Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-01-20 / 5. szám

5 ik szám 1916 január 20. 3 Az elesett hősök ártatlan halálát Megmaradt bajtársik sokszor megbosz[szulták Győzelmes csatákban. S akik otthon vannak: családunk testvé[rünk — E szent estén bizton imádkoznak értünk És sóhajtva kérdik: «Mikor kerül haza Nagy Ákos ezredes muszkaverő hada Idegen országból? Add, hogy ellenségünk kérve-kérjen békét S megtanulja félni fegyvereink élét; Karácsony napjára — béke ünnepére — Segitsd hadainkat fényes győzelemre, Végső győzelemre Magyarok Istene !» A szilveszter este is együtt találta fiainkat, hogy kegyeletes megemlékezéssel búcsúzzanak el az eseményekben, dicsőségekben gazdag 1915. esztendőről s bizakodva köszöntsék az uj évet, amely valószínűleg meghozza a végső diadalt s annak gyümölcsét: az óhajtott békét. Ez alkalommal gróf F. B. főhadnagy, köszöntötte fel az ezred szeretett s becsült vitéz parancsnokát, Nagy Ákos ezredest a következő lelkes beszéddel: Engedje meg Ezredes ur, hogy mint az ezred tisztikarának egyik szerény tagja, néhány keresetlen szóban kifejezést igyekezzek adni azoknak az érzelmeknek, melyek bennünket most, a világtörténelem legnagyobb esztendejének utolsó órájában eltöltenek és annak a mélységes hálának, melyet Ezredes ur irányában érzünk, amiért bennünket ezen az esztendőn is átvezetett. És én most nem azokra a dicsőséges harcokra akarok utalni, melyeket az ezred ebben az évben is végigküzdött, — mert hiszen azok bizonyára úgyis a magyar történelem legfényesebb lapjainak arany betűit fogják képezni, — hanem a mi hálánk elsősorban abból az atyai szeretetből fakad, melyei Ezredes ur bennünket, mindenkoron, kivétel nélkül, az elsőtől az utolsóig, valósággal elárasztott, azért az uri tónusért, melyet Ezredes ur ebben az ezredben meghonosított, de legfőkép azért a tény ért, hogy mi a legsúlyosabb, legválságosabb pillanatainkban is Ezredes úrban mindég a tündöklő személyes példájával élünkön álló igaz magyar urat láttuk. És engedje meg Ezredes ur, hogy ez alkalommal bizonyos önzéssel arra kérjük, hogy ezután se hagyjon el bennünket, maradjon meg továbbra is élünkön és vezessen bennünket a még ránk váró nehéz napokon keresztül egészen a végső győzelemig, mely már sokáig nem várathat magára, de semmi esetre sem maradhat el, hisz azt már kivívták azok, akik ma a föld alatt ünnepelnek, nekünk megmaradottaknak már csak a békéért kell küzdenünk. És azt hiszem, mindannyiunk nevében szólok, midőn poharat emelve arra kérem a Mindenhatót, kogy Ezredes ur a jövő szilvesztert már, a ma sajnos oly távoli kedves családja körében ünnepelhesse, homlokán egy babér koszorúval, mely szebben fog ragyogni minden hercegi koronánál, pedig csak három egyszerű számból van összefonva 1914, 1915, 1916. Mi, itthonmaradottak a dr. N. ezredorvos szép költeményéhez és a gróf F. főhadnagy meleg hangú felköszöntőjéhez hozzáfűzzük a magunk jó kívánságait: óvja meg a magyarok Istene a mi derék ezredünket továbbra is, vezesse őket ujabb de főleg vezesse őket vissza mihamarább mi közénk, ahol lengő zászlókkal, virág özönnel, forró szeretettel és öröm könynyekkel fogjuk őket fogadni. A háború. (A „Nyirvidék* eredeti távirata.) Budapest, január 18. — Hivatalos. — Orosz hadszíntér: Mivel tegnap se volt jelentősebb esemény, a Keletgaliciában és a besszarábiai határon lefolyt újévi csaták, melyről a napi jelentések könnyen érthető katonai okokból nem közölhettek részletes adatokat, befejezettnek tekinthetők. — Fegyvereink a 130 kilométer szélességű harctér minden pontján teljes győzelmet arattak. Minden dicséret fölött álló gyalogságunk, — az összes döntő harcok alaptényezője — a tüzérség nagyon megértő és ügyes támogatása mellett az összes hadállásokat megvédte a helyenként gyakran sokszoros túlerőben levő ellenséggel szemben. Az Ausztria északkeleti részében lefolyt nagy újévi csata mult évi december 24-én kezdődött és csak egyes napokon beállott harci szünetekkel megszakítva január 15-éig, tehát összesen 24 napig tartott. Ezalatt az idő alatt számos ezred 17 napon állt a leghevesebb harcban. Orosz csapatokhoz intézett parancsok, foglyok vallomása és pétervári hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok egész sora igazolja, hogy az orosz hadvezetőséget déli hadseregének támadásával nagy katonai és politikai célok irányították. E céloknak megfelelően nagyok voltak az embertömegek is, melyeket az ellenség harcvonalunk ellen küldött. Az oroszok legcsekélyebb eredmény nélkül legalább 70.000 embert áldoztak föl halottakban és sebesültekben és közel 6000 harcosukat fogtuk el. A csapatok összeállítását tekintve, az újévi csatában kivívott győzelemben része van a monarchia összes népeinek. Az ellenség Keletgaliciában újra erősítéseket von össze. Egyébként északkeleten nincs különösebb esemény. Délkeleti hadszíntér: A montenegrói hadsereg fegyverletételének szabályozására irányuló tárgyalások tegnap délután kezdődtek. Csapataink, melyek időközben megszállták Virpazárt és Biékát, beszüntették az ellenségeskedést. Olasz hadszíntér: A helyzet változatlan. A Dolomit-harcvonalon, a tolmeini hídfőnél és a görzi szakaszon helyenként élénkebb tüzérségi harc folyt. Az ellenségnek az emiitett hídfő ellen intézett kisebbszerű vállalkozásait és a Monté San Michele északi lejtőjén levő állásaink ellen intézett támadásait visszautasítottuk. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Események a tengeren: 17-én délután egyik tengerészeti repülőrajunk erős támadást intézett Ankona ellen, ahol nehéz bombákkal találta el és felgyújtotta a pályaudvart a villamosmüvet és egy kaszárnyát. Négy védőágyu igen heves tüzelése teljesen eredménytelen volt. Az összes repülőgépek sértetlenül visszatértek. Nyugati hadszíntér: Általában a harcvonalon a tüzelés többnyire tiszta időben fokozódott. Lens ismét élénk tüz alatt állott. Két angol repülőgépet Passchendacle és Dadizelle (Flandriában) mellett légi harcban legyőztünk. A négy utas közül 3 meghalt. Medevich (Moyenvic) mellett — egyik repülőnk lelőtt egy francia repülőgépet. A vezetőt és a megfigyelőt elfogtuk. Keleti hadszíntér: Duenhofnál (Bigától délre) és Vidsytől délre a sötétség és a hóvihar védelme alatt sikerült az roszoknak előretolt kis német őrségeket rajtaütni és azokat szétszórni. Balkáni hadszíntér: Semmi újság. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. Ötven évvel. Vándor uton, határkőhöz értem Küzdelmeim rögös pályáján, Megállok itt egy kis pihenőre, Ötven évem tünő alkonyán. Visszanézek a küzdelmes útra Letörölve izzadt homlokom, Hálaimát susog ajkam annak, Ki vezérelt vándor utamon. Esti szellő felém hozza olykor Bózsaszirmok bűvös illatát, Édes álmok szárnyán elmerengve Megízlelem kelyhük hímporát. Ifjú álmok boldog emlékein Újra érzem akkor a tavaszt, Madárdalos hajnalhasadása Uj életet, bimbókat fakaszt. Bózsaszinii felhők peremein, Lengeszárnyu angyalok kara Békességet hirdet a világnak Lágyan zengő égi dallama. Zöld mezőkön, ott a nagy dűlőben Szántó legény vígan énekel, Felette zeng a dalos pacsirta Versenyezve vig nótára kell. A menyország üdve szállt reám, ha Alkonyattájt haza térhettem, Szeretettől sugárzó arcoknak Boldogságán gyönyörködhettem. Újra vissza álmodom ezeket, ötven évem tünő alkonyán S ugy szeretném tovább szőni álmom Hisz oly szép volt... oly. szép látomány. Fölébredek a rémes valóra... ...Mozog a föld... megnyílt kebele... Dörgedelmes zugó ágyuszóra, A levegő füsttel van tele. S széttekintek a halálmezőkön, Vérharmatos fü, fa és virág, Bomba dőlve kunyhó és palota Lángba borult az egész világ. Zugó vihar tombol körülöttem, Üvöltenek rémes fúriák, Nyerit a ló, lovasát veszítve Vadul fut a csatatéren át. Ott a síkon; holttestek halmain Hollósereg vigan lakmároz, Estiszellő a halálmezőkről Dögleletes fuvalatot hoz. Frissen hantolt sírkereszt tövében Béna harcos a földre borul , ...Sajgó szive fájdalmát kiöntve Zokogása hő imába ful... Elkésve jött a temetésre Annak, akit híven szeretett. Kinek szive szakadt meg a hirre Ifjú férje, hogy már elesett. Vészmadarak sikongását halva, Borzalommal telik meg szivem, Ily ünnepet óh mért adtál nekem Mindenható édes Istenem ! Elhagyva hát e rémes képeket Útra keltem más tájak felé S amit láttam magával ragadott, Oly kép tárult bus szemem elé. Honvéd csapat «Bajta» kiáltással Kergetett egy muszka sereget S győzelemtől kipirult orcával Diadallal verte az ellent. Kéve módra hullott a sok orosz Honvédeink bősz csapásitól,