Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-24 / 85. szám

85-ik szám. jsíyír¥idék. 1915. október 24 5 Gazdasági egyesületi közlemények. A dohány árak emelése. A dohány termés beváltási árának emelése tárgyában a Gazdasági Egyesület a következő kérvénynyel járult a földmivelésügyi m. kir. miniszterhez: A dohánytermés beváltási árának emelése érdekében az utóbbi években egész gazdatársadalmunk úgy kisebb érdekeltségei mint egész egyeteme sokszor fordult alaposan indokolt kérelmeivel Nagyméltóságod és hivatali elődjeihez. Ezen kérelmeink időnkint legalább némi, ha nem is kielégítő eredménnyel járt — amenynyiben a beváltási árak közben emeltettek. Ez árak azonban már akkor is oly csekélyek voltak, melyek a régen igazán gazdaságos dohánytermelést hovatovább kétséges helyzetbe juttatták. A dohányárak emelésének kérdésénél a magyar királyi központi dohányjövedékünk a gazdáink által felpanaszolt mizériákkal szemben csaknem állandóan azon kétségtelen ténnyel argumentált, hogy még sem lehet a dohánytermelés oly veszedelemben, a midőn minden évben bőven érkeznek be ujabb dohánytermelés engedélyezése iránti kérelmek. Ez érvet pedig mint világos tényt természetesen nem lehetett figyelmen kivül hagyni, ámbátor kétségtelen az is, hogy úgy ennek, mint annak közelebbi közvetlen okait nem hitték és ennélfogva figyelembe sem vették, hogy miért tartotta meg valóban csak kényszerűségből gazdaközönségünk nagyrésze eredeti dohánytermelését teljes méreteiben. Igy vármegyénkben — mely az egész országos termelés igen nagy hányadát szolgáltatja s ugy termelési terület, mint sulymennyiséggel állandóan vezet — dohánytermelő gazdáink nagyrésze haszonbérlők, — kiket dohánytermelési mérlegöknél vagy egyáltalában nem, vagy csak igen csekély mértékben terheli a termelés terhére irandó és számítandó épületekben befektetett tőkének °/o-a és törlesztés tekintélyes összege. Ezen kivül pedig bérlőink bérszerződéseikben csaknem kivétel nélkül igen magas poenale mellett köteleztetett az eredeti egész dohánytermelés fenntartása és üzemére s igy nem a dohánytermelés dús haszna, hanem a poenale kötelezettsége óvja őket a termelés egészben vagy részben való lemondásától. Mindezen kétségtelen való tények dacára és valamint az egyéb mezőgazdasági termények kényelmesebb kevésbbé körülményes kitermelhetése és egyben feltétlenül gazdaságosabb volta következtében már a jelen termelési évünkben alaposan megdőlt a központi dohányjövedék fentemiitett nagyon súlyos ellenérve, mert miként vármegyénkben sokan kényszerültek régi termelésük egyrészéről lemondani — hangsúlyozva, hogy igen sokan csak névleg és jogfentartás céljából kérték régi egész termelési területükre az engedélyt, de valóban ennél kevesebbet ültettek, úgy bizonyára a többi termelő vidékeken is hasonló, talán még kedvezőtlenebb körülmények mellett lehetetlen dohánytermelésünket fenyegető veszélyt félreismerni. Csak vármegyénk területén több mint 3000 kat. holdnál kevesebb a dohánnyal tényleg beültetett terület, mint a kért és kiadott engedélyezett terület, amelyek tekintélyes része e mellett a dohánykertészek hiányában házi művelésre szorultak. Dohányos kertészeink nehéz helyzetét már az utóbbi időkben az illetékes mértékadó tényezők maguk is kezdték belátni, de ezek enyhítését célzó számbavehetlen értékű intézkedéseik nemhogy célhoz vezettek volna, de csak azon meggyőződésükben erősítette meg dohánykertészeinket, hogy bármely más egyéb keresetmód is jobb és kényelmesebb megélhetést biztosit számukra. Dohányos kertészeink száma állandóan s mind rohamosabb mértékben fogy s bizton következtethetjük, hogy a háború lezajlása után visszakerült, jelenben hadbavonultak közül igen kevés hányada fog az eredeti dohányos kertész foglalkozása és kereseti módjához visszatérni. Elfogulatlan becsületes őszinteséggel állítjuk, hogy dohányos kertészeinket még csak részben sem fogják gazdáink visszaszerezhetni, valamint, hogy a jelen dohánytermelési konjuncturákkal szemben a gazda bármely más gazdasági termeléssel föltétlenül nagyobb, sőt kötszernél is nagyobb hasznot tud magának biztosítani, különösen, ha ezek termelésénél a dohánytermelésnél követelt és már meg is szokott jó és intenzív művelést követi. Kegyelmes Urunk! Ezen kétségtelen tényezőkből sajnosan kell megállapítanunk, hogy dohánytermelésünket már is a rohamos visszaesés veszélye fenyegeti, mely végeredményében és következményeiben, ha nem is momentán, de később bizonyára nagyobb mértékben fogja úgy az államkincstárt, mint a termelő gazdaközönségünket érni és károsítani. Legmélyebb tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat ezen úgy köztermelésünk mint állami háztartásainkat mélyen érdeklő fontos ügyet alapos és gyakorlati vizsgálat tárgyává tenni és állításaink valódiságáról meggyőződvén, a dohánytermelés biztosítása érdekében a beváltási áraknak legalább 40 százalékkal való emelése érdekében a szükséges intézkedéseket és tárgyalásokat tekintet nélkül az Ausztriával erre vonatkozó megállapodásokra, annál is inkább mielőbb megindítani és megtenni, mert egyrészt mielőbb mentendő ami menthető, de meg a momentán helyzet is talán éppen most teszi azt leginkább lehetővé. Kelt Nyíregyházán, a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya nevében mély tisztelettel: Szikszay Sándor, e. titkár. Megyery Géza, e. alelnök. Hadikölcsön jegyzések. Balla Jenő polgármester a pénzügyi szakosztály tagjait csütörtökön délután ülésre hívta össze a IH-ik hadikölcsönre történő jegyzés ügyében. A szakosztály azt a javaslatot terjeszti a jövő csütörtökön ebből a célból tartandó közgyűlés elé, hogy a város IlI-ik hadikölcsönre is 400,000 koronát jegyezzen. A jegyzés modozatai kérdésében a szakosztály szerdán ismét ülést tart. Addig a pénzintézetektől ajánlatokat kér a város a jegyzés módozataira. A város a két első hadikölcsönre is 400400,000 koronát jegyzett, ugy hogy a három hadikölcsönre összesen 1.200,000 korona lesz a város jegyzése. Az ág. hitv. evangelikus egyház tanácsa szerdán délután tartott ülésén Balla Jenő egyházfelügyelő indítványára elhatározta, hogy a vasárnap tartandó közgyűlés elé azt a javaslatot terjeszti, hogy az egyház a III - ik hadikölcsönre a kezelése alatt álló alapítványok tőkéiből 25,000 koronát jegyezzen. Az egyház az első két hadikölcsönre 50—50 000 koronát jegyzett s igy jegyzéseinek végösszege 125,000 korona lesz. WWÍWMMWWS — Hadifoglyok részére pénzküldemények: A Nyírvidéki takarékpénztár részvénytársaság igazgatósága értesiti a t. közönséget, hogy intézete (Vay Adám-utca 7 szám) az összes ellenséges államokban internált hadifoglyok részére készséggel eszközöl átutalásokat, illetve továbbit pénzküldeményeket és pedig oly feltétel mellett, hogy csak a felmerülendő dij és esetleges egyébb kiadásokat számítja fel és ezt is csak önköltségben. | 228-3-1 ÚJDONSÁGOK. A kárpáti falvak. A háború tüzében, Mely mindent tönkretett : Szegény kárpáti falvak, Mennyit szenvedtetek ! Az volt csak a szerencsés, Kit sorsa hadba vitt: Nem élte át az inség Szörnyű csapásait . . . Gazdátlan áll a hajlék, Rablás emléke már ; Földönfutó lakója Ki tudja merre jár. Templomnak, iskolának Falán sötét korom; Tegnap megannyi oltár, Ma puszta, csonka rom . Mit vétett és mit ártott A nép, e bús sereg, Hogy Istennek a haragja Igy látogassa meg? Mért nincs tovább is élet E néma völgyeken ? Fájó kérdéseimre Választ ki ád nekem ? — Legyen tovább is élet E szentelt tájakon ! — A nemzet riadóját Csodálva hallgatom. Testvéreink, kik ott fenn Szükséget láttatok, A szenvedés bilincsét Levesszük rólatok. Egy szív ma minden ember, Miként a harc is egy : A vérmezőn halált oszt, Itthon segitni megy. Mi drága volt tinéktek : A házi tűzhelyet Együtt épitjük újjá, Hogy népét védje meg. A hitnek és tudásnak Megifjult csarnokát A szép, a nagy jövőnek Reménye járja át . . . Ó váltsd a béke álmát Valóra, Istenünk : S boldog kárpáti falvak Hálája áld velünk ! V. «L — Zemplénvármegye köszönete. Dókus Ernő Zemplénvármegye alispánja Mikecz Dezső alispánhoz a következő köszönő iratot intézte : A folyó évi 16222 szám alatt kelt átiratával arról értesített Nagyságod, hogy Szabolcsvármegye közönsége folyó évi szeptember hó 17-én tartott rendkívüli közgyűlésén 20000 koronát szavazott meg a felvidéki vármegyék Oroszok által elpusztított tűzhelyei felsegélyezésére. Kérem Nagyságodat, legyen kegyes Szabolcsvármegye közönsége előtt, ezen hazafias áldozatkészségéért sokat szenvedett vármegyém lakossága nevében, szívből jövő hálás köszönetemet tolmácsolni. Sátoraljaújhely, 1915. október 15. Dókus s. k. alispán. — Szolgabirák beosztása. Dr. Ujtalussy Dezső az október 12-én végbement választás alkalmából az egyes szolgabirákat a következőképen osztotta be szolgálattételre: Dr. Deme Andor tb. főszolgabírót a dadai alsó járás, Péchy Gábor tb. főszolgabírót a nagykállói járás, Szalay Jenő szolgabírót a nyirbogdányi