Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-05-11 / 37. szám

Nyíregyháza, 1916. május 21. Vasárnap - XXXVII. évfolyam, 37. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENY1-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 28ÖÖS. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdtfróíe"- ársaofcés szertnt sziaatttatnaA. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos fcirdetések sora 60 f. A nyilttér soronhént 80 fApró lifrdötésefe 10 szóig 1 K, clnden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett !;.*t3Zíres«3 számit és magyarság. Dicsőséges szövetségesünkkel, a német nemzettel, a közös önvédelem bajtársi viszonyában élünk. Ez a viszony egymásután termi a legszebb sikerek gazdag gyümölcseit, s mig ellenségeinkre nézve a képtelen vágyaknak szomorú temetője, ránk nézve az óhajtott haladás biztos utja a harcmező. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hegy a mélyebben gondolkodók ugy odaát, mint minálunk már most kezdik fontolgatni azokat a módokat, amelyek mellett e bajtársi viszony szélesebb körre terjeszthető és erösebbre kovácsolható. A gazdasági erők célszerű megosztása és kihasználása, a vámunió utján nyerhető kölcsönös előnyök, a többtermelés kívánatos kényszere, az állandó béke nagyobb biztosítékai és sok más tényező mind oly reális valószínűséggel csábítanak a Középeurópa kérdésével való megbarátkozás gondolatára, hogy inkább az a kérdés, milyen lesz, nem pedig az, hogy \ egyáltalán meglesz-e a több nemzetet át- \ ölelő hatalmas szövetség. Minden nemzetközi szerződésben az ' államérdek jut kifejezésre, amely nem a ; rokon- vagy ellenszenv, hanem a várható haszon súlyával mérlegeli a lehetőségeket. Ha e számítás bele nem ütközik az egyenlő jogok és kötelességek elvébe, a szövetkezésnek úgyszólván minden föltétele adott tényező; ha azonban megtévesztésből indul ki és kizsákmányolást céloz, már csirájában elvesztette minden létjogosultságát. A haszon kérdése a pontos kiszámítás dolga; az elmélet minden nézőpontja és minden szála ebbe a középpontba fut öszsze. De ha fontos az a kérdés, hogy milyen lesz az uj alakulás, nem kevésbbé fontos ránk nézve az, hogy milyen lesz benne a magyarságnak, mint nemzeti eszmének helyzete és sorsa. Az okoskodás igen egyszerű: a magyar állami érdek nem tehet ellentétben a magyar nemzeti érdekkel; ha amaz biztositható, emez meg nem támadható. Magyarságunk, különösen nyelvünk mindenkor a legféltettebb. kincse volt és lesz nemzetünknek; ha ezt fenyegetné veszedelem bármely oldalról, mindnyájan egy szívvel-lélekkel igyekeznénk útját állani a merényletszerü törekvéseknek. A történelem arra tanít, hogy ezen a ponton voltunk a legérzékenyebbek, ezen a területen zártunk ki minden megalkuvást. Ha ez a minden tiszteletre méltó hagyományos ragaszkodás elég erőt adott a múltban akkor is, amikor politikai gyengeségünk, gazdasági tengődésünk és tétlenségre kárhoztatott energiánk szinte a sir szélére juttatott bennünket: nincs okunk attól tartani, hogy elnyeljen akár a tenger is akkor, amikor a faji öntudat, nemzeti érzület és gazdasági erő kemény kősziklája veri vissza a támadó hullámokat. A magyar nemzet államalkotó, a magyar nyelv uralkodó jellege akkor is meg marad, ha földrajzi helyzetünk s minden érdekünk idegen nyelvek megtanulását kívánja. E tekintetben ma is ugy állunk, hogy iskoláinkban törvény biztosítja nem az idegen nyelv iogát, hanem a müveit magyrság érdekét. Kényszer nem vesz hatalmat, erőszak nem fog rajtunk. Ha pedig nem is erről, hanem éppen minden nemzeti erőnk teljes kifejtéséről van szó: egyedül rajtunk áll, hogy sorsunk minden viszonyában és .változásában jó magyarok legyünk és maradjunk. ' mw—m^Mummm

a aa asafMw

rj

MB * * RacmM Wílson. Volt idő, mikor az Amerikai Egyesült Államok az európai népek igazságérzetében és rokonszenvében hathatós támaszt találtak Anglia kiszipolyozó zsarnokságával szemben. Az persze régen volt, az Egyesült Államok eszményi ifjúkorában, a Washingtonok és branklinok idejében, amikor majdnem világszerte az volt a jelszó, hogy a szabadság a legfőbb jó ezen a földön és nincs az a vér- és pénzáldozat, amit a szabadság kivívásáért

