoztatva, sikerült neki meglepni az éllenséget. Az ütközetben ő maga is derekasan forgolódván, kicsiny járőrével szépszámú foglyot ejtett. Vitézségéért a „kis ezüsf-öt kapta meg Egy derék tisztiszolga. A sebesült uráért való önfeláldozásnak ragyogó példáját szolgáltatta Mikulski Tivadar tisztiszolga, a 33 Landwehr gyalogezred katonája. A tisztiszolga ura, egy százados, a következőket irja az egyszerű katona hűségéről: „A mikor két repeszdarab a bal felső karomon, a bal fülemen és az arcomon súlyosan megsebesített, vértől elborítva estem össze a rajvonal közepén. A tisztiszolgám, a hogy ezt észrevette, nyomban a segítségemre sietett. A saját tüzérségünk tüzesöjében egész nagyságában állva, a vállára kapott s ugy cipelt azután engemet valódi halálmegvetéssel egy erdei árokba, a hol rámhelyezhette az első kötést. De még alig készült el a fejemmel s éppen a karomnak akart nekilátni, a mikor közvetetlenül előttünk egy rajnyi orosz bukkant fel. Mikulski a hidegvérét pillanatra is el nem veszítve, fölkapta az egyik elesett szakaszvezető töltött fegyverét s egy bokor mögé elrejtőzve, néhány lövést adott le az oroszokra, a kik közül négy összeesett, mig a többi megszaladt az erdőbe. Mikulski most bekötözte a karomat is, miközben nagy megelégedéssel mondta: — Most legalább nyugodtan tudok kötözni. Ekkor aztán egy sátorlapba csavart bele, s az erdőt megkerülvén, a tarlón át cipelve igyekezett vélem a segélyhely irányába. Ott átadott az ezredorvosnak, a ki nyomban a gondjába vett De még alig hogy szabadabban lélegzettem föl, a mikor egy sebesültvivő katona azzal a hírrel jött, hogy az oroszok már a segélyhely felé közelednek. A tisztiszolgám erre erővel rákényszeritette a közeli majorság gazdáját, a ki szintén menekülni akart, hogy a szekerén magával vigyen s az éjszaka leple alatt déli irányba, Szcebryszin felé hajtson velem. De később is, a két hétig tartő utazás alatt Mikulski engem el nem hagyott, hanem gondoskodott rólam, mig végül 1914 szeptember 10-én Budapestre értünk, a hol szanatpriumba kerültem. A mint tehát az elmondottakból kitűnik, életem megmentését, valamint az orosz fogság elől való megmenekülésemet a tisztiszolgám haláltmegvető, vakmerő s valóban önfeláldozó hűségének köszönhetem." Mikulski megérdemlett jutalma á II osztályú ezüst vitézségi érem lett.