Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-01-16 / 4. szám

4 4 ik szám. JfítranDÉK 1916. január 16. Nagy gondot okoz még gazdáinknak, állataik takarmányozása. A mult évben be­takarított takarmány minősége rossz volt, miért is gazdáinknak állataik erőben való tartására nagyobb mennyiségű erőtakar­mányra van szükségük. — Eddig a gazdák a felügyelőség által nyert utalványra a Korpaközpont által az erőtakarmányok minden akadály nélkül kiszolgáltattak, de ujabban mint értesülök, a kiszolgáltatás ellen panaszok merültek fel. Sertés állományunk fejlesztésére a m. kir. állami ménes birtokból községek ré­szére 51 darab tenyészkant rendeltem, a kanok meg is érkeztek és kedvezményes árban ki is osztattak . Mczey Béla kir. állategészségügyi fel­ügyelő jelentette, hogy a vármegyei állat­állomány egészségügyi viszonyai decem­ber havában kedvezőek voltak, fertőző ál­latbetegségek csak kis számban, szórvá­nyos alakban jelentkeztek. 11 mi Hagy Ákosunk. Megemlékeztünk annak idején arról, hogy a 11. honvéd huszár hadosztály mily hősiesen viselkedett a Pripjet mocsarai között. Minden oldalról hullott az elismerés és a csodálat a mi honvéd huszáraink felé és természetesen a ll-es honvéd lovas hadosztályhoz beosztott peremartoni Nagy Akos ezredes is részesült a jól megérdemelt és csak ritkán kijáró elisme­résben. A mi polgárságunk épen oly meleg szeretettel, rajongó büszkeséggel veszi körül Nagy Ákost — mint huszárjai. Csodálatosan közvetlen és meleg egyénisége az egész város Nagy Ákosává tette a zamatos magyar nyel­vezetű és lebilincselő modorú huszárezredest. A következő sorokat egyik napilapból vettük át: A cartoryski és a siemkovicei győzelmet a hadjárat legszebb fegyvertényei közé so­rozhatjuk. És büszkén jegyezzük föl: mind a két győzelemben magyar katonáknak volt oroszlánrészük. Siemkovicénél az erdélyi hon • védhadosz'ály harcolt az élén, a Pripjet mo­csarai közötti harcokban pedig a tizenegyedik honvédhuszár-hadosztály tüntette ki magát, úgyannyira, hogy a Bug-hadsereg főparancs­noka, Linsingen vezérezredes, most, amikor a hadosztály kivált a hadsereg kötelékéből, különös melegséggel emlékezett meg a hon­védhuszárok kiváló teljesítményeiről. A napokban pedig sikerűit megszereznünk a német főparancsnok hivatalos eredeti távira­tának hiteles fordítását, amely így hangzik: Nagy ezredes ur csoportja! Gehrok né met tábornok kegyelmes úrtól, kinek veze­tése alá volt beosztva Nagy Ákos csoport, a következő távirat érkezett: A beresana ma­gaslat vitéz védőinek a legteljesebb elismeré­semet és a legőszintébb szerencsekivánatai­mat küldöm. Ez a csapatoknak is tudomására hozandó. Amidőn Nagy Ákos más megbízatással tá­vozott a ll-es honvéd lovashadosztálytól, fő­parancsnokától a következő hivatalos átiratot vette: Op. Nr. 1617—4. M. kir. 11. honv. lovas­hadosztály. Galusia, 1915. november 17. Méltóságos peremArtoni Nagy Ákos huszár­ezredes urnák ! A parancsnokságok felsőbb helyről el­rendelt változások következtében Méltóságod a 11. honv. lov. hadosztálytól megválik. Én ezt a változást nehéz szívvel veszem tudomásul. Méltóságod parancsnoklásának egész ideje alatt, de különösen a Bersana harcok nehéz napjaiban nov. 3. és 4-én a nehéz körülmények között tetterős, igazán céltudatos és a változó körülményeknek min­dig megfelelő vezetéssel gyarapította érde­meit. Csak ezen kiváló katonai erényeknek köszönhető, hogy a hadosztály az ő nehéz feladatát meg tudta oldani. Méltóságod a hadosztálynál töltött rövid idő alatt nemcsak Parancsnoksága teljes bi­zalmát nyerte el, hanem megszerezte ma­gának összes alattvalói szeretetét és ragasz­kodását is. Most midőn méltóságod a honvédhuszár hadosztálytól távozik kellemes kötelességem­nek tartom ugy a magam és Risztjeim, vala­mint a legénység köszönetét, a legfelsőbb szolgálat nevében kifejezni. Czitó s. k. vezérőrnagy. Legutóbb megrongált egészsége helyre állítása végett haza szabadságolták Nagy Ákost. Pár hetet töltött csak itthon nem várta meg szabadságideje leteltét, hanem önként jelent kezett szolgálatra és ment viss?a a frontra az őt nehezen váró huszárjai közé . . . A háború. (.á „Nyirvidék" eredeti távirata)­Badape-t, január 14. (Hivatalos jelentés) Délkeleti hadszíntér: A montenegróiak, fővárosukat feladva, déli es nyugati arcvonaluk összes pontjain megkezdték a visszavonulást. Csapataink, őket üldözve, a budua—cettinje— grab—grahovói vonalon tul nyomultak elő és Bilektől keletre és Aftovácnál is montenegrói területre nyomulnak be. Grahovónál 3 löveget legénységével együtt zsákmányoltunk, ezenkívül 500 puskát, egy gépfe/yvert, sok lőszert és más hadiszert. Bsranénái és Ip6ktől nyugatra nincs ujabb esemény. Montenegró fővárosa birtokunkban van. A megvert ellenséget üldöző csapataink tegnap délután bevonultak Cettinjébe, a montenegrói király székvárosába. A város sértetlen, a lakos­ság nyugodt. Orosz hadszíntér: Az ellenség tegnap reggel óta ismételteD mfgkiséríi, hogy besszará­biai harcvonalunkat Toporoucnil és Rarencetól keletre áttörje. ÖL nagy támadást intézett vo nalaink ellen, az utolsót ma, a reggeli órákban, de minden egyes esetben a legsúlyosabb vesz­teségekkel kellett visszavonulniok. Az oroszok visszaverésében újra kiváló része volt tüzérsé­günk remekül vezetett ellenállhatatlan tüzelé­sének. A Keletgaliciában és a besszarábiai hatá­ron folyamatban levő csata kezdete óta a Pflanzer-Baltin baró tábornok hadseregének és Bothmer gróf tábornok osztrák-magyar csapa­tainál 5100 nál több oroszt fogtunk el, kőztük 30 tisztet és zászlóst. Karvilovkánái, Volhiniá­ban portyázó különítményeink néhány oroszt tábori őrsöt ugrattak szét. Olasz hadszíntér: A délnyugati harcvo­nalon nincs jelentősebb esemény. Egyes pontok Malborghetnél és Raiblnál az ellenség tüzérsé­gének tüze alatt álltak. Az olasz repülők tevé­kenysége Trieszt vidékére is kiterjedt. Egy, Piranóra dobott bomba nem okozott kárt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Berlin, január 14. (Hivatalos jelentés.) Nyugati hadszíntér: A harci tevékeny­ség zivataros esőzés folytán szórványos tüzér­ségi, kézigránát- és aknaharcokra szorítkozott. Keleti és balkáni hadszíntér: Különös jelen­tőségű esemény nem történt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. fű*?" Nagyon kérjük hátralékos elő­fizetőinket, hogy a küldött pósta befizetési lapok utján utalják át az előfizetési díja­kat ; kinek-kinek csekélység az a pár korona, nekünk pedig létkérdés a mai viszonyok között. Turáni társaság. ígéretemhez képest, folytatom tovább, egyéni nézetemet fejezve ki azon kérdésre; szükséges-e?., hasznos-e?., a magyar nem­zeti érzés, a magyar faji öntudat,fejlesz­tése, ápolása. Nem hivatkozom