Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-02-28 / 17. szám
2 17-ik szám. é jíyíotidék. 1915. február 28. Az egész üzlet lebonyolításával és általában a kapcsolatos tennivalók ellátásával a jövedéki bizottságot bizták meg. Az üzlet forgalma céljára a Nyíregyházi Takarékpénztár adja a szükséges 50,000 korona kölcsönt. Nagyobb összegre azért nem lesz szükség, mert a város a nyerendő lisztet mindig csak készpénzért fogja árusítani. Igy remélhetőleg pár nap alatt lesz liszt a városban elég. x Egyéb ügyek. Egyéb fontos kérdés nem is volt tárgysorozaton. Elhatározták, hogy a város a saját szükséglete céljára a császárszállási birtokon 200 holdon termeljen — feles bérbeadás utján — zabot. Kimondották, hogy sem a városháza épületben, sem a Korona épületben nem hosszabbítják meg a boltbérleteket kisebb bérösszeg mellett, mint aminő 2 év előtt megállapittatotl. Meghosszabbítottak néhány bérletet; kimondták, hogy a Császárszálláson ebben az évben a növendék gulyát megszüntetik. A polgármester és a főjegyző együttes akadályoztatásuk esetére a polgármesteri tennivalók ellátásával erre az esztendőre Trak Géza tanácsnokot bizták meg. Végül még szóba hozta Kovács András, a Gazdaszövetség elnöke a gazdáknak azt a panaszát, hogy a malmokban tengerit őretni nem lehet, árpa meg nincsen, miért is kívánatos volna, hogy a lisztkeverési rendelet Nyíregyházára módosittassék. A polgármester azonban felvilágosította felszólalót, hogy ez a rendelkezés az egész országra szól s igy annak megváltoztatása és Nyíregyházára kivételes intézkedések megtétele nem remélhető. A közgyűlés valamivel 4 óra után már véget ért. A kártékony rovarok és állatok elleni védekezésről. Az állati kártevők mezőgazdaságunknak nagyobb kárt okoznak, mint a szeszélyes időjárás. Az időjárás mostohaságát jó részben !e lehet küzdeni, de egy-egy .nagyobb invasio .sokszor megfelezi az ország termését. A Phyloxera, hesseni légy nemcsak egyes részeken lépett fel, de volt idő, hogy országos katasztrófát idézett elő. A rovarkárok ellen is lehet védekezni, de ez okvetlenül szükségessé teszi, hogy a természetrajzot tanuljuk. Minálunk a tanulás mindig igen gyenge lábon állt, még intelligens elemeink is minden egyébbel foglalkoznak, mint a természeti ismeretek megszerzésével, hát még népünk, a melynek műveltsége az irás, olvasás művészetében már elérte delelő pontját, ne csodálkozzunk tehát, hogy nemcsak nem ismerik a kártevők elleni védekezést, de még magát a kártevőt sem. Hiába vagyunk agrikultur állam, nem látom iskoláinkban a kártevői ábrán való ismertetését, sem a rovar gyűjteményeket, sem azt nem látom, hogy a tanítás erre különös gondot fordítana. Van ugyan állami rovartani állomásunk, de hiányzanak a vetítéshez szükséges dliapozitivek, amelyek használata alkalmassá tenné a rovarvédelem országos ismertetését. Ez az intézet különben is haragban áll az ornithologiai központtal s ha figyelemmel kisérjük kiadványait, azokban a leggondosabban kerüli a biologiai védekezés, amelynek hazánkban Hermann Ottó volt a legmegbízhatóbb apostola. Sehol a rovartani müvekben egy szó említés sem tétetik a hasznos állatok és madarakról s az ilyen elfogultság a tudomány meghamisítására vezet. A rovartani állomás csakis a már elszaporodott kártevők pusztítására tanít, amely rendszerint abban kulminál, fogd meg és öld meg a kártevőt. Nagy hanggal hirdetett védekezési eszközökkel árasztják el a gyárak az országot, az eredmény semmi, azaz dehogy is, egy csomó idő és pénz fecsérlés. A csalódott közönség azután kedvét veszti s nem törődik tovább a kérdéssel s az eredmény egész ország részek elpusztulása. Nem állítom, hogy nem szenvedtem az állati kártevőktől, de az mindig kisebb méretű volt, mint bárhol másutt s ennék, egy titka van a preventív védekezés. Kezdjük a pocok-káron. A pocok elszaporodásának legelső oka a háborítatlanság. A pocok az árokpartokon, gyepeken, vasúti és árvédelmi töltések oldalában, s a lóhere lucerna táblákban szaporodik el s innen indul pusztító útjára. Ha a szántóföldeket a nyár és ősz folyamán az ekével gyakran háborgatjuk, nem tud tanyát verni. Ha ellenben a tarlók érintetlenül maradnak, a kukoricások métermagas muharerdőkkel vannak befertőzve, a pocok itt millió számra háborítatlanul szaporodik. Ősszel a vetés idején az elszaporodott pocok tömeg megőrli az elvetett magot s még a gyökerét is kirágja a zöldslő vetffsnek. Amit meghagy, az könnyen kifagyhat, mert a föld össze-vissza van lyukgatva. Ha a földeimet nem hagyom elgyomosodni s az ekéimmel minden földemet felszántom, elejét veszem a nagymérvű elszaporodásnak. Az eke kifordítja a pocok fészkeket, a tehetetlen kölykök elpusztulnak, a földönfutóvá lett pockokat öszzefogdossa az egerész-ölyv, vércse, varjú, éjjel a bagoly. A pocok kár gyakori megismétlődését vadászaink elszaporodásának, a folyómenti nagy nyárfások kipusztulásának tulajdonítom. Évtizedekkel ezelőtt a vércse és ölyv közönséges volt, ma már ritkaság. Kocavadászaink, akik csak pecsenyére vadásznak, a vadóvás és tenyésztésre semmit sem áldoznak, az eredménytelenséget ezekre a hasznos állatokra kenik. Legtöbb vadász nem is ismeri az elébe kerülő vadat, vagy allatot s kíméletlenül- lepuffant minden élőlényt. Ez már nem sport, nem szórakozás, de gyilkolási mánia. Jaj annak az egerész-ölyvnek, vércsének, réti és erdei fülesbagolynak, amely bizalomteljesen egy-egy ilyen vadászruhába öltözött gyilkos elébe kerül, az ugyan nem ismer kíméletet. A vadásztársulatoknak kellene alapszabályukba bevenni, hogy kötelezik magukat a hasznos állatok megismerését tagjaiktól megkövetelni s ezen állatokat hathatósan védelmükbe venni. Határozottan állitom, hogy ahol a felsorolt állatok kíméletben részesülnek, a lóherés, lucernád és gyepeken lézengő egy néhány pocok nem bír elszaporodni, mert a tél folyamán okvetlenül zsákmányul esik. Ha a pocok elszaporodott, hiába minden erőveszités, ott emberi erővel célt érni nem lehet, sem hohenheimi egérfogóval, sem strychinnel, avagy szénkéneggel. Egy ízben rétemen ugy elszaporodott a pocok, hogy mintegy 100 holdnyi félméter magas maglucernát ugy elpusztított, hogy a talaj szántott földhöz hasonlított, a pockok ugy összeturták, hogy a lucernából csak némi összeőrölt hulladék maradt. Öntözéssel kísérleteztünk, egy nagy csapat napszámos és 2 vízhordó edennyel 600 G-öI földön 3000-él több pockot pusztítottunk el, de felhagytunk vele, mert egy vagyon kevés lett volna, hogy a több szűz holdnyi rétet és lucernást megtisztítsuk. Végtére is a hideg, esősre fordult ősz szüntette meg a kárt. A rovarok elleni védekezésnél is fel lehet állítani egy pár általános szabályt, aki ezt betartja, a kártevés a minimumra apad. A buza és kalászosok egyik legnagyobb ellensége a különféle légy. Válfajai a hesseni, csikosiábu, fuklégy, a gabonadarázs. Ezek petéiket a kikelő vetésre, vagy fűre rakják, a kikelt vetésben bábjaik sokszor óriási károkat okoznak Az uj nemzedék legtöbbször a visszamaradt kalászos csonkjain, a tarlókon várja a jobb időt elkövetkezését. Ha a tarlót idejében leszántjuk, a sok báb a föld alá kerül s ott elpusztul. Ha mégis imitt-amott marad belőle, c^ak elpusztítása végett veszünk augusztusban néhány gépalja ocsút, csalogató vetésnek, meglepő lesz az eredmény. A vetés hamarosan tele lesz a legyek álcájával. A sárguló szín (sokan ezt a rozsdával tévesztik) elárulja, hogy itt az ideje e^en kártevők elpusztításának. A csalivetést jó mélyen lé kell szántani. Miután a legyek csakis jó meleg időben rajzanak, ne vessünk túlságosan korán. Készítsük el a talajt jókor a kalászosok alá, a vetés akkor haladni fog. A vetés idejének legalkalmasabb időpontja október 1 és 20 közt van. Tavaszszal a kalászosokat igen jókor vessük és mindig öszi szántásba. Jókor tavaszszal a legyek nem rajzanak s a korai vetés hamar megerősödik s a légy nem szívesen választja a megerősödött szövetű vetést, mert szívóját nem tudja kellően alkalmazni s az erős, bokros vetés különben is ellenáll minden állati és növényi parazitának. Az legyen a főszabály, hogy váltógazda-' ságot tartsunk, mert a légy leginkább ott rajzik, akol született s élt. A váltógazdaság más egyéb növényi és állati betegség ellen is teljes védelmet uyujt. Természetes dolog, hogy ha bármely kártevő befertőz egy-egy táblát, ha ugyanolyan természetű növényt vetek ugyanoda, a parazita fokozott mértékben fog kárt okozni, holott, ha életfeltételéhez megkívánt alapfeltételek hiányoznak — elpusztul. A futrinka, drótféreg, búza-cserebogár elleni védekezésnek is ez a sine qua nonja. A mocskos pajor az útszéli dudvákra rakja petéjét s kártevése a dohányban, kalászosban és répában érezhető legjobban. Ne türjünk határunkban dudvát, de irtsuk kíméletlenül. Ha a kár mégis beáll, nincs más mód, minthogy kézzel szedessük a pajort s a kopár növényeket mielőbb és gyakran kapáljuk. A kukorica-moly a tengeri üstökére rakja a petéit s a hernyó végig rágja a szárat s végül a csövet is megtámadja. Itt a legjobb segítőtárs a varjú. A fertőzött kukorica szárat jókor tüzeljük fel s télen teregessük szét, hogy a cinke és varjú hozzáférhessen. Meglepő és tökéletes lesz az eredmény. A tudatlan gazda fegyverrel űzi el a varjut, legjobb barátját, mert szerinte a csutkát szétrúgja. A férgek ellen tehát legelső sorban a váltógazdasággal és ekével védekezzünk, az ekenyomán járó varjú, szarka, seregély, billegető, veréb, vércse és ölyv elvégzi a maga dolgát. Aki belenéz a természet gyönyörű, bölcsen megalkotott műhelyébe, látni fogja, hogy ott egy tökéletes harmonikus, tervszerű munka folyik. Mindennek megvan a maga miértje. Az ember csak ront a természeten, de ha kiismeri ezt a nagyszerű életfolyamatot, ugy hasznára fordíthatja. Aki ezt az életfolyamatot éber figyelemmel kiséri, beleavatkozbatik sikerrel ebbe a nagyszerű munkába s ez különbözteti meg a művelt embert a műveletlentől. Szomjas Gusztáv. Hadbavonultak részére gyapjú és selyem ]lnh Ifriiáp alsó trikók, szvetterek, keztyUk, harisnyák t né\^Vh^ a9yobb wa,as z"
