Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-16 / 100. szám

ÍOO-ik szám. JMffOTIDÉK. 1915, december 16. 3 Ehelyett azt látjuk, hogy éppen a törpe és kisgazdaságok a legegyoldalubbak s a kisgazda földje az, amely évről-évre vészit termőerejéből s a legnagyobb munkaerő forgácsolódik el a legimproduktivább semmittevésben. Már pedig elsőrendű kötelesség annak felismerése, hogy a munkamegosztás helyesen történjen, s az eltöltött munkanap a legjobban érvényesüljön, s értékesüljön. A legnagyobb érték a föld és az emberimunka, s minálunk mégis a föld a legmostohább s az emberi munkaerő nincs ugy kihasználva, mint ahogy azt lehetne. Nagy baj a föld elaprózása is, mert a birtokossának nincs meg a hozzá való gazda sági eszköze s igavonó jószága, jóllehet ennek káros hatása kézen fekvő. Az is baj, hogy a kisgazda családtagja mind arra a kevés fóldbirtoklásra szorítkozik, s elvonja a gyermekeket más értelmi vagy ipari pályától. A föld oszthatóságának is határa van, s mindenki nem lehet földmives. Ott ahol kiterjedt ' birtoktestek vannak, azok munkaalkalmat nyújtanak, s a felesleges erő alkalmazást nyer, ahol ez hiányzik beáll a kivándorlás, mert itthon szégyenli a más iermészetü foglalkozást. Akinek egy-két holdacskája van, annak nem kellene a szemtermelésre támaszkodni, de ásót ragadni, s földjét kertileg megművelni, ezzel megnyílna az ut a jólét felé, s a városok lakója nem nélkülözné a zöldséget, gyümölcsöt. Sajnos, hiányoznak a kertimüvelést ismertető telepeink, ahol a kisgazda gyermeke fizetés mellett elsajátíthatná az ismereteket. Helyesen müveive s a fiai szükségletét szemelőtt tartva egy-egy hold föld jövedelmét négy-ötszörö3ére lehetne fokozni. A kisgazda udvarából, kertjéből hiányzik a gyümölcsfa, s a méhes, ehelyett ó maga is a fogyasztók közé áll be. Népünk valósággal ellensége a fának, s jaj az olyan kertnek, amelyet nem őriznek, fáját elpusztítják s gyümölcsét megdézsmálják még éretlen korában. A gyermekhalandóság .azért nagy nálunk, mert az egészségtan legelemibb dolgaival sincsenek tisztában. Inkább hisznek a babonában mint a tudomány vívmányaiban. Gátló körülmény a birtoktestek tagozottsága is. A legtöbb kisgazda földje több darabban, a községi dűlőkben széjjel szórtan terül el. Temérdek járás-kelésbe kerül a megközelítése s az apró pántlikák jó része terméketlen, gyom és féregnevelő mesgye, s tárgya örökös per-patvarnak. Hiába egyik másik igyekezete, a szomszéd minden tudatlanságának következményét szenvedi. A tarack, a féreg, aranka egyikéről a másikára vándorol, sokszor a dűlő rendszer miatt vetésforgóján sem változtathat, s a megőrzés szinte lehetetlen. Ennek egy orvossága van, a kényszer tagosítás. A birtoktestek végnélküli elaprózásának is véget kellene vetni. A nagyobb birtoktestek védelmét is foganatosítani kellene. Jó cseléd és munkáslörvényre lenne szükség, hogy a termelést biztos alapra lehessen fektetni. Ma a társadalomban, különösen annak némely rétegében rosszindulatú izgatás folyik a nagyobb birtotok ellen. Különösen a szocialisták apostolai népszerűségük emelésére valósággal lázítanak a birtokos osztály ellen. Szítják az elégedetlenséget a munkás és cselédek közt, tévtanaikat hirdető lapokkal, olvasmányokkal látják el, engedetlenségre, a köteles tisztelet megtagadására tanítják a könnyen félrevezethető elemeket, s elégedetlenné teszik azokat, akiknek erre okuk nincs. Vájjon a gazdasági cseléd, akinek jobb dolga van, mint sok