Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-04-02 / 26. szám

2, 26-ik szám. JSfYÍRVIDÉK. 191C. április 2 sokszor a fürösztést is elvégzi, mint ezt a későnjárás, iskolamulasztás igazolásából jól tudják a falusi és tanyai tanitók és tanitónők. A pénzért fogadott dajkák, kikre egy-egy gyermek élet van bizva, szintén iskolások, az ismétlőiskola növendékei. Már a népiskola 1., 11. osztályában, a gyermek képzeletkörének megfelelőleg lehetne megkezdeni az embertani, egészségtani lés neveléstani ismeretek tanítását, — szemléltetés, vetített képek segítségével, mi jobban érdekelné a gyermeket, mint az asztal, szék, pad, tábla, stb. részeinek a beszéa és értelemgyakorlatok alapján való elsorolása. A leány gyermeket ép ugy érdekli piciny korától a csecsemő élete, mint a fiút a katona élet. A tanév elején, midőn a tanitó a bizalom, szeretet felkeltése céljából elhozatja a gyermek játékszereit, akkor látja csak, milyen gondos anyáknak mutatkoznak az angyali apróságok s mily kurucoknak a fiuk. Kérdezze meg csak a tanitó, hogy ki ringatott már bölcsőt, ki etette — persze ha van — kis testvérkéjét, ki dajkált, egyszóval ki szereti a kis gyermeket — és akkor helyt ád annak az állítás igazságának, hogy az iskolai és családi élet közötti átmenetet és helyes kapcsot minden körülmények között a gyerni3ki élet megismerése és ismertetése képezi. — Már az 1. osztály növendékei is, midőn a jó és rossz tett ismertetésének csekélyebb birtokába jutnak, elbeszélik kicsiny testvérük, vagy mások állatkínzását, hazudozását, lopásait, stb., s egyéb erkölcsi logyatkozásait, mi nemcsak ok, de alap is a bef avatkozásra, a lelki betegségek földerítésére és gyógyítási módjára. Mert felednünk nem szabad, hogy valamint a rómaiaknál rabszolgák, ugy nálunk gyermekek, dajkák, cselédek végzik a családi nevelést a legtöbb helyen. Az anya- és csecsemő védelmet nagyban előmozdítja az iskola az önképzésre való nemes ösztönzés megadása által is. Mit ér a betüismeret, ha nincs olvasási kedv? Az or.vosok, az emberiség önfeláldozó, nagy jótevői hiába adnak az anyaés csecsemővédelemre vonatkozó utasításokat, ha éppen azok nem olvassák, kiknek érdekében íródott. A tanitó keresse meg helyét mindazok társaságában, kik a nép anyagi, szellemi és erkölcsi jólétének előmozdításában fáradoznak, s ha megtalálta, ugy ezek munkásságának igénybe vételével hasson oda, hogy a nép megismerje fcz előtte még ismeretlen kulturörömöket s ezekben keressen a munkást pihenést és a munka megszentelést, ne pedig az emberiség legpusztítóbb ellenségében, az alkoholban. Az alkohol elleni küzdés már magában véve is anyaés csecsemő védelem legfontosabb ténykedéseinek egyike. Mert mit ér az államsegély, ha a férj iszákos és mit ér az anyák munkamentesitése, ha a férj lusta? A tanitó, ha a néptanítói cimre méltó akar lenni, ugy akkor az iskolai munkáját az ifjúság és a nép körében folytatnia keik A felolvasások, a,vetített képek által ^s meg szerettetheti a gyermek életét s az ismeret és szeretet fordítja jobbra a gyermek és ve le együtt az anya sorsát. Amit a földmivelésügyi miniszter megtesz a házi állatok és növények védelmében, ugyanezt megtehetné a másik miniszter is az anyk éás csecsemők érdekében. Amint megvizsgálják évente az igavonó állatokat, ép ugy meglehetne a gyermekeket is vizsgálni az iskola orvosoknak. Amint vannak szőlészeti, gazdasági szakelőadók, ugy lehetnének anyaságra és csecsemő ápolásra oktatók; mert a kegyetlenség mellet a tudatlanság is pusztítja az anyákat és csecsemőket. Amint vannak mintagazdák, ugy lehetnének kitüntetett mintaanyák, mi nemes versenyt kelthetne; mert a cél az lenne, hogy. mennél több jó anyát neveljünk. Amint vannak állatvédő, ugy lehetnek gyermekvédő gyermekek. Az óvónők-, tanitónők- és telepvezetőnőknek szép munkakörük nyilna az anyák oktatása által, melyre az adott viszonyok és körülmények mellett, intelligenciájuknál fogva, ők a legalkalmasababk. — Az anya védelemnek nagy szolgálatot tehetnek a tanitónők a torna óráknak az ismétlő leányiskolában való megtartása által is. A dajkálásban, és az egyoldalú földmives munkában meggörbült gerincoszlop is figyelmeztetheti a falusi tanítónőt a testgyakorlat rendkívül nagy. szükségére; mert a nőknél kettős érdekből van szükség az egészséges életre. Az anya- és csecsemővédelmet tehát nem az anyaság idejében kell kezdeni, hanem a leendő anyákat az embertani, egész ségtani, a testi és lelki neveléstani ismeretekkel fokozatosan ellátva, elsősorban öönvédelemre és csecsemővédelemre kell nevelni, nehogy a fiatal anya tehetetlensége egyenlő legyen csecsemője nagy tehetetlenségével. Az iskola mostani mechanikus tanítási és sablonos nevelési rendszerét a Gyermektanulmányi Társaság vidéki fiókjai vannak és lesznek hivatva megszüntetni s természetes alapokra fektetni, a gyermek egyéniségéhez alkalmazni, mint ezt a nagyváradi, szolnoki, stb. vidéki városok virágzó fiókjainak bámulatos eredményei mutatják. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmet, mint az embervédelem gyűjtőneve alá tartozó ágakat a minden gyermekre — tehát jóra és rosszra — és környezetére kiterjedő figyelem és tanulmányozás lesz hivatva intenzivebbé tenni, melynek legragyogóbb példáját adja a kassai tanítói patronázs. Az egyéni lapok gyűjtött és nyilvántartott adatai, s a környezetlanulmányo zás uj módja által a Gy. T. fiókja s a tanítói patronázs az összes szociális és morális bajokat feltárja, melyek ismerete — megadja az orvoslás helyes módját és eszközét. s. Okszerű tefejművefes a kisbirtokon. IV. A meghengerezett földet könnyű berenával járassuk, hogy a berena port vágjon, ezzel elejét vesszük a viz pazarlásnak. A hengerelésnél is az legyen a főszabály, mint a szántásnál, ásózásnál, kapálásnál és berenálásnál, hogy soha lágy földre ne menjünk, mert azzal nagy. kárt okozunk. Kemény rög széjjel morzsolására tányéros hengert kell használni, a fogas hengerek keveset érnek. A legszükségesebb eszközze tehát a gazdának az egyetemes eke, amelyre a kettős eke, exstirpátor ráhelyezhető, egy nehéz berena, egy. könnyebb vetési berena — a seprű berenák nem sokat érnek. — henger, ásó, kapa és lókapa, mert az utóbbival sok kézierőt és időt takarít meg. Tehetősebb gazdák tarlóhántásra, — Goriieei fronton* December 28., 29. Várakozás. A csata megindult, mi az Uscie—ruskiei muszkagörög plébánián várjuk, mikor szólít a rendező a színpadra, de a Czitó-dandárunkat már bedobták a tűzbe. December 30. Nyergelve a lovak három napja, de ránk nincsen még szükség. Ez azért is jó, mert jól kell állni a csatának, ha a tartalékot még nem rántották elő, de meg azért is jó, mert pihenünk. Ránk fér. Egész nap a már annyira megszokott