Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-18 / 14. szám

2 14-ik szára. JNEyírvidék. 1915. február 18. Araikor dicső katonáinknak csodával hatá­ros hősiességéről, az emberi erőt felülmúló fáradalmairól, a kebleinket örömmel, édes re­ményekkel betöltő, győzelmünkbe vetett hitün­ket igazoló sikerekről olvasunk, ne feledjük, hog^ minden teljesített munka győzelmünk útját egyengeti. Ne értékelje tehát senki a maga munkáját kevésre. Egyik foglalkozás a másik foglalkozást egészíti ki s boldog lehet, aki nemzetünknek mérhetlen küzdelmében részt vehet. Közeleg a tavasz. Megindul a természet nagy munkája. A gondolkodó ember sem ma­radhat tétlenül, nem, különösen napjainkban, amikor a megpróbáltatások idejét éljük. Mun­kára fel, hogy a vérrel áztatott harctérről győzelemmel megtérő harcosainknak beigazol hassuk, hogy amig ők küzdöttek, mi dolgoz­tunk helyettük is. Dolgozzunk sokat, munkál­kodjunk fáradhatlanul, hogy a rettenetes tusák, annyi kiomló vér, oly nagy emberáldozat árán kivívott győzelem áldomását palotában és kunyhóban, munkásságunk gyümölcsével meg­rakott asztalok mellett költhessük el. Sipos Lajos. A tárcsás borona. A megfogyatkozott igaerő és munkáskéz fokozott mértékben a gyors és jó munkát tel­jesítő segítőeszközökre tereli a figyelmet. A tárcsás borona ott, ahol tisztában vol­tak a gép rendeltetésével, nélkülönözhetetlenné vált, ahol rendkívüli teljesítést vártak tőle, csalódottan tették a lomtárba. A tárcsás borona eredetileg azt a célt szolgálja, hogy a száraz klíma alatt a talaj­nedvességet konzerválja. Egy-egy gép 4 igavonóval egy munkással naponta 8 magyarhold .szántóföld felületét porhanyitja meg ugy, hogy a hamu finommá őrölt 6—8 cm. feltalaj megrontott hajcsöves­ségével tökéletesen megóvja az altalaj ned­vességet. Azt hiszem, ezzel eleget mondtam! Az igy felporhanyult szántóföld minden időben szántható, anélkül, hogy az eke rögét hasitana. Egy kívánalom van csupán, hogy a por­hanyitógép közvetlen az aratás után a fel­tisztitott tarlón járjon, vagy tavaszszal a még kőkeménynyé nem száradt tarlón vétessék al­kalmazásba. A kőkeménynyé száradt földet csak gőz­ekével lehet munkálni, ott már a kisebb eke sem boldogul, ne várjunk tehát csodát a tár­csástól sem. Okszerű és sokoldalú használatára néhány példát hozok fel. A tarlót gyorsan és tökéletesen felporha­nyitja, ugy, hogy a későbbi száraz időben vetésre alkalmas, teljesen nyirkos földet szánt­hatunk, akkor, mikor mások ekéje tétlenségre van utalva. Ahol a szántás már elvégeztetett, a föld nem gyomos, de az esőzés a feltalajt meg­nyomta, a vetőszántás végzésére alkalmasabb a tárcsás, mint az eke. Az eke a baktérium coloniákat aláforditja s ezzel a baktériumok életfolyamatát, szaporodását megzavarja, a tár­csás csupán megporhanyitja; tehát levegő és napfényhez juttatja s igy a termést fokozza. A műtrágyák belekavarását tökéletesen elvégzi. A kései kukoricatarló és répaföldeken a vető­szántást tökéletesen pótolja. A talaj felszíne itt is tele van baktérium­mal, ha az ekével későn, — amidőn a meleg hiánya fplytán a baktériumok mar vagy egy­általán nem, vagy csak igen kis mértékben szaporodnak — lefordittatik, nagy hibát köve­tünk el. Innen van, hogy a mi talajunkon és klímánk alatt a csutka és répaföldi vetések kis hozamot adnak. A csutka főidet szikkadt állapotban járas­suk meg egy erős fogasboronával, szórjuk rá a superphosphátot, a vetőszántást végezzük a tárcsás boronával. Ha tökéletes munkát aka­runk, terheljük meg a tárcsás boronát s