Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-21 / 15. szám

6 15-ik szám. .jnfrírarroék. 1915. február 21 Burgonyafaj. Legjobb a korai rózsa­burgonya az ültetésre. Csiráztatás. Február közepén tojás nagyságú egészséges krumplit teszünk alacsony, 15—20 centiméteres ládikákba (melynek feneke lécezett), vagy kis'ko­sarakba olyképp, hogy a köldöke lefelé, a csiraszem felfelé álljon; lehetőleg egy sort, de kosarakban két sor is lehet egy­máson. Ezután elhelyezzük ezeket (4 -5 egymásra) ugy, hogy ne nyomják egy­mást, világos, szellőztethető, meleg is­tállóba vagy félmeleg konyhába, szobába (10 C. hőfok). Nemsokára hervadni kezd a krumpli s megindul a csírázás. A csira csak 2—3 centiméternyi hosszura növeszt­hető, hosszabb könnyen törik. Ha a ki­ültetés előtt a csira nagyobbra nőne, ugy hűvös helyre kell a krumplit tenni kosárral együtt, hogy a csírázás megáll­jon (például padlásra), de oly melegben legyen azért, hogy a csira meg ne fagy­jon. Gyors csiráztatás nem ajánlatos. Túlságos meleg és öntözés ártalmas. Ültetés. Mikor a föld már melegszik, március elején, ugy 5—10-ike között, szép időben a ládikákat és kosarakat kivissziík a megmunkált földre. Kapával a fészek helyét meglazítjuk. Csinálunk fészkelyukat kézzel vagy kapával (ha nagyban megy, ekével is lehet). Ezután a ládikából óvatosan, hogy a csira le ne törjön, egy krumplit elhelyezzünk és a porhanyitott földet óvatosan rászórjuk, ugy' hogf a csira le ne törjön. Ha nem volna eléggé homokos vagy porhanyós a föld, ugy előzőleg homokkal keverve készítsünk a takaráshoz kevés földet. Csak oly mélyre szabad ültetni (8—10 centiméter), hogy a csira fölött legfel­jebb 3 centimétervastag földtakarék le­gyen, mert igy a föld gyorsabban átme­legszik. Az alkalmas és jó időjárást min­dig ki kell választani. Csupán vastag csiráju krumplit ültessünk, a vékony csiráju nem ád termést. A sorok 60—70 centiméternyire, a fészkek 30—40 centi­méternyire legyenek egymástól. Megmunkálás. Kétszeri kapálás, ke­vés (10 centiméteres) feltöltés. Május 15-ike után a déli oldalon kezdhetjük a kiszedést. Aki bárminemű tanácsra szorul, for­duljon bizalommal a járási gazdasági intéző-bizottsághoz, 'ennek elnöke a fő­szolgabíró, a vármegyei gazdasági egye­sülethez, a m. kir. gazdasági felügyelő­séghez Nyíregyházán, de hisszük és re­méljük, hogy tanitók, lelkészek, birtoko­sok legjobb tudásukkal állanak rendel­kezésére bárkinek is. A kukorica vetésnél jól vigyázzunk, nehogy rossz csirázásu, éretlen magot vessünk; A magot csiráztassuk előbb. Ha jókor vethetünk, úgy lófogu és putyi tengerit vessünk, ha megkéstünk, cinquantinot. Jól vigyázzunk arra is, hogy ne kevert magot vessünk, mert az ilyen kevert kukorica, de más egyéb is - ér­téktelen, nem egyszerre érik. Arra is vigyázzunk, hogy a kukorica föld el ne gyomosodjék. Mindig jól jneg­szikkadt földet kapáljunk. Azért jó a ló­kapa, mert azzal gyakrabban kapálha­tunk. Jól tudja azt minden magyar gazda: „Egy kapa, egy kenyér " A kukoricának is meg van az az előnye, hogy egyúttal a szára takarmányt is ad. A bab olyan keresett cikk, hogy megérdemli, hogy magában termeljük. Itt is arra vigyázzunk, hogy egyfajtát ültessünk, ne keverjünk össze 4—5 fé­lét is. A borsó, lencse nagyon kapós lesz. A victoria borsó beszerezhető a mező­gazdák szövetkezeténél a stokeraui mag­kereskedőknél. Igen nagy kár, hogy gazdáink a borsó termelést elhanyagolják! Juliusban már készen van, kevés dologgal jár, a földet igen javítja és holdanként 200—300 koronát jövedelmez. Nagy baj az, hogy a nagyapánktól tanult régi rosszat nem tudjuk elhagyni. A borsót jókor kell vetni és min­den kapájával a vetőgépnek, egy magyar holdon elég 50—60 kg. mag. Tavaszbuzát csak az vessen, aki­nek tiszökmentes, tiszta jó vetőmagja van és a földjét már ősszel felszántotta és reménye van, hogy március 15-ig elvetheti. Másként a vetőmagot sem adja meg. Sőt vigyázzunk, nehogy őszi búzát vessünk tavaszi helyett, mert az nem hoz szemet. Vessünk bőven árpát. Ez kenyér­pótló, sörgyártási anyag és takarmány. Ezt a célt a Hanna árpával érhetjük el legjobban. A Hanna árpa bőtermő, korai, telt szemű. Uradalmakban és a. mezőg. szöv. utján beszerezhető. Zabot is vessünk, mert a hadsereg számára sok kell. Kiásott foltokon, későn szabaduló alantos földeken vessünk kölest, ez most a rizskását fogja pótolni. A Csalamádé, répa, bükköny, cukor­répából vessünk kevesebbet. Ezeket pó­tolni fogja az aprós burgonya, csutka árpa, borsó, zabszalma. A kerteket, kipusztult szőlőket vessük be zöldséggel. Milyen kapós lesz most a gyenge tengeri, zöld borsó, saláta, korai káposzta, paradicsom, mikor min­den elfogy! Az ügyes gazdasszony most ebből igen szépen pénzelhet. A kertimunkát felügyelet mellett az iskolásgyermekek is elvégezhetik. Milyen szégyene az a gazdának, hogy az udvarkertek csak dudvát, legfeljebb egy-két bokor tököt teremnek! Mennyi­vel szebb és hasznosabb dolog lenne a kertek hasznosítása. Egy pár száz négy­szögöles kert kitenne tiz-husz család zöldség szükségletét. Ne hagyjuk, ne türjük, hogy a drága­hazai jöld gyomot teremjen. Ültessünk virágot is, hogy legyen mit tűzni dicső fiaink sapkájához, maj­dan ha hazatérnek. Gyümölcsfáinkat már most tisz­togassuk, ápoljuk, hernyózzuk. Irtsuk a gyomot az utakon, mesgyéken, udva­rokon, árokpartokon, pusztítsuk a kárté­kony férgeket és rovarokat. Lóheréseinket, lucernásainkat tisztít­suk meg az arankától. Kíméljük a hasznos madarakat. Szoktassuk rá gyermekeinket, hogy sze­ressék a természetet, a fákat ne rom­bolják, az állatot kíméljék. Legyen gondunk a házi állatokra. Most a háború kipusztítja a szarvasmarha, ló, sertés és juhállományunkat Ezt pó­tolni kell. A borjut, bárányt, malacot neveljük fel gonddal, takarmányozzuk ugy amint kell. Még sokáig drága lesz a jármos ökör, hámos lő, a gyapjat hozó birka, a sertés. Aki jószágát a vágóra szánta, azt javítsa fel minél jobban. A hus is megfogyatkozik. A gaz­dasszony neveljen most sokkal több csirkét, kacsát, libát, pulykát, mert ab­ból hamar pénzt lát és a városi em­ber keresve keresni fogja a baromfit, mivel hogy hus hiány lesz. A galamb és házinyúl tenyésztésre, méhesre is több gond fordítandó, mint máskor. Ha ezt a jó tanácsokat megfogad­ják kis gazdáink, ugy nem vesz rajtunk erőt semmiféle ellenséges hatalom, gyö- , zelmünk biztos lesz. Ha a harc hosszas lesz, lesz fiaink­nak kenyér és hus, ha haza jönnek, foszlós kalács. Aki szereti hazáját, nemzetét, csa­ládját, az nem fog a korcsmákban ülni, de szabad idejét a gazdakörökben tölti és hasznos gazdasági lapokat és taná­csokat fog olvasgatni, szivét, eszét azzal fogja nemesíteni, csak igy leszünk méltó apái dicső fiainknak. Isten áldása is csak úgy lesz mun­kánkon, ha eszünket, karunkat a hasz­nos munka szolgálatába állítjuk'. Ügy lesz nagy, dicső, a világ első népe a Magyar! Mikecz Dezső, Kausay Tibor. alispán. gazd. felügyelő.

Next

/
Thumbnails
Contents