Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-28 / 86. szám

Nyíregyháza, 1915. november 11. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 90. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Hirdetések Miig sserint sz&mtttataaJi. Ugoloöbb hird«tée 1 K. Hivatalos Hirdetések sora 60 f. A nymtér soronként 80 í Apró hirdetések >0 móig 1 K, minden torábbi sió 9 flllér. Vastag botiivei ssadett kétszeresen számit. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak Mlár. Szerbia. Irta: dr. Pröhle Vilmos. Napról napra olvassuk a híradásokat arról, hógy a szerbek a végső elkeseredéssel és elszántsággal harcolnak s hogy bandáikban gyermekek, nők és aggastyánok küzdenek együtt a fegyverfogható férfinépséggel. Kétségtelen, hogy a védekezésben való végső kitartás magában véve még az ellenség részéről is tiszteletet érdemelne, de ha meggondoljuk, mik voltak a háborúnak előzményei, és milyen volt az a szerep, melyet Szerbia magára vállalt, elhomályosodik minden általános emberi szempont s mi nem vehetünk figyelembe mást, mint amit a magunk létérdeke parancsol. Mikor a régi szerb királyságra elkövetkeztek a megpróbáltatásnak, az élet-halál harcoknak hosszú századai, a törökök európai hóditó hadjáratainak korában, a magyarság Szerbia érdekében is állandóan ontotta a maga vérét s a leigázott, legázolt, hazájukból menekülő szerbek Magyarországon találtak új otthont, új hazát, ahol minden jóból kivehették részüket, amit a Gondviselés a magyarnak adott és senki se hitükért, se nyelvükért nem háborgatta őket. Mikor Magyarország felszabadult a török járom alól s elkövetkezett a szerb szabadságharcok kora, a szerb szabadság hires bajnokai, mint Kara Györgye, Magyarországon találtak menedékhelyet s innen szervezkedhettek, készülhettek fel új harcokra a török ellen. Ha értékes a nemzeti lét, nemzeti szabadság, úgy megbecsülendő az a szomszéd is, aki azt tiszteletben tartja s annak megvédésében segédkezik. De erre a nemes érzelemre a mi szerb szomszédaink nem voltak hangolhatók. Tudjuk, mit műveltek a mi szerbjeink a mi szabadságharcunk idején. De mi azt is elfelejtettük és készek voltunk mindenre fátyolt vetni. Az utolsó Obrenovicsok alatt a szerb kormányok politikája velünk és a Monarchiával szemben is elég becsületesnek látszott s meg lett volna minden ok és alap arra, hogy Ausztria Magyarország és Szerbia a legjobb szomszédságban éljenek és fejlődjenek egymás mellett. Azonban a szerb papságnak, s a katonatiszteknek zsebébe elkezdett gurulni az orosz rubel s a szerenesétlen megtévesztett emberek nem látva, hogy Oroszországnak hazájukat, vérüket adják el, megkezdték az aknamunkát a legönzetlenebb, a legjobb akaratú szomszéd ellen. Hogy minden magyar-barát politikát lehetetlenné tegyenek, a szerb tiszt urak nem átallották orvul meggyilkolni királyukat, s a véreskezű Karagyorgyevicseket emelve a trónra ,nagy szerb nemzeti politika" cimen orosz szolgálatban áskálódtak, készülődtek ellenünk. Mikor az időt elérkezettnek látták, meggyilkolták trónörökösünket s ezzel ők vállalták a háború megindításának feladatát abban a reményben, hogy Magyarország legszebb részeit megkapják s ott kiirtva minden magyart az utolsó szálig, megcsinálják a hires NagySzerbiát. Nem a szerb nemzet érdeke kívánta ezt a politikát, hanem Oroszországé, amely államnak pénzé ott zörgött nem csak a közpénztárakban, hanem a szerb politikusok, papok, katonák és tudósok zsebében is. Szerbia szabadsága tehát nem most van bukó félben, hanem elbukott már akkor, mikor az állítólagos szerb hazafiak az első orosz rubelt elfogadták s annak fejében készek voltak bennünket gyűlölni, a mi megrontásunkra fegy verkezni. Polgártársak! Halottak napjának előestéjén az elhalt szeretteinkre való emlékezésünket hirdeti a temetőkben annyi ezer számra kigyúló gyertyaláng. Symboluma ez annak, hogy a kegyetlen halál szeretteinknek csak porhüvelyén diadalmaskodott, az eltávozottaknak emléke azonban lelkünben örök időkre él. November 1 én délután 3 órakor a katonai barakktemetöben fogunk közösen áldozni a most folyó világháborúban elesett és itt Nyíregyházán eltemetve levő hősök emlékének. Az ünnepély sorrendje a következő: 1. Ének. Előadja a városi dalegylet. 2. Ima. Elmondja Kiss Lajos tábori lelkész. 3. Ének. Előadja a városi dalegylet. 4. Emlékbeszéd. Tartja: dr. Géczy Géza városi főjegyző. 5. Ének. Előadja a városi dalegylet. Jöjjetek el mindannyian, kiknek fájdalmaitok van s kik az elesett hősökre való közös emlékezésben a lelketekre nehezedő bánatnak enyhülését remélitek. Az ő emlékeiknek megbecsülése a hálának legkevesebbje, mellyel azoknak tartozunk, kik a hazához való hűségüket életükkel, vagy kiomló vérükkel pecsételték meg. Nyíregyházán, 1915 október hó 24. Balla Jenő, polgármester. Vasúti menetrend. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől reg. d. u. I

2

2*, este 832=". Debrecen-felől reg. 6

3

5, d. u. 3

3

5, este 8*2. Csap-felől reggel 6

5

3, este 8E Mátészalfca-felől reggel 6°5, este 712. Yásárosnamény-felől reggel 6

3

0, d. u. 5

2

0. Polgár-felől reggel 6

3

7, d. u. 5

0

6. Nylradony-felől reggel 6

5

1, este 6*2. Nyíregyházáról indul: Szerencs-felé reg. 7

1

0*, d. u. 4

0

8*, este 9i£. Debrecen-felé reggel 5ÍI, 7

2

0, este 92!. Csap-felé reggel 6

5

8, d. u. 3

5

5. Mátészalka-felé reggel 7

1

6, este 8

4

5. Yásárosnamény-feié reggel 7

1

0, este 8

5

0. Polgár-felé reggel 7

2

0, este 622. Nyíradony-felé reggel 7

2

0, este *) Gyorsvonatu csatlakozással Budapestről — illetve Budapestre. & mi kötelességünk... A m. kir. kormány harmadízben bocsátotta ki felhívását a magyar nemzethez, amelyben a reánk nézve eddig oly sok dicsőséggel teljes hadjárat folytatásához pénzt kér a nemzettől. A kormánynak a nemzethez intézett szózata kell, hogy visszhangra találjon minden polgárnak szivében, akinek módja van hozzá, hogy a nemzet megpróbáltatásának súlyos és nebéz óráiban tehétségéhez képest hozzájárulhasson az országnak minden képzeletet felülmúló erőfeszítéséhez. Ezekben a súlyos ós nehéz Órákban, amidőn az eddigiek szerint szinte kétségtelennek tekinthető végső diadal eléréséhez az anyagi hozzájárulást minden embernek meg kell hoznia, amidőn látjuk, hogy a hazánk minden épkézláb férfia a vagyonnál s minden földi jónál sokkal nemesebb, sokkal értékesebb javát: az életét viszi a küzdelembe, szinte lehetetlennek képzeljük, hogy akadjon e minden jóval dúsan megáldott s a háború megkezdése óta egyesek számára dús jövedelmet biztositó hazában olyan magáról megfeletkezett polgár, aki nem sielne teljesíteni azt a kötelességét, amelyet a haza tőle vár, amelyet nemcsak a hazaszeretet diktál, de a saját vagyoni érdeke is egyenesen megkövetel. Hisszük, hogy a kormány felhívása nem lesz csupán a pusztában elhangzott szó, amely süket fülekre, tapló szivekre talál. Hisszük, hogy a nemzeti áldozatkészség ezúttal is méltó lesz a nemzet régi jó hírnevéhez s azoknak a fiainknak és testvéreinknek hősi küzdelméhez, akik az Isonzó mellett, vagy a rokitnói mocsarak, avagy az ezer veszélyt rejtegető szerbiai hegyek kőzött életüket kockára téve küzdenek érettünk. Az ország harmadik hadikölcsőnének jegyzésében jelentős részt kell venniők különösen azoknak, akik a most nemrégiben lefolytatott hadiadó tárgyalása alkalmával az ország leggazdagabb polgárainak bizonyultak. Gsak itt Szabolcsvármegyében 183 olyan jó módú polgártársunk van, kinek jövedelme a 20,000 koronát meghaladja. Sőt vannak kiváltságosak, kiknek jövedelme az évi 100000 koronát is meghaladja. Ha volt idő, amikor a magánosok áldozatkészségének valóban meg kellett nyilatkoznia, ha látjuk, hogy a kezdetben annyira kigúnyolt és lekicsinyelt Szerbia mily hősi ellenállást fejt ki, hogy ott nemcsak a verhez és vashoz már annyiszor hozzászokott férfiak, hanem a természet éltal érzékenyebb lelküeknek alkotott asszonyok is a lövészárkokban küzdenek, csak azért, hogy rajongásig szeretett hazájuknak minden egyes talpalatnyi földjét — ha kell : életük árán megvédelmezzék, akkor jogos az a kívánság, amely abban öszpontosul, hogy e hazának módos polgárai ne zárkózzanak el a kötelesség teljesítésének legszentebb, legmagasztosabb feladata elől, hanem érező szivükre hallgatva s a honszeretettől tüzelve . lépjenek mindannyian a nemzeti áldozatkészség oltárához s mindenki a maga módjához képest teljesítse azt a kötelességét, amelyet a haza érdeke tőle nemcsak megvárhat, hanem joggal követel is !