Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-23 / 102. szám

Nyíregyháza, 1915. december 695. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 100. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­évre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZAltt 139. POSTACHEQUE 2955S. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. L-egolcsébb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nyilttér soronként 80 {• Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Erő születeti . A mai nagy időkhöz vezető gondolat­ként érdekes arra emlékezni, hogy éppen a Krisztus születésének idejében roppant meg a hatalma teljében mutatkozó latin faj büszke dereka, a nyers germán erő üté­sétől. Iskolázott emberek tudják e dolgot s gondolatanyagul vehetik hozzá, hogy. u­gyanezen időben szállott alá az örökkéva­lóságnak egy láthatatlan atomja, szegény, szülők első áldásaként, erőt hozván e földre, földi emberek lelkébe, mely erő hi­hetetlen terjeszkedési képességével, alko­tó hatalmával, hamarabb kiveté sarkából az Augusztus bix-odalmát, mint a Germán­had elözönlé a Pó sikjait. Sajnálnivaló nemzeti életünk szem­pontjából iSj hogy iskolázott tudósaink, nem foglalkoznak behatóan a krisztianiz­musban rejlő legyőzhetetlen erők termé­szetével; — sőt az utóbbi időben, olyan húrokat is pengettek, üzleti tudományos füzetekben, hogy. a Krisztus vallása nem erő, hanem gyengeség; — jó a szegények vigasztalására, az öregek csalogatására, a papság hatalmának, gazdagságának istá­polására,— de alapjában véve, butaság és gyengeség. Többször tapasztaltam, bogy az ilyen ba­darságok tudományos hirdetői, nemcsak hogy nem ismerik a Bibliát, hanem fogal­muk sincs ama magasabb erőkről, melyek emberi életünk vezetői. A betlehemi jászolban erő született. A Biblia egész tartalma erről tanúsko­dik, az egyszerű lélek által is felfoghatóan s a bölcsesség előtt is csodálatosképpen. Bizony a karácsony nem a gyermek­játékok, kényszerű kedveskedések, üzleti ünnepe, — mint a legtöbb jámborok gya­korolják. A karácsony a nagy. magunkba­mélyedés ünnepe. Már maga az a tény, hogy egy szegény zsidócsalád szülötte, a semmiből, a porból pusztán lelkének teremtő erejével, ügybe fészkeli magát az emberi lelkekbe, a mint maga mondá: erjesztő kovászként, hogy lenézés, guny, üldözés, szellemi és anyagi fegyverek irtó hatalma dacára, 300 év a­latt a föld legnagyobb anyagi hatalmát, a római császárságot megtöri,— holott e császárságban egyesülve volt minden, a mit emberi hatalom erősnek tart:- maga ez az egy tény eloszlat minden olyan felü­letes elménckedést, mintha a krisztiániz­mus csupán gyermekek és gyámoltalanok hitegetője volna, A betlehemi jászolban erő született Epitő, alkotó, teremtő erő. Testileg is a Jé­zus oly szépségét, munkabírását mutatja 'az erőnek, mely igazi mintája a férfiasság­nak. Egy mondat sincs az egész Bibliában, mely. lankadásról, elfáradásról, tanúsko­dik. Holott egyik tanítványa igy jellemzi életét: «szertejárt, mindenfelejót tevén.» S tényleg igy van. Soha egy zok­szó nem jő ajakára, éhezésben, szomjuho­zásban, fáradalmakban. Szellemi ereje magasabb rendű. Oly friss, oly ruganyos, mindig annyira a hely­zet magaslatán áll, hogy játszva győzi le a legrafinirtabb gonoszságot is. Csodálni­való bizonyságai olvashatók a Biblia min­den lapján. Erkölcsi ereje a legmagasabb, —szin­te foglyulvivő. Ez ragadta meg leghama­rabb az elnyomott söpredéket, ez győzte le a világ bölcseit, hatalmasait. S mindez erők oly gyöngédséggel pá­rosulva, hogy gyermekek, nők, megvetett aljanép, szinte hozzátapadtak, menésében akadályozták. Sohse olvastam ily megha­tó jeleneteket, a világirodalom legelső ter­mékeiben sem. S ennek dacára, minden oly egyszerű, oly természetes. A betlehemi jászolban erő született. Egy alkalommal igy nyilatkozott: «tü­zet hoztam; e világba s mennyire óhajtom, hogy már lobbot vetne !» Más alkalommal, midőn pályája vég­zetét látva, tudva és önként ment kereszt­je felé, az őt visszatartani akaró legkedve­sebb tanitványa ellen igy riadt fel diadal­mas lelke : «Te sátán vagy, távozz tőlem, mert nem gondolsz arra, a mi isteni, ha­nem csak arra, a mi emberi!» Telve van a biblia ilyen példákkal, me­lyek azt mutatják minden látó lélek előtt, hogy a betlehemi jászolban erő született. Erő, bölcsesség, jóság. Ez az emberi élet teljessége. Azért is mondja egyik ta­nítvány róla : «Öbenne lakozott az élet tel­jessége. Az életmérkőzés nagy, világmérlegén leng most a latin és germán faj. Ezt mond­ják, igy írják a bölcsek. Azt látjuk, hogy a germán ős, nyerserőbe, mint életteljes vad­alanyba, a krisztiánizmus édes gyümölcsét termő vesszője (amint maga tanit felséges példázatában) foganatosan be van oltva. Császárjától utolsó közkatonájáig, az a­nyagi-, szellemi-, és erkölcsi erő gazdag gyümölcseit mutatja. Tud élni emberül, r— tud meghalni em­berül : azzal az erővel, mely. a betlehemi jászolban született. Bennünk, turáni fajban is van őserő... Mivé fejlődhetnénk, beoltva szintén a bet­lehemi jászolban születet tiszta, nemes, al­kotó erőkkel! Berendezni ugy társadalmunkat, az ó­vodától az egyetemen keresztül a királyi trónig, hogy a betlehemi erők táplá­ló talajt találjanak emberi szivekben. Akkor lesz majd ünneplő karácso­nyunk : békében szelid, harcban erős. Andrássy Kálmán. Leffler Sámuel. 1851—1915. Amíg élt, mindenki szerette; amint meg­halt, mindenki siratja ! Valami különös búsongó érzés száll­ja meg a lelkünk, amidőn ami annyira sze­retett kedves Samu bácsinkra gondolunk. Szinte nem hisszük, nem akarjuk hinni, hogy ez a mindig ifjú férfi, ki ugy a szi­vünkhöz nőtt, kinek kedves arca s alakja eltörölhetetlenül emlékünbe vésődött, ma már néma halott, kinek váratlanul össze­roppant teste fölött immáron az imádott anyaföld domborul. Leffler Sámuelnek nemcsak meg vesztegetően behízelgő hangja, élénk szel­leme, a figyelmet lebilincselő beszédmo­dora, gondolkozásának lendületessége s e­lőadásának kedvessége symbolisálta előt­tünk a való életet, de a megjelenésével is a legutolsó időkig ugy hatott, mint maga az örök, az ifjú élet. Bóla beszélgetvén ugy, képzeltük oda — magunk körébe — őt, mint egy aranyszívű atyai barátot, kinek annyiszor érezett jóságánál csak atyai szi­ve volt nagyobb. Es el kellett jönnie az órának, mikor távoznia kellett. Amidőn a beszédes aja­kon hirtelen elhalkult a szó, elnémult a hang s amidőn az életnek csak szépségeit látó szemeknek fénye egyszerre megtörött. Pedig ugy szerettük volna, ha ez a szomorú vég még soká, soká elkerüli őt s ha az idő hozza meg a gondolathoz való megszokást, hogy neki is búcsúznia kell. Mélységes, igaz megrendüléssel szi­vünkben állunk meg az immár felhantolt sirhantja előtt. Elrajzik előttünk az ő szí­nes életének tengernyi eseménye, amely­nek mindegyike csak még kedvesebbé, még feledhetetlenebbé teszi előttünk öt. Látjuk azt a végtelen ambíciót, férfias tetterőt, törhetlen akaratot, mely egy gazdag lelki­élet folyamán mindig előre vitte s bámul­juk azt a művészetet, mellyel egész életét ugy keresztül küzdte, hogy csak baráto­kat szerzett s az irigységei már keletke­zésében legyőzte. Csak egyben nem ismert engedékeny­séget az ő immár elpihent jóságos szive, és ez az ő hervadhatatlan örök érdeme : iz­zó hazaszeretete, magyarsága volt, melyet minden időben büszkén, fen­nen hirdetett. A nyíregyházi főgimnázium annyi ezernyi tanuló ifjúsága az ő ajaká­ról leste a legnagyobb áhítattal a magyar­ságnak hirdetni soha meg nem szűnt — é­poszát, magas hivatását... Ti reáboruló néma göröngyök, takar­játok be féltő szeretettel ői£ s a légben szer­teszállva hirdessétek, hogy, emléke örök. •Hir

Next

/
Thumbnails
Contents