Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-30 / 78. szám

78-fk szám. jsfyíotidék 1915, szeptember 30. 3 Ezeregy éjszaka Az arab regék csodás világában, az ezeregy éjszakán át csörgedező meseforrásban mindent megtalálunk, ami az emberi gyöngeségre, vagy bölcsességre, a rosszra, vagy jóra, s e kettő között elképzelhető mindennemű világi dologra vonatkozik. Az Ali Baba és a negyven rabló című mesétől az Aladdin csodalámpájáig, mindegyik regében van valami, amely kristályos ragyogásban tündöklik felénk, mint az örök emberi ész, a halhatatlan emberi bölcsesség diadala, vagy szomorú intőjelként integet, hogy íme, a jó és rossz folytonos küzdelmében mégis csak az utóbbi szenved vereséget. Nekünk nincsenek ilyen meséink. A magyar nemzet évezredes szenvedésében csak a folyók ágya lett szélesebb, s az édes víz lett keserűbb a sok könnytől, amit ez a szerencsétlen nép sírt beléjük vigasztalásul magamagának. Nem akadt soha senki, aki ezeket a könnyeket letörülte volna, nem volt senki, aki egyetlen mosolygást tudott, vagy akart volna a magyar nemzet arculatjára csalni. Hol ennek, hol annak a társadalmi osztálynak volt valami súlyos baja, s így egyetemes örömnap nem virradt még ránk Hungáriában. Az arab kalifákról sok mese szól, amint legfőbb bizalmas emberük kíséretében, álruhában keresték föl Bagdad külvárosait, ahol valószínű, hogy épen olyan nyomorúság volt, mint a budapesti csikágóban, vagy bármely vidéki városban. A kirándulásnak minu.g megvolt az eredménye, legalább is egy ember arcán fakadt mosoly, száradt fel a könny minden egyes alkalommal. De nemcsak ez a haszna volt a kalifa inkognitó-sétáinak, hanem más is. Megismerte tudniillik a népet, annak minden rétegét, tudott a bajukról, látta, hol hiányzik valami az emberek igazságos érvényesüléséhez, s hazamenve, azonnal megtette azokat a javitó intézkedéseket, amelyek minden lelkiismeretes államférfiúnