Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-18 / 92. szám

93-ik szám. JNTÍOTIDÉK: 1915, november 21. 3 A harctértől a kórházig. — Egy honvéd naplójából. — A két fegyverre kötött sátorponyva kitűnő szükség hordágynak bizonyult s benne végig nyúlva nagy hálát éreztem a szanitécek iránt, kik felsőtestükkel mélyen meghajolva siettek velem a segélyhely felé. A seb, hol a golyó átfúrt, akkor még nem fájt ; és mivel az isszonyat hamar tovaszálló érzelmeit egy árokban előzőleg túléltem, nem annyira magammal, mint inkább az elém táruló mozgalmas, szines képpel foglalkoztam.. Az esti pir már eltűnt az ég pereméről s a természet birodalma lomha lassúsággal az alkony lila köntését öltötte magára. Markos fiuk hordágyakba fekvő eltorzúlt arcú katonákat cipeltek. Itt-ott előbukkant egy-egy vánszorgó harcos, s a fejükön, karjukon levő, alig az imént kapott sebkötésük belefehérlett a kora este mindjobban előtörő sötétjébe, A lövedékek sikongva szelték át a levegőt s úttalan utunkon a velünk szemben és tőlünk jobbra-balra álló ágyuk tüzei folyton ujjuló pillanatokban bevilágították előttünk a gránáttól szakgatott terepet. Túl a tüzér állásokon, a néptelen falurom egyik ép házában volt a segélyhely, amit nemsokára el is értünk. Az orvosok a kisebb szobában lázas gyorsasággal végezték nehéz munkájukat, s a megfelelő kötéssel, kezeléssel ellátott sebesültek egyrésze a nagyobbik szobában, másrésze pedig az udvaron lévő melléképületeküen nyert elhelyezést. Főidre hintett szalma fekhelyen, majdnem valamennyiünknél seblázzal múlt el a hosszú álmatlan éj. A néma sötétség nemtelenségében kinosan hatottak a nyöszörgő jajok. Távolról behallatszott az oroszt üldöző ágyuk bömböiése és dübörgött, zúgott az előre siető trénkocsik sokasága. Mellettem fejsebbel egy szakaszvezető feküdt. Lázában a gépfegyver kodácsolását utánozta. A sarokban egy cigány honvéd volt, ki a frontra is magával hozott hegedűjét stimelgette örökösen. Velem szemben pedig egy öreg népfelkelő sírt. A fiáért aggódott, mert ott hagyta az ellenség nyomában. Nehezen, nagyon nehezen jött a szürkület, amikor a pokróccal fedett ablakon át, lassan beszűrődött a világosság. Reggeli után közvetlen a ház előtt mozgás volt észlelhető. Előállottak a sebesült szállítókocsik. Egyszerű szekerek. Szalmát raktak reá és kettesével, hármasával belefektették a magukkal tehetetlen embereket. A felkelő nap első sugarai már útban találták a döcögve haladó szomorú menetet a hadosztály-kőtözőhely felé, hol minden ember kellő kezelésben részesült. Ebédünket a cigány meg én, egymás mellett fogyasztottuk el. Összekerültünk. Ketten szítunk el egy cigarettát. Estére a szakaszvezető meghalt. A szanitécek elvitték. A cigány, ki már kissé magánál volt, pár pillanat múlva muzsikálni kezdett. Az éjjel hosszú és komor volt nagyon. Valamennyien vizet kértünk. Vizet. . . Vizet . . . A harci zaj nem hallott el hozzánk, csak a trénszekerek döcögtek örökösen és a nyugtalan hánykódások közepett folyton zörgött alattunk a szalma. Reggeli után előállottak újra a szekerek. Felpakoltak mindenkit. Az ú'ra, ebédre kenyeret és egy-egy húskonzervet kaptunk és elindultunk a tábori kórház felé. Vagy negyven kilométer útat haladtunk előre. Az elhagyott harctér friss illata s a front felé húzódó karavánok nyüzsgő tömegei egy pillanatra sem hagyták elfelejteni, hogy hol vagyunk, hogy merre járunk. A front érdekes gépezete mozgott körülöttünk szédületes arányaival, hajszálra kiszámított óriási méreteivel. Láttuk. És én láttam a többiek arcán és éreztem magamban, hogy nem érdekel közülünk senkit a nagy gépkoloszus egyetlen része sem. Este volt, mikor a tábori kórházhoz értünk. A nagy, cseréppel fedett deszke alkotmány tetőzetét összerombolta annak idején a reá hulló srapnell. Hogy könnyebben járható legyen, déli oldala teljesen nyitott volt. A földön szalmazsákok feküdtek és rajta sebesült katonák. Az üres fekhelyekhez szállítottak bennünket, vacsorát kaptunk és a hosszú út után, lázas éjjelünket a már régebben itt levők jaja csak időközönként zavarta. Két napig maradtunk itt. Ez idő alatt a sürgős műtéteket elvégezték az orvosok és mindannyiunkat átkötöttek. A harmadik nap reggelén, kocsikon a vasútállomáshoz mentünk. Gondos bevaggonirozás után kávé és cigaretta útravalót kapva, komor é3 méltóságteljes dübörgéssel elindult velünk a hosszú vonal a kórházak felé. összelőtt, majd frissen tatarozott névtelen állomások következtek s azután egyre tisztább és népesebb helyek. Dalolástól zajos, robogó katonavonatokkal találkoztunk s a frontra menő fiuknak különös érzelmek közepett intettünk istenhozzádot. Két nap múlva egy nagyobb állomáson a súlyosabb betegeket lerakták, a többiek pedig átlettek szállítva egy szanitécvonatra. A rendes ágyak, a tisztaság, és a kapott kezelés üditőleg halottak. A vonat konyhájából reggelire, ebédre és vacrorára kitűnő eledeleket kaptunk. A szanitéc vonaton töltött harmadik nap délutánján a megfigyelő kórház sineire futva, elérkeztünk a helyhez, ahol alaposan rendbe szedve, kórházi ágyakba helyeztek, hogy gon dos ápolásban részesüljünk s hogy felépülve, a harcképesek újra kimehessenek küzdeni a szomorú mezőkre, ahol vérrózsák fakadnak. E. E. Szerbia. A legutóbbi hírek eleitől végig a szerbek végső erőfeszítéseiről számolnak be. Ilyen napok, mint a mostaniak, felette fonlosak a háború kalendáriumában. A világháború véres folyásában, a feszült külpolitika következményeinek szülöttében a központi hatalmak biztos láncolata a magyar nemzetet súlyos, de bízvást győzelmes próbák kiállására ösztönözte. A súlyos küzdelmek legelejére kell visszagondolnunk most, amidőn in memóriám; Szerbiának büntető végzete teljesedést kiván. Nyilvánvaló, hogy az orosz szláv eszme és az angol kalmárhullám kezdeményezésére indultak a kisebb államok is a szövetségi zászló alá, de az Ítélkezés könyörtelenül bünteti az ilyen országot: Szerbiát. Ilyen országok méltók a halálos ítéletre, még elfogulatlanul is, aljas erkölcsükért. De nem, nem az ideiglenes ellenség áll előttünk a Drina szentségtelen vizének kanyargó posványai közt, hanem évekkel ezelőtt folytó, fulasztó sorvasztás, korlátozó szabadság hóhérjaira kell irányitanunk a büntető fegyvert, gyilkos szerszámot, ez a legalkalmasabb eszköz a jogos kólcsönfizetésre, ez fogja megmutatni Európának a jövő tisztult levegőjében mozgó nemzedék erkölcsi lendületét, izig-vérigjujjászületését. Az orosz rubelek gurulása a Száván tul nagy dolgokat müveit. Nem volt keresüség ránk nézve a kialakult politikai pártállás délről való nehezedése, ellenségeinket előre láttuk a szerbekben. Rettenetes visszataszitásokat, undorító gazságokat türettek el velünk éveken át a szerbek, megpróbáltatáson mentünk keresztül, vájjon meddig bírjuk türelmünkkel ezt a ficánkodó beállatiasodott kigyófészket. Nem érzünk soha száljaimat ilyen esetben, amikor Szerbia végpusztulásának feltarlózhatatlan processusát látjuk. Nem, amikor a bünfészek magvát tapodjuk össze. Ezzel a nemzettel nem lehet humánus módon tárgyalni. Ezzel nem lehetett