Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-30 / 34. szám

2 34-ik szám. JMYÍRYIDÉE. 1916. április 30 akkor jő el annak az uj világnak kezdete, melynek vezérlő eszméi még most ott forr­nak, kavarognak a nagy világégés tüzé­ben; abból a sóhajból, könyből, imádság­ból és vérből fognak ezek az eszmék kije­gecesedm, melyeket ez a szenvedéstől vo­nagló emberiség elhullatott vala... Az átélt szenveédsek és borzalmak csak nemesebbé tehetik az fejnbert s igy nemesebbé, szebbé és jobbá magát az em­berek összeségét is: a nemzet társadal­mát. Bizonyos ez, hisz ebben a nagy tisz­títótűzben a legtöbb káros és téves er­kölcsi Szellemi közfelfogás már salak­ká égett. Társadalmunk jellege már a háború kezdetén megváltozott. Az emberek közöt­ti mély társadalmi szakadék betemetődött; — a mesterségesen felállított osztályfalak az első ágyuszóra összedűltek. — Mint­ha a régi legendás idők légköre újra visz­szatért volna. A háborúnak ez az első'er­kölcsi produktuma valóban érdekes és bá­mulatos, mert ez a nemzetek életrevalósá­gának egyik főtényezőjét : a tisztult nem­zeti közszellemnek megujhoádsát idézte elő. Annak a nemzeti, társadalmi közszel­lemnek megizmosodását, — amely mentes minden nemzetiségi, — feleke­zeti és faji előítéletektől, mely egységes, erős és oszthatatlan minden belső és kül ső kérédsben: kifelé és befelé. Mely erős az ország megvédelmezésében és a ha­misság üldözésében, gyengéd az elesettek felemelésében, kíméletlen az egyéniség és hatalom minden káros kinövésével szem­ben. Ez az első pozitív eredménye ennek a háborúnak, ez a tüzzel-vérrel összeed­zeti, egységes nemzeti közszellem, mely után mi annyiszor epedtünk. Köny és vér árán tehát már lelki értéket is szereztünk magunknak egy oly csodás kincset, mely­re még utódaink is joggal tarthatnak i­gényt. A növény kikelt, de azt még öntözni és ápolni kell. Naggyá és erőssé csak a békés időknek békés munkáival tehetjük ezt a közös kincset, melynél szentebb ö­rökséget nem is hagyhatnánk utódaink­nak. Ésszerű tehát az ebből folyó követ­keztetés is, hogy a nemes érték gyarapí­tása és erősbitése: elsőrendű nemzeti köz­önként felajánlották képeiket eladásra is az ebből befolyt tekintélyes összeggel, va­lamint a belépti dijaiknak tulfiztésével is tetemesen növelték a nem várt sikert biz­tosító anyagi eredményt. Buzdításul szol­gáihat ez a növendékeinknek arra, hogy a jó szívből eredő munka megtermi min­dig gyümölcsét s ezen nemes munkájok és áldozatkészségük kivívta számukra az elismerést. A rendezett kiálltiás pedagógiai értéke tanférfiak előtt nem ismeretlen s ennek értékes tanulságait magam is föl­használom a jövőben is. S a diákság mun­kája által elért mindkét cél iskolánk igazi büszkesége lesz. Meg kell itt emlékeznem, a helyi sajtóról is, mely a legnagyobb kész séggel és szeretettel karolta fel ügyünket és az egész kiállítás tartania alatt sűrűn emlékezett meg rólunk és hivta fel a nagy­közönség figyelmét a kiállításra. Meg kell végre emlékeznem a mélyen tisztelt láto­gató közönségről és nemes emberbarátok­ról is, kik nagy számban keresték fel ki­állításunkat, tetemes összegű felülfizeté­seket eszközöltek és számos képet vásárol­tak meg; fogadják ezúton is még egyszer a mi hálás köszönetünket az ismeretlen, hős, világtalan katonák nevében is! A kiállított háborús rajzok zö­me a főgimnázium könyvtárában marad megőrzés végett, a kiállításra vonatkozó Összes dokumentumokkal együtt s kedves és tanulságos emléke marad az utókornak is, a mai nehéz és válságos időkből. Kozák István. érdek. Emelkedett, egységes nemzeti közszel­lem nélkül nagyon beteg és vérszegény a nemzet és annak minden társadalmi ré­tege. bejlődés utján nem haladhat az a nemzet, hol a célnélküliségek, egyéni aka­rások túltengése végett még a produktív munka is csak vegetálni kénytelen. Azt meg leihozni sem érdemes, hogy az ily közszellem nélküli társadalomnak meny­nyi mocsárvirága van, melynek már illata is tertőzi a levegőt.... * Seperjük ki a még el nem pusztult szemetet is, dobjuk a megtisztulás olvasztó tüzébe s örüljünk azon, hogy hőseink ki­ömlött piros véréből kiáradt, megvalósult e megváltó eszme: az egységes nemzeti közszellem. Mérhetetlen áron kaptuk ugyan meg mi ézt a nagy, fölséges eszmét, de meg­kaptuk! Erezzük, hogy itt van ez közöt­tünk; hogy itt él szivünknek; lelkünknek minden nemes érzésében, és itt ragyog fáj­dalmunknak égető könnycseppjeiben. Ez vigasztalja meg az özvegyet, árvát és mind azokat, kik elesett hőseiket siratják. — Szeretném kikiáltani az egész világnak, — hogy ez a megújhodott magyar nemzeti közszellem volt az, amely ezt