Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-17 / 83. szám

88-ik szám. Jmyir¥idék 1915, november 4. 3 Füsthy Antal kir. ügyész jelentette, hogy a törvényszéki fogházban szeptember 30 ikán a létszám volt jogerősen elitélt 80, felebbezés alatti 04, vizsgálati fogságban 33, összesen 117, ebből 93 férfi, 24 nő. Dr. Wilt György kir. tanfelügyelő bejelen­tette, hogy a tanév megnyitása iránt szükséges intézkedesek meglettek téve és a lehetőség sze­rint minden községben folyamatban lesz téve a tanitás. Hoffmann Sándor kir. főmérnök jelentette, hogy szeptember havában az utak állapota jó volt, közlekedési zavarok nem fordultak elő. Kausay Tibor m. kir. gazdasági felügyelő a mezőgazdasági viszonyokról a következőket jelentette: Az őszi szántás és vetés mindenütt folya­matban van, de egyrészt az igaeiő és munka­kéz hiány, másrészt a kedvezőtlen időjárás és egyes helyeken tapasztalható munkatorlódás következtében igen lassan halad előre, a mé­lyebb fekvésű földeken pedig a folytonos eső­zés következtében a munka teljesen megakadt. Bár a gazdák megfeszített erővel igyekeznek a jövő évi élelmezésünk biztosítására szükséges munkálatokat végeztetni, hosszú enyhe őszre volna szükség, hogy az őszi kalászosokkal be­vetni szokott terület folyó évben is jól meg­munkállassék és mind bevettessék. A fenti munkálatokon kivül a tengeritőrés a burgo­nya és cukorrépa kiszedése és betakarítása, a szőllő szüretelése, sarjú és mesterséges takar­mányok behordása, dohány szárítás és köles cséplése van folyamatban. A burgonya és cu­korrépa várható termés hozama a mult havi jelentésem óta nem változott, a tengerié lé­nyegesen csökkeni fog, mivel a beérkezett je­lentések szerint a mult hó 23—25-iki éjjeli fagyok a késői vetésű tengerikben számottevő kárt okoztak. Mezey Béla kir. állategészségügyi felügyelő bejelentette, hogy a vármegyei állatállomány egészségügyi viszonyai szeptember baváben elég kedvezőek voltak. Az élelmiszerek árusítása köriili visszaélé­sek meggátlása, Az élelmiszerek és az elsőrendű szükségleti cikkek árusítása körül tapasztalt nagymérvű visszaélések megszüntetése iránt Mikecz Dezső alispán Nyíregyháza város rendőrkapitányának a következő rendeletet adta ki. Tudomásomra jutott miszerint a piaci és az elsőrendű szükségleti árak megállapítása tárgyában tett hatósági intézkedést ugy az eladók, mint a vásárló közönség egyrésze ak­ként igyekszik kijátszani, hogy a tanyákról és a közeli falvakból a hetivásárra bejövő árukat hozó közönségét még a vámházakon tul az uton feltartóztatják és ottan a megállapított legmagasabb áron felül és jóval nagyobb ösz­szeg mellett eszközlik az adásvételt, minek folytán már a piacon áru alig kerül eladásra, értesültem arról is, hogy különösen a Tokaj felé vezető törvényhatósági utmentén a tanya sorinál történik nagyobb mértékben ezen adás­vétel, és viszontelárusitásra is vásárolnak na­gyobb mértékben egyesek. Felhívom a rendőrkapitány urat, intézked­jék arra nézve, hogy ezen utakra a szükséges rendőrszemélyzet hetivásárok alkalmával kiren­deltessék, az árusoknak a piacra való bejöve­tele előtti feltartóztatása, a piaci áruk adás­vétele, tekkintettel a 44/909 Kgy. szabályrende­let 1 §-a rendelkezésére és különösen a meg­állapított maximális áron felüli árusítás eré­lyesen [megakadályoztassák, és ugy a magasabb ár melletti eladók, mint a vevők ellen a kihá­gási eljárás azonnal folyamatba tétessék minden egyes esetben. Miután a városi lakosság részéről az élel­miszerek és elsőrendű szükségleti cikkek árusí­tása körüli visszaélések miatt minduntalan panaszok vannak és a közönségnek a megha­tározott árak melletti ellátásának biztosítása a hatóság legelső és legfőbb kötelességei közzé tartozik, ezen rendeletem szigorú pontos végre­hajtásáért felelőssé teszem. Levél a harctérre. Akik Itthon maradtak, Vérzünk, de hallgatunk . . . Tompa. Édes fiam! A fény mellett mindenütt ott van az árnyék; a lelkesedés ünnepi perceit a lehangoltság hétköznapjai váltják fel. Egy. ami felejtető, megnyugtató és biz­tató mindenféle viszonyok között: az oda­adó, becsületes, kitartó munka. Titeket a nemes hevület és nagy neki­lendülés új meg új izgalmak karján visz előre, hogy a dicsőség útján végezzétek a honvéde­lemnek mindennél fontosabb feladatát; minket idehaza tart a kötelesség, hogy a magunk pol­gári fegyvereivel vívjuk meg a megélhetésnek, áldozatkészségnek és idegfeszültségnek nem kevésbbé súlyos küzdelmét. Mennyien vagytok távol, mily nagy ür támadt utánatok! Szinte kiszámíthatatlan elsősorban a munka­erő hiánya miatt szüntelenül érezhető érték­veszteség, melyet a legjobb akarattal és leg­nagyobb igyekezettel sem tudunk teljesen pótolni. A tisztviselők, hivatalnokok, általában az úgynevezett lateinerek több időt és erőt kény­telenek dologra fordítani; kereskedő, iparos helyett felesége, családja áll munkába ; mező­gazdáink nagy része orosz hadifoglyok segít­ségére szorul. Érdekes, hogy a fogoly-munkások eléggé beváltak, különösen ott, ahol apró figyelmes­ségben részesitik őket. Sokan vannak nálunk is, majdnem minden nagyobb háztartásra jut belőlük. Mutatis mutandis maholnap úgy be­szélhetünk „a mi muszkánkról", mint egykor őseink „a mi lengyelünkről". A termelés meg' a szállítás nehézségeinek természetes következménye az egyre fokozódó drágaság, amit lelketlen közvetítők mesterséges úton a maguk boldogulására uzsoráznak ki. Ezt pedig annál könnyebben tehetik, mert az árak maximálásával nem egyszerre és nem min­denütt következett be a termények requirálása, Igy állott elő az az eset, hogy mindenünk van. és még sincs, mert nem juthatunk hozzá. A zsír kilója ma nyolc korona: ehhez szabjad a többi fogyasztási cikk árát I Húst tehát alig eszünk, ez inkább nektek kell. Rendjén van! Csak az furcsa egy kicsit, hogy a naptárban egy húshagyó keddet találunk — évenként, a hatóság két hústalan napot rendelt el — hetenként, a szegénység hústa­lanságban szenved — naponként . . . És még sem panaszkodunk. A báború bizony nem gyermekjáték; áldozatokat követel, s az áldozatok súlyát mindenkinek éreznie kell és meg kell éreznie. Tőkefölöslegek hadikölcsönné válnak; ugyanez a sorsa számos fizetésnek, járandó­ságnak, sőt előlegnek, hogy ne mondjam egyéb kölcsönnek is. Vájjon fog-e követőkre találni a te szerény jegyzésed, amellyel annak idején a második kibocsátáshoz járultál ? ! Aranyunkat már odaadtuk vasért, most a rézneműt kell beszolgáltatnunk. Ám ha nehe­zünkre esik a nélkülözés, jusson eszünkbe, hogy mindenki szenvedhet, de a hadviseléshez szükséges eszközöket a föld alól is elő kell teremtenünk. És előteremtjük újra meg újra, rémületére ellenségeinknek, bámulatára az egész világnak. Nyitott szemmel, nyitott kézzel, nyilt lé­lekkel várjuk sorsunkat, de magunk is igyek­szünk megtenni mindent, hogy azt elviselhe­tőbbé, kedvezőbbé és biztosabbá formálhassuk. Ezt tudva meg fogod érteni, hogy idehaza a közhangulat nyugodt, bizakodó, lelkes ; hi­szen a maga bajával kiki félreáll, gondjait mun­kába temeti és csak befelé sírja könnyeit. Csak az idegek feszültsége nagy ; csak az anyák aggodalma leírhatatlan, az anyák szen­vedése mérhetetlen, az anyák fájdalma kimond­hatatlan. Jól nevezi Herczeg Ferencz ezt a háborút és minden háborút az anyák harcának, s nem csoda, hogy a klasszikus korban anyaátkozta művészetnek modták a hadviselést. Kell-e mondanom, mennyire hiányzol ami meghitt körünkből, ahol képed, könyved, min­den rád emlékeztet minket ? ! Hányszor homályosodik el az én szem­üvegem ! Hányszor fordul el édes anyád, hogy valamit keressen! Hányszor kérdik a gyerekek: mit csinál most a mi kis katonánk ?! S ahol éppen sző sem esik rólad, nem tudom, nem ott gondolnak-e rád a legtöbbet... Család, rokonság, jóbarátok, ismerősök érdeklődése ezer meg ezer finom szállal fonja körül lelkedet, hogy óvjon a legnagyobb mesz­szeségben, védelmezzen a legnagyobb bajban is. Kis húgod imájából, amit maga szerkesz­tett, de sokszor el-elsóhajtjuk ezt a pár sort: Add, hogy golyó, szurony, kardcsapás ne érje, Ó hisz hányan, hányan imádkozunk érte... Add, hogy ne csapjon le közibénk a bánat — őrizd meg, Istenem, az én jó bátyámat! Minek folytassam ? Isten áldjon, édes fiam 1 A város közgyűlése. Nyíregyháza város képviselőtestülete pén­teken délután 3 órakor a városháza nagyter­mében rendes közgyűlést tartott, melyen a képviselőtestület tagjai meglehetősen kevés szám­ban vettek részt. A tárgysorozat előtt a tanács bejelentette a közgyűlésnek, hogy a háborúban feldúlt tűz­helyeket újraépítő Országos Bizottság köszönő iratot intézett Balla Jenő polgármesterhez, amelyben hálájának ad kifejezést azért, hogy a város közönsége a feldúlt kárpáti falvak re­konstruktiója céljára 10000 korona adományt szavazott meg. Tudomásul vette a képviselőtestület Sza­bolcsvármegye törvényhatósági bizottságának azon véghatározatait amelyekkel jóváhagyja a képviselőtestületnek a vasúti felüljáró végében készült vasbetonhidtól a Bethlen-utcáig terjedő töltés kiépítése tárgyában, továbbá az Ér-csa­torna felett, az úgynevezett Vasgyár- és Beth­len-utcákon levő fahidak helyett és a vasúti felüljáró irányában készítendő vasbeton-hidak építését határozta el. Minthogy ezen ügyek elő­készítésénél és fölterjesztésénél nagyobb mérvű késedelem volt, az elnöklő polgármester beje­lentette, hogy a felelősség megállapítása érde­kében vizsgálatot kér. Már a legutóbb tartott közgyűlés alkal­mával elhatározta a képviselőtestület, hogy a városi tisztviselők és egyéb alkalmazottakat az őket legjobban sújtó drágaság enyhítése céljá­ból segélyben részesiti. A segély mértékének és terjedelmének meghatározása érdekében a mult havi közgyűlés az ügyet a szakosztályok elé utasították. A pénteki közgyűlésen egyhan­gúlag elhatározta a képviselőtestület, hogy ezen háborus-segély a tisztviselők és egyéb állandó alkalmazottak nyugdíjba is beszámítható java­dalmazásának 10 százalékban állapittassék meg. A községi iskolaszék elnöksége előterjesz­tést iett a községi polgári leányiskolában be­töltött segédtanitónői állásnak, rendes tanítónői állássá leendő átszervezése iránt. A szakosz­tályok és a tanács javaslata az volt, hogy a kérelem teljesítését a képviselőtestűlet ezúttal mellőzze, tekintettel egyrészt arra, hogy az átszervezéssel kapcsolatban felmerülő javadal­mazás többlet a kultusz-tárcát kell, hogy ter­helje, másrészt arra, hogy a városra a hábo­rús viszonyok következtében már eddig is és még a közel jövőben is oly nagy mérvű kia­dások hárulnak, amelyek a legnagyobb takaré­kosságot teszik kívánatossá. Dr. Prok Gyula indítványára aki bizonyította, hogy az átszer­vezéssel a városra nem hárul többlet kiadás, a képviselőtestület az ügyet a napirendről levette, ujabb megfontolás végett a szakosztályok elé utasította. Elhatározta a képviselőtestület, hogy a néhai Horányi Lajosné hagyatékában maradt ruhafelszereléseket a rendőrség részére, a nyír­egyházi bakkancskészitő szövetkezetnek készle­tében levő 80 pár csizmát és bakkancsot pedig

Next

/
Thumbnails
Contents