Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-13 / 29. szám

Nyíregyháza, 1916. március 26. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 211. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegy el Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton eaíc. Klőfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedérra-3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerbssstösáj: és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 8. SZÁM TELEFON SZÁM ÍSS. PÜSTACHEOIÍE K654. Kéziratokat nein aűunk vissza. Hird«ti«* ársrafeás scartat számlttatsah. Lefioicsottf) MrdeM* i S. HÍYat&üw hSrasicss* tor* «D t. A ayttttir ffcr=naéat W * Apr* hirdetéseit 10 »éi« 1 R, minden toráóM szó 5 fillér. VcEtRg bctfivcl szedett kétszeresei számit. A mult számunkhoz csatolt postai befizetési lapok felhasználásával kérjük az előfizetéseket mielőbb beküldeni. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Negyedévre ... 3K Félévre .... 6K Egész évre ... 12 K. A Sóstó. Szép, kellemes, hasznos: kell-e többet mondanom a mi erdőnkről? Es mégis ugy. látszik, mintha minden évben szükség lenne e nagy kincsünk fölfedezésére ; kevesen becsülik, mert kevesen ismerik. Ha nem lenne meg, bizonyára hiányát éreznők; de megvan, hát ném törődünk vele. Közelsége, tisztasága, gondozottsága, mind nem elegendő ok arra, hogy fölkeressük s benne pihenést, üdülést szerezzünk. S ez nemcsak most van igy, amikor a háború miatt alig jut idő a kirándulásra; mindig kevés érzékünk volt a természet iránt s más utakon jártunk a szórakozás után. Körülbelül ugyanigy vagyunk a Sóstóval, ezzel a derék jóltevőnkkel is, amely mindenkinek uj erőt és életet ad, csak maga nem tud erőre kapni, csak maga nem tud megélni. Szépségéből sokat vesztett ugyan, mióta inkább sós, mint tó; a romantika kedvelői mélabúsan emlékeznek vissza hatalmas tükrére, amely, a festői környezetben oly. szépen érvényesült s amelynek sok egyéb dologgal együtt a civilizáció áldozatául kellett esnie. Jósága azonban megmaradt s mindenben megtelelő jogcímet ad ma is gazdájának arra, hogy a gyógyfürdő díszes jelzőjével illessék. Sajnos, hogy csak mi tudjuk ezt, s bizony, mi sem valamennyien; a nagy világ tudomást se vesz arról, hogy itt is találhat gyógyulást s hogy különösen a nőkre és gyermekekre nézve valóban áldásos a Sóstó. Annyit már megtettünk, — igaz, hogy évtizedek előkészítő munkájába került a dolog, — hogy; a város megfelelő számú, kiiogástalan helyiségről gondoskodott a joggal várható vendégek befogadására. A fürdők használatát illetőleg nem is lehet panaszunk annyira igénybe veszi a közönség, hogy szinte alig lehet hozzájutni, idegenek azonban még mindig alig keresik föl, jóllehet kétségtelen, hogy mindenkinek használ, akinek szüksége van rá. Itt derül ki aztán, hogy a fürdő látogatott voltának csak egy tényezője, — a gyógyhatás; egyéb is kell hozzá, ha azt akarjuk, hogy fürdőnk ne csak névleges gyógyitóhely, hanem valóságos fürdő legyen. ilyen tényező mindenek előtt, hogy könnyen megközelítő legyen, h tekintetben is történt annyi, amennyit megfelelő nek tarthatunk az igények kielégítésére. Vasúti állomása van, villamossal távolesőnek se mondható, kocsiutja az erdőn át páratlan, legközelebb kőutja is lesz a kemecsei-ut elágazásaként. Alig is marad a megközelíthetőség szempontjából egyéb kívánni való, mint az, hogy a villamos mérsékelt áru menettérti jegyeket is adjon, s különösen, hogy a kocsik díjszabása méltányosabb legyen. A másik tényező a jó vendéglő. Hiába minden törekvés, ha drága pénzért sem jut az ember megtelelő ko^^hához, vagy figyelmes kiszolgáláshoz. Persze itt az a circulus vitiosus áll elö, hogy azért drága és mégis gyenge a konyha, mert kevés a fogyasztó, s viszont azért kevés a fogyasztó, mert drága és mégis gyenge a konyha. Mindenkép azon kell tehát lennünk, hogy ezt az akadályt eltávolítsuk a fejlesztés útjából. Amily bizonyos, hogy a jó bornak nem kell" cégér, épp oly tagadhatatlan, — hogy mégis hamarabb talál vevőre, ha kellő mértékben hirdetik. Fürdőnknek is nagyobb propagandát kell csinálnunk, ha azt akarjuk, hogy nagy tőkebefektetésünknek ne csak a kamatai térüljenek meg, hanem hasznot is élvezzünk utána. Ismertetni kell a Sóstót írásban és képben, mindenfelé, ahonnan látogatókra számithatunk. Ma már nincs olyan tizedrangú fürdő, sőt nyaralóhely sem, amely, ne igyekeznék a reklámnak minden eszközét felhasználni, hogy. a figyelmet magára vonja s az óhajtott idegenforgalmat megteremtse. Az előnyös orvosi vélemények megszerzése nem ütközhetik semiféle nagyob nehézségbe, hiszen nem egy szabolcsi beteget küldtek vissza homok-pátráinkba azzal a megjegyzéssel, hogy keresve sem találhat jobb helyet a Sóstónál. Palics sem mivel sem különb, mégis oda megy a gyógyulást kereső közönség, mert többet hall róla s bővebb tájékoztatást kap mindenben, amire csak szüksége van. A lapokban való hirdetés, a fényképek fölvétele, a nyomtatás költségei pénz be kerülnek; de mi nem kerül ma pénzbe? Az ilyen kérdés megítélésénél nem a máról-holnapra való megélés szempontja az irányadó, hanem a jövőbe kell okosan belepillantani s nem kímélni a költséget ott, ahol kis áldozattal nagy. haszon remélhető. Nem lehet kétséges előttünk, hogy a háború után nagy lendületet vesznek a hazai fürdők. A gyakorlatiasság elve, a mely ellensége minden maradiságnak, — vagy habozásnak egyenesen kötelességünkké teszi, hogy Sóstónk fejlesztésében mi se álljunk meg félúton, hanem magunk is lendítsünk szivünkhöz nőtt fürdőnk ismeretessé tételének, megkedveltetésének és jövedelmezőségének sok szép reménnyel biztató ügyén. ,% DAL AZ ERDŐRŐL. Mi nekem az erdő ? Pihenés tanyája; Munka után, esten, Hogy oda siessen, Lelkem alig várja. Benne csupa élet, Hívogató képek, Álmatagos árnyak, Napsugaras rétek . . , Mennyi elevenség, S mégis mennyi fenség, Mosolyg a teremtő; Megnyugvásnak fészke Ez nekem az erdő ! Mi nekem az erdő ? Legszebb istenháza ; Benne fölemelten Magába tér lelkem, Porát mind lerázza Hajnali harmatban, Bibor-alkonyatban Őt csak ott kerestem, Rá csak ott akadtam . . . Senkit nem átkozni, Áldozatot hozni Itt hivott a szellő ; Imádságom helye — Ez nekem az erdő ! Mi nekem az erdő ? Titkaim tanúja; Sokszor, ha szenvedtem, Ha el is csüggedtem, Itt születtem újra. Buzdított, ha féltem, Vigasztalt, ha kértem, Mintha egész lelkét Adta volna értem ! Boldogságom ottan Belekiáltottam S százszor is felelt ő; Bizalmas barátom — Ez nekem az erdő ! Mi nekem az erdő ? Lombok susogása, Szellők szárnyán játszó Bűvös csalogányszó, Vadgalamb búgása. Néma csendje édes, Sóhaja beszédes, Mozdulata zúgás, Zivatarja rémes! Mindegyik szavában Egy egész világ van : Múlt, jelen, jövendő . . Dalaim hazája — Ez nekem az erdő ! Aba József Óvakodjunk a molytóli szőrmeárakat jutányos áron elvállal gondozásra: BSJÚS JÓZSEF szűcs Nyiregyháza, Bethlen-utca 1. sz. 218—1— 24