Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-05-07 / 36. szám

36-ik szám MiimmÉK. 1916. május 7. 3 Az angolok németeket keresnek. |Egy angol hajó éles lövéssel kénysze­ritett egy Sanfranciskó felé tartó japáni személyszállító gőzöst arra, hogy megáll­jon és utazóit, rakományát a legkörülmé­nyesebben felülvizsgálni engedje. Az entente sajtója azóta, hogy a musz kák, franciák és angolok harctéri helyzete javíthatatlanul rosszra fordult, állandóan azt híreszteli a maga vigasztalására, hogy a középeurópai hatalmak és szövetsége­seik között nincs meg az eredményes e­gyüttmüködéshez szükséges bizalom és egyetértés. Természetes, hogy mi ilyesmin csak kacaghatunk. Hiszen ha a hivatalos harc­téri jelentések hallgatnának is, a legkü­lömbözőbb harcterekről szabadságra jö­vő testvéreinktől is megtudnók, hogy szö­vetségeseinkkel mindenütt együtt műkö­dünk az Araráttól Verdunig, Rigától Szu ezig. Azt is tudjuk, hogy mikor bolgár vagy török országgyűlési követek látogatnak el hozzánk, nem azért jönnek, hogy egy nem létező egyetértést próbáljanak létrehozni, vagy egy lazuló bizalmat szorosabbra fűz ni, hanem azért, hogy velünk együtt ör­vendjenek az egyesült erővel kivívott nagy sikereknek, amelyek kétségtelenül jobb összekötő kapcsok, mint az entente-beli ál­lamok körében a külön-külön szenvedett vereségek és kudarcok. Akinek a háza ég, az kurjogat. S a magyar közmondásnak igaza van. Az egyetértés és összetartás madzaga entente-ék között foszladozik. Oroszország a háború második évének vége felé Japánnal, az entente lógósával, köt külön titkos szerződést Keletázsiát il­letőleg. Olaszország se katonát, se hadi­szert nem szállít máshova, mint ahol köz­vetlenül védheti a maga érdekeit. Az Egye­sült Államok sok hadiszert szállítottak az entente-nak, de meg is fizettették magu­kat busásan, s csak nehezen, vagy sehogy sem tudják magukat arra elhatározni, — hogy Németországgal az entente örömére véglegesen szakítsanak; mert hát ott van az az ördöngös Japán, meg annak Mephis­tója Okuma marsall. Japánnak nagyon kapóra jönne, ha Amerika esetleg egy végnélküli háborúba keverednék, amelynek folyamán a kelet­ázsiai szigetország visszanyerhetné szabad mozgását és beleköthetne Amerikába, a­mellyel annyi elintézetlen ügye van. Angliában nagyon jól tudják, hogy iWilson ur már régen tul tette volna magát minden lelkifurdaláson és hadat üzent vol­na Németországnak, ha Japán jövendő ma­gatartása felől egészen nyugodt lehetne. Így azután nem csoda, ha Anglia min­dent gyanús szemmel néz, ha saját szövet­ségeseiben nem bizik, és igy a japáni ha­jókat is jónak látja átkutatni. Az angol cirkáló parancsnoka állítólag azzal okolta meg a maga párját ritkító el­járárását hogy németeket keres a japáni, kereskedelmi gőzösön. Vájjon mit szólnak ehhez Franciaor­szágban? Valószínűleg igen sok trancia kopo­nyában fordul meg most az a kérdés: mi­ért keresnek az angolok németeket a Csen des Óceánon, ahol nincsenek; mikor jól tud hatják, hogy Franciaország földjén olyan sokan vannak.... •n íjmn uiM wn MiMi iiir i ni wurninnmr­y n rr urmnni— A hadbavonnltak felőli hírszerzések, hadifoglyokkal vaió levelezőt, sebesált katonák átüeiyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt, helybeli