Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-06-15 / 47. szám

2 47-ik szám. JSIYÍRVIDÉK 1916. .junius 15. Ennek az állapotnak meg kell szűnnie, mert ha nem, akkor hiába volt katonáink világot rengető hősiessége : megsemmisülünk gazdaságilag. Csak a pénzünk értékének az utóbbi időben való rohamos esésére hivatkozom — a mi csaknem pánikat idézett fel s a mi az összes erők latbavetését tette szükségessé, hogy az értékcsökkenés megmegállittassék — kiáltó példájaként annak: hogyan vérzik el egy nemzet gazdaságilag ? Jó volna, ha ezt minden magyar ember a szivébe vésné. Ezen kis kitérés után térjünk vissza tárgyunkra. Mező- és kertgazdasági fölös cikkeink, különösen a hosszabb tenyészidőt kivánó vagy pedig a primőr termeivényeink most — a mindenfelől elzárt Németországban kész piacra találnak. Ehhez nem kell tudomány. De ezen piacokat háború utánra is megtartani s a kiszorult trancia, olasz és amerikai ekszportőrök helyét betölteni: ez a kérdés kell, hogy már most foglalkoztasson bennünket. A siker első és legfőbb feltétele a gyorsaság. Négy-öt hónap áll rendelkezésünkre a termeivények kifejlődése- és beéréséig s ezt az időt okosan fel kell használni. Ennél az akciónál kell, hogy összefogjon az állam és a polgárság s közcs erővel kell a közös cél felé törni Megpróbálom vázolni, hogyan gondolnám a dolgot keresztülvihetőnek Vegyük fel példának a csemegeszőlő ekssportot. Csemegesző ő-ültetvényeink szép számmal nagy kiterjedésben vannak, igy tehát rögtön nagy tömeggel tudjuk a német piacot elárasztani, csak biztositani keli a tömegtermelést. Éppen azért a földmivelésügyi minisztérium érintkezésbe léphetne a csemegeszőlő-nagytermelőkkel oly célból, hogy rézgálic- és munkásbiztosítással a termést és annak minőségét a maga részéről is fokozni törekedjék. (Legalább 1000 hold területen.) A kész termés elhelyezése céljából a földmivelésügyi kormány összehozná a termelőt a kereskedővel, ha kell, kiviteli prémiumokkal is segítené a kivitelt előmozdítani, rendelkezésére bocsátaná a kereskedőnek (esetleg még a harctérről is szabadságoltatná) a csomagolásban jártas szakembereit, gondoskodnék arról, hogy szőlőérés idején elegendő számú vasúti kocsi rendelkezésre álljon és gondoskodnék, hogy a szállítás akadályokba ne ütközzék. Ha ily módon a termelő, a kereskedő, a szakember és a kormány összefog s ha a magyar szőlő (gyümölcs stb.) épen, hamvasan kerül a német piacokra, akkor ki van zárva még csak a lehetősége is, hogy ott olasz vagy francia szőlő tért hódithasson. Éppen ugy vagyunk a többi termelvényeinkkel is. A paradicsom termelésére meg lehetne nyerni 8—10 nagybirtokot, a kik egyenként 40—50—100 holdon is készek volnának paradicsomot termelni, ha a kormány az öszszes mennyiség átvételét garantálja. A dinnyével hasonlóképen kellene eljárni. Fődolog azonban — s ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni — a gyorsaság. * * Politikus nemzet vagyunk s szigorúan ragaszkodunk a formákhoz. Ezenközben elkallódik a lényeg. Holott inkább a forma szenvedjen, csak a lényeg jusson diadalra. Ezért lehet néha jogosult a becsületes abszolutizmus. Ez bevégzett tények elé állítja az embereket, a miben — mint megváltozhatatlanban megnyugosznak. De ha előzetes tárgyalás álá kerül valamely jó eszme, az a sok szóáradatban sokszor bizony elposványosul. Ha valamely okos koponyának