Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-25 / 94. szám

2 91-ik szám. JfififflTDÉR. 1915. november 14 Nem hiszem, hogy erőkifejtésünk pártatlan szemlélői, ha igazságos bíráink akarnak lenni, elvitathassák tőlünk a teljes önfeláldozásnak minden téren érvényesülő nemzeti erényét. Erkölcsi értékeink legjavát, anyagi javaink legértékesebbjét vittük a küzdelembe, mikor igazolnunk kellett föllépésünket. Joggal él tehát bennünk a vágy, hogy nem jutalmul, hanem ellenértékül birtokába jussunk mindazoknak az előnyöknek, amelyek egy szabad nemzet minden fiának módot nyújtanak a tisztes boldogulás útján emberies élet lehetőségének biztosítására. Nem terjeszkedem ki itt arra, hogy a történelmi fejlődés alakulata mennyire nem kedvez ma a kis államoknak; annyi azonban bizonyos, hogy kis nemzeteknek nagy államegységekbe való tömörülése csak akkor egészséges, ha kölcsönös bizalmon, jogegyenlőségen és viszonosságon épül fel. Ha eddig számtalan akadálya volt annak, hogy tudomást vegyen rólunk a nagy világ, ezután teljes egészében ki kell domborodnia a mi nemzeti mivoltunknak is. Az első lépés megtörtént a cimer- és zászlókérdés rendezésével ; munkánknak azonban fanyar gyümölcse lenne ez, ha minden további érlelés nélkül magában kellene maradnia. Nemzeti vágyaink teljesülésének jelentékenyebb részét mégis idehaza várjuk, idehaza kell munkálnunk. S jaj nekünk, ha nagykorúságunk erejét nem tudjuk összhangba hozni tapasztalatunk bölcseségóvel! Az állampolgárok különleges és viszonylagos szociális helyzetének megváltoztatásán kell a munkát kezdenünk. Égő vággyal nézünk ama jövő felé, amely a törvényhozásban minden jóravaló törekvés arányos képviseletével az igazi népakarat megnyilatkozását juttatja érvényre. Hogy pedig ez az akarat ne puszta jelszavakon kapkodó, hanem igazán tartalmas és öntudatos akarat lehessen, várva-várjuk a közművelődés kiterjesztésének sokkal nagyobb és mélyebben szántó munkáját, mint amilyenben eddigi kísérleteink mozoghattak. Közgazdasági viszonyaink is a tartósabb rendezettség képét fogják mutatni, ha okszerű birtokpolitikával szinte kizárjuk annak lehetőségét, hogy a magyar haza gyermekeinek nagy része idegen földön legyen kénytelen keresni puszta megélhetésének föltételeit is. Mindenki elsősorban magával igyekezzék megértetni az újjászületés kategorikus imperativusát! Ha nemzeti átalakulásunk nagy esztendejében a vértelen forradalom után következett be a nemzet vágyainak vérrel való megpecsételése, most dicsőséggel megszolgáló véráldozatunknak legyen természetes következménye a nemzeti jobb lét vértelen forradalma 1 Vasúti menetrend. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől reg. 6