rokonszenvezni semmikor a történet lefolyása alatt, se negyvennyolc körül, se a mult esztendőkben, amikor fenyegető kézmozdulatunkra megjuhászkodást színleltek. Ami gyötrelem, veszedelem és teher évekkel ezelőtt nyakunkba szakadt, abba mindig a szerb gonoszság és gyűlölködés vitte a főszerepet. A förtelem légiójá éled fel akkor, midőn ujabb déli operációnk és a bolgár akció elvégzi munkáját, amikor Belgrád, Kragujevác, és Nis elesett. S felujul emlékünkben az az elhalványulatlan tény, mely a világháborút felidézte. Visszavezet az elődök erkölcséhez, kik hallgattak a moszkovitizmus csábítására és elvetették a kockát Szerbia sorsában. Eldöntötték a rubelekkel, a Narodna-Obranával, a trónörőkösi gyilkossággal és elvetik ,most újólag, mert megerősödött az igazságszolgáltatás korbácsóló hatalma. Ott vagyunk hadseregünkkel, ahonnan évek óta kihívásokat kaptunk, ahonnan elindult a trónörökösnek szánt orgyilkos banda; onnét vándoroltak át Boszniába rejtek utakon, a szerb királyok és a szerb hatóságok tudtával és segítésével, a Principek és a Gavrilovicsok ; ott szerelték fel őket a gyilkolás eszközeivel, ott halmozták fel a sok hadiszerszámot, mely monarchiark ellen volt szánva. Emlékszünk arra, hogy a bombatömegek, amik a szerajevói gyilkosság után napvilágra kerültek Boszniában, mind a szerb kragujeváci, nisi eredet hamisítatlan elfogadhatatlan bélyegét viselték magukon. Most magyar zászló leng minden épületen, azon a környéken, hol néhány évvel ezelőtt még sötét eszmék, aljas gondolatok, bűnös tervek, gaz számitások árja forrt a szerb politikus elmékben, a Narodna Obrana tagjának elvetemedett lelke mélyén. A szerb városok eleste a megtorlás, a kemény és halálra sújtó büntetés beteljesedését jelenti nekünk. Azt a teljesedést, melynek az elődök az okai, az előzmények véres felidézői, a végzet tragikus szítói. Nem akartunk mást, csak az igazságot s a jogos büntetést azok fejére, kik ellenünk aknálkodlak. Nem tudtuk józanul elképzelni, hogy akadjon ország, akadjon uralkodó, aki pártjára áll az orgyilkosoknak. Es mégis akadt: ránk zudult három nagy hatalomnak és árulónkká lett olasz szövetségesünknek sok milliós hadserege. S mégis eljutottunk a fészek belsejébe, ahonnan a vihar megindult. Szerbiának a végórája eljött s tehetetlenül nézi a végzet beteljesedesét. ÚJDONSÁGOK. — Megyeblzottságl tagok választása. A megyebizottsági tagok sorában megüresedett helyekre most tartották meg a megyében a választásokat. Polgár községben Miklósy István gör. kath. püspököt, Gyulaháza községben Szakolczay Lajos törvényszéki elnököt, Nyirbogdány községben Paulik János evangelikus lelkészt, Kemecse községben Megyery Pál dr. ügyvédet és Gyüre községben Szunyoghy Béla törvényszéki birót választották meg. — Kínevezések, üjfalussy Dezső dr. főispán Osváth László közigazgatási gyakornokot Szabolcsvármegye tb. aljegyzőjévé, Kádár Bála közigazgatási gyakornokot pedig tb. szolgabiróvá nevezte ki. Mikecz Dezső alispán Kozák Gyula vármegyei napidijast a kisvárdai közkórházhoz irodasegédtisztté nevezte ki. — Erzsébet emlékünnepély. A községi polgári leányiskola f. hó 19-én d. e. 10 órakor Erzsébet emlékünnepet rendez az ág. h. ev. elemi népiskola dísztermében a következő műsorral: 1. Szózat: Énekli a dalkör. 2. Ünnepi beszéd: Tartja Vietórisz Linké IV./A oszt. növendék. 3. Szabolcska : Volt egyszer egy királyné. .Szavalja Murányi Mariska" IV./A oszt. növendék. 4. Verdi: Rigolettó. Hegedűn előadja Eckerdt Erzsébet, zongorán kiséri Gőncy Mariska IV./A oszt. növendék.