tudósító indája (Iskola-utca 6. Femfuista Esyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5-7 ezcufeirül szerdán és szombatou délelőtt 1 —12 óráig. Ágoston Péter előadása. A feministák egyesülete Nyíregyházán ugyancsak kiveszi részét a háborús mun­kából. Amit az anya- és csecsemővédelem terén csöndben, szerényen, de annál kitar­tóbb szorgalommal végeznek, az valóban követendő példának állitható fel — a fér­fiak számára. Ebben a hatalmas tetlerejü fiatal egyesületben bizva megállapíthatjuk már most, hogy Nyíregyházán elhagyott szülőanya, vagy elhagyott csecsemő nincs. Minden jogosult bátran fordulhat a femi­nista egyesülethez s meggyőződtünk róla, hogy süket fülekre egy szegény sem talál. A fáradhatatlan egyesület a propagan­dát sem hanyagolja el. A fővárosi lapok­ban gyakran olvassuk Groák Ödönné egye­sületi elnök nevét, aki egy apostol komoly­ságával járja az országot és hintegeti a termékeny magot háború szántotta hazánk békés munkára szomjazó barázdáiba. Egy ilyen utján sikerült megnyernie dr. Ágos­ton Pétert, a nagyváradi jogakadémia tu­dós tanárát, aki ennélfogva május első fe­lében előadást fog tartani Nyíregyházán a feminista egyesület meghívására Magj^ar­ország jövőjérőMa háború után. Nyomaté­kosan hívjuk fel a közönség figyelmét er­re az előadásra, mely ugy az illustris elő adó személyénél, mint a tárgy időszerű vol tánál íogva joggal számithat' ;a legszéle­sebb körű érdeklődésre. »Mj MHWUUV jAMWntttbWjl J U k Gazdasági egyesületi közleménye!*:. A borzalmas háború hosszantartó küz delmei a nemzettől természetszerűleg nem csak emberanyag, termények és hadisze­rekben, hanem anyagiakban is áldozato­kat követel. Negyedszer fordul a magyar állam a nemzethez hadikölcsönért, hogy e reánk kényszeritett önvédelmi harcunk dicsősé­ges befejezhetésének lehetőségét biztosítsa. Dicső fegyvereink mérkőzésében a ma­gyar földmivelő katonák különösen nagy mértékben hervadhatlan babérokat szerez­ve vették és veszik ki állandóan részüket. Itt az ujabb alkalom, hogy nemzetünk alapját képező gazdaközönségünk nem­csak hazafias kötelességből, — de erejé­nek, súlyának, önérzetének s maga iránti kötelességének felismerését az eddiginél is nagyobb mérvű hadikölcsönök jegyzésé­vel igazolja. Ha fegyverben levő harcos mi eink békés, kényelmes, foglalkozásukot a nélkülözések és rettenetes fáradalmakkal felcserélni sőt véröket és életüket is fel­áldozni képesek, mennyivel inkább köny­nyebb kötelességünk nekünk itthon ma­radottaknak kedveseink vére és életükkel szerzett dicsőségét még hozzá hasznos a­nvagi befektetéseinkkel biztosítani. Német szövetségesünk fényes példaadása, de meg előbbi három magyar hadikölcsönünk si­kere mindég kétségtelenebb bizonyítéka, hogy hadi dicsőségeink mellett a gazda­sági harcot is csak saját erőnkkel lehet kell és kívánjuk is megvívni és ez erős elhatározásunk, akaratunk és egyben ké­pességünkről is csak ugy szereznek elle­neink is tudomást és meggyőződést, ha ujabb hadikölcsönünk az eddiginél is na­gyobb sikert fog eredményezni. lgykezzen tehát mindenki, de elsősor­ban pedig gazdaközönségünk minden egyes tagja megtakarított és nélkülözhető tőkéjét hadikölcsön vételére fordítani, mert ami­dőn ez uton jól és biztosan gyarapítja tő­kéjét, egyben hathatósan hozzájárul ma­gyar gazdaközönségünk államfenntartó és irányító súlyának általános elismeréséhez, de másrészt az annyira esdve áhítozott ránk nézve dicsőséges béke eléréséhez. Szikszay Sándor, Megyery Géza e. titkár. e. elnök. SZABAD LÍCEUM. Jancsó Károly előadása Középcnrópáról. ; iEzt a legizgatóbb kérdést, ezt a je­lentőségében még talán az osztrák kiegye­zést is felülmúló problémát világította meg az illustris előadó a Szabad Líceum hall­gatói előtt most pénteken. Megvilágította a történelmi szakszerű­ség, a földrajzi és politikai helyzet szem­pontjából és majd vázolta annak reánk vonatkozó közgazdasági hatásait. Rendkí­vül érdekesek voltak adatai, melyek bizo­nyították a középeurópai vámuniónak a mezőgazdasági többtermelésre vonatkozó hatását.. Itt adatokkal, összehasonlító sta tisztikával bizonyította termelésünk el­maradottságát, szemben többek között a népesség növekedésével. Rávilágított vám politikánk tendentiájára, az utolsó évek beviteli szükségletére és arra, hogy mi volt oka annak a nagy ellenszenvnek, a melyben mezőgazdaságunk nagyobb in­tensivitása részesült a mezőgazdasági szer vezetek, az Omge és a földmivelésügyi kor­mány részéről.. Ráirányította a figyelmet arra, hogy a vámunió ép ugy érdekévé emeli a többtermelést a kisgazdának, mint a nagybirtoknak. Es ha megindul a több­termelés az eddigi 201 millió mm.-ról, mely nem fedezte már a monarchia szükségle­tét, 2600 mm. felé, mely Németország be­viteli szükségletét fogja kielégíthetni, azt már nem lehet megállapítani és az élel­miszerek olcsóbbodását fogja előidézni. Ragyogó lelkesedéssel vázolta a kis­birtokosok és munkások vagyoni gyarapo­dását, mely nagyobb fogyasztóképesség­gel és igy nagyobb kulturigényekkel, en­nek folytán az ipar nagyobb fellendülésé­vel jár és bizonyította, hogy iparunk e­gyik feltétele, a fogyasztás növekedése te­remtődik meg a mezőgazdasági többter­melés nyomában. Az a lendületesség pedig, meltyel a vagyonilag mindinkább függetlenné váló kisbirtokosság demokratikus hajlandósá­gát, politikai érettségét és ennek a par­lamentre és közigazgatásra való hatását vázolta, magával ragadta a közönséget, mely hatalmas tapsokkal fejezte ki elis­merését a nagytudásu, az előadói szerep minden művészetével rendelkező vendég­nek. A háború. (A « Nyirvidék » eredeti távirata.) Budapest, május 5. — Hivatalos. Orosz hadszintér: Repülőink tegnapelőtt bombákat dob­tak le a Rovnótól délre tekvő Zdolbunovó vasúti csomópontra. A pályaudvar épüle­tén, műhelyekben, vasúti kocsikban és a sinhálózaton találatokat figyeltek meg. — Több épület lángba borult. '1 egnap megint újra fokozott tüzérségi tevékenység, számos helyen előtéri csatá­rozás is. Olasz hadszintér: A Rombonon csapataink erőteljes tü­zérségi előkészítés után az ellenséget több állásából elűzték, több mint 100 alpinit, köztük b tisztet eliogtak és 2 gépfegyvert zsákmányoltak A Marmolata-területen éjjel gyöngébb olasz osztagokat a Sasso Undici keleti lej­tőjén szétvertünk. Egyébként csak mérsékelt tüzérségi te­vékenység. Délkeleti hadszintér: Nincs ujabb esemény. Ilöfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszter-elnökség sajtó osztálya.)

Next

/
Thumbnails
Contents