Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-21 / 15. szám

Nyíregyháza, 1915. február 21. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 15. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50* f. Egy ssám ára 10 í. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Lisztet kérünk. Hitte volna-e valaha valaki, hogy itt nálunk Szabolcsban, Nyíregyházán pénzért se lehessen lisztet kapni ? Ugy-e nem. Még a hires hatvanharmadiki szárazság idején is volt liszt Szabolcsban. Ez a mi áldott jó nyíri homokunk ha nem is terem a bőséges esztendőkben olyan bőven, mint a Bánát, a szük esztendőkben is meghozza a maga termését. Normális időkben nem csak annyi terem itt, amennyire nekünk magunknak szükségünk van, hanem juttathatunk belőle másfele is. Az elmúlt 1914-ik esztendő nem volt a bővebb termé&üek közül való. Voltak az országnak olyan vármegyéi, ahol a helyi szükséglet sem termett meg. Nálunk nem volt okunk a panaszra. Nekünk megtermett az, amire nekünk szükségünk volt és van ; jutott elszállításra is. A háborús viszonyok azonban felforgatták az áldott jó Nyírség élelmezési viszonyait. Nem maga a háború; azt hangsúlyozzuk; hanem a háborús viszonyok. Ma má>- ott tartunk, hogy Nyíregyházán a boltokban egyáltalán nem lehet lisztet kapni. Jól értsük meg: egyáltalán nem lehet kapni! Semmi pénzért! \ A háború rengeteg embert döntött veszedelembe. Sokaktól kivánt és fog még kivánni vér- és élet áldozatot. Sokan szenvedik meg anyagilag is. Ámde vannak viszont, akik hasznot csinálnak belőle. Üzletet. Itt kell keresnünk a liszt-hiány okait. Mert lisztnek való gabonanemü van még Szabolcsban annyi, a mennyi itt szükséges. A kormánynak az az intézkedése, hogy a gabonanemüekből készült lisztet árpa-, vagy tengeri liszttel kell keverni és csak ugy lehet fogyasztani, még inkább biztosította a mi szükségletünket. Mert hiszen ha árpa nincsen is, tengeri van nálunk elég. Még sincsen liszt. Még sem lehet a boltokban lisztet venni. Mind ez közismert dolog. Panaszkodunk érte eleget. Panaszunk azonban mind ez ideig nem talált meghallgatásra. Eleinte, mikor a kenyérmagvak ára a háború előrehaladásával és a katonaság számára történő vásárlásokkal kapcsolatban rohamosan emelkedett, a maximális árak megállapításától vártuk a megváltást: Mert azt hitették el velünk, hogy ez lesz a várva-várt orvosszer a hallatlan áremelkedés, a liszt és kenyéruzsora ellen. A maximális árak megállapítása azonban olyan későn történt, hogy akkorra a lelketlen spekulánsok szerezték meg, vagy tartották meg a maguk számára a készleteket. Amihez hozzá lehetett jutni, csak a maximális árak ezerféle kijátszásával került forgalomba. Ezek ellen a kijátszások ellen a legszigorúbb büntetések sem értek semmit. Illetőleg elértek valamit: azt, hogy most már egyáltalán nem is bocsátják forgalomba terménykészleteiket a spekulánsok. A fogyasztók teljes kiéheztetésére pályáznak. Ez ellen volna a requirálás. Le kell foglalni a meglevő készleteket. Ki kell sajátitaní s ekként a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. Igen, de mikor és hogyan? Olvassuk az újságokban, hogy a magyar városok polgármesterei egymásnak adják a kilincset a minisztériumokban a requirálás engédélyezése érdekében. Eddigelé azonban egyetlen egy városnak sem adták meg az engedélyt. Hírlik, hogy a városoknak nem is fogják megadni. Az Országos. Gazdasági Bizottság neve alatt szervezett felsőbb hatalom fogja a requirálást az egész országban végrehajtani s majd ez a bizottság — a Magyar Általános Hitelbank szives közreműködésével — lesz olyan kegyes juttatni egyes városoknak és vidékeknek a requirált menynyiségből annyit, amennyit nyújtani jónak lát. Bánnánk is már, hogy miféle bizottság fogja összeszedni a szükséges élelmi cikkeket. Csak csinálná már. Csak ne húznák már napról napra, hétről-hétre a dolgot. Hiszen az éhes embert nem lehet jóllakatni azzal, hogy majd lesz kenyér két hét múlva, vagy két hónap múlva! Enni mindennap kell. Ha a katonaság részére egy-kettőre megtudják csinálni a requirálásokat — ami nagyon helyes dolog, — meg kell csinálni a polgárság részére is. Ne gondolkozzanak hát rajta annyit azok a bizonyos sokat emlegetett illetékes tényezők, hanem fogjanak hozzá inkább ma, mint holnap ! Mert félő, hogy holnapután már későn lesz 1 Anyavédelem a háború alatt. A társadalom komoly önfenntartási kötelessége, hogy az elhagyott vagyontalan anyákat teljes erővel támogassa. A józan belátás parancsolja, hogy a társadalom védje a születendő generációt, segitse a gyermek születése előtt nehéz munkára alkalmatlan anyát. Ezen kötelesség teljesítése sohasem volt sürgősebb és fontosabb, mint ma, mikor a jövő nemzedék életképessége legjelentősebb létérdeke a nemzetnek, midőn értékes emberanyaga rettenetes pusztulásnak van kitéve. Amíg törvényes intézkedéseket nélkülözünk, a társadalomnak kell szervezkedni, hogy segitse a magára maradt asszonyt, aki nyomorban várja a bekövetkező nehéz órákat. Felül kell emelnünk az anyavédelmet az alamizsnán ! Biztosítani kell az anya és gyermek részére a lehetőleg kedvező életfeltételeket. Egyszersmindenkorra elejét kell venni azon szomorú eseteknek, mikor az anya a kétségbeesés határán, tehetetlenül hiába vár segítség után, nem talál megoldást arra a rémitő kérdésre, hogy mi lesz, ha jön az óra, mikor a gyermekét világra hozza. Nincs lakása, nincs pénze, a legszükségesebb segítséget nem tudja megfizetni, a többi gyermekével éhezni kell, ha valaki meg nem könyörül rajta. Pedig ugy neki, mint a születendő gyermeknek létkérdés, hogy némileg biztosított nyugalomban várja be a ránézve különben is súlyos megpróbáltatásokkal járó időt. A társadalom azon részére, amely itthon harcolja végig a háborút, nincs sürgetőbb probléma annál, mint védje meg a jövő generációt, és az asszonyt, mikor az anyaságának súlyos adójával végzi nemzetfentartó munkáját. Nyíregyházi Cementárúipar Rés Szabolcsvármegye legrégibb Cementárú és Műkőgyára Építési vállalat. Széchenyi-út 19. Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Leveleim: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot. 285-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni. f ÍKSKS3S KBKKSiBt-B K'ÜSSÜESB UUSE3EBKS1 WStEKKKC tíBEBBBEO eciíBua ti. A \