járas­suk kétszer, — másodszer már keresztbe. Tavaszszal, amidőn a munka gyors el végzáse a fő cél, a csutka földeket szikkadt állapotban hasonló módon nagy sikerrel vet­hetjük szántás nélkül, jobb eredményt érünk el, mintha szántanánk. Két gép, két munkás­sal annyit végez, mint 8 kettős eke 8 mun­kással. Ha kétszeresen tárcsázunk, akkor is 4 eke és 4 munkás munkáját pótoljuk. Mit jelent ez ma, amidőn cselédlétszámunk teljesen leapadt s a cél az, hogy mindent be­vessünk és a siker érdekében idejében ? Aki kukorica, répa, dohány földjét nem tudta idejében megmunkálni, annak nagy se­gítő társa lesz a tárcsás borona. Jókor tavaszszal tárcsázzuk meg a főidet. A szikkadt földre batran hordhatjuk az istálló trágyát, azután, — nem jöhet olyan száraz tavasz, — hogy egyes ekével bármikor leneszánthassuk. A kukorica termelésnel el­követik sokan azt a hibát, hogy csak közvet­len a vetés előtt szántják a tarlót s legtöbb­ször azt érik el, hogy egy teljesen, kifáradt, felrögeit szántott területet nyernek s a kuko­rica vagy ki sem kél, vagy csak ritkán s a rög kőzött sínylődik. A trágya kihordás ideje mindig súlyos probléma volt. Ezzel azután ez a kérdés is megoldást nyer. Hordjuk a trágyát nyáron a feltárcsázott tarlóra s szántsuk be. Akkor is szánthatunk, amikor más, felé sem mehet a földjének. Avagy hordjuk ki a trágyát tavaszszal a tárcsázott földre az apró magvak vetésének el­végzése után. Áprilisban vagy május elején, amidőn egyéb külső munka szünetel. A téli trágyázásnak nálunk rendesen útját állja a lágy tél, máskor az éles rög, amely ökreink talpát feltöri s szekereinket szétrázza. Különben is trágyakészletünk a tél folya­mán gyűlik fel legjobban. Szántott földre ne hordjunk trágyát. Én inkább nem trágyázok, semhogy a tél folya­mán structurájában megjavult talajomat szán­tással megrontsam. Különösen nagy horderejű ez a kérdés dohánytermelőink szempontjából, akik az ősz­szel a trágyázást és őszi szántást el nem vé­gezhették. Szomjas Gusztáv. Énekes János iinnepeltetése. Abból az alkalomból, hogy Énekes János nyíregyházi r. kath. plébánus richnói cimzetes préposttá és szabolcsi főesperessé neveztetett ki, hivei elhatározták, hogy az őt ebben az uj méltóságában megillető jelvényekkel megaján­dékozzák. A megindított gyűjtés rövid pár nap alatt összehozta a tekintélyes összeget, melyen egy pompás gyűrűt, szép nagy aranykeresztet a hozzávaló nyaklánccal együtt szereztek be s ezeket a dísztárgyakat a mult vasárnap dél­után adták át a városháza nagytermében. Az ünnepély meghaladta a felekezeti ke­reteket. Megjelentek azon városunk előkelősé­geiből számosan más felekezetbeliek is. Az ünnepeltet küldöttség hivta meg. Megérkezvén, a hívek nevében dp. Bodnár István egyházi iskolaszéki világi elnök mon­dott szépen átgondolt és kidolgozott beszédet az ünnepelthez, ki alig pár évi itt tartózkodása alatt nemcsak híveinek osztatlan szeretetét vivta ki, hanem az egész város közönségének megbecsülését is. Énekes János prépost-főesperes meghatot­tan köszönte meg híveinek értékes külső je­lekben is megnyilvánuló ragaszkodását. Ki­emelte, hogy préposttá és főesperessé való ki­neveztetését ő nem csupán a saját egyénisége kitüntetésének veszi, hanem ugy fogja fel, hogy egyben Nyíregyháza város és a nyíregyházi római katholikus egyház iránti szeretete nyil­vánul meg abban főpásztorának, az egri ér­seknek. Érdekes kijelentéseket tett ezután a régóta vajúdó katholikus utonomia kérdésében. El­mondotta, hogy ez a kérdés, még mielőtt or­szágos rendezést nyerne, Nyíregyházán hama­rabb fog megvalósulni. Őt már megbízta az egri érsek, hogy a tervezetet dolgozza ki. Eb­ben a munkájában csak a háborús viszonyok hátráltatják. Végül melegen emlékezett meg arról, hogy kitüntetése alkalmából a többi felekezetek ré­széről is olyan őszinte rokonszenvvel találko­zott, melyből az itteni felekezetek közötti egyet­értés sugárzik ki. Ö a maga részéről szintén minden lehetőt megtesz, hogy ezt a szép egyet­értést továbbra is ápolja, mert azt tartia, hogy mindenkinek a vallási meggyőződését mindenk i tartozik tiszteletben tartani. És ebben a jó példával kíván előljárni. Az ünnepség az ünnepelt élénk éltetésével ért végett. & gazdasági munkálatok biztositasa. Minden talpalatnyi föld tirmiföld megművelendő. A hadkötelezettség és hadiszolgáltatások igénybevétele következtében mezőgazdaságunk­ban sok munkaadó hiányzik, sürgős feladat te­hát, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel mégis biztosítva legyen, hogy egy talpalatnyi föld sem maradjon megművelés és termés nélkül. Ezt a nagy, nehéz és a hadviselés szem­pontjából is elsőrangú fontossággal biró fel­adatot a hatóságok és értelmiség vezetésével, támogatásával kell a gazdálkodó közönségnek megoldani. Ezen cél elérése végett Mikecz Dezső al­ispán e hó 11-én a vármegyei gazdasági intéző­bizottság megalakítása végett értekezletet hívott össze. A megalakított gazdasági intéző-bizottság tagjai lettek: Miklóssy István gk. püspök, Ge ­duly Henrik ág. ev. püspök, Énekes János rk. főesperes, cimzetes prépost, Görömbey Péter és Vass Mihály ref. esperesek, Wilt György dr. kir. tanfelügyelő, Kauzsay Tibor kir. gaz­dasági felügyelő, előadó, Szomjas Gusztáv, Haas Ignác, id. Kállay András, dr. Mezőssy Béla, Megyery Géza, Gencsy Albert, Szikszay Sán­dor, Rappensberger Károly, Klár Gusztáv, Sza­lánczy Bertalan, Rhédey Lajos, Eszenyi Jenő, Orosz Miklós, Mikecz Pál, Hunyor Béla, Szabó Mihály, Veres Ferenc, Jármy Béla, Neumányi Antal, Klár Sándor és Weinberger Sámuel. A gazdasági intéző-bizottság Mikecz Dezső alispán elnöidésével tartott ülésen többek hoz­zászólása után a következő nagyfontosságú ha­tározatot hozta: 1. Már most felkérendő a magyar királyi földmivelésügyi miniszter ur, hogy a munkála­tok akadálytalan végzésére szükséges igaerőt, illetőleg a személyes szolgáltatások elrendelé­sére és a közerő kirendelhetésére az 1914. L. t.-c. 5. § a alapján e felhatalmazást az egész vármegyére már most adja meg az alispánnak, hogy ő avval, ha e bizottság szükségesnek látja, mindig idejekorán élhessen. 2. Mivel e vármegyében a hadiszolgáltatá­sok folytán lovak, ökrök és szekerekben nagy a hiány, felkérendő a földmivelésügyi minisz­ter, hogy hasson oda, hogy a tavaszi jnunká­latok alatt ujabb szolgáltatások ne követeltes­senek. Amennyiben pedig a hadseregnek erre szüksége volna, célra vezető lenne a szükség­letet előre hirdetett vásárokon készpénz fizetés ellenében beszerezni. Ezenkívül felkérendő a miniszter arra is, hogy a katonai szolgáltatá­soknál az alispánnak legyen meg a joga azt megállapítani, hogy a szolgáltatás melyik járás­ból történjen. 3. Felkérendő a miniszter, hogy a gazda­sági munkálatok akadálytalan végezhetése vé­gett a vetőmagvak és gazdasági cikkek kizáró­lag gazdák részére soron kivül szállíttassák és ennek elérhetése végett hatalmaztassék fel a magyar királyi gazdasági felügyelőség, hogy a gazdák részére hivatalos pecséttel ellátott fuvar­leveleket szolgáltathasson ki és e fuvarlevelek

Next

/
Thumbnails
Contents