Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-20 / 31. szám

31-ik szám J#ÍR¥IDÉK. 19 í 6. április 20 3 lés a minőségekhez mérten kilónként 1.50 K-tól 1.80 K-ig fizet érte a főiskola. Kérem tehát gazdatársaimat, hogy a felküldendő állataikat nálam jelentsék be mielőbb, hogy a szállításra egy napot kijelölve azokat Nyíregyházán, az állomásról elküldhessük. Természetesen, hogy: csak a górcsövi vizsgálat után megállapított mételykórban szenvedő állatok küldhetők fel. A dolog sürgősségénél fogva az ürülék azonnal lenne beküldendő. Azon reményben, hogy ezen — saját és közérdekünket szolgáló felhívásomnak gazdatársaim annál inkább is eleget tesznek, mert ez reájuk csak kis fáradsággal és igen csekély, áldozattal jár. Nyíregyháza, 1916. április hó 17. Liptay Jenő. Az uj hadiköicsön és a vármegye. Mikecz Dezső alispán az uj negyedik hadiköicsön érdekében körlevelet adott közre. A körlevél egész terjedelmében a következőképen hangzik: A magyar királyi Belügyminiszter ur 50771—916. számú leiratában tudatjavélem, hogy a m. kir. kormány negyedik hadikölcsönt bocsát ki, melynek jegyzési határideje az 1916. év április hó 19-től május hó 23-ig leend megállapítva. A vett értesítés szerint a jegyzési feltételek megegyeznek az eddigi hadi kölcsönök feltételeivel, csupán az eddigi zárolt kötvény typus helyett bocsáttatnak ki oly 57a szazaiékos kamatozó pénztárjegyek, melyek tiz év múlva teljes névértékben fizettetnek ki a pénztárjegy felmutatójának, és igy a zárolt kötvények felett azon előnynyel birnak, hogy ezen tiz év alatt is szabad forgalom tárgyát képezhetik. Természetesen ezen miniszteri rendeletet a folyó évi május hó 9-ikén megtartandó tavaszi közgyűlés elé érdemi intézkedés végett be fogom terjeszteni, — de miután a jegyzések már e hó 19-ikén kezdetüket veszik, addig is felkérem a törvényhatósági bizottság tagjait, a lelkészés tanitó urakat, nemkülönben a vármegyebeli pénzintézetek vezetőit, a járási főszolgabirákat, Nyíregyháza r. t. város polgármesterét és a községek elöljáróit, miszerint igyekezzenek odahatni, hogy a nép tekintélyes készpénzét, melyet igen sok esetben kamatoztatás nélkül odahaza hevertet, — fektesse hadiköicsön jegyzésekbe, hogy igy ez által, egyrészt a befektetett tőke jövedelmezősége biztosítva legyen, másrészt, hogy az állam rendelkezésére bocsátott ujabb nagy tőkék fedezhessék győzedelmes hadviselésünk nagy terheit. Megvagyok győződve, hogy amint az előző hadiköicsön jegyzések fényesen sikerültek a vármegyében, ép oly eredménynyel fog záródni ezen ujabb jegyzés is, mivel tudom, hogy a vármegye közönsége méltó marad önmagához és méltónak mutatkozik nagyszövetségesünkhöz, a német néphez, mely már mielőttünk lejegyezte — az eddigieknél is felülmúló nagy sikerrel — a maga negyedik hadikölcsönét. Dicső fegyvereink, az utolsó hadiköicsön jegyzése óta is csodákat müveitek. A Balkán félszigeten mint hóditó állunk immár a régi tűzfészkek felett. Az elhódított orosz területek visszavétele érdekében hasztalanul véreznek el velünk szemben ujabb és ujabb orosz hadseregek; teljes eredménytelenséggel ontja vérét a hitszegő olasz nép ; német szövetségesünk pedig megmutatta, hogy az elbizakodott angol nem ura többé a tengernek, mig Franciaország újból érzi a német nemzet halálos erejű ölelését. Ennyi hősies siker biztosítja a reánk következő diadalmas béke biztos sikerét, melynek eléréséig azonban még milliárdok kellenek. Megtagadhatjuk-e mi egy ilyen küzdelem anyagi eszközeit? Szabad lenne-e valóra váltanunk ellenségeink azon egyetlen reményét, hogy el fognak sorvasztani a kiéheztetés és elszegényedés előidézése által ? Ennek nem szabad, és ez nem is fog bekövetkezni, mert szilárdan meg vagyok győződve, hogy a nemzet és vele e vármegye közönsége is újólag megteszi Hazája iránti kötelességét és igy bizton remélem, hogy ujabb hadikölcsönünk sikere után ellenségeink e téren is csak egy csalódással lesznek gazdagabbak, mivel ismét bőségesen meg fogjuk adni az anyagi eszközöket ahhoz, hogy a távol csatatereken értünk vérző férfiaink bevégezhessék szörnyű, de dicsőséges munkájukat és végleg biztosithassák azt a diadalt, melynek komoly reményéhez már oly közel hoztak bennünket. Ehhez a munkához kérem én segitő társnak Címedet, hogy vállvetve, egyesült erővel és szent akarattal igyekezzünk biztosítani saját körünkben az ujabb hadiköicsön sikerét. Termeljünk vetőmagot. Mindnyájunk előtt jól ismeretesek azok az óriási nehézségek, melyek a folyó évi tavaszra szükségelt konyhakerti vetőmagvak beszerzése körül mutatkoztak, sőt sok példát tudunk arra is, hogy egyes magféleségekből egyáltalán nem tudtunk kapni. A vetőmag hiány a behozatal korlátoltsága és részben való szünetelése folytán sajnos a jövőben jobban fog érezhetővé válni. Legszentebb hazafias kötelességeink egyike e nehézségek leküzdése azáltal, — hogy mindenki legalább a saját szükségletére, esetleg eladásra is lehetőleg mindenből magot gyűjtsön és neveljen. A magtermesztés oly. egyszerű és kézenfekvő, hogy azt mindenki könnyen elsajátíthatja, még ha avval nem is foglalkozott. A jól átérett sárgarépát, petrezselymet zellert, vöröshagymát, fejes káposztát, — gyökérrel — stb. ültessük ki mielőbb — kb. 30—70 km távolságra — megázott vagy jól megszántott földbe maghozás céljából. A többi munka már csak kapálás és maggyűjtésből fog állani. Az egyéves magtermesztést — paradicsom, paprika, saláta, stb.-nél — mindenki ismeri. T ermesztési ügyekben bárkinek szóval esetleg írásban is készséggel ad tanácsot a tarcali állami faiskola kezelősége. Igyekezzünk minél több vetőmagot ter meszteni és arra másokat is buzdítani. A gyermekek munkaereje itt kitűnően érvényesíthető. A háború. (A « Nyirvidék » eredeti távirata.) Budapest, április 18. — Hivatalos. — Olasz hadszintér: A tengermelléki harcvonalon olaszok tegnap helyenkint élénkebb tevékenységet fejtettek ki. Trieszt felett két ellenséges repülő jelent meg, akik bombavetéssel a polgári lakosság köréből két egyént megöltek ötöt megsebesítettek. Repülőjármüveink az ellenséges repülőgépeket Graclóig űzték és ott eredményesen bombákat dobtak egy olasz torpedónaszádra. A Doberdói-fensik déli szakaszán és a görzi hídfőnél tüzérségi harcok fejlődtek ki. Sagoránál csapataink ma reggel az ellenség egy támadását, nagy veszteséget okozva az olaszoknak, visszaverték. A tolmeini hídfő késő éjszakáig élénk tüzérségi tüz alatt állott. A karintiai és tiroli harcvonalon a tüzérségi harc változatlan hevességgel tartott. Leghevesebb volt a Col di Lanán, ahol az ellenség tüzelése estére pergőtüzzé fokozódott. Éjfél után az olaszok itt általános támadásba mentek át. A támadást visszavertük. Később az ellenség a Col di Lana nyugati csúcsát több ponton felrobbantotta és a teljesen szétrombolt hadállásba benyomult. A harc ott még folyik. A Sugana-völgyben, ahol az olaszok az utóbbi időben előőrseinket ismételt támadásokkal zavarták, az ellenséget ellentá madásunk előretolt állásaiból visszavetette itt 11 olasz tisztet és 600 sebesületlen katonát fogtunk el és 4 gépfegyvert zsákmányoltunk. Orosz hadszintér: Délkeleti hadszintér: A helyzet változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszintér: Tüzérségünk az angol állásokat St. Elois környékén bőséges tüz alá vette. Az egyik általunk megszállt robbantási tölcsér ellen intézett gyengébb kézigránát-támadást éjjel könnyűszerrel visszavertük. A' La JBassée-csatorna mindkét oldalán és Beuvraignesnél sikerrel robbantottunk föl több aknát. A Maas mindkét oldalán levő harcterületen igen heves tüzérségi harcok zajlottak le. A folyótól jobbra alsószász csapatok rohammal foglalták el a franciák állásait aHaudromont majortól hétszáz méterre délre fekvő kőbánya mellett és Thiaumont-majortól északnyugatra lévő hegy gerincet. Sebesületlen foglyokban 42 tiszt, köztük 3 törzstiszt és 1646 főnyi legénység, továbbá 50 főnyi sebesült katona jutott kezünkbe. — Mindezek neveit épp ugy nyilvánosságra fogják hozni a Gazette des Ardennesben, mint ahogy közzé fog tétetni &z e háborúban elfogott összes franciáknak, igy a Maas-területen folyt harcokban február 21-ike óta eddig elfogott 711 tiszt és 38,155 főnyi legénység neve is. Erre a megjegyzésünkre az a félhivatalos francia megjegyzés szolgáltatott okot, hogy — adatainkat kétségbe vonják. Az ellenség támadási kísérletét a Caillette-erdőnél és az erdőben részben már akkor, amikor a támadásra készültek, — részben mikor támadásra indultak, tüzünkkel meghiusitottuk. A Voevre-sikságon, valamint a Verduntől délkeletre emelkedő magaslatokon lévő állásaink ellen St. Mihiel környéké-