4

7, d. u. I

2

2*, este 832*. Debrecen-felől reg. 6

3

5, d. u. 3

3

5, este 8«). Csap-feló'l reggel 6

5

3, este 82L Mátészalka-felől reggel 6

0

5, este 71°. Yásárosnamény-felől reggel 6

3

0, d. u. 5

3

0. Polgár-felől reggel 6

3

7, d. u. 5

0

6. Nyíradony-felől reggel 6

5

1, este 6*2. Nyíregyházáról indul: Szerencs-felé reg. 7

1

0*, d. u. 4

0

8*, este 9iü. Debrecen-felé reggel 5Í£, 7

2

0, este 922. CSap-felé reggel 6

5

8, d. u. 3

5

5. Mátészalka-felé reggel 7

1

6, este 8

4

5. Yásürosnamény-felé reggel 7

1

0, este 8

5

0. Polgir-felé reggel 7 2°, este 622Nyiradony-felé reggel 7

5

0, este 7I

2. *) Gyorsvonatu csatlakozással Budapestről — illetve Budapestre. A szolidaritás irányában. Csekély kivétellel a háborús idők győzelmes haladása fanatikus elszántságunknak a küzdelemben s reményünknek a béke utáni korszak virágos lendületében rejlik. A központi hatalmak erős szövetségi láncolatában mi magyarok, kik méltó részünket kivesszük minden hányadtatásból, nemcsak az egész világ szeme előtt függünk méltó kritikában, hanem hősi küzdeleműnket kíséri a nemzet rettegő félelme ugy egyéni, mint közös szempontokból. Azonban a harctéri helyzet bizonyára megenged annyit, hogy némi bizakodással Ítélkezhessünk a magunk győzelme és szerencsés igazságdiadala felett. Már a háború kezdete óla hirdetett igazságos állásfoglalásunknak eredménye nem lehet más, mint végleges győzelmünk rendületlen magvának teljes kihajtása s a béke fényes korszakalkotó elemének felszabadulása. Nehezen elviselhető tudat a vérengzés vad megnyilatkozása, a testvér emberiség irtó munkája, de a reánk szakadt végzetes katasztrófának elviseléséhez csak egyetlen mód alkalmas: a megfontolt szándék igazságos végrehajtása, küzelem a lehetőségig! És mégis idestova másfél esztendő után nem véletlen a háborús kínálatok mögött rej tőző béke lassankénti felszínre kerülése. Ha nem is épen a béke, de mindenesetre a nemzeti szolidaritás kommunális találkozásának hatása alatt kerül napvilágra azon ösztön, mely megfeszített munkára készteti a hadsereg és lakosság aktio erejét. És a végleges győzelem kimerülés által találjuk eljöttnek az ismét összekerülő nemzeti kapocs zálogát. Megnyugodott lélekkel, bár az emberi együttérzés meleg szikrájával a szivekben talán nem is kívánhatjuk, bármennyire fájó az emberek millióinak véres testét látni, hogy a béke itt-ott megjelenő szentjánosbogarai a nagy sötétben egyszerre világító oszlopokká nőjenek. Mert a felvetett nagy kérdéseket az egymással szemben álló érdekóriásoknak kell előbb eldönteniök. Nemcsak azért, hogy Európa jövő békéjének útjából ezek végleg eltűnjenek, hanem hogy eldöntésükkel elkerüljenek a fejlődés útjából azok az akadályok, melyek a kultura magasabb fokán álló országoknak a nemzetközi kúlturfórumon kulturállanságot átültető folyamatának útjában messze kimeredő sziklákként állottak. Senki sem képzelheti, hogy egyszeribe megállhat az az óriási hekatomba, melyhez emberek milliói állottak fegyverbe egymás ellen. Különösen nem hihető ez, ha kellőkép megfontoljuk, hogy azok a nagy érdekek, melyek a nemzetek sorozatát szólították fegyverbe a kezdet kezdetén, a megszakított kulturközösség sokkal erősebb idejében mily egyszeribe vágtak le mindent, ami a háború ellen s a béke mellett foglalt állást. A helyzet, mely biztató kialakulásaival mindenfelé a győzelmi reményt hirdeti, anynyira érdemes tényező, hogy közelebb helyezi hozzánk az emberi szolidáritas érzésének öröm ünnepét. Az apró csillámok, melyek itt is, ott is felvillannak, csak parányi másodpercig élnek s azután ismét elhalványulnak a nagy sötétségben, hol a fegyverek tüze, a srapnellek robbanása mutatja minden felé a vér, a drága, mindennél becsesebb embervér piros szinét, a nagy éjszaka egyetlen koloritját. És mégis jól esik és mégis örömet szerez és mégis jelentőségteljes a béke szentjánosbogara öröm mindnyájunk előtt, mert a szivünk mélyén bujkáló titkos érzésnek a visszhangja. Öröm, mert igazi emberi vágynak, mely e nagy kataklizma legszenvedélyesebb pillanataiban sem aludt ki bennünk, ez a becsületes reflexe. De jelentőségteljes is főkőp azért, mert külön-külön egymástól függetlenül vetett lobot itt is, ott is a béke halvány sugara. Nem szűnt meg tehát a nagy kulturközősség, nem halt ki a nagy szolidaritás. Azok a nagy érdekellentétek, melyek államokat állítottak államokkal szemben, súlyos áldozattal, erős lendülettel csak elkábították a kultura és szolidaritás emberi érzését. Nem a vérengző állat az ember alaptermészete, hanem a kulturáért és a kulturában való együttérzés, mely csak békés, kiegyenlítő eszközökkel küzd a közös célokért. S ha most mégis a másik természet került felül, csak idők, órák kérdése ez a nagy világélet naptárának hasábjain. Épen a kultura útjában lévő akadályok ledöntésének, a fejlődés megakasztóinak lendületesebb eltávolítása céljából következett be. Az alaptermészet azonban szerényen, félénken aléltságábóí felébredve kezd jelt adni magáról. Fegyvereink dicsőséges előrejutásában, nemzeti szolidaritásunk irányában mindenesetre eljutunk azon célhoz, amikor ellenségeink belátják a háború elején elkövetett lépések hib^s voltát, program-politikájuk gyengeségeit. Az orosz hadszíntéren való győzelmek hosszú sorozata, a szerbiai végzetes gyürü lépésekben való szorulása, az olaszok gyönge tehetetlenségei s a francia-angol politika végleges bomlása ugy önön magukon, mint a Balkánon s más aspirációs területeken mind a győzelmünk ált?' megszületendő békének előjelei. S ha még dörögnek is az ágyuk, süvítenek a géppuska golyói, már érezzük, mert sejtetik velünk a kis békesugarak, hogy a nagy kataklizma csak epizód az emberiség életében ; az állandó, a maradandó : a kultura, a fejlődés, az emberi együttérzés, a békés munka! A világ fennállása óta mindig volt háború; minden századnak megvan a maga véres eseménye s ami a legnagyobb fontossággal bir, hogy e nemzeti küzdelmek hozzák meg a népek jólétének alapfeltételeit, melyek mindeneseire szükséges elemei az érdekfennállás harcának. Ezen alapfeltételek biztosították már eddig is a világháború után elkövetkezendő újjászületés munkájának gyümölcsét, mely életfeltétele a további kommunális mozgásnak a szolidaritás irányában. (d. e ) Jogvédelem a háború után. „Majd a háború után !" Ez most a jelszó minden téren és minden nagy vállalkozásban, mivel mindent a háborútól várunk, mindent annak kimenetelétől remélünk. Akik így gondolkoznak, megértik a kor intő szavát. Mert tényleg, háhoru ulán minden mégváltozik. Üj nép, mely megedződött a szenvedések viharában, uj világnézet, uj életelvek, uj ipari ágak, új intenzív gazdálkodás, fokozott kereskedelem, az intelektuel pályák élethez alkalmazkodottsága, uj társadalmi rend fognas háború után a fejlődés, a ki, és átalakulás stádiumába lépni. Ha mindezek igy megváltoznak, meg fog változni a gazdasági rend is, s vele együtt az ennek alapját képező birtok rend is. Rengetek örökösödési, hagyatéki, törlési, bekebelezési, tulajdoni eljárás fog megindulni a háború után, melyek évekig, talán évtizedekig fogják foglalkoztatni az érdekelteket, az illetékes hivatalok munkáját nagy mértékben növelvén. Háború után természetszerűleg nagyon sok lesz az özvegy és az árva, kiknek szátuára minden irányban gyámol és pártfogó igényeltetik. Sok, nagyon sok egyénnek lesznek ügyes bajos dolgai a hatóságokkal, kiknek, az előzékenység és lelkiismeretesség, szívesség és jó akarat horizontjára kell emelkedniök mindenirányú cselekedeteikben. Működik Szabolcsvármegyében jelenleg a „Hadbavonultak pártfogó irodája*, mely óriási munkát végez a gyámol nélkül maradt családtagok támogatásával. Ez intézmény életrevalóságát bizonyítja az, hogy számos esetben talált ingyenes elintézést az odafordulok sok mindenféle ügye. Azok az özvegyek és árvák, kik férjöket, apjukat, testvéröket, gyámolukat, mindenüket elveszítették a háborúban, megérdemelnék az államtól, vagy a társadalomtól, hogy ingyenes jóakaratú támogatással sietnének segítségükre. Ezeket a goud, bánat és aggoda-