nadrágos éhezőnek, rászorul-e az ilyen jóakaratra? A cselédnek megvan mindene, amire szüksége van, s ha takarékos, felesége ügyes, igen szépen megtakaríthatja pénz feleslegét; erről a hitelszövetkezetek tudnak tanúskodni. Nem nélkülöz, van biztos kenyere, lakása, tüzelője, s a családtagoknak állandó pénzkereső munkaalkalma. Sikerült az izgatásokkal sokat félrevezetni, s az eredmény a termelés megdrágulása, s a drágaság. Most azután ők lármáznak legjobban a drágaság miatt, akik lázitásukkal megnehezijették a termelést. A társadalom józan elemének kellene ezeket az uszításokat leheletlenné tenni. Tévtanaik hirdetésében odáig mentek, hogy a cseléd ne neveljen annyi gyermeket, mert az elszaporodott proletár lenyomja a munkabéreket, s ezzel a gazdagok vagyonosodását, a tőke megerősödését elősegítik. Tisztán az őrült agy, vagy leggonoszabb rosszakarat diktálhat ilyen elveket. Miért nem harcolnak az alkohol, a romlottság, a tétlenség, a börze és uzsora ellen ? Nem-é azt kell feltételezni, hogy az ilyen szociálizmus megvesztegetett vezetői révén az illegális uton szerzett tőkések szolgálalába szegődölt ? Igen sok okunk van ezt hinni, mert legutóbb is egy gyékényen árultak a gazdák elleni drágasági aktusban szereplőkkel, s egy szóval sem emlékeztek meg, az illetéktelen árdrágításról, ahol a baj igazi kútforrását kellene keresni. Milyen a szociálista igazság, arra van jó példám. Egy izben házamnál dolgoztak a felvilágosodott városi „elvtársak.*. A házam asztalára kerülő táplálékkal, amelyet magunk fogyasztunk, nem voltak megelégedve, jóllehet mi amellett egészségesek és megelégedettek vagyunk. Egyik elvtarsnak szüksége volt egy napszámos gyermekre, s sokallotta tőle az 1 korona napszámot, s miután nem volt munkájával megelégedve, Jfelképelle ! (A napszámost a saját zsebéből kellett fizetnie.) Ugyanez az ur a tanyát elhalmozta lázitó iratokkal, s szabad előadási is tartott a munkás kizsarolásáról. Ha a társadalom saját jól felfogott érdekét tartja szem előtt az ilyen tőkések ellen a legszigorúbban lép fel, s ezzel kezére jár az úgyis ezer bajjal és gonddal terhelt termelő osztálynak, s önmagának tesz vele jót. Hogy egy teljes jóindulattal a társadalom és haza javát munkáló osztály ilyen insultusoknak legyen kitéve, talán még sem érdemli meg ? Harcoljunk a munkátlanság ellen, a kőnynyü vagyonszerzés, az erkölcstelenség a tőke túlkapásai, szivtelensége ellen, de becsüljük meg a tisztességes munkát, s könnyítsük azok helyzetét, akik a közjóra kötik le idejüket. Megszívlelendő igazságok ezek, s majd ha a társadalom öntudatra ébred, s az osztálygyűlölet merevségéből enged, beáil a normális közgazdasági egyensúly. A több termelést elősegíti a vámvédelem is. Beigazolt tény, hogy minden közgazdasági fellendülés alapja a helyes vámvédelem. Ha kinyitjuk a vámot az állatok előtt, megesappan az állattenyésztés, mert elveszti jövedelmezőségét. Ha vámmentesen engedem be az iparitermékeket, megfojtom a hazai ipart. A mely igazság áll az egyikre, áll a másikra is. A helytelen vámpolitika ölte meg a len és kendertermelést, a repce, hüvelyesek, gyapjú és bortermelést, mig az állat és buzavámok felállítása sok tekintetben javulást eredményezett.