Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-27 / 33. szám

Nyíregyháza, 1916. március 26. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 33. szám. DEK. A Szabolcs vármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelente szerdán és szombaton este. Slőíizetés: Eeész évre 12 K. Félévre 6 K. Negyedérre 3 K, Egyes szára ára 12 1. — Tanítóknak félir. fitrdt«ifl*ek ísrutt-Ms xnttt ííSaullarrJti. Lí-gat ;-.et>1> hirflitéi 1 K. KhiMűu isiras»íflíi5 or^i S8 t A ayflrsr sirr-nseat fO ? és Kiaöóhivstaí: SZECHENYJ-CT 3. SZÁM. TELEFON SZÁM 159. FOS7ACHEí»USE 35338. ' Awo birtfctésss Sít mát* 1 X, minden tavábbf szó 5 fillér. KéuratOXSt nem aaurÜ! j ¥«rr*s »«av»l 3M<3«ft Vetsttrrsaca Méoi't. a A föld. Áldott anyaföld, amiből lettünk és amivé leszünk: a rövid élettel megszakított eme folytonosság már magában is elegendő ok arra, hogy ragaszkodjunk hozzád,. $ téged a magunkénak, magunkat a tiédnek valljuk. Áldott szülőföld, amelynek ölén gyermekek voltunk, felnőttünk, gyarapodtunk: ha egyébként nincs módunkban, a vágyódás szárnyain mindég visszatérünk hozzád, mindig visszasírjuk soha el nem felejthető jóságodat. Áldott honi föld, amelyen kivül Kilincsen számunkra hely»: ime nemcsak elszenvedjük, hanem keressük is a halált, mikor arról van szó, hogy tégedet kell védelmeznünk, tégedet kell megmentenünk, tégedet kell vérrel áztatnunk. Akié a föld, azé a haza, s nekünk hazánk ez a föld akkor is, ha belőle csupán annyi a miénk, amennyivel elhantolnak bennünket. Erted halnak meg apáink és fiaink, akiket a harcok mezejére szólított a kötelesség; nekünk, akik itthon maradtunk, élnünk kell érted, szent magyar földünk. Világraszóló küzdelmünk oka és célja a föld, eszköze a pénz, mozgató ereje a lélek. A lélek az elszántságban és a vitézségben nyilatkozik meg; a pénzt az okosan mérlegelő áldozatkészség teremti elő; a föld mindeneknél hálásabb lesz hozzánk, ha gondosan müveljük. Belőle fakad minden lehetősége az errőforrásnak, sikernek és boldogulásnak. Magunkat becsüljük meg, ha szeretettel gondolunk a földre, ,s nemcsak áldásait várjuk, hanem megmunkálásában is részt veszünk. Bizonyára nehéz az ásó, kényelmetlen az ekeszarva, verejtékes a kapa; de aki csak egyszer is lelkébe szívhatta a barázdák felszálló páráját, megmámorodik tőle, s nem csodálkozik azon, hogy földre éhezik a paraszt s földben kiván elhelyezkedni a tőke. Menj a mezőre: visszanyered egészségedet; szánts és vess: visszanyered hitedet; fokozd a föld termő képességét: viszszanyered gazdasági erőnket. Bün a gondatlanság; szegénység és tétlenség; átok a meddőség. Tiszteld a munkát, s tisztelni fogod a munkást. Az a kérges tenyér sohasem fog beszennyezni; az a kézszorítás sohse fog lealacsonyítani; az a testvériség sohase fog megszégyeniteni. Mi lenne belőlünk, ha hűtlenek lennénk a földhöz? Mozdulni se tudnánk. Mi lenne belőlünk, ha hűtlen lenne hozzánk a föld? Ehen halnánk. Elég egy kis jégverés, hogy megrettenjünk, elég egy kis árviz, hogy kétségbe essünk. Es mégis el tudnók nézni, hogy, nem törődésünk miatt óriási nagy területek maradjanak megmüveletlenül? Es annyi munkáskéz hiányát kész ürügyül hozzuk fel arra, hogy tétlenül maradjunk? Ne maradjon ma egy talpalatnyi föld se bevetetlenül; ne maradjon ma egy épkézláb ember se munkátlanul. — lvevés a férfi: álljon helyébe a nő; kevés az erő: pótolni kell a gyermek fáradozásával. — Nagy iskola az élet, még nagyobb a háború; ma mindnyájunknak ebbe az iskolába kell járnunk, hogy életbölcseséget tanuljunk s életben maradásunkat biztosithassuk. Nagy erőfogyasztó a lélekölő és vérontó küzdelem. De ha Antaios csak addig volt gyönge, mig földet nem ért: nekünk is a földből kell uj meg uj erőt kicsikar-, nunk a legverejtékesebb munka árán is a küzdelem diadalmas befejezéséhez. Magyar lelkünk megérti, magyar vérünk magába veszi, magyar kezünk végrehajtja ezt a kategorikus imperativust. * * * Az akácfa. Tele van a város akácfa virággal. Gyere velem akáclombos falumba. Kétszer nyilik az akácfa virága. Szabolcsvármegyét akácfával segélyezett utaiért minden idegen megcsodálja, melyhez hasonló szépet kevés helyen lehet látni. Az ország különböző vidékeiről való emberekkel volt már alkalmam Szabolcsban szétnézni tavasszal, mikor az akácfa virit és bóditó illatával átitatja a levegőt; nyáron, mikor lombjával hüs árnyékot ad a tikkadt utasnak; s nyár végén, mikor a másodvirágzás í meseországbeliillatának)) lehetünk részesei: mindezt oly elragadtatással szemlélte az idegen, hogy büszke öntudat töltött el, hogy én is szabolcsi vagyok. Mily meglepetve hallottam, mikor egyik-másik vidéken panaszkodtak, hogy nem tudnak az akácfára rákapni, nem szereti a talajt, pedig mily kellemes a virága, mily üditó hüs árnyéka, mily elsőrangú a tüze, és mily finom az akácméz. Es láttam, amint szinte virághoz illő gondossággal ültetgették, locsolgatták, nyesegették, körülkötözgették, hogy meg ne bánthassa valami és mégis: nem érte tul az ifjú kort. Mint gömb-akác legszebb díszfáink egyike, amikor azonban az a hátránya van, hogy nem virit. Szabolcsmegye Istentől megáldott földje hazánknak. Van mindene, — illetőleg volna okszerű gazdálkodással —, sőt egyik-másik terményből nagy mennyiségű felesleggel is rendelkezik. Egy pár terménye pedig első helyet vívott ki magának az ország hasonnemü terményei között. —káposzta, burgonya gan olvastam a pesti osztályában egy nagy eme felírást: «Valódi, krumpli.» A. terményekbeni bőség mellett — azonban a megélhetés egyik nagyon fontos tényezőjében: a tűzifában hiányt szenved Szabolcsvármegye. — Van ugyan kevés erdeje, azonban azok kitermelése oly csekély, hogy korántsem képes fedezni a szükségletet. Régen nagy része erdő volt Szabolcsnak, — pl. egy század—. Milyen boldovásárcsarnok árukosár mellé szúrt hamisítatlan nyiri dal előbb a tiszai járás kevés kivétellel erdő volt — ma ott a borgách grót 7 ezerhold erdejéből is alig van meg fele; elsőrangú kukorica és gabona terem a százados tölgyek helyén. A mindig első helyen levő Szabolcsvármegye vezetősége belátta, az erdők kipusztítása miatt fenyegető fahiányt s egyik nemes gondolkozású mágnásunk — egy Dégenfeld grót volt — meghonosította az akácfa termelést, mellyel két célt akart szolgálni: a tűzifa hiányt pótolni és eg3

res futó homok területeket megkötni. Ekkor keletkeztek a még ma is meglévő akácfaerdők. Okos gazdálkodással mindkét cél, ha nem is teljes mértékben — eléretett. Utóbbi évtizedekben aztán annyira általános lett az akácta termelés, hogy a gyorsan szaporodó népességű Nyíregyházát kivéve, az egész vármegye faszükségletét ellátta — kevés igazítással. Az akácfának óriási előnye a többi tűzifák felett az, bogy levágva — nyersen is jól ég és, hogy hamar fejlődik. — Míg pl. a tölgyfa 45—55 évre nő annyira, hogyi levágni érdemes, addig az akácfa 8—10 évre már teljesen megérett vágás alá. Az akácta virágából gyűjtik a méhek a kiváló «akácmézet», miért is méhtenyésztéssel foglalkozóknak megbecsülhetetlen. Szabolcsban meglehetős nagyban termelik a dohányt, melyhez annyira lényeges kellék a pajta, hogy engedélyt sem adnak, mig pajta nincs. Most 50—60—70 hold dohányhoz szükséges pajta és melléképületekhez hol vegyen a gazda az erdőszük Szabolcsban alkalmas fát, ha nincs akácfája? Hozassa óriási pénzért Máramarosból? Mig ha a földje körül ültetett akácokat 15—20 évig esetleg, 25-ig helyeiközzel meghagyja — magfák — az abból kikerült ágasok a legmonumentális épületeknek is megtelelnek. A kisebb gazdáknak is körül lévén ültetve a földje akáccal, mily olcsón építtetnek csűrt, szekérszint, istállót, disznóólat, stb. — házát ma már vályogból épiti a gazda kőalapra. — Akác nem létében, vagy nem építtetne, vagy óriási pénzt volna épitő anyagért kiadni a gazda. Az akácfa szerszámfának is kitűnő : tartós, erős és ha kiszáradva használják fel, nem hasad. Nagyobb gazdaságokban és általában a falusi gazdáknak, ahol annyi szekér és egyéb gazdasági eszköz kell, — megbecsülhetetlen. De hová lenne Szabolcsban a gazda, ki gőzgéppel csépeltet 5—6 hétig, ha nem volna földje körül akácfa? Venne szenet?! Ha tudna pl. most kapni! Annyit sem termelnek jelenleg a bányák, amennyi a gyárak üzemének zavartalan folytatásához elegendő. De meg az akácfa nem kerül pénzébe. Kikerül a gazdaságból. Ezek mellett még egy legfontosabb és legközelfekvőbb előnyére utalok a szabolcsi akácfának: ez mint tüzelőanyag, melynek különösen a háború alatt éreztük óriási fontosságát. Volt eset a háború két telén, hogy ittott a kerítéseket és a régi bútor darabokat kellett feltüzelni, hogy meg ne fagyjanak.