Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-11 / 90. szám

90-ik szám. j^yímriofc 1915. november 11. 3 Népnevelés. A dadai felső járási népnevelési egyesület évi rendes közgyűlése folyó évi november 3 ikán tartatolt meg Gáván, mint az egyesület székhelyén. A közgyűlést nt. Szikszay András egyesületi elnök következő beszéddel nyitotta meg: Egy éve, hogy utolszor találkoztunk. Az azóta eltelt idő rettenetes időszak mindnyájunknak egyenkint, de hazánknak életében is. Akkor is, amikor együtt voltunk e helyen, most egy éve, ezerféle érzelmek háborogtak keblünkben, amelyek mindenféleképpen nevezhetők, csak ugy nem, hogy kellemes érzések. A világháború iszonyatosságai feldúlták lelkünk békességét és az ellenség azon időbeli betörései, halárszéli vármegyéinkben, éppen akkor folyó vad pusztításai méltán aggodalommal töltötték el mindnyájunk szivét. Hónapokig ugy volt, hogy nem fogjuk elkerülni a legszörnyűbb megpróbáltatást: azt, hogy barbár hordák pusztítsák el községeinket, hajlékainkat, szorgalmunk gyümöl cseit, a kultura szerény alkotásait. A gondviselő Istenhez bizony sok millió magyar sziv fohászkodott: „ha lehetséges, múljék el tőlünk a keserű pohár". A kegyelmes Isten meghallgatta kérésünket, megállitotta vérszomjas ellenségeinket, vitéz fiaink nem engedték, hogy nőnk és leányaink, apáink és gyermekeink vad harcosok állati vadságának szomorú áldozatai legyenek. Nem dúlták fel tűzhelyeinket, nem rombolták le templomainkat, nem gyújtották fel iskoláinkat, menekülni készülő nőnk és gyermekeink tűzhelyeinken dicsérik az istent; kicsinyeink pedig a világ mostani borzalmait — hála Istennek 1 — még nem értve, csupán sejtve — megtöltik iskoláinkat s vidám nevetéssel felderítik csüggedező szí vünket. Azt hittük, hogy ekkorra már, vagy még sokkal előbb a békének örvendezni gyűlhetünk össze. Tetszett a világ hatalmasainak ugy intézkedni, ho^y az emberirió öldöklések mind e mai napig megne szűnjenek, sőt — ugy látszik laikus szemünknek s a beláthatatlan messzeségen át mintha látnók, — a leszámolás emez utolsó ideje, világ a tragédia utolsó felvonása még izgatóbb, mint az eddigiek. T. Egyesület! Én eleitől fogva egy szempillantásni ingadozás nélkül hittem diadalunkban. Lelkemben a dicső Názáreti Jézus biztatása zéngett szüntelen — mint hajnali harang .Bízzatok 1 én meggyőztem a világot 1" Igen ő és az ő igazsága, az Isten igazsága, igaz ítélete. — Lehetetlen volt tovább tűrnie, hogy a hazugság, csalás, az emberi aljasságok, orgyilkosság tombolva uralkodjanak a világon. Lehetetlen volt még az isteni hosszutürésnek is tovább büntetlenül nézni, hogy a magát a vallást, a Krisztust, a ker. egyházat, a bibi át mint alacsonyítják le kalmár, kincsszomjas lelkek alacsony emberi érdekek, üzleti haszon nyomorult eszközévé. A mérték betelt, a pohár csordultig tele volt. Hiábavaló időpazarlás tehát azt kutatni, hogy ki kezdte a háborút? Azok kezdték, akik rablott nyereségüket féltve, a világ minden népeit aljas rágalmakkal egy szorgalmas, mivelt, becsületes, hatalmas nép ellen szövetkezésre izgatták. Azok kezdték, akik a fél világot birva, telhetetlenségükben az egész világ birására törekedtek; azok akik Ázsiát, Afrikát, Ausztráliát leigázván, Európát is birni sóvárogtak ; azok, akik ahol észrevettek valami termékeny földet, vagy a föld mélyében rejtett kincseket, azt a földet elvették, ha akárkié volt; azok kezdték, akik a világkereskedelem minden szoros utait mint rablók elfoglalták és azokon a pontokon uralkodva, veszélyeztették más nemzetek létérdekeit; azok kezdték, akik orgyilkosokat béreltek fel mindenki ellen, aki undok terveiknek útjában állott. Az Isten véghetetlen türelme is elfogyott, hát az emberé hogyne fogyott volna el! ? A mérték csordultig betelt, a keserű poharat a világ azon részének, amely a bűnnel szövetkezett, ki kell ürítenie. Isten kezében a metsző kés, nem tétovázhat, s ha fájdalmas is, a világnak bűzhödt fekélyeit ki kell vágnia. Hiszek Istenben, hiszek az igazságban, hiszem, hogy még van becsületes hűség, lovagias fegyverbarátság, boldog vagyok, hogy az igazságos Islen kicsiny, sokat szenvedett, mindig rágalmazott és már régen halálra ítélt magyar fajunkat arra méltatta, hogy kemény, de igaz ítéletének eszköze legyen. Nem a német és a magyar, Isten diadalmaskodik és az ő igazsága a pokol és a hazugság felett. Ebben a hitben végtelen látókör nyiük előttem a háború után. „Nem vagyunk jók, jobbak akarunk lenni.* Igen az emberiség megfogja utálni a hazugságot, amely örvénybe sodorta és lesz a földön igazság, méltányosság, közeledik Istennek országa. Egy homok szemet vigyünk ennek a dicső célnak eléréséhez, teljesítsük kötelességünket, fogjuk fel az árvák ügyét, az erőtelen kicsinyeket segítsük, hogy eljussanak emb. mélt. ismeretére, Istennek telsző dolgot mivelünk, Isten áldása legyen egyletünkön. A gyűlést megnyitom. A megnyitó beszéd elhangzása után a napirend tárgyai következőleg intéztettek el: Megvizsgáltatott az egyesület 1914 évi pénztári számadása, mely 3451 kor. 25 fillér bevétel, 146 korona 80 fillér kiadás. 3304 korona 45 fillér pénztári maradvánnyal helyesnek találtatott, s pénztárnoknak a felmentvény megadatott. Segélyben részesittetett a járás területén lakó 91 szegény iskolás gyermek fejenkint 1 kor. 60 fillér tankönyv segélylyel. Elhatároztatott az egyesület vagyonából 3000 koronának hadikölcsönként jegyzése. Az egyesület tisztviselőiül és pedig elnökül Szikszay András, alelnökül Rolkó Albert, jegyzíül Ándó Sámuel, pénztárnokul Pethő Antal, 1916—19i8 évekre újra megválasztattak. Ősszel. Mikor a száraz avarban járok, Eszembe jutnak a régi álmok S volt ideálok. Visszaszáll lelkem a mult időbe, Mely nem jő vissza, melynek már vége ; Letűnt a fénye. Csörögve hull le egy-egy falevél . . . Köröttem minden a múltról beszél, A múltról regél . . . A szép virágos lombos fák helyett Ijesztő, sáppadt, száraz levelek ; Hulló levelek . . . Letarolt, kopár minden, hol járok . . . Képzeletemben a múltba szállok : Tavaszban járok! . . . De jaj I . . . megzörren felettem az ág ; Nyargalnak tőlem vágyak, ideák . . . Zord őszi világ 1 . . . Fáj a levelek lassú hullása, A pompázó nyár gyors elmúlása Az Élet gyásza! . . . . . . ősszel zárta le ssemét a halál: S lett én belőlem bus, árva madár . . . . . . Ősszel minden fáj ! . . . Ha majd még egyszer hull a falevél, Zörgő harasítban megrezzen a szél S a múltról beszél : Akkor engem is széttört reménnyel, Be nem hegedő mély, fájó sebbel Temetnek majd el . . . Ipszilon. — Koszorú szalagok nyomába nagy Írott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolesvármegye területén egyedül lapunk nyomdájában készül. A háború. (A ,Nyírvidék" eredeti távirata.) Budapest, november 9. (Hivatalos) Orosz hadszíntér: Jazowiectől északra Stripa alsó folyásánál és Cartorysktól nyugatra a Styr mellett visszavertük oroszok támadásait. Eg>éb újság nincs. Olasz hadszíntér: helyzet változatlan. Több támadást, melyet az ellenség az Isonzó harcvonalon Zagora ellen intézett visszavertünk. Délkeleti hadszíntér: Montenegrói határon helyzet változatlan. Szerbiában küzdő cs. és kir. csapatok egyike, megszállotta Ivanjicát egy másik csoport visszavetette az ellenséget az ivanjica—kraljevói ut mentén levő magaslati állásaiból. A német csapatok elűzték az ellenséget Kraljevótol délre fekvő elsáncolt állásaiból. Trszteniktől délre zászlóaljaink harcban állanak. Krusevac vidékén küzdő német hadosztályok déli irányban nyomulnak elő. A bolgárok elfoglalták Leskovácot. HÖFER altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese. {A Nyirvidék eredeti távirata.) Berlin, november 9. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Jelenteni való esemény nincs Franciáknak arra irányuló kísérleteit, hogy a tőlük elragadott árokrészt visszahódítsák, meghiúsítottuk. Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadcsoportja. Rigától nyugatra és délre Jakobstadtól nyugatra és Dünaburg előtt az oroszok támadásaikat tegnap is minden eredmény nélkül folytatták. November 7-ről 8-ra virradó éjjel ellenséges osztagok Dünaburgtól nyugatra behatoltak elől fekvő állásunk egy keskeny részébe; csapataink ellentámadással ismét visszavetették őket és egy tisztet és háromszázhetvenkét főnyi legénységet fogtak el. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja: az éj folyamán külömböző helyeken járőrharcok voltak, Linsingen tábornok hadcsoportja Styr melletti Komarovtól északra sikeres ütközetben háromszázhatvanhat oroszt elfogtunk. Balkáni hadszíntér: Kraljevotól és Krusevactól délre ellenséget utóvédállásaiból kivetettük, csapataink folytatják az előnyomulást. A déli Morava balpartján rohammal elfoglaltuk a Gjunis mellett emelkedő magaslatokat. Kruseváci zsákmány mintegy ötven ágyura (köztük tiz nehéz) foglyok száma pedig több mintegy hétezerre emelkedett. Bojadjefl tábornok hadserege november hó 7-ikén este Alexinactól északnyugatra, valamint Nistől nyugatra és délnyugatra elérte a déli Moravát és délről előnyomuló más bolgár seregrészekkel együtt elfoglalta Leskovácot,