- H* ez sem lett volna, mezőgazdaságunk nagy válságba sodródott volna. Ellenségeink itt sem mérnek egyenlő mértékkel, mert az ipari védővámot sürgetik, ellenben a nyersanyagok vámját törlendőnek vélik. Oda céloznak, hogy a majdan megnyitó Bálkán piacot ellássák iparicikékkél, ellenértéke lenne az állat és buza vámmentessége. Ezért volt a legutóbbi tüntető felvonulás és gazda gyalázás is. Abból is látható az, hogy azok vettek részt benne, akik a drágaságot alig érzik meg, de kihasználják. Termelésünket minden téren védeni kell, mert csak ugy lehet gazdasági fellendülés. Az iparos pedig kelljen versenyre üzletének megbízhatóságával, tisztességével, s árujának jó minőségével, de ne akarja egyelőre a külföldet ellátni, lássa el, a belfogyasztást. Van itt e téren tenni való elég. A gazdasági harcban csak egy igazi vesztes, van, a szellemi munkás, akinek legnagyobb értékű tevékenységét nem javadalmazták eléggé s ez a legnagyobb igaztalanság. A több termelés egyik kelléke a könnyen és olcsón megszerezhető tőke. Nagy igaztalanság az is, hogy a tőke érzéketlen a mezőgazdasági termeléssel szemben s afelől mereven elzárkózik. A tőke amely sem testi, sem szellemi munkát nem végez, csupán brutális erejére támaszkodik, ma sokkal jobban jövedelmez, mint a produktív foglalkozások. Ennek oka a helytelen bankpolitika, mely túl magas kamatozással jövedelmezteti a betéteket, s ezzel elősegíti a vállalkozási hajlam pangását, viszont a mezőgazdasági hasznos befektetésekre vagy egyáltalán nem nyújt hitelt, vagy igen drágán. Ezek volnának azok a gátló körülmények, melyek a többtermelés megvalósulásának, életre kelésének akadályai, s ennek nemcsak a gazdaosztály, de a társadalom minden rétege kárát vallja. Ezen akadályok elhárítása után remélhetjük, hogy a több termelés nemcsak mint jelszó, de valóság lesz. Szomjas Gusztáv. Nyíregyháza város képviselőtestülete folyó évi december hó 17-ik napján, pénteken délután 3 órakor a városháza nagytermében rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: A kereskedelemügyi m. kir. miniszter leirata a kövezetvám meghosszabbítása tárgyában. Némethy Károly v. b. t. t. belügyminiszteri államtitkár köszönőlevelének bemutatása. 'A Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Ujrafelépitő Országos bizottság elnökének, gróf Khuen Héderváry Károly valóságos belső titkos tanácsos köszönő iratának bemutatása. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának véghatározata a polgári fiúiskolában rendszeresített segédtanítói állásnak, rendes tanítói állássá való átszervezése tárgyában. A Városok országos kongresszusa titkárának értesítése a város uj építkezési szabályrendeletéről. A Lerch Egon emlékmű bizottság kérelme az emlékmű felállítási költségeihez való hozzájárulás iránt. A községi iskolaszék előterjesztése a Takács Karola által betöltött községi polgári leányiskolái segédtanitónői állásnak rendes tanítónői állásá leendő átszervezése érdekében. A községi iskolaszék előterjesztése a Juhász Ilona által betöltött községi polgári leányiskolái segédtanitónői állásnak rendes tanítónői állássá leendő átszervezése érdekében. Zsófia országos gyermekszanatórium kérelme segély megszavazása iránt. A Magyar város és község fejlesztő részvénytársaság átirata részvényjegyzés érdekében. A cs. és kir. 15-ik huszárezred pótszázad parancsnokságának megkeresése a laktanyánál foganatosítandó munkálatok teljesítése iránt. A mozgófénykép előadások céljaira bérbeadandó városi színház épület bérleti feltételeinek megállapítása. Demeter Béla és Bocskay Sándor községi elemi iskolai tanitók kérvénye az iskolák részére szükséges tüzelő anyagnak természetben leendő kiszolgáltatása érdekében.