Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-10 / 81. szám

4 81-ik szám. J^ttmirkK. 1915. október 10. Az e. megyénk valláserkölcsi, népiskolai, anyagi, népmozgalmi állapotáról, kül- és bel­életéröl nagy gonddal készített esperesi évi jelentés tudomásul vétetett s a fennforgó hi­bák és hiányok megszüntetése, illetve pótlása szigorúan elrendeltetett, az áldozatkészség gya­korlásában buzgó gyülekezeteink megdicsértet­tek s további nemesszivü adakozásokra buz­dittattak. A háború alatt is dicséretre méltó tevékenységgel működő tanítók elismerésben részesültek, mig a hanyagságot tanúsítók szi­gorú fegyelmi eljárás terhe alatt lelkiismeretes munkálkodásra utasíttattak. Népiskolai tőkesegélyt kérő egyházak kö­zül Nagyvarsány, Nyírkárász, Petneháza és Révaranyos, a ref. segélyző egylethez folya­modók közül Nagyvarsány, Nyírlövő, Révara­nyos és Tiszamogyorós, a Gusztáv A. egylet­hez kérvényezők közül Révaranyos segélyezésre ajánltattak. Jármy Béla laskodi földbirtokos s e. m. aljegyző, harctéren elesett testvére, Jármy Ödön emlékének megörökítésére 1000 korona alapítványt tett, a háborúban elesett lelkészek és tanitók árváinak s esetleg rokkantadnak felsegélyezésére s az ezen nemesszivü ado­mány alapító levelét, a leghálásabb elismerés kifejezése mellett erősítette meg s iktatta jegyzőkönyvébe a közgyűlés. Végül több kisebb nagyobb közérdekű ügy intéztetett el s közgyűlésünk azon édes óhaj­tással távozott el a zöld asztaloktól, elnökünk berekesztő szavai után, hogy legközelebb vajha a békesség áldásait élvezve s örömmel gyüle­kezhetnénk egybe anyaszentegyházunk építésére. Keresztesi László reform, lelkész. A háború. (A ,Nyirvidék* eredeti távirata.) Budapest, október 8. (Hivatalos.) Délkeleti hadszíntér: Az osztrák­magyar és német csapatok folytatták az átkelést a Drina alsó folyásánál, valamint a Száván és a Dunán. A szerbek ama kísérletei, hogy vállalkozásainkat meg­zavarják, minden ponton meghiúsultak. Orosz hadszíntér: Az ellenség teg­nap az egész kelet-galicziai és volhiniai harcvonalon támadott. Nagy haderó'vel és hatalmas lőszerkészlet igénybevételével véghezvitt támadásai eredménytelenek maradtak. A beszarábiai határon a Dnyesztertől északra fekvő magaslaton és a Sztripa mellett az oroszok rohamoszlopai akadá­lyaink elérése előtt omlottak össze. Tarnopoltól északnyugatra az oroszok két helyen nyomultak be lövészárkainkba, de ma reggel óta odasiető osztrák-magyar és német segitő csapatok újra kiverték őket. Hasoló véget ért a Kremeniectől északkeletre fekvő Szatanov falu elleni támadás is. A falu elkeseredett harcok központja volt. Hol a mienk volt, hol az oroszok birtokába került, de most újra szilárdan a hatalmunkban van. Ha­sonlókép kézitusában vertünk vissza Oly­kától északnyugatra túlerőben lévő orosz haderőt. Ebben a harcban a 89. számú gyalogezred és a tescheni 31. számú land­wehr-gyalogezred tűntek ki különösen. Kolkitól északra és északkeletre ellen­támadásunk újra tért hódított. Elfoglal­tuk az ellenség által védett Liszovo és Galuzia falvakat. A tegnapi és tegnap­előtti harcokban Volhinia területén ösz­szesen 4000 oroszt fogtunk el. Az ellen­ség igen súlyos veszteségeket szenvedett. Az olaszok vilgereuthi fensik ellen délután az egész arcvonalon nagy erővel uj támadást intéztek ; ezt is az eddigiek­hez hasonlóan véresen vertük vissza. Különösen hevesen tombolt a harc egyik­a Mariona-hegyről északkeletre lévő tám­pontunk körül. Itt három olasz zászló­alj szorosan zárkózott tömegben ment rohamra; behatolt a szétrombolt akadá­lyokon át, de a felső-ausztriai 14. számú gyalogezred osztagai szuronnyal verték újra vissza. Az egész támadás azzal vég­ződött, hogy az olaszok visszamenekül­tek állásaikba, amelyekből kiindultak. A doberdói fensik északi részén az ellenség újra eredménytelenül támadott, Selznél a 87-ik számú gyalogezred osz­tagai az olaszokat elűzték egy, a harc­vonalunkban fekvő kőbányától, vissza­vertek egy ellenséges támadást és szét­robbantották az ellenség állását. íIÖFER altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. {A „Nyirvidék" eredeti távirata.) Berlin, október 8. Nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A franciák október öt és hatodiki sikertelen áttörési kísérletei után tegnapi nap Ghampagnéban aránylag nyugodtan telt el. Navarin majortól keletre levő árok­részt, amelyet a franciák megszállva tar­tottak, délelőtt ellentámadással megtisz­títottuk az ellenségtől, amely alkalom­mal néhány fogoly és két géppuska jutott kezünkre. Az ellenséges ágyútűz estefelé ismét fokozódott. Éjjel egyes helyeken gyalog­sági támadásokra került a sor. Valamennyi támadást visszautasítottunk. Egy sikeres előretötés alkalmával, melyet St. Marié a Pytol délre az ellen­ségnek egyik előretolt állás ellen intéz­tünk ; 6 tisztet és 250 főnyi legénységet elfogtunk. Argonneoktól keletre Malincourt mellett robbantással több ellenséges aknát szét­romboltunk. Keleti hadszíntér. Hindenburg tá­bornagy hadcsoportja az oroszok táma­dásait Kossianytól északra ésaVisznyevtótól délre visszavertük. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja Newelnél és Omyt­nál (Pinsktól délnyugatra) orosz előőrsé­geket elűztünk. Támadásaink Cartorysktól északnyugatra előrehaladt Bothmer gróf tábornok hadseregének német csapatai több orosz támadást visszavertek. Balkán hadszíntér: A Drinán, Száván és Dunán való átkelés kedvezően folyik. Belgrádtól délnyugatra 4 tisztet és 296 főnyi legénységet elfogtunk, 2 géppuskát zsákmányoltunk. Ramaval szem­ben harc után 3 ágyú jutott kezünkre. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Mult számunkhoz postai befi­zetési lapokat mellékeltünk, amelyen az előfizetési dijak portómentesen küldhetők be. Gazdák figyelmébe. A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület, választmányához Lichtmann Lukács Vilmos, a következő megszívlelendő indítványt terjesz­tette be: „Mint a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület egyik szerény tagja, s ki az ország külőmböző részében gyakran megfordulok, módomban állott a mai nehéz idők alatt különféle megfigyeléseket tennem, és az alatt azon tapasztalatra jutottam, miszerint, ugy a gazdák, mint a kereskedő-világ, gyárosok és kisiparosok, többnyire megtalálják anyagi számadásukat; azonban — sajnos — ugy az állami, mint a vármegyei, városi stb. tisztvi­selőkre hárul leginkább e nehéz idők anyagi súlya, mert ama tisztviselők családja, kik a hadbavonultak, de meg a még idehaza lévő tisztviselők — csekély kivétellel — fokozott munkásságuk dacára, a megélhetés terhei alatt csaknem összeroskadnak ; ha tehát a tisztvi­selői-kar szorongatott helyzetével lélektanilag is foglalkozunk, önkéntelenül elénk tárul azon kérdés : miképpen is teljesítik a lelkiismeretes hivatalnokok a reájuk háramló nagy szellemi és fizikai munkát, ott, ahol legtöbbször sze­mük előtt lebegnek a családjuk megélhetésé­vel járó anyagi gondok ? Amennyiben tehát a táplálkozás kútfor­rása voltaképen a gazdáktól ered, az én szerény véleményem szerint elsősorban is azon kellene lennünk, hogy a jobb érzésű és nemesebben gondolkozó gazdák, keresse­nek és találjanak módot arra, hogy az or­szág eme hivatalnokai, a reájuk bízott foko­zatos munkát, az anyagi gondok kizárásával végezhessék, mely nagyban elősegittetné k az által is, ha részben a kenyérmagvak, főzelék­nemüek stb. táplálkozásra szolgáló anyago­kat, városonként és községenként, a szük­séghez mérten, s közvetlen módon juttatnák az illetékes hatóságokhoz, kik viszont, min­dennemű nyerészkedés kizárásával adnák azt el a hivatalnokoknak s illetve azok családjá­nak, még pedig olyformán, hogy minden vá­rosban külön külön felállíttatnának elárusító helyek, hol az illető tisztviselő családja, táp­lálkozási szükségletét az olcsóbb önköltségi áron magának beszerezhetné. Minthogy pedig mi gazdák, némi útmu­tatást is nyújthatnánk egy és más dologban a városi hatóságnak, ezt tenni erkölcsi köte­lességünknek vélem, igy például a többek között utalni kívánok arra, hogy amennyiben tudvalevőleg a rizs, árpadara, buzagriz, a mindennapi szükségletek köze tartoznak, de mert a mai horibiüs árak dacára is csak ritkán kapható, azonban ez utóbbi könnyű szerrel a köleskása használata által nagyban pótolni lehet, járuljunk tehát kezére az ille­tékes városi hatóságoknak abban is, hogy az eladásra szánt kölesünket a maximált ár­ban, közvetlenül a gazdáktól szerezhessék be, és azt kásának elkészítve, önköltségi árban szolgáltathassák a fogyasztó hivatalnokok családjának ; ugyanígy kellene eljárni az ár­padara, buzagriz stb. élelmicikkeknek olcsóbá­tételével. Kívánatosnak tartanám egyben, ha a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület elől járna e példával és csatlakozásra kérné fel az Orsz. Gazdasági Egyesületet, az Orsz. Gazdaszövetséget s ezek révén az ország min­den gazdasági egyesületet, amelyek mint er­kölcsi testületek, elsősorban is hivatva lenné­nek arra, hogy az ország gazdáit, a fenti cél elérésére serkentsék ; mert ilyenformán a gaz­dák nem lennének megkárosítva, és viszont, az ország sok ezer hivatalnokának mód nyúj­tatnék arra, hogy a megélhetés nehéz gond­jainak lidérc nyomásai alól nagyrészt felsza­badulva, hivatali foglalkozásukat tisztább fej­jel és könnyebb szívvel végezhessék.* Már eddig is volt Szabolcsban olyan föld­birtokos, a ki tehetségéhez képest igyekezett a tisztviselők helyzetén az által segíteni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents