Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-02 / 96. szám

Nyíregyháza, 1915. december 653. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 100. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabó lesmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenít szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­évre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak íélár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENVI-OT 9. SZÁM TELEFON SZÁM 13S. POSTACHEQUE 28654. KÁstratokat ama adnnúi vissza. Hirdetések írnabís gzeriot uáaittatMk. Uegol«»sbb hlrd»H« 1 K. Hivatalos tördatések tors «0 l A njfltíar wronktot «| # Apró hirdetések >0 ax<St( l R, minden további sió g nMér. Vastag bctövel rxedett Mtsteresee irfjnK. A Glücklich Vilma előadásainak tartalmáról lapunk mult heti számaiban hosszabb és rész­letesebb beszámolót közöltünk. E beszámoló keretében érdemszerint foglalkoztunk mind­azokkal az eszmékkel, melyeket Glücklich Vilma előadása során felvetett s azzal a te­vékenységgel, melyet a jövő feladataiként jelölt meg. Felületes olvasás után cikkeink ugy tűn­tek fel, mintha mi a feminismus eszméinek egyenes ellenségei volnánk. Mintha mi is nem állanánk sorompóba azok mellé, akik a női nem érvényesüléseiért küzdenek s akik e küz­delemnek nemcsak jogosságát, de igazságos és szükséges voltát is hirdetik. Meggyőződésünk, hogy Glücklich Vilma urnő sokkal dúsabb babérokat aratott volna akkor, ha előadásának vezéreszméiül nem el­érhetetlen utópiák, megvalósíthatatlan ábrán­dok szolgáltak volna, hanem azokról a gya­korlati eredményekről számolt volna be, ame­lyek a feministák nyíregyházi egyesületének mű­ködését jellemzik, s amely egyesületnek műkö­déséhez Nyíregyháza város társadalma a leg­szebb és legmeszebbmeDŐ reményeket fűzi. Büszkén jegyezhetjük föl, hogy a femi­nisták nyíregyházi egyesülete, a háború kitö­résének első percétől kezdve nem megvalósít­hatatlan, vagy legalább is nem a messze jö­vőnek kődében rejtőző ábrándok után futko­sott, hanem eleven érzékkel njult bele azok­nak a társadalmi bajoknak méhébe, amelyek egyrészt azonnali orvoslást igényeltek, ame­lyektől másrészt a társadalomnak nemesebb és magasztosabb célokra való előké»zitése joggal remélhdtő. Az egyesület vezetősége mindjárt a kez­detben a legnagyobb önzetlenséggel és a leg­melegebb szeretettel karolta föl a badbavonul­tak itthonmaradt családtagjainak segélyezése ügyét. Sőt e téren nemcsak azért küzdött, hogy az itthonmaradt családtagok az őket joggal megillető államsegélyhez mihamarabb hozzájuthassanak, nemcsak pénzbeli és termé­zetbeli segélyeket nyújtott az arra igazán reá­szorultaknak, hanem megtalálta a segítés módjának a leghatásosabb eszközeit: a mun­kaalkalmak nyújtását, amely mentesíteni képes a nőket a segélynyújtásnak elfogadásában rejlő bizonyos fokú megaláztatástól s mindeképen alkalmas arra, hogy a becsületes munkának tisztasséget s a további munkához erőt köl­csönözzön. Igen kedvesen cseveghetett volna Glück­lich Vilma azokról a nemestelkü urinőkről is, akik többnyire maguk is családanyák, vagy saját háztartásukat vezető háziasszonyok lévén, nem kímélték magukat, sem fáradságot, sem a rengeteg kellemetlenséget, oda álltak az is­kolák katedrái elé s egy-egy teremben 80—90 apró gyermek előtt hirdették a tudásnak és az ismereteknek igéit, a hadbavonult férfitanitók helyett. Avagy megemlékezhetett volna azokról a szintén nem csekélyszámu uriasszonyokról, akik hasonló körülmények között egész napon át azon fáradoztak, hogy az egyesület admi­nisztratív teendőit ellássák és vezessék, avagy a feltünéskeresésnek minden vágya és vádja nélkül beteg katonáknak ápolására vállalkoztak s ezek mellett arra is ráérlek, hogy üres óráik­ban ugyancsak a katonáknak meleg téli ruha­nemüeket készíthessenek, s akkor sem szégyen­keztek, amidőn a férjeik vagy a gyermekeik fehérneműének kijavításán, kilyukadt haris­nyáik rendbehozatalán igyekeztek. Eleknek a bősnőknek meg van és meg volt mindenkor a magok válssztó és szavazati joguk a boldog, a békés ' családi élet keretein belül. S azt hisszük, ennél többre nem is kí­vánkoztak. Meggyőződésünk, hogy ezek az igazi feministák a maguk csendes, zajtalan munkásságával elérték és biztosították azt, ami az emberi élet számára a legnagyobb kincs, az egész társadalomnak osztatlan be­csületét, tiszteletét s egy kicsiny családnak féltő szeretetét. Ei fog következni még az az idő, amidőn a női tevékenység köre a viszonyoknak meg­felelően kiszéleabedik. Ennek lehetővé tétele nemcsak minden nőnek, de minden okosan gondolkozó férfinak is kötelessége. Ám addig amíg a társadalomnak mai strukturája áll fenn, amig a munkában rejlő tisztesség elis­merése és szeretete úpen a női nem részéről talál megtagadást, addig békeparlamentet ját­szani, komoly férfiak messza időre kiható s nemzetek sorsát intéző munkásságának tudato­san paródiáját készíteni .... szerintünk nem lehet a feminísmusnak sem végső célja, sem feladata. Kétféle igazság. Édes fiam ! A minapában megkapó erővel hatott rám egy tárcacikk, amelynek az volt a veleje, hogy hazatért katonáink egyikéből-má­sikából harapófogóval is alig lehet kihúzni a szót. Az tetszik ki ebből, hogy nem mindenki Hári János, aki messze földről jönn. TG sem igen szoktál beszélni a harctéren szerzett élményeidről kérdezetlenül; viszont nem tagadhatom, hogy mi nem fukarkodunk a kérdezősködéssel. Igy került szóba többek között az a kérdés is, hogy milyen az élet a lövészárokban? S mindjárt kiderült, hogy ebben a kérdésben más a ti igazságotok, mint a miénk; mi ugyanis a küzdők szolgálatait nagyítjuk a magunkéhoz képest, mig ti az itthon maradtak áldozatait tartjátok nagyobbnak. Idebenn az aggodalom, odakünn a honvágy uralkodik a lelkeken. Mig azonban e két érzelem fenségesen találkozik a kölcsönös szeretetnek és megbecsü­lésnek magasabb egységében: vájjon milyen színben látják az igazságot maguk a küzdő felek, akikről mindenesetre föl kell tételeznünk, ha róluk nekünk nehezünkre esik is, hogy nagy célokért jóhiszemüleg harcolnak? Ha csupán a hadi jelentéseket nézzük, igazságérzetünk ugyebár hangosan tiltakozik az ellen, hogy ugyanaz a tény egészen ellentétes megvilágításban részesüljön. És mégis rendsze­rint úgy áll a dolog, hogy mind a két fél győ­zött, mind a kettő nagy zsákmányt ejtett, mind a kettő előbbre jutott... Bizonyos, hogy győzelem nincs erőfeszítés nélkül, zsákmány alig lehet veszteség nélkül, haladás akadály nélkül; de annak bevárása, hogy a le nem tagadható tények mutassanak a nyilvánvaló hazugságra, talán még rosszabb a nyilt beismerésnél, mert a hitet csúfolja meg. Ilyen az ő igazságuk, amely a legnagyobb vereséget is az előnyösebb állásfoglalásnak na­gyon is átlátszó köpenyegébe burkolja. A mi igazságunk pedig az, hogy annak idején például Belgrád vagy Przemysl elvesztését egy percre se hallgattuk el; szivünk szerint fájlaltuk, de nem estünk kétségbe, sőt fokozott lelkesedéssel folytattuk a munkát. Az igazság nem jár görbe utakon, nem ingadozik, nem demoralizál, csak elég erő legyen megértésére, befogadására és követésére. Nézzük most már azt az igazságot, amely a harcoló felek kezébe a fegyvert adta. Ök azt mondják, hogy a gyöngék védelme, a nyugati kultura és a jövő békéje érdekében az erőszak, barbarizmus és militarizmus ellen vették föl a küzdelmet; mi úgy érezzük, hogy a magunk védelme, nemzeti létünk biztosítása és gazda­sági helyzetünk emelése érdekében, az önzés, féltékenység és hatalomvágy ellen álltunk ki a sikra. Megállhat-e egymás mellett ellenvetést nem tűrő igazságnak ez a két kiinduló pont ? Mi szentül hisszük, hogy a miénk igen, de az övék nem; tőlük pedig hiába várjuk annak bevallá­sát, hogy amit felhoznak, inkább csak ürügy, mint ok. Erőszakról beszélnek s magára hagyják a feluszitott gonosztevőt; barbarizmusunkkal lár­mázták tele a világot s túlteszik magukal a a humanizmus elleni követelményein is; mili­tarizmustól félnek s mind az öt világrészt elle­nünk mozgósítják. Igazán az ő szemüvegüket kell használ­nunk, hogy csak egy kissé is megérthessük törekvésüknek vélt jogosultságát; de vájjon megpróbálják-e ők is azt, hogy a mi helyze­tünkbe képzeljék magukat, mikor e háború okait és következményeit mérlegelik ?! Ha mindent tisztán látnának, mindent meg­értenének, s a jobb belátás arra birná őket, hogy végét vessék az áldatlan vérontásnak. Bizonyos, hogy a kibontakozás kezdeményezése félreértésekre adhat okot, mert talán gyönge­ségre enged következtetést. Másrészről azonban mi állja útját annak, hogy választott bíróságra bízzák az ügy eldöntését, ha már nem a lelki­ismeretet tartják a legmegbízhatóbb bírónak ? A választott bíró higgadtan keresi s igy jobban megtalálja az igazságot, mint a fegyver csörgetése; ha pedig a fegyverek sikere is a választott biró ítéletét támogatja, nyugton vár­hatjuk, hogy miránk nézve'fölemelő ós meg­nyugtató, rájok nézve megalázó és félelmetes lesz a minden hazugságon diadalmaskodó igazság! Te jól tudod, édes liam, hogy a magán­életben mindig többre becsültem egy csepp jóindulatu méltányosságot, mint egy tengernyi merev igazságot. Nemzeti létünk perdöntő kér­désében azonban hiba lenne engednünk a mi tiszta igazságunkból, mert egy cseppnyi enge­dékenységünk tengernyi új bajok forrása lehet. A hadbavonultak felőli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító irodája S skola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség) ivatalos órák hétköznapokon délután5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents