Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-09 / 19. szám

Nyíregyháza, 1916. március 9. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 21. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton est*. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség ás Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 13». P08TACHE0UE 2955*. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb bfrdéMÉ 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nyüttér soronként M P Apró hirdetések 10 szóit I K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Földet! A háború előtt sok kérdés volt napirenden, amelyeken magyar a magyarral hajba tudott kapni. Közjogi, gazdasági, tár sadalmi és felekezeti kérdések egész raja körül háborgott, hullámzott az ellentétes felfogások áradata. Amitől az egyik párt félt, annak a másik tapsolt; sőt még azok is, akik például közjogi kérdésekben árkon, bokron, tűzön, vizén át készek voltak egymás mellett kitartani, csak nehezen, vagy. sehogysem tudták palástolni, mennyire nem értenek egyet társadalmi vagy felekezeti kérdésekben. Egy kérdés volt csupán, amiben minden magyar egyet értett: a kivándorlás. Ez minden magyart egyformán aggasztott, ettől mindenki féltette a nemzet jövőjét. Sajnos, az orvoslás kérdésében itt is hiányzott az egyetértés s igy a kivándorlásnak is csak a háború vetett áthághatatlan gátot. A háború immár közel két éve dul. És most e soha vissza nem térők s a rokkantan visszatérők óriási száma kelt méltán nagy nemzeti aggodalmat. De az aggodalom, mint passiv természetű érzés e téren is inkább ártalmas, mint hasznos. Éppen ezért félre itt is az aggodalommal! Az ilyen henye, sőt lankasztó, káros érzelmek helyét hadd foglalják el a tettre késztető, tevékenységre ösztökélő, positiv érzelmek! Az elesett hősök elsiratása, a rokkantak iránt való részvét, nemzeti kötelesség; de még nagyobb kötelesség az irántuk való hálaérzet s ennek tettekben való érvényesítése. És egészen bizonyos az, hogy az elesettek emlékét is csak akkor becsüljük meg igazán, ha a rokkantak iránt való kötelességünket ugy teljesítjük, ahogyan azt a nemzet érdeke kívánja. És itt gondoljunk arra, hogy mi lett volna annak idején a legjobb orvosság a kivándorlás ellen. Mindenki érezte, és aki ki merte mondani, az ki is mondotta, hogy mindenek előtt helyes birtok politikára lett volna szükség. És erre lesz szükség a háború után is. Arra gondolni, hogy a szegénysorsu rokkantak csak mint kapusok, kertészek, hivatalszolgák, kisiparosok kereshetik meg kenyerüket, egyenesen bün volna. Aki arra való és arra vágyik, annak földhöz is kell jutnia, mert külömben sohasem fogja elveszettt karját vagy lábát elfelejteni, sőt — az okvetetlenül bekövetkezendő prózai, gondokkal terhes időkben — napról-napra fogja magától kérdezni: tulajdonképen miért is áldoztam én fel testem épségét? Szinte biztosra lehet venni, hogy a helyenként óriási tömegekben felhalmozódó tőke nagybirtokok vásárlásában fog magának uj érvényesülést keresni, ami nemcsak a rokkantkérdés helyes megoldását nem fogja elősegíteni, hanem esetleg még a kivándorlásnak jelenleg zárt zsilipjeit is újra meg fogja nyitni. Imitt-amott látjuk már a jeleit annak, hogy egyesek foglalkoznak ezzel az óriási fontosságú nemzeti kérdéssel. De már ma itt volna az ideje annak, hogy ez az eszme nagyobb hullámokat vessen s minden illetékes és hatékony tényezőt mozgásba hozzon. Ne alamizsna, kegydij, vagy újonnan megtanulandó mesterség legyen a harcból hazatérők egyetlen nemzeti jutalma, hanem lehetőleg föld, föld és megint föld! A fiatalabb rokkantak között is egész rakás lesz olyan, aki, ha földhöz jut, még viruló, egészséges családot is alapithat; s jakkor lesz igazán boldog és megelégedett. És e probléma megoldásához csak aka rat kell, közös, egyetértő, szent jó akarat. Minden egyéb meg van már hozzá. A háború. (A «Nyirvidék » eredeti távirata.) Budapest, március 7. — Hivatalos. — Orosz hadszintér: Karpilovkánál József Ferdinánd főherceg vezérezredes hadseregének osztagai az ellenséget egy elsáncolt állásából űzték ki ott megvetették lábukat. Tarnopoltól északnyugatra egy osztrák-magyar portyázó különitmény az oroszokat egy ezer méter hosszúságú lövészárokból űzte el és betemette az orosz állást. Ugy ezen a vidéken, mint a Dnyeszter mellett és a besszarábiai határon tegnap mindkét részről élénkebb volt a tüzérség tevékenysége. Olasz hadszintér: A helyzet változatlan. Nincs neezetesebb esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Berlin, március 7. — Nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszintér: Kisebb angol osztagokat, amelyek tegnap erős tüzérségi előretörés után Vermeilestől északkeletre egészen árkainkra nyomultak előre, szuronnyal vertük vissza. Champagnéban Maison de Champagnétól keletre meglepő támadással visszafoglaltuk azon állásunkat, amelyben franciák február 11-én megvetették lábaikat, e közben 2 tisztet és 150 főnyi legénységet elfogtunk. Argeneokban La Chladétól északkeletre nagyobb robbantással kapcsolatban valamivel előbbre toltuk állásunkat. A Maas területén a folyótól nyugatra megélénkült. Attól keletre pedig közepes erejű maradt a tüzérség tüzelése. Felderítő csapatok összeütközésétől eltekintve az ellenséggel közel harcra nem került sor. Ma reggel a Vövre vidékén rohammal elfoglaltuk Fresne falut, a helység nyugati szélén egyes házakban franciák még tartják magukat, több mint 300 foglyot vesztettek. Egyik léghajónk éjjel bőségesen bombázta a Barleducz vasúti építményeket. A legfőbb hadvezetőség. Levelek a harctérre. Dr. Vietőrisz József könyve. Dr. Vietórisz József, a helybeli ág. h. ev. főgimnázium igazgatója e cim alatt összegyűjtötte és sajtó alá rendezte azokat a leveleket, melyeket a harctéren küzdő 18 éves fiához irt, aki az elmúlt év tavasza óta az orosz fronton küzd. A harctérre irott levelek mindegyikét a szülői szeretetnek magával ragadó erejű rajongása hatja át, amelynek a költői nyelvezet minden fordulatosságával és változatosságával ad kifejezést, s amelynek melegét ott és azokban a sorokban is érezzük, amelyeket — bár fiához cimezve, de — egészen közérdekű és közvonatkozásu sorokban foglaltaknak. Aki fel akarja ujitani lelkében mindazt az örömet és büszkeséget amely akkor fogta el, amidőn hadbavonuló gyermekét katonaruhában legelőször pillantotta meg, aki szemében könnyekkel, de szivében az eltitkolhatatlan örömérzettel szemlélgette hősi gyermekét, aki bánatban van, mert férje, gyermeke vagy édes atyja messze a szülői háztól valahol idegen földön küzd, aki vigasztalást keres szivének vérező sebére azért, mert a háború borzalmai őt is gyászbaboritották: az vegye kezébe dr. •Vietórisz Józsefnek nemcsak mély hangulatu, de lelkes, vigasztalásoktól ékes s egyszersmind oktató irányú könyvecskéjét s érezni fogja, hogy dr. Vietórisz József az ő irói lelkének szárnyalásával mozgásba hozza mindazokat a húrokat, amelyek 'a szülőnek, a gyermeknek, a testvérnek, vagy hozzátartozónak lelkében titkon fakadhattak. Ám Vietórisz József dr. könyve nem csupán egy érzelmes költemény, amelynek minden sorát, miként emiitettük a szülői szeretetnek rajongása hatja át, hanem egyúttal tudományos értékű szerzemény is Élvezetet és györnyörüséget szerez azoknak is, akik a közéletnek, a társadalmi viszonyoknak komoly és elfogulatlan bírálatára is kíváncsiak, avagy akik a könyvecskében foglalt költemények szépségeiben gyönyörködni óhajtanak. A' «Rokkantakért», vagy a «Bolgárnemzethez» irott költemények bizonyára méltán sorakoznak a háború ideje alatt megjelent versek legragyogóbb gyöngyszemei közzé. Vietórisz József dr. «Levelek a harctérre* cimü müvét a legmelegebb elismerréssel fogadta a fővárosi sajtó s mi azzal a rendithetetlen meggyőződésünkkel indítjuk útnak azt, hogy e könyvecske minél szélesebb körben elterjedve bizonyára befogja tölteni azt a szerepet, amelyet a tudós szerző az ő ismert szerénységével az előszóban annak szánt. Dr. Vietórisz József könyve lapunk kiadóhivatalában megrendelhető, s megrendelési ára fűzve 2 korona, egész vászon kötésben 3 korona. Ha — «a német aranynak a birodalmi bankban a helyes — az osztrák és magyar aranynak az Osztrák-Magyar Bankban a helye!