egyoldalú rendeletével most, még ez evben nyélbe lehetne ütni — teszem azt — a szőlő, gyümölcs, dinnye, paradicsom stb. ekszportját, ugy, hogy ezen czikkeinkkel Németországot háború utánra is megtartani sikerülne, avagy ha egy másik rendelettel megvalósithatnók pl az egységes gyümölcscsomagolás évtizedek óta vajúdó kérdését, ezen törvényben nem gyökerező egyoldalú eljáráshoz szívesen adnám én s adnák a gyümölcstermelés lelkes hívei mindnyájan — szépségtapasznak akár előleges, akár utólagos hozzájárulásunkat. Az egységes csomagolás dolgában már precedensre is hivatkozhatunk. A tábori csomag forgalom szabályozásáról szóló rendelet faládába való csomagolást tesz kötelezővé. És nincs az országban egy puszta, egy telepitvény, a melynek lakói ne faládába csomagolnák hozzátartozóiknak szánt küldeményeiket. És nincs az országban kis város, a melyben a normál .Tábori postaládákénak lerakata ne volna. (Próbáltuk volna ezt anketozás utján keresztülvinni!) Igy gondolnám én az egységes gyümölcscsomagolás kérdését is — legalább a postai forgalomban — megoldani. Erre nézve tervezetem a következő: Állapítsa meg a löldmivelési miniszter az 5 és 10 kg-os gyümölcs (zöldség) szállitóládák normál-méreteit és a kereskedelmi miniszter állapítson meg ezen normálládák postai szállítására kedvezményes díjszabást (pl. az 5 kg-os ládától 30 fillér, a 10 kg-os ládától 60 fillér) az ország bármely postahivatalához s a két miniszteri rendelet következtében rögtön ott leszünk, a hol már évtizedek óta kellene államink. Ha ellenben az ügyet továbbra is halogatjuk, akkor az egyik vidéken továbbra is megromlik a termett gyümölcs, más vidéken pedig továbbra is csak elviselhetetlen drága áron lesz kapható az. Tanuljunk ezen a téren is a németektől! Nemrégiben olvastam (Deutsche ObstbauZeitung, 1916. IV. füzet), hogy a német hivatásos gyümölcstermelők egy uj egyesületet alakítanak érdekeik nagyobb megóvására. Ezen egyesület egyik kifejezett célja a gyümölcsbeözönlés meggátlása védővámokkal. A német piac a háború következtében felszabadult a behozott gyümölcs nyomása alól s a hivatásos gyümölcstermelők már most, a háború közepette azon iparkodnak, hogy a kiszorult gyümölcs ott többé régi helyét el ne foglalhassa. Mi reánk magyarokra most ez a kizárás természetesen nem vonatkozik, de a háború után a mi gyümölcsünk stb. éppen olyan idegen termék lesz, mint a francia, olasz, délorosz vagy amerikai: nagyon jó volna tehát, ha akkorra mi és ami gyümölcsünk már birto kon belül volnának. Közeledik a tizenkettedik óra. Ébredjünk mély lethargiánkból, nehogy elkéssünk ! Ébredjünk s ne feledjük, hogy ez a háború gazdasági harc, mert gazdasági okokból és a gazdasági szupremáciáért folyik, mert a háború végcélja nem egyéb, mint gazdasági eredmények kivívása. Ne feledjük ezt, hanem cselekedjünk azok szerint Demeter Béla. üt* i> Kisvasúti menetrend. Bessenyei-térről indul: Délelőtt 630*, 734, 807, 900, 1000, HOO. Délután 1215*, 115, 230, 300, 410, 510. Este 600*, 700, 720, 810, 930 Sóstógyógyfürdőről indul: Délelőtt 601, 724*, 810, 930, H30. Délután 1250*, 1250, 208, 330, 410, 430, 530. Este 630*, 720, 751, 8«, 1000. A vastagabb betűkkel nyomatott idő adatok távolsági vonatokra vonatkoznak, a csillaggal jelölt vonatok a Szőlőtelep-hegyközséig, illetve onnan közlekednek. Színház, A pünkösdi ünnepek zajosan teltek el. Naponként három előadás adott alkalmat telt házakra. Különösen a hétfő esti népszínmű előadás volt érdekes. Ez a kiveszőben levő műfaj pedig, kivált ha oly zamatos nyelven, oly jóízű humorral van megírva, mint ahogy ezt a Halász szeretőjében Dankó Pista cselekedte, valóban érdemes a fenntartásra. Színészeink, de köztük kiváltképen Szigeti, páratlan kedvvel és jóizüen játszottak. Koltai ezúttal sem maradt hatás nélkül. Kedden a Tavasz cimü operette került színre nem nagy közönség előtt. Nem nagyon értékes darab. De Szigeti ismét páratlan sikert aratott. Karikagyűrű. Sztojanovics Jenő, akinek már több nagysikerű operettjét játszották a különböző fővárosi színházak, a Király-színház ezidei műsorán előkelő helyet biztosított magának a Karikagyűrű cimü újdonságával, melyet szombaton és vasárnap elsőrangú szereposztásban mutat be a nyíregyházi színház, A hét másik érdekessége az első piros színlap lesz, mely a Van-e babája vigszinházi újdonság pénteki bemutatását hirdeti. A rendkívül mulatságos darab sikamlós tárgyat dolgoz fel és kétértelműségekben annyira bővelkedik, hogy fiatal leányoknak óvakodni kell a megtekintésétől. Szerdán hatodik előadása lesz kitűnő Legénybucsu operettujdonságnak, melyben ezúttal Szigethy Irén, Véghelyi Iza, líoltay Jenő és Gömöry László játszák a főszerepeket. Csütörtökön a több oldalról megnyilvánuló óhajnak engedve még egyszer bemutatják Bródy Sándor nagyhatású Lyon Leáját. A Vöröskereszt-Egylet Péter-Pál napi gyűjtése. A Magyar Vöröskereszt-Egylet, amely a legnagyobb kiegészítő szervezete a hadseregnek, beszámolóval és kérő szóval fordul a közönséghez. Beszámolóval, mert érzi, hogy számot kell adnia majdnem két éves háborús működéséről azoknak, akik oly bőségesen támogatták, de egyúttal kérő szóval is, mert a hosszú háború határtalan feladatok elé állította és hacsak működését korlátozni nem akarja, kénytelen a közönség ujabb áldozatkészségéhez fordulni. A Magyar Vöröskereszt-Egylet mintegy 2000 kórházban 100,000 beteget ápol egyszerre és eddig több mint 1,000000 katonát részesített ápolásban. Fenntartja a tudósító irodát, mely a harctéren lévő katonák hollétéről ad értesítést, a hadifoglyokat gyámolitó és tudósító hivatalt, közvetíti a harctéren levő katonák részére az adományokat, anyagilag támogatja a sebesült és beteg katonákat, valamint a harcban elesett hátramaradt családtagjait. Sebesült katonákat szállít a hadszintérről, mely célra 9 kórházi vonat áll rendelkezésre. Továbbá szállítja a sebesült és beteg katonákat a vasúti és hajóállomásokról a kórházakba. A hadszinhelyre küldött a vonatokon kivül 165 sebesültszállító kocsit, 23 társzekeret, 300 hordágyat és hordszéket. Egy 200 ágyas tábori kórházat, tábori kápolnával, tábori raktárakat és fiókraktárakat állított fel. Hivatásos és önkéntes ápolónőket engedett át szolgálattételre a kórházaknak. Azonfelül kórházat állított fel Szófiában és Konstantinápolyban is. A jövő programmjai még nagyobbak, hiszen a háború csapásai nem szűntek meg, sőt ellenkezőleg a hosszú háború fokozta annak a társadalomra gyakorolt hatását. Hogy a Vöröskereszt-Egylet hivatásának a jövőben is megfelelhessen, kéri a közönség áldozatkészségét. Úvakodjunk a molytol

! SUSS^Íl^ szörmeárahaf jutányos áron elvállal gondozásra: BUÚS JÓZSEF szűcs Nyíregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218—1—34