Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-07-23 / 58. szám

Nyíregyháza, 1916. julius 23. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 56. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboícsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség ót Kiadóhivatal: S2ÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEOUE 28638. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések iroab&a mríat tzáatttetaak. LegolesM* hírdftéf 1 K. HívsUIm Urtetések sort CB f. A njrtlttér toronként $0 0 Apró blrdetéMk ífl uüg 1 K, minden tovfcbM txó I fillér. Vastag batSvel szedett fcátssereaen száralt Negyven év. Nem olyan időket élünk, hogy bármely évforduló alkalmát hangos ünneplésre használjuk fel, mint a háború előtt. Figyelműnk a harcmezőé, érdeklődésünk az eseményeké, egész lelkünk a harcosoké. De mikor olyan férfi áll előttünk, aki negyven évet töltött a magyar népoktatás szolgálatában, lehetetlenség arra nem gondolnunk, hogy lulajdonképen itt is harcosról van szó, a közművelődés bajnokáról, aki megérdemli, hogy nevéről tisztelettel, egyéniségéről szeretettel, érdemeiről hálával emlékezzünk meg. Néptanítóink rendes sorsa küzdelem a megélhetésért és harc a sötétség ellen; átlagos jutalma száraz kenyér és kevésre becsültetés. — Bizony kevesen mondhatják el magukról, hogy pályájukon úgy boldogúltak, ahogy másokat boldogítani igyekeztek. Ruhmann Andor, városunk ág. h. ev. népiskoláinak érdemes igazgatója, ezek közé a kevesek közé tartozik. Példaképe a bölcs tanítónak, szigorú nevelőnek, lelkiismeretes igazgatónak. Kötelességtudó és fáradhatatlan. Hivatásból választott pályáját szereti és nem panaszkodik annak mostohasága miatt. Hogy magának és családjának tisztes fenntartást biztosítson, megsokszorozza a munkát; s hogy a tudatlanság ellen sikerrel küzdjön, szétosztja a lelkét. Ezen a két mennyiségtani műveleten nyugvó életberendezése biztosította részére a rátermettségével, odaadásával és buzgóságával jól megérdemelt sikert. Egy személyben a rideg számok mestere s a meleg szív embere. Tanításának anyagát rendszerint az életből veszi, hogy ismét az élet számára dolgozza fel: de tanításának módjához a saját lelkének nemes vonásait használja, hogy annál közelebb férjen tanítványainak lelkéhez. Ezren és ezren kerültek ki a keze alól, de egytől se hallottuk, hogy ne a legnagyobb örömmel és hálával gondolna vissza egykori derék vezetőjére. Mennél jobban tudja ezt maga is és mennél jobban gondolt egész életén át arra, hogy az igazi jutalmat ebben az öntudatban keresse, annál boldogabbnak kell lennie most, amikor törekvésének és fáradozásának ezt a gyümölcsét teljes mértékben élvezheti. De ha tisztelettel és ragaszkodással emlegetik tanítványai, nem kisebb érdeme az, hogy nagyrabecsülik és szeretik kartársai is. Az élet harcában könnyen hajlandó az ember másoknak igazságtalan megítélésére; a túlzott önbizalom vakká, a méltatlan mellőzés elkeseredetté teszi a gyöngébbet. Ruhmann Andor évtizedek óta áll egy nagy tanítótestület élén, amelyből sokan lehetnének az elsők az egyenlők között; de mikor ennek az első helynek betöltéséről volt szó, kartársai nem látták mellőztelésüket abban, hogy az elöljárók figyelme az ő személye felé fordult. Kiváló képzettségét ritka egyéni tulajdonságai egészítik ki: szigoiu önbírálat, szives készség, teljes megbízhatóság. Ezeknek köszönheti társadalmi sikereit, amelyek versenyeznek iskolai érdemeivel. Sokat tett az iskolafejlesztésnek és magyarositásnak országos érdekében ; tehetségéhez képest áldozott a humanizmus intézményeire. Felsőbb hatóságai a legmagasabbakig őszinte érdeklődéssel kisérték és kisérik ezt a győzelmesen megfutott pályát, amely hosszú, nehéz és fárasztó feladat elé állítja a versenyzőt. Az elismerés virágszálaiból bőven jut a hitbuzgó lélek, valláserkölcsi érzelem és tiszta családi élet erényeinek is, amiket épen a mi korunkban alig lehet eléggé értékelni és megbecsülni. A szerető férj és gondos családapa nála nem henye jelző, hanem komoly valóság. Ruhmann Ador testi és szellemi erejének teljes épségében jutott el a nevezetes évfordulóhoz, amely arra jogosítja őt, hogy a teljes nyugalom örömeinek éljen. Ha mégis készséggel vállalkozott arra, hogy a nagy tanitóhiány miatt továbbra is felajánlja szolgálatait, eljárásában nemcsak a jogos önbizalomnak, hanem a hazafias áldozatkészségnek is tiszteletreméltó jelét őrizzük meg a nagy idők fölemelő emlékéül. V. J. Az uj termés ára. Amint hirlik, az uj termésre megszabott árak, nem elégítik ki gazdatársadalmunkat. Ha e hir kapcsán szóvá tesszük a kérdést, ennek inditó oka az a másik hir, amelyet egyik fővárosi napilap hoz, hogy t. i. Németországban a „tisztességes haszon" fogalmát miként állapították meg? Ott ugyanis nyereségként ma sem szabad nagyobb „összeget" kalkulálni, mint a béke idején. Idézzük az összeg szót, mert az mást eredményez, mint a százalék, mint ahogyan ezt egy előző cikkünkben már láttuk. A haszon megállapítására még példát is emlit a németországi rendelet, hogy senki kétségben ne legyen a haszon felöl. „Ha mondjuk valamely áru háború előtt 4 márkába került, s ennél a haszon egy márka, vagyis 25 százalék volt, akkor, ha ma az áru előá'Utási ára 8 márka lett, nem szabad ennek is 25 százalékát nyereségül megállapítani, vagyis nem szabad ezen a cimen 2 márka nyereséget szedni, hanem csak egy márkát, akármennyivel is drágultak az anyagok. Eszerint tehát ma nem tiz, hanem csak 9 márkáért szabad eladni azt a bizonyos árut, amelynek az elkészítése nyolc márkába került." Ehhez hozzá teszi a lap: „Igy állapítják meg Németországban a tisztességes és megengedhető nyereség fogalmát, amiből nálunk is tanulhatnánk!" Ami a fenti százalékos megállapításokat illeti, azokkal nem kívánunk foglalkozni. Annyi azonban megállapítható, hogy ha és amennyiben a németek ezt a rendeletet minden vonalon es egészen komolyan érvényesíteni, hatásossá tenni tudják, akkor nagyon komoly és bizony nálunk is megfontolandó problémát oldottak meg. Tagadhatatlannak látszik, hogy a mai drágaságot a bekövetkezhető béke idejében fenntartani aligha lehet. Különösen nem lehet az árakat mindig feljebb és feljebb srófolni akarni, mert bizony a béke idején, alapos csalódások érhetnek bennünket. A nemzetközi forgalomban csak ugy állhatjuk meg helyünket, ha a mi áraink is versenyképességgel bírnak, vagy legalább is arra törekesznek. Ebből valószinünek látszik ama következtetés, hogy az áraknak le kell szállaniok. Olcsóbbnak, azaz hogy dehogy olcsóbbnak, hanem csak kevésbbé drágának kell lennie minden ipari és mezőgazdasági árunak. Ez olyan kérlelhetetlen igazság lesz, amelyet tagadri aligha lenne helyes. Ezzel már idejekorán meg kell barátkozni. Minél előbb barátkoznak meg érdekelt köreink azzal a gondolattal, hogy kisebb nyereségekkel is be kell érniök, annál jobb nemcsak reájuk nézve, hanem az általános nemzetgazdasági érdekek nézőpontjából is. Ez pedig nem jóslás, nehogy ilyent gondoljunk! Hogy pedig valóban nem jóslás, azt a most hivatkozott németországi rendelet a legjobban igazolja. Mielőtt erre rátérnénk, emlékezzünk csak meg az 1914. évi termésárakról, a mikor egyik hétről a másikra emelkedtek fel a terményárak 100—150%>-kal. Az állatállomány ára ugyanígy nőtt meg, nem is szólván az „aprómarháról", a mely állomány úgyszólván rekordot állított az áremelkedések terén. Ha ezt a tagadhatatlan tényt kissé szemügyre veszszük, ugy megnyugvással lehet tudomásul vennünk azt az igazságot, hogy a mai kisebh terményáremelkedés már akkor megfelelő rekompenzációt talált. Gazdaemberrel beszélgetvén, körülbelül olyan felvilágosítást nyújtott, hogy a béke idején a buza termelési ára, beleértve minden fő- és mellékköltséget is, circa 12.— koronába került átlag méterma -jsánként. Természetesen átlagos árat véve. közepes termést feltéve. Ugyanakkor az eladási ár circa 16—, 17.—, 18.— koronát tett. Mondjuk azonban, ho^y az önköltség 14.— koronát, az eladási ár pedig 20. koronát tett, akkor elég latitüd maradt mindenre és a nyereség métermázsánként és békében cirka 6.— korona körül lehetett. Ámde a békében termelt 1914. évi buza ára a háború bekövetkezte után 40.— korona volt az akkori maximálás szerint. Ezek nem titkok. Az igy előállott haszon 26.— korona volt métermázsánként. Tehát akkor, 1914-ben, közel 2C3°/o volt a haszon; az akkori haszonnak emelkedése pedig 6.— és 26.— korona között 20.— korona lévén, a haszonemelkedés volt: circa 333%. Elég tekintélyes haszonemelkedésnek nevezhető ez, de bizonyság a mellett, hogy a méltánylandók nagyon is méltányoltattak. Áz sem tagadható, hogy igy borult fel minden rend a kereskedelmi élet terén, mert ott is emelvén a haszonrátát 200 - 3C3°/o-kal. végeredményben felborult a gazdasági életnek hosszú évtizedeken, sőt mondhatni évszázadokon át volt gazdasági egyensúlya E felborított egyensúlyt helyreá'litani már nagyon nehéz Igaz, hogy a nemzetközi kereskedelmi viszonylatban önmagától helyreállhat 97. egyensúly, de ezt jobb most helyrebillenteni akarni, mint később. Minél később áll helyre az egyensúly, annál érzékenyebben sujt! Nincs azonban mód rá, hogy ez a szükséges egyensúly helyre no állhasson, ha majd a béke bekövetkezik. Olyannyira kényszerítve lesz gazdasági életünk erre, hogy azt meggátolni gazdasztrájkkal sem lehet. Ezt a kényszerigazságot be kell látni! Ezt a kényszer-igazságot át fogjuk élni! Már most az a kérdés, m' a helyesebb? Egyszerre leszállítani az árakat az elfogadható, de még mindig elég magas nivóra, avagy részletekben leszállítani oda. Itt majdnem az a hasonlat lenne felállítható, a mely a kedves házi ebre vonatkozólag ismert, hogy t i. annak farkát jobb-e részletekben,