Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-10 / 81. szám

4 81-ik szám. J^ttmirkK. 1915. október 10. Az e. megyénk valláserkölcsi, népiskolai, anyagi, népmozgalmi állapotáról, kül- és beléletéröl nagy gonddal készített esperesi évi jelentés tudomásul vétetett s a fennforgó hibák és hiányok megszüntetése, illetve pótlása szigorúan elrendeltetett, az áldozatkészség gyakorlásában buzgó gyülekezeteink megdicsértettek s további nemesszivü adakozásokra buzdittattak. A háború alatt is dicséretre méltó tevékenységgel működő tanítók elismerésben részesültek, mig a hanyagságot tanúsítók szigorú fegyelmi eljárás terhe alatt lelkiismeretes munkálkodásra utasíttattak. Népiskolai tőkesegélyt kérő egyházak közül Nagyvarsány, Nyírkárász, Petneháza és Révaranyos, a ref. segélyző egylethez folyamodók közül Nagyvarsány, Nyírlövő, Révaranyos és Tiszamogyorós, a Gusztáv A. egylethez kérvényezők közül Révaranyos segélyezésre ajánltattak. Jármy Béla laskodi földbirtokos s e. m. aljegyző, harctéren elesett testvére, Jármy Ödön emlékének megörökítésére 1000 korona alapítványt tett, a háborúban elesett lelkészek és tanitók árváinak s esetleg rokkantadnak felsegélyezésére s az ezen nemesszivü adomány alapító levelét, a leghálásabb elismerés kifejezése mellett erősítette meg s iktatta jegyzőkönyvébe a közgyűlés. Végül több kisebb nagyobb közérdekű ügy intéztetett el s közgyűlésünk azon édes óhajtással távozott el a zöld asztaloktól, elnökünk berekesztő szavai után, hogy legközelebb vajha a békesség áldásait élvezve s örömmel gyülekezhetnénk egybe anyaszentegyházunk építésére. Keresztesi László reform, lelkész. A háború. (A ,Nyirvidék* eredeti távirata.) Budapest, október 8. (Hivatalos.) Délkeleti hadszíntér: Az osztrákmagyar és német csapatok folytatták az átkelést a Drina alsó folyásánál, valamint a Száván és a Dunán. A szerbek ama kísérletei, hogy vállalkozásainkat megzavarják, minden ponton meghiúsultak. Orosz hadszíntér: Az ellenség tegnap az egész kelet-galicziai és volhiniai harcvonalon támadott. Nagy haderó'vel és hatalmas lőszerkészlet igénybevételével véghezvitt támadásai eredménytelenek maradtak. A beszarábiai határon a Dnyesztertől északra fekvő magaslaton és a Sztripa mellett az oroszok rohamoszlopai akadályaink elérése előtt omlottak össze. Tarnopoltól északnyugatra az oroszok két helyen nyomultak be lövészárkainkba, de ma reggel óta odasiető osztrák-magyar és német segitő csapatok újra kiverték őket. Hasoló véget ért a Kremeniectől északkeletre fekvő Szatanov falu elleni támadás is. A falu elkeseredett harcok központja volt. Hol a mienk volt, hol az oroszok birtokába került, de most újra szilárdan a hatalmunkban van. Hasonlókép kézitusában vertünk vissza Olykától északnyugatra túlerőben lévő orosz haderőt. Ebben a harcban a 89. számú gyalogezred és a tescheni 31. számú landwehr-gyalogezred tűntek ki különösen. Kolkitól északra és északkeletre ellentámadásunk újra tért hódított. Elfoglaltuk az ellenség által védett Liszovo és Galuzia falvakat. A tegnapi és tegnapelőtti harcokban Volhinia területén öszszesen 4000 oroszt fogtunk el. Az ellenség igen súlyos veszteségeket szenvedett. Az olaszok vilgereuthi fensik ellen délután az egész arcvonalon nagy erővel uj támadást intéztek ; ezt is az eddigiekhez hasonlóan véresen vertük vissza. Különösen hevesen tombolt a harc egyika Mariona-hegyről északkeletre lévő támpontunk körül. Itt három olasz zászlóalj szorosan zárkózott tömegben ment rohamra; behatolt a szétrombolt akadályokon át, de a felső-ausztriai 14. számú gyalogezred osztagai szuronnyal verték újra vissza. Az egész támadás azzal végződött, hogy az olaszok visszamenekültek állásaikba, amelyekből kiindultak. A doberdói fensik északi részén az ellenség újra eredménytelenül támadott, Selznél a 87-ik számú gyalogezred osztagai az olaszokat elűzték egy, a harcvonalunkban fekvő kőbányától, visszavertek egy ellenséges támadást és szétrobbantották az ellenség állását. íIÖFER altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. {A „Nyirvidék" eredeti távirata.) Berlin, október 8. Nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A franciák október öt és hatodiki sikertelen áttörési kísérletei után tegnapi nap Ghampagnéban aránylag nyugodtan telt el. Navarin majortól keletre levő árokrészt, amelyet a franciák megszállva tartottak, délelőtt ellentámadással megtisztítottuk az ellenségtől, amely alkalommal néhány fogoly és két géppuska jutott kezünkre. Az ellenséges ágyútűz estefelé ismét fokozódott. Éjjel egyes helyeken gyalogsági támadásokra került a sor. Valamennyi támadást visszautasítottunk. Egy sikeres előretötés alkalmával, melyet St. Marié a Pytol délre az ellenségnek egyik előretolt állás ellen intéztünk ; 6 tisztet és 250 főnyi legénységet elfogtunk. Argonneoktól keletre Malincourt mellett robbantással több ellenséges aknát szétromboltunk. Keleti hadszíntér. Hindenburg tábornagy hadcsoportja az oroszok támadásait Kossianytól északra ésaVisznyevtótól délre visszavertük. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja Newelnél és Omytnál (Pinsktól délnyugatra) orosz előőrségeket elűztünk. Támadásaink Cartorysktól északnyugatra előrehaladt Bothmer gróf tábornok hadseregének német csapatai több orosz támadást visszavertek. Balkán hadszíntér: A Drinán, Száván és Dunán való átkelés kedvezően folyik. Belgrádtól délnyugatra 4 tisztet és 296 főnyi legénységet elfogtunk, 2 géppuskát zsákmányoltunk. Ramaval szemben harc után 3 ágyú jutott kezünkre. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Mult számunkhoz postai befizetési lapokat mellékeltünk, amelyen az előfizetési dijak portómentesen küldhetők be. Gazdák figyelmébe. A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület, választmányához Lichtmann Lukács Vilmos, a következő megszívlelendő indítványt terjesztette be: „Mint a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület egyik szerény tagja, s ki az ország külőmböző részében gyakran megfordulok, módomban állott a mai nehéz idők alatt különféle megfigyeléseket tennem, és az alatt azon tapasztalatra jutottam, miszerint, ugy a gazdák, mint a kereskedő-világ, gyárosok és kisiparosok, többnyire megtalálják anyagi számadásukat; azonban — sajnos — ugy az állami, mint a vármegyei, városi stb. tisztviselőkre hárul leginkább e nehéz idők anyagi súlya, mert ama tisztviselők családja, kik a hadbavonultak, de meg a még idehaza lévő tisztviselők — csekély kivétellel — fokozott munkásságuk dacára, a megélhetés terhei alatt csaknem összeroskadnak ; ha tehát a tisztviselői-kar szorongatott helyzetével lélektanilag is foglalkozunk, önkéntelenül elénk tárul azon kérdés : miképpen is teljesítik a lelkiismeretes hivatalnokok a reájuk háramló nagy szellemi és fizikai munkát, ott, ahol legtöbbször szemük előtt lebegnek a családjuk megélhetésével járó anyagi gondok ? Amennyiben tehát a táplálkozás kútforrása voltaképen a gazdáktól ered, az én szerény véleményem szerint elsősorban is azon kellene lennünk, hogy a jobb érzésű és nemesebben gondolkozó gazdák, keressenek és találjanak módot arra, hogy az ország eme hivatalnokai, a reájuk bízott fokozatos munkát, az anyagi gondok kizárásával végezhessék, mely nagyban elősegittetné k az által is, ha részben a kenyérmagvak, főzeléknemüek stb. táplálkozásra szolgáló anyagokat, városonként és községenként, a szükséghez mérten, s közvetlen módon juttatnák az illetékes hatóságokhoz, kik viszont, mindennemű nyerészkedés kizárásával adnák azt el a hivatalnokoknak s illetve azok családjának, még pedig olyformán, hogy minden városban külön külön felállíttatnának elárusító helyek, hol az illető tisztviselő családja, táplálkozási szükségletét az olcsóbb önköltségi áron magának beszerezhetné. Minthogy pedig mi gazdák, némi útmutatást is nyújthatnánk egy és más dologban a városi hatóságnak, ezt tenni erkölcsi kötelességünknek vélem, igy például a többek között utalni kívánok arra, hogy amennyiben tudvalevőleg a rizs, árpadara, buzagriz, a mindennapi szükségletek köze tartoznak, de mert a mai horibiüs árak dacára is csak ritkán kapható, azonban ez utóbbi könnyű szerrel a köleskása használata által nagyban pótolni lehet, járuljunk tehát kezére az illetékes városi hatóságoknak abban is, hogy az eladásra szánt kölesünket a maximált árban, közvetlenül a gazdáktól szerezhessék be, és azt kásának elkészítve, önköltségi árban szolgáltathassák a fogyasztó hivatalnokok családjának ; ugyanígy kellene eljárni az árpadara, buzagriz stb. élelmicikkeknek olcsóbátételével. Kívánatosnak tartanám egyben, ha a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület elől járna e példával és csatlakozásra kérné fel az Orsz. Gazdasági Egyesületet, az Orsz. Gazdaszövetséget s ezek révén az ország minden gazdasági egyesületet, amelyek mint erkölcsi testületek, elsősorban is hivatva lennének arra, hogy az ország gazdáit, a fenti cél elérésére serkentsék ; mert ilyenformán a gazdák nem lennének megkárosítva, és viszont, az ország sok ezer hivatalnokának mód nyújtatnék arra, hogy a megélhetés nehéz gondjainak lidérc nyomásai alól nagyrészt felszabadulva, hivatali foglalkozásukat tisztább fejjel és könnyebb szívvel végezhessék.* Már eddig is volt Szabolcsban olyan földbirtokos, a ki tehetségéhez képest igyekezett a tisztviselők helyzetén az által segíteni, hogy