az imádott hazát megoltalmazta minden bajtól, vész­től, ellenséges betöréstől. Ennek a csodás érzésnek subjectiv erejétől vált oly erőssé mi vitézeinknek karja, kik bizony a ve­szély pillanatában szintén csak «emberek» voltak, szivükben a lemondásnak szomo­rú érzéseivel. Hősökké csak ez a felma­gasztosult szent érzés alkotta őket, ame­lyért oly nagy, véres érték az áldozat. — ismerős és ismeretlen hőseink voltak ami igazi magvetőink, az elvetett eszmének te­hát diadalmaskodnia kell. Minthogy fel­támadott, szivünknek mélyén várja ami összhangzatos cselekvésünket. Naggyá és erőssé lön, hogy: megválthasson egy szen­vedő nemzetet. Ne profanizáljuk tehát az eszmét, ha­nem örömmel és tárt szivvel fogadjuk be azt mi is, mert ez egy nagy, vér árán meg­szerzett érték, amelyre nekünk a jövőben oly égető szükségünk lészen. «Minden közszellem: szükségképpeni® (Marx). Tisztítsuk meg tehát emberi lelkü­letünket, gondolkozásunkat minden önzés­től, hiúságtól és a kapzsiság minden káros kinövésétől, s fogadjuk be őszintén ezt a felséges, felemelő érzést, melynek tiszta oltárán mocsok nem lehet soha! Lesznek ugyan még, nagyon sokan lesznek azok, — akik nem fogják megérte­ni társadalmunk közszellemének eme meg­újhodását, de ez egy szemernyit se fogja meggátolni ennek kifejlődősét és elterje­dését. Sötét lelkű, bűnös alakok ezek, kik az igazság első fénysugarának láttára: el fognak sötét odúikba tűnni, miként a pat­kányok az utca csatornáiban. A megítélte­tés napja ezekre is eljövend egykoron. A magyar nemzeti közszellem üdvös megújhodásának magja el van vetve, törpe sivár lelkületű epigonok nem fecsérelhetik és pazarolhatják el azt! Az égő fáklyának tüzénél gyujlsuk meg mindnyájan lelküle­tünknek apró gyertyácskáját, hogy nőjjön és égre törjön eme ,nagy fényesség és lelki világosság, amely nekünk megmutatja a követendő utat! — Ez fog elvezetni ben­nünket egy szebb és boldogabb Magyaror­szágba .... Kácz Uéla. A hadbavonultak felőli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tndósitó irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—13 óráig. Mit együnk. Háziasszonyainknak nagy gondot o­koz a napi étrend összeállítása. Mit együnk? Hus, az — nincsen. Legalább is a pol­gárság az u. n. középosztály részére hozzá­férhetetlen. Tészta, az — nincsen. A lisztutalvány nem nyújtható, miként a rétes. Tej, vaj, tojás, baromfi — fantom, hiú ábrándozás. Nincs már más hátra csak a főzelék félék. Kénytelen, kelletlen vegetáriánus lesz a piacról élő publikum. Pedig, óh mily keserves nap-nap mel­lett — például — spenóton élni. Bár, akkor inkább jöjjön az éhhálál! — fogják némelyek mondani. Pedig nem egészen ugy áll a dolog! Igaz, ha a spenót mindig csak egy féle képen készül, elunja még a legtürelmesebb gyomor is. De a «változatosság gyönyörködtet)) még ak­kor is, ha azt spenótnak hivják is. Mint egyik szenvedő alany — akinek azt kell megennie, amit asztalára adnak — kiáltóan rideg önzésből is a következő javaslattal állok az igen tisztelt házi asz­szonyok fóruma elé: Minden háziasszony, aki egyformán jól ért a kanál-, mint a tollforgatáslioz — ha pedig már engedményt «muszáj» tenni, akkor inkább áz utóbbiban legyen hiányosság — a közérdekre való tekintettel legyen szives közölje e lap hasábjain a főzelék féléknek néhány kipróbált de ál­talános elterjedésnek még nem örvendő főzési receptjét, hogy ha már füvei és zabbal — pardon ezt nem akartam monda­ni — kell élnünk, legyen az legalább válto­zatosan más-másképen elkészítve. Ámbár nekem a főzés birodalma csak olyan világ, mint Bolond Istóknak Deb­reczen, ahova csak néha-néha kukkantok be, mégis tudok egy pár verset, akarom mondani: egy pár spenót receptet, amit én bizony nem próbáltam ki, hanem csak ugy irtana ki a «Kerfészet» cimü szaklap­ból, ha a közölt recept szerint elkészített spenót nem lesz jó, akkor ne engem hív­janak meg — kérem — ebédre, hanem a nevezett lap szerkesztő bácsiját. Jó étvágyat kívánok! Még a sorrendre vonatkozólag egy pár szót. En a sorrendet a spenóttal kezdtem meg, maradjunk tehát ennél még egy hétig. Legyen a jövő heti szám is a spe­nóté. Akinek van jó receptje, tegye közzé! A rákövetkező két hét pedig legyen — mondjuk — a salátának szánva. Milyen szép lesz, ha ezután nemcsak egyféleképen öntik le a salátát, s nem csak egyféle saláta lével .... a ruhámat! Magamat ajánlom! Demeter Béla. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Negyedévre ... 3K Félévre .... Í5K Egész évre ... 12 K Lucernamagof aajat termését, aranka. mentes, két mázsát elad 267-1—1 Liptag Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents