Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-25 / 16. szám

Nyíregyháza, 1915. február 25. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 16. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évse 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. „Nem beszéd kell nekünk, ha'..." Régi adoma. A paraszt gyerek ha­zakerül délfelé az iskolából. Persze éhes. Kuncogni kezd az anyjának egy darab kenyérért. Az anya vagy azért, mert már amúgy is közel az ebéd ideje, vagy mert fogytán a kenyér, el akarja a gyer­mek figyelmét terelni, Beszélgetni kezd mindenféléről. A gyerek egy darabig állja a tréfát. Aztán kitör belőle a szó: „Édes anyám! Nem beszéd kell nekem, ha' kenyér!" Igy vagyunk immár mink is a kenyér kérdésével. Hónapok óta tartanak szóval ben­nünket. Egyik miniszteri rendelet a má­sikat éri. Csaknem mindenikben arra fi­gyelmeztetnek minket, jámbor kenyér­fogyasztókat, hogy takarékoskodjunk az élelemmel. Mondjunk le a luxus élelmi­cikkekről. Együnk árpával, burgonyával, tengerivel kevert lisztből készitett ke­nyeret. Olvasunk az újságokban szebbnél szebb, hangzatosnál hangzatosabb cik­keket a takarékos életmódról. Tanácso­kat, hogy miként lehet a tengerilisztből Ízletes puliszkát késziteni. Szakértői vé­leményeket az árpával kevert búzaliszt tápláló értékéről, a burgonya nemzet­gazdasági jelentőségéről. A malmokat megrendszabályozták, hogy csak kevert lisztet bocsáthatnak forgalomba- A vámőrléseknél elrendel­ték, hogy búzát, rozsot, csak ugy őr­hetnek, ha ugyanakkor az előirt meny­nyiségü árpát, vagy tengerit is meg­őrik. Legújabban a pékeket arra kötelez­ték, hogy az otthon gyúrt kenyértésztát is csak akkor süthetik meg, ha az a meghatározott keverési arány szerint készült. Egyszóval vagyon minálunk rendel­kezés bőven. Ugy vagyunk azonban mi is, mint az a bizonyos gyermek az édes anyjá­val : nem beszéd kell nekünk, hanem kenyér!. Mit ér mindez a sok rendel­kezés, ha kenyérnek valót, egyáítalán nem lehet kapni? A luxus élelmicikkekről mi, közön­séges halandók már régen lemondottunk. Borsót, lencsét csak a kiváltságosak ehetnek. Ami még a legkisebb baj volna. Hasonlóképen lemondunk idestova tel­jesen a húsfogyasztásról. A húsárak im­már fizethetetlenek kispolgári háztartás- jj ban. A mészárosok és hentesek szinte f hétről-hétre kénytelenek emelni a hús­árakat, mert hiszen az élő állat ára napról-napra szökik felfelé a végtelen­ségig. A szegény néposztály immár marhafaggyura fanyalodott disznózsír helyett. Szívesen ennénk mi már árpaliszttel, vagy tengeriliszttel felearányban kevert gabonalisztből való kenyeret, csak volna. A baj azonban ott van, hogy ár­pánk eddig sem volt, a tengeri meg még nem száraz. Ami tengerit most meg­őrnek, hamarosan el kell fogyasztani, mert a lisztje megáporodik, megsavanyo­dik. Apró mennyiségekben meg a mal­mok nem őrnek. Még nagyobb baj az, hogy gabona­nemiit nem lehet venni. A megállapított maximális árak mellett azok a boldog tulajdonosok, akik készletekkel rendel­keznek, nem bocsátják azt a forgalomba. Mert gabona — buza és rozs — meg tengeri van nálunk elég. De mit ér, ha a magtárakban és a raktárakban pihen ? Várjuk a requirálást. Várjuk, várjuk, de ugy látszik, még jó darab ideig vár­hatjuk. Addig akár éhen is halhatunk. Itt a városnak kell közbelépni. ,Tessék a városnak, de mihamar, élelmiszer üzletet nyitni. Tessék ga­bonanemüeket vásárolni. Tessék búzát, rozsot, árpát — ha kap —, tengerit lisztté őretni és árusítani. Tessék burgo­nyát beszerezni, abból is van bőven Nyíregyházán és a vidéken. Tessék a már meg is szerzett babot is forgalomba bocsátani. A város az üzletre nem fizethet reá. Hiszen a terményeket a megszabott maximális árakon megszerezheti. Az őr­léssel, elárusitással járó költségek fede­zetet találnak a kicsinyben való eláru­sitásnál engedélyezett ártöbbletben. Nye­részkedni ugy sem akarhat a város. Ellenben a polgárságnak élelmiszerekkel való ellátása immár elengedhetlen és elodázhatlan kötelesség! Tessék felállítani illetőleg csak üzembe hozni a hatósági husszéket. Hogy vágni való marha legyen, — erről a gazda­sági felügyelő kész gondoskodni. A hadbavonultak felöli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tndósitó irodája (Iskola-utea 6. Feminista Egyleti helyiség) Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7, ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 óráig. Megyei közgyűlés. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizott­sága kedden délelőtt dr. Ujfalussy Dezső főis­pán elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. A főispán a szép számban megjelent bizott­sági tagokat szívélyesen üdvözölte, bejelentette, hogy a bizottsági tagok sorából Leveleki Májer és dr. Herczog Ármin meghalt, indítványára a közgyűlés az elhunytak családjaihoz részvét­iratot intéz. Az elnöklő főispán bejelentette a közgyű­lésnek, hogy a miniszterelnöki sajtóirodától azon értesítést vette, hogy a Mazuri tavak vi­dékén küzdő szövetséges hadsereg a közelmúlt napokban az'"«orosz hadsereg felett fényes dia­dalt aratott, amely alkalommal hét tábornok és több mint 100,000 ember fogatott el, s azonkívül 150 drb. ágyú, igen sok géppuska és megszámlálhatatlan mennyiségű lőszerkész­let zsákmányoltatott. Indítványozza azért, hogy a miniszterelnök utján a törvényhatóság fejezze ki e dicső fegyvertény felett érzett határtalan örömét és a hű szövetséges német nemzet iránt érzett nagyrabecsülését. A törvényhatóság ezen elnöki bejelentést kitörő lelkesedéssel vette tudomásul s a mi­niszterelnökhöz az alábbi szövegű távirat elkül­dését határozta el: „Miniszterelnök Ur ! A szövetséges hadseregnek a Mazuri ta­vaknál aratott fényes diadaláról a miniszter­elnöki sajtóiroda távirati értesítését a mai napon tartott közgyűlésünk folyama alatt vettük. Határtalan lelkesedéssel fogadtuk ezen örömhírt s megragadjuk az alkalmat, hogy Nagyméltóságodat tiszteletteljesen felkérjük, hogy hű szövetségeseink előtt ezen diadal­mas fegyvertény felett érzett örömünknek kifejezést adni kegyeskedjék." Ezután következett a tárgysorozat 187 pontból álló tárgyainak tárgyalása. A vármegyei központi választmány tagjaiul megválasztattak: Bagdy Imre, Bleuer Lajos, Diener Gyula, Barta László, Elek László, Fejér Imre, ifj. Görömbey Péter, Groák Ödön, Halasi Mór, Jármy Miklós, id. Kállay András, dr. Kállay Rudolf, Virányi Sándor, Klár Leó, dr. Korniss Ferenc, dr. Konthy Gyula, Liptay Béla, Liptay Jenő, Martinyi József, Mikecz István, Nánássy Andor, Péchy Béla, Péchy Gyula, dr. Prok Gyula, dr. Rót Izsó, Szaláuczy Bertalan, Szakolyi Ignác, Szikszay András bizottsági tagok. A jövedelmi adót kivető adófelszólamlási bizottságba megválasztattak rendes tagokul Megyery Géza, Liptay Jenő és Groák Ödön, póttagokul Hermán Sándor, Bodor Zsigmond és Szalánczy Bertalan bizottsági tagok. Abaujtorna vármegye közönségének isme­retes feliratára a közgyűlés a következő hatá­rozatot hozta: „Tárgyalás alá vétetett Abauj-Tornavár­megye közönségének pártolás végett megkül­dött 834/914. Kgy. számú azon felirata, mely­ben a magyar nemzet által a jelenlegi világ­háború során szerzett érdemek s meghozott nagymérvű áldozatoknak méltánylását, elisme­rését és kellő gyümölcsöztetését kivánja.

Next

/
Thumbnails
Contents