nyomatékosan a vi lágháboru tanuságtételre, bár*ez is elég súlyos okokkal bizonyítja, hogy az úgy­nevezett világpolgárság, — legjobb esetben is, csupán a tisztes jóhi­szeműség ábrándozása. Mert ha valami mélyebb élettani alapja volna, ugyan kép­zelhető-e, hogy a müveit nemzetek legmű­veltebbjei, kiket az ő magas müveltségök, szinte a nemzeti szük kereteken felül, az egyetemes kiválóság testvéri közösségébe kiváltságolt és ugy is mutatták az átlag­milliók előtt, hogy ők csakugyan boldog világpolgárok, — képzelhető-e, mondom, hogy ők magok rebbenjenek szét az első ágyuszóra, nemzetiségök szük fedezékeibe, igazán csuful megtagadva, meghazudtolva, minden korábbi kiválóságukat ? ! Magam részéről ezt tartom a világháború legsú­lyosabb veszteségének, de másrészről egy nagy élettani törvény igazolásának. Igen, az életnek, bárminő formában jelenik meg, az egyetemes mozgás áramla­tában, — az életnek törvénye van. És ezen a törvényen, a mi kis agyvelő tekercseink ilyen vagy amolyan vélekedése, semmit sem változtat. Ha az Isten neve előttünk e&y fapitykét sem ér s jobban észreveszi a mi idegducunk a természetet, sorsot, fá­tumot, öntudatlaút, — vagy kinek minő név illik szeme elé messzelátóul: — az a fő, hogy minő fogalma van a nagy moz­gató erőről és akaratról? A közismert tény az, hogy mi magunk is a forgatagban for­gunk, egy leheletünkkel, egy szivdobbaná­sunkkal sem rendelkezünk. S bizony, örökérvényű intelmet adott Salamon ki­rály fiának, midőn ezt hagyta meg neki: «édes fiam, vedd legfőbb örökségül tőlem, hogy az Istent féljed, az ő törvényeit meg­tartsad, mert ez az ember legfőbb java !» És aztán, az Isten örök törvénye sze­rint, a nemzet, a haza fogalma, nem csu­pán külső, testi ruhája egy tömeg ember­nek, mely nemzeti gyerekkorából és igy nemzet ruhájából is kinő, — hanem a nem­zet, a haza, élő tartalom, mely még a föld­rajzi kerethez sincs elválhatlanul kötve, mert ha egy nemzet egyéneiben él a nem­zeti és faji öntudat, hiábavaló a meglió­dílás, a százados elnyomatás, sőt a hazá­ból való kikergetés is: — a nemzet él s alkalomadtán feltámad. Kell-e világosabb bizonyíték, mint az úgynevezett Balkán­népek példája, vagy akár a lengyel népé s legkiáltóbb példa pedig, a szétszórtságá­ban is egy nemzet-testet alkotó zsidóság, melynek legműveltebb tagjai is, a nemzeti érzés és faji öntudat, szétszakithatlan ere­jével vannak összefűzve; s eljön az idő, mi­dőn a régi prófétai jóslat szerint, a négy szelekről összegyűl, a nagyélet törvénye ellen vétkezett nép s a kiengesztelődött Je­hova oltalma alatt uj életet kezd. Mert nemzetre, hazára, az emberiség életének szüksége van, — éppen az egyetemes em­beri előhaladás érdekében. A nemzetek­nek, mint az ég csillagainak, egymáskörü­li forgásukban, van élet-utjok. S mikor a nyers anyagi erő széttépte a nemzeteket, akkor zavarta meg a nagy élettörvényt s addig nem is várható az állandó nemzet­közi béke, mig a szétdúlt nemzetek együve nem helyezkednek. Persze csak azon nem­zetek, melyeknek tagjaiban, az összetarto­zandóság érzete elég erős. De gondosko­dás van arról, hogy az emberi élet fen­maradásának ezen faji ereje, ki ne haljon. Róma ledőlt s rabigába görnyedt ugyan, de helyette, illetve belőle uj nemzetek támad­tak, mint az égi testek körforgásaiban a bolygók és mellékbolygók születése.

Next

/
Thumbnails
Contents