ágyúdörgés, hogy már alig vesszük észre; estefelé átmegy lassú konvulziv kitörésekbe, azután meg egyenként kondul meg; angelust harangoznak az ágyuk, azután csend. Mert a puskaropogás: jaz már csend. Ezekben a napokban összeszedtem ez redem első csatájának, a hires stojanowi rohamnak, amelyik a «Vörös ördög» titulust megszerezte, a történetét. Stojanow és Kamionka voltak annak a babérfának először kinőtt ágai, amelyet a honvédhuszárság olyan terebélyesre nevelt ebben a háborúban, mint egyetlen más nemzet lovassága sem; és ezt a fát a kozák hirnév temetőjében ültették el a fiuk. Karddal nyesték, vérrel öntözték és öntözik szorgalmasan ma is. *) Mutatvány dr. Berend Miklós egyetemi tanár hadi önkéntes honvéd törzsörvos Harctéri napló c. könyvéből. Ára 6 korona. Kapható lapunk kiadóhivat ilában. Nagyon nehéz hiven leírni, hogy és miképp történt. Még egy egyszerű, egy helyen, egy időben lefolyó dolognak, például egy. egyszerű bűncselekménynek a lefolyását is csak óriási nehézséggel tudja kideríteni egy vizsgálóbíró, még ha a tanuk teljesen jóhiszeműek is. Elképzelhető, — mennyivel nehezebb hiven visszaadni egy csata lefolyását, amelyet minden szereplő más helyen, tehát másképpen is látott s az első ütközet kétségtelen lámpaláza se járul hozzá, hogy hiven emlékezzenek az emberek arra, ami történt. Legnehezebb pedig leirni egy lovasrohamot. A gyalogos tűzharc aránylag lassan mozog előre-hátra; vannak benne nyugvó pontok, amelyek alatt a helyzet áttekinthető, de egy. lovasroham oly gyorsan folyik le, mint egy nyári zivatar. A hivatalos ezrednapló csak ennyit mond az esetről. «A'ug. 15-én, délelőtt 4-től menetelés egy. oszlopban Stojanow nyugati oldalához, érkezés 10-kor. 1 óra 5 perckor egy csendőrőrmester azon jelentéssel jön a dandárhoz, hogy 3 kilométernyire az erdőben kozákok vannak s körülkerítették a népfölkelőket. Erre előbb egy szakasz küldetett ki földerítés végett; annak jelentésére fölriasztatott a dandár s előre ment a jelzett irányba, miközben ágyutüzbe jutott. «A Stojanowban lévő gyalog zászlóalj közreműködése mellett az ellenség megtámadtatott és pedig a dandár egy része a tüzérség és géppuskák ellen intézett sikeres rajrohamot, a saját géppuskásosztag a tüzérséget lőtte és kozák lovasság támadását tartóztatta föl.» «A sikeres rohamok után a gyalogság nyomult előre és délután 7 órakor a harc az ellenség teljes visszavonulásával végződött.» Már huszár Csáki, az ezred jóképű humoristája másképpen mondja el az esetet. — Mond el csak fiam, hogy is volt az a stojanovi eset? — kérdem tőle. Huszár Csáky «vigyázz»-ban áll, megvakarja a tarkóját és politikusán csakanynyit mond: «jelentem alássan, nem lehet azt ám ugy szárazon elmondani, csak ugy. ha egy kicsit beszeszeltem. Ígérek egy koronát, meg egy szivart a kis Háry Jánosnak, erre aztán elkezdi. — Hát az ugy volt, hogy éppen megfőzték a gulyást, a csajka a kezembe volt, mikor riadót fújtak. Az Istenfáját! csak addig vártak volna, mig megesszük ezt a kis lyöttyöt! A bort hamar beszoptuk, a levest földhöz vágtuk és mentünk... — Volt ott: kanyarodás jobbra, húzódás balra, egyszóval minden frász! — mentünk össze-vissza, árkon, bokron keresztül, mint a bolondok. Akkor elkezdtek lüni. Azután meg kanyarodtunk észak felé, azt mondták, ott az orosz határ; de még egy kerítést se láttam én ott, nemhogy határt.