Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-23 / 32. szám

4 32 ik szám. JNÍffSSIITfe 1916. április 23. dés most már csak az lehet: ezen her­vadhatatlan érdemekért illetékes tényezők részéről milyen lesz a mi megbecsülteté­sünk s ezen érdemekért a méltó jutalom és elismerés miben fog nyilvánulni? A német hadsereg valamennyi nagynevű had­vezére: Hindeiíbug csakúgy mint Macken­sen, Linsingen valamint a császár tö'bb­ször elismerték, hogy a magyar katona ön­feláldozó bátorsága, kitartása a csodával határos. Ha nagyszerű képességeinket és ön­feláldozásunkat az idegenek elismerték, ak kor el kell ezt ismerinök az illetékeseknek is, mert a mi részünkről hozott áldozatok­nak a háború után meg kell teremniök a reánk nézve áldásos gyümölcsöket is. Ha német nép anyagi és szellemi fejlődé­sére egy pillantást vetünk, be kell lát­nunk, hogy, sok még a teendőnk. A jövő feladata hazánkra nézve a folytonos és in­tenzív erőgyűjtés. Az erőgyűjtésnek pedig egyedüli helyes utja: nemzetünk anyagi és szellemi életének gyökeres reformja. A ne­velés és oktatás reformján kell elsősorban kezdeni. Ma, amikor a katonára nézve a földrajzi ismeret elengedhetetlen feltétel, azt látjuk, hogy e téren a legnagyobb a jáy­ratlanság. Diplomás egyének hadilábon ál lanak a földrajzi alapfogalmakkal, nem is szólva a térképen való jártasságról. Mi en­nek az oka? hogy a földrajz a legmosto­hábban kezelt tudomány a középiskolá­ban! A hiba az oktatás rendszerében ke­resendő. Azonkivül súlyos hibánk az is, hogy hiányzik nálunk a takarékosság szel­leme. Anémet liadikölcsönök öszege jóval meghaladja a 20 milliárdot. Az osztrák­magyar hadikölcsön összege jóval mögöt­te áll a németekének, de kétségtelen bizo­nyossága annak, hogy a monarchia lakos­sága meghozta a legmesszebbmenő áldo­dozatot. Hazánkra nézve a hadikölcsön ki­bocsátása fényes erőpróba volt s biztató jel a jövőre nézve. A takarékosság szelle­mét vigyük be a magyar ifjú lelkébe, olt­suk bele az áldozatkészség szellemét, mert a haza oltárára letett fillérek teszik ki végeredményében a hadikölcsön milliárd­jait. Nekünk a németektől tanulnunk nem­csak lehet, de ezt jól ielfogott érdekünk­ben tennünk is kell. Ez alatt nem azt ér­tem, hogy a német mintát szóról szóra lemásoljuk és átültessük hazánkba. Ez annál is inkább lehetetlen volna, mert a magyar és a német néplélek sok tekintet­ben ellentétes vonású., Mindazt, ami a ma­gyar léleknek megfelelő, azt vegyük át s ami ezzel ellenkező, azt hagyjuk figyelmen kivül. A mi jelszavunk ezentúl csak egy le­het: ernyedetlen szorgalom, kitartó" mun­ka, nemzeti iparunk és kereskedelmünk fejlesztése. Ezen a téren is már sokat tet­tünk, de ez még nem minden. A német tőke befektetéseinek nyissunk utat, mert a német nép gazdagabb, mint mi s ha ezt fogjuk tenni, mi is gazdagodni fogunk ez­által. A magyar népben fényes tulajdon­ságok lakoznak: mint az ősöktől örökölt vitézség, bátorság, kulturára való hajlam s e képességeknek a német példa alapján való intenzív fejlesztése által minden te­kintetben méltó szövetségesei leszünk a nagy német nemzetnek. Nem szabad fe­lednünk, hogy. a német nemzet fejlődésé­nek jelenlegi magaslatára csakis évek hosz szu során kifejtett szorgalma, takarékossá ga, munkaszeretete utján jutott s e fejlett séget mi is csak ezen az utón érhetjük el. Nemzeti il'juságunk szellemi és testi mi­kénti fejlesztése a jövőben nem lehet kö­zömbös ellőttünk annál is inkább, mert nemzetünk jövője ifjuságunk kezébe van letéve. Hazánk jövője a jól megalapozott is­kola nevelésen nyugszik. Ez pedig erő­gyűjtésünknek egyik főfaktora. Páll Gyula üj vármegyei pótadó. Mikecz Dezső alispán a törvényha­tósági bizottság tagjaihoz a következő körlevelet küldte: Az 1913 évi október hó 14-ik napján tartott közgyűlésben a tisztviselői nyugdij alapállásának rendezése tárgyában 15121 K 582—1913 Bgy szám alatt hozott hatá­rozatában kimondotta a törvényhatóság, »hogy a tisztviselői nyugdíj alap fizető képességének biztosítását erkölcsi köte­lességének tartja s e végből az 1912 évi LIX. t.-c. 1. §-ában biztosított jog alapján a szükséghez képest ujabb pótadó kivetése utján is gondoskodni fog« s megbízott, hogy az ez irányban szükséges előter­jesztést tegyem meg. A tisztviselői nyugdij alap megnöve­kedett terheit tovább fedezni nem lévén képes, a folyó évi május hó 9-ik napján megtartandó rendes tavaszi közgyűlés elé javaslatot tettein az iránt, hogy a tiszt­viselői nyugdij alap megnövekedett szük­ségleteink ellátása céljából 4 százalékos pótadó szavaztassák meg. Ugyanis ma a helyzet az, hogy a nyugdij rendelkezési alap 114.766 korona évi szükségletével szemben ezen alap be­vétele : nyugdíjjárulékból, az alap igénybe­vehető kamataiból s az eddigi 2% pót­adóból csupán 54.600 korona, igy már most 60.166 korona fedezetlen évi teher mutatkozik, melynek eloszlatásáról csakis az általam javasolt pótadó felemeléssel lehet segiteni. A nyugdij alap ezen kedvezőtlen pénz­ügyi állása onnan ered, hogy az 1912 évi LVIII. t. c. 20. §-a felmentette a várme­gyei nyugdíjintézet javára kivetett tör­vényhatósági pótadó fizetése alól a külön nyugdij alappal rendelkező rendezett ta­nácsú városokat, ainely törvény intézke­dése következtében Nyíregyháza r. t. város adózó közönsége az 1913 évtől kezdődőleg megszűnt fizetni a tisztvi­selői nyugdij alapra kivetett 2 százalékos pótadót és ezáltal a vármegyei tisztvi­selői nyugdij rendelkezési alap jövedelme erősen megcsappant, — viszont az utóbbi időben az állami alkalmazottak nyugdíja­zásáról alkotott 1912. évi LXV. t. c. ren­delkezéseivel azonos vármegyei nyugdij szabályrendelet alapján több tisztviselő nyugdíjaztatott, igy a tisztviselői nyugdij alap terhei nagymértékben megnöve­kedtek. Miről a törvényhatósági bizottság minden tagját az 1883. évi XV. t. c. 10. §-a értelmében előzetesen értesítem és tisztelettel kérem előterjesztésemnek a közgyűlésen való támogatását. — Hadikölcsön jegyzés. A Kereske­dők és Iparosok Hitelszövetkezete Nyír­egyházán, a negyedik hadikölcsön kibo­csátása alkalmából lehetővé óhajtja tenni, hogy, a hadikölcsön-jegyzés hazafias kö­telességében mindenki, a társadalom leg­kisebb jövedelmű osztályhoz tartozók is részt vehessenek, heti befizetéses alapon előjegyzést fogad el. Felvilágosítást a szö­vetkezet hivatala — Bethlen-u. 2. — kész­séggel acl. A vak katonákért A vak katonák támogatása ügyében Gé czy Géza főjegyző, h. polgármester a kö­vetkező felhívással fordul a nagyközön­séghez: a "vakokat gyámolító országos egyesü­let nemes, emberszerető tevékenységét a mostani borzalmas világháború vak har­cosainak segélyezésére is kiterjesztette és a haza védelmében megvakult katonák el­helyezésére egy külön osztályt állított fel. A jövőre nézve pedig tervbe vette, hogy, a háború ezen szerencsétlenei részére egy, külön intézetet állit fel s ekképen kiván gonodskodni arról, hogy a háború legna­gyobb szerencsétlenei a szemük világát vesztett vak katonák a társadalomnak to­vábbra is hasznos tagjai maradhassanak. A vakokat gj'ámolitó országos egyesü­letnek támogatása az emberszerető társa­dalomnak mindenkor kötelessége volt, s ez a kötelesség most még inkább kötelez bennünket, amidőn az egyesület támoga­tása által arra nyujtunk segédkezet, hogy a hazáért s érettünk szenvedett ember­társaink hős katonáink, bár szemük vilá­gát, tehát legfontosabb érzékszervüket el­vesztve, a kétségbeesés karjaiba ne kény­szeríttessenek, hanem az emberszerető tár, sadalom által fölkarolva, oktatva és támo­gatva, a munkás társadalomnak továbbra is hasznos tagjai maradhassanak. Azzal a bizalomteljes kérelemmel for­dulok tehát Nyiregyháza város egész tár­sadalmához, az egyesekhez, a magánosok­hoz épen ugy, mint az összes testületek­hez, egyesületekhez és közintézményekhez hogy a vakokat gyámolító országos egye sülét feladatának teljesítését anyagi áldo­zatukkal támogatni szíveskedjenek. A nemes célra szolgáló adományok — közvetlenül a város házipénztárába lesz­nek befizetendők. Termeljünk vetőmagot. Mindnyájunk előtt jól ismeretesek a­zok az óriási nehézségek, melyek a folyó évi tavaszra szükségelt konyhakerti vető­magvak beszerzése körül mutatkoztak, sőt sok példát tudunk arra is, hogy egyes magféleségekből egyáltalán nem tudtunk kapni. A vetőmag hiány a behozatal kor­látoltsága és részben való szünetelése foly­tán sajnos a jövőben jobban fog érez­hetővé válni. Legszentebb hazafias kötelességeink egyike e nehézségek leküzdése azáltal, — hogy mindenki legalább a saját szükségle­tére, esetleg eladásra is lehetőleg minden­ből magot gyűjtsön és neveljen. A magtermesztés oly egyszerű és ké­zenfekvő, hogy azt mindenki könnyen el­sajátíthatja, még ha avval nem is foglal­kozott. A jól átérett sárgarépát, petrezselymet zellert, vöröshagymát, fejes káposztát, — gyökérrel — stb. ültessük ki mielőbb — kb. 30—70 km távolságra — megázott vagy jól megszántott földbe maghozás céljából. A többi munka már csak kapálás és mag­gyűjtésből fog állani. Az egyéves magter­mesztést — paradicsom, paprika, saláta, stb.-nél — mindenki ismeri. 1 ermesztési ügyekben bárkinek szóval esetleg Írásban is készséggel ad tanácsot a tarcali állami faiskola kezelősége. Igyekezzünk minél több vetőmagot ter meszteni és arra másokat is buzdítani. A gyermekek munkaereje itt kitűnően érvényesíthető.

Next

/
Thumbnails
Contents