1 vagy megvédéséért ne volna érdemes meghozni. Angliában akkor is ugy gondolkoztak a kalmárpolitikusok, hogy a szabadság az angol üzérszellem szabadalma s hogy ez az üzérszellem korlátlan világuralomra hivatott. Azóta sok minden megváltozott a világon és nagyon sok minden megváltozott Amerikában is. A branklin-féle tudósok helyét üzérkedő feltalálók és szabadalom kufárok, a Washington fajta Cincinnatusok helyét jórészben milliárdos világuzsorások foglalták el s az elnöki székért börzespekulánsokba oltott Caesaromaniákusok versenggenek. Az utóbbiak*közül való Wilson ur is. Ha a mammonimádás ördöge anynyira meg nem nyergelte volna ennek a nagyralátó, önhitt embernek a lelkét, már régen vége volna a vérözönnek. Ez az ember most megint, két év óta már hanyadszor! abban a tudatban kéjeleg, hogy az egész világ szeme ő rajta függ és gyötrelmes feszültséggel várja elhatározását. Es vájjon ő mit müvei? Jámbor lelkek bizonyára azt hiszik, hogy a német jegyzéknek hófehér őszintesége, okfejtésének lebilincselő ereje meg fogja hatni .Wilson urat «és nem lesz szakítás .Németország és az Eg3

resiilt Államok között. Tévedés, nagyon jámbor tévedés. •Wilson ur azon töri a fejét, hogy hoi lehetne csomót találni a kákán, hol, melyik mondatba lehetne belekötni, hogyan és honnan lehetne valami elvet előkeríteni, aineylnek alapján uj és a réginél hathatósabb módon lehetne bizonyítani, hogy Amerika nemcsak jogosan járt el, mikor ellenségeinket, semlegességi nyilatkozata dacára sokkal hathatósabban támogatta, — mint ők egymást támogatják, hanem egyenesen a legmagasztosabb erkölcsi elvek parancsa szerint járt el. Azzal a kérdéssel, hogy miért terjed ki Amerika emberies érzése csak arra a néhány amerikai polgárra, aki oktalan világjáró kedve miatt pórul járt a tengeren, s miért nem terjed ki a német nők és gyermekek millióira, könnyen végez Wilson ur. Azt mondja, hogy a Snsexen amerikaiak voltak, s az amerikai amerikai, a német pedig csak német. De ott van a bökkenő, hogy akiket Amerika támogatott, vereséget vereség után szenvednek, mig azok, akik ellen megbocsáthatatlanul, pogányul vétkezett^ nemxsak hogy rendületlenül állanak, hanem diadalmaskodnak minden vonalon. Amerika mert ellenünk s az igazság ellen vétkezni, mert azt hitte, hogy ugy is ei fogunk bukni. Es Amerika csalódott. Ez a csalódás fáj AVilsonéknak, mert megkeseríti, sőt kétesi teszi a bezsebelt véres milliárdok zavartalan élvezését. Atok van a pénzen, az aranyon, amely i hez vér tapad; s ha már megtörtént, ami | megtörtént, Amerikának nem egy .Wilson! ra, hanem egy Hagen lovagra volna szük! sége, aki az átkos kincseket örökre elsü; lyesztené a tenger fenekére. Ám törje tWilson ur fejét s aztán teleljen a német jegyzékre, ahogy jónak látja Ennek a háborúnak előbb-utóbb vége lesz, akár .Wilsonék további álsemlegessége mellett, akár anélkül; ele az átok addig el nem mulik, amig be nem telik; s jön még idő, amikor Amerikának is jól esnék egy kis méltányosság, sőt talán egy kis részvét is, akárhonnan jönne. LEV RCTÉRRE dr. VIETÓRISZ JÓZSEF könyve. I Megjelent és Kapható lapunk kiadóhivatalában. A tiszta jövedelem fele a harctérről hazatérő szegény egyetemi hallgatókat segítő alapé. Ára fűzve 2, egész vászonba kötve 3 korona. mi i nwin111 i ' i " -•• J / __________________________ jutányos áron elvállal gondozásra: BUÚS JÓZSEF szűcs Nyíregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218—1— 24