Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-06-25 / 50. szám
6 50-ik pzáui. JMYÍRVIDÉK. 1916. junius 25 megszökött a katonaságtól, de a rendőrség rejtek helyét kinyomozta és ott letartóztatta — Nyilvános köszönet. A nyíregyházi kereskedő-tanonciskolában, a f. évi junius hó 18-án mégtartott évzáró vizsgálat alkalmából, a szorgalmas s jó viseletű tanulók ösztöndijazására a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara ez évben is két kitüntető ezüst eremet ajánlott fel. A két kitüntető ezüst érm a III. osztály két legkiválóbb tanulójának Ítéltetett oda, névszerinti Miskolczi Kálmán és Podobák József tanulóknak. Ugyanezen célra Baruch Arthur ur, a felügyelő-bizottság elnöke 10 K, Flainer Lajos ur 10 K, Kreisler Simon utóda cég 20 K, Kovács András ur 10 K, Wirtschafte Ottó ur 10 K, Gábor József ur 10 K, Nagy Kálmán ur 10 K, Glück Dezső ur 10.. K, Rosenthal Gyuláné 10 K-át adományozott. Ösztöndijat kaptak: Katz Izidor, Klein József Soltész László 12—12 K-át, Feldheim Imre, Friedmann Lajos, Miskolczi Kálmán, Podobák József mind III. o. tanulók 10—10 K-át. Jutalomkönyvet kaptak az előkészítő osztályban: Würdiger Miksa és Klein Ignác, az I-ső osztályban: Deszberg Hermán, Gutyán Lajos és Kazár András ; a Il-ik osztályban: Aradványi Dániel, Aradványi Pál, Gara Jenő, Katona Béla és Tomasószky István tanulók. Az ösztöndijakat nem készpénzben, hanem takarékpénztári „Betét-könyveken" osztottuk abban a reményben, hogy a kitüntetett tanulók szivében ezáltal is a takarékosság iránti hajlamot felébresztjük illetőleg ébren tartjuk. A jótékonyság nemes érzetét is igyekeztünk tanítványaink szivében ápolni és ébren tartani. Szeretett hazánkat ért súlyos megpróbáltatása idején külömben is bőven nyílt alkalmunk a jótékonyság gyakorlására. Ez évi gyűjtésünk eredménye 142 12 K, mely összegben az iparos tanonciskola III osztályának 41-40 K adománya is benfoglaltatik. A gyűjtött összegből küldtünk a tüdőbeteg katonák Szanatóriumának [38'50 K-át, a katonák karácsonyi ajándékára 53-92 K-át, a kárpáti falvak felépítésére 49"70 koronát. Fogadják jóltevőink és a jószivü adakozók is áldozat készségökért az iskola nevében kifejezett s hálás köszönetemet. Nyiregyháza, 1916 junius 19. Iiuhmann Andor, igazgató. — Takarékoskodni. A kormány meghagyta az összes hivataloknak, hogy a papírral takarékoskodjanak és intézkedéseiket lehetőleg szóbelileg tegyék meg. A magánvállalatok V 4-del kisebb papírformát használnak most is, amelylyel a beszerzési összegnél 25% megtakarítást érnek el. — A hadi emlék bélyegek és a posta A Hadsegélyező Hivatal özvegy és árva alapja javára hadi emlékbélyegeket hozott forgalomba. A művészi kivitelű emlékbélyegeket a m kir. kereskedelemügyi miniszter abban a kivételes kedvezményben részesítette, hogy a postahivatalok a levélküldeményekre ragasztott hadi emlékbélyegeket a hely és kelti bélyegző lenyomatával elláthatják, mint a rendes bélyegeket. A miniszter intézkedése szerint ezek a bélyegek a tábori posta utján portómentesen közvetített levelezésen kivül a belföldre, Ausztriába, Bosznia-Hercegovinába és Svájcba szóló postai levélküldeményekre ragaszthatók fel ugy, hogy a küldemény cimiratának áttekinthetőségét ne zavarják és helyet engedjenek a bélyegzőlenyomatok, jelzőcédulák és szolgálati megjegyzések alkalmazására. — Miniszteri rendelet a hadisegitségről. A honvédelmi miniszter rendeletet intézett az illetékes hatóságokhoz, a hadsegités ügyében. A most kiadott miniszteri rendelet értelmében az olyan esetben, mikor valakinek huzamosabb ideig folyósították illetéktelenül a hadisegitséget, amiről azonban a segedelmezet nem tudott, a segítséget levonni nem szabad. A rendeletnek ez az intézkedése azokra az esetekre vonatkozik, amikor az illető, aki után a segedelmet folyósították, meghalt, ajhalálesetről azonban hozzátartozói egyáltalán nem tudtak semmit. Abban az esetben azonban, ha a segítséget élvezők tudtak az illető hozzátartozó elestéről vagy eltűnéséről, de ezt a körülményt szándékosan nem jelentették be, a segítséget le kell vonni. Érdekes újítást is tartalmaz ez a rendelet: azt nevezetesen, hogy a hadisegitséget folyósító hatóságok jogában van még a végleges nyugdíj folyósítása előtt előleget adni. Ennek az előlegnek akkorának kell lennie, hogy abból a megsegítendők megélhetése biztosítva legyen. — Mikor a sógorok mulatnak. Egyik korcsmánkban két jómódú sógor mulatott, miközben 1600 koronának nyoma veszett, károsult feljelentésére a rendőrség nyomozni is kezdett, de a pénz a józanul maradt sógornál megkerült, aki azt mondja, hogy sógorára csak rá akart ijeszteni. — Az Est. A magyar újságok között Az Est az egyetlen, amelynek kiváló munkatársai mindig mindenütt ott vánnak, ahol helyes és pontos értesüléseket szerezhetnek be lapjuk, a magyar közönség és a külföld részére. Az Est éppen igy kiterjesztette tudósitó-szervezetét minden magyar vidékre, sőt még a kisebb helységeket is bevonta hálózatába. A tökéletes szervezettség ereje letörülhetetlenül rajta van Az Est minden egyes példányán, aminek legbiztosabb mértéke az olvasó közönségnek Az .Esí-tel szemben megnyilvánuló, s állandóan fokozódó bizalma és szeretete. Ezért lett a legellerjetebb magyar lap Az Est, a világsajtó egyik leghatalmasabb organuma, amely a külföld előtt is fogalommá nőtt s amelyről az egész müveit világon tudják, hogy hírszolgálata a legmegbízhatóbb és elterjedtsége is Európa legelső lapja közé emeli. — Hadifoglyok részére pénzküldemények : A Nyírvidéki takarékpénztár részvénytársaság igazgatósága értesiti a t. közönséget, hogy intézete (Vay Adám-utca 7 szám) az összes ellenséges államokban internált hadifoglyok részére készséggel eszközöl átutalásokat, illetve továbbit pénzküldeményeket és pedig oly feltétel mellett, hogy csak a felmerülendő dij és esetleges egyébb kiadásokat számítja fel és ezt is csak önköltségben. 228-3-1 A hadbavonultak felőli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 óráig. Egy szál virág... Őrmester ur Farkas a szivéhez kapott... Meg van — suttogta megelégedéssel — meg van... És hirtelen valami boríték formájú papírcsomagot húzott elő a kabátja alól, melyből aztán óvatosan elővette a féltett talizmánt. Egy hervadt rózsaszál volt. Olyan rózsaszál, mely, ha el is hervadt, örökké virulni fog a gazdája szivében... Őrmester ur Farkas egy csókot lopott a virágra, aztán visszatette csendben, óvatosan a szive fölé... — Látod pajtás — szólt kis idő múlva a mellette lévőhöz — ki hitte volna, hogy igy szemtől-szemben kerüljünk mégegyszer. Ugy körülfogott a kutya muszka, szinte már kezdtem elveszteni a fejemet... — Bizony ki hitte volna?!... — Csak ez a virágszál tartotta bennem a lelket. Csak ez a pici virágszál — és őrmester ur Farkas féltékenyen simogatta végig a szive táját. Ez a virág a reménye; ez a mindene. Aztán végigtörölte izzadt homlokát és közelebb lépet a pajtáshoz: — Látod komám — folytatta tovább — ezt a virágot még a feleségem tépte a kertünkből. A kis lányom ültette, az nevelte fel, az ápolgatta, amig csak olyan szép nem lett, mint az ő kis pozsgás arca. Akkor aztán letépte az asszony és a leányom kitűzte ide épen a szivem fölé, mert hát az apjuk ment a schwaromléniába... Azóta régen hervadásnak indult, de én mégis csak itt őrzöm a mentém alatt; mert, tudod pajtás, ugy érzem, hogy, amig itt hordom a szivem fölött, nem fog rajtam se golyó, se srapnell, se semmi... Ez a virág az én őrangyalom pajtás!... Ezt a történetet őrmester ur Farkas legalább tizszer elmondta már és a pájtás mindig bizonyos unottsággal hallgatta végig, most aztán meg is mondta ami a szivén feküdt: — Őrangyal ide, őrangyal oda nincs annak semmi köze az egészhez... Attól ugyan akár most is odavesztél vóna. A bátorság itt a fő meg a szerencse... Csak az a baj, hogy egy kicsit babonás vagy Farkas. Bizony az... Hány és hány bakának volt már ilyen őrangyala, mégis odamaradt... Nem számit az semmit pajtás!... Ez a beszéd őrmester ur Farkasnak a szivébe hatolt. Nem szólt többet. Hátrafordult' és egy könnycseppet törölt ki a szeméből s azon az estén ugy gondolta, hogy az érzékeny lelkeknek nem érdemes elárulni a titkukat. A világ kemény és durva, nem érti meg a szentimentális lelkeket... A pajtás mosolyogva nézett utána — Szegény bolond — gondolta magában s azzal átszólt a szomszédjához, aki jóizü fatatokat szedegetett a csajkájából. Hallottad szomszéd ezt a Farkast.?! Mán megin milyen badarságot hadart össze! Ki Kéne egyszer fogni rajta... Mit szólsz a dologhoz?!... — Ugyan minek ?! — szólt a szomszéd, csakúgy félválról — jobb az ilyen embert magára hagyni... — De 'iszen megmutatnám én, hogy nem kell hinni az ilyen babonában!... — Hát ami azt illeti... én is... — Ugy látod ezt már szeretem... tudod mit?-! Az éjjel ellopjuk tőle a virágot egy napra, csak a leveleit rakjuk vissza, amiket a feleségitül kapott... — Ugy na én is amondó vagyok, csak aztán nagyobb baj ne legyen... — Nem, nem, Az éjjel úgyis én leszek a poszton... És már előre mulattak a nagyszerű tréfán... Másnap reggel őrmester ur Farkas, valami ezredparancsra, rohamra vezette a fiukat a szomszédos állások ellen. — Csak vitézül fiuk — mondta, mikor már csak negyven lépésre voltak a muszkától és hirtelen a szivéhez kapott: — megvan, megvan — suttogta miközben megkezdődött az ádáz küzdelem. Rettenetes harc volt. Hol ők voltak fölényben, hol a muszkák. Őrmester ur Farkas háromszor is ugy érezte már, hogy valami tűvel megszúrták, de azért csak küzdött. És mire a nap feljött az árok a mienk volt. Akkor aztán üldözőbe vették a muszkát. Mindenki hoz magával legalább egy foglyot... Csak az őrmester nem gondolkozott igy. Ott feküdt valahol egy árok mélyén — holtan. Előtte szétszórtan a felesége levelei Még utoljára is a virágot kereste... Aznap este összeszámolták a holtakat... A pajtás remegve nézett a szomszédra — Farkas meghalt — mondta alig halhatóan — mégis csak igaza volt szegénynek... A szomszéd nem tudta visszatartani a. könnyeit: — Bizony, bizony — bólogatott — és látod mi vagyunk az oka!... Őrmester ur Farkast külön sirba temették. Amikor már mindenki elment a sírjától egy magános alak lopodzott oda egy fonnyadt virágszállal a kezében. A pajtás volt. Mégegyszer végigfutott a hervadt rózsán aztán elásta a fejfa mellé... Valamikor talán rózsabokor fogja jelölni őrmester ur Farkasnak a sirját, mely ott domborul valahol a lengyel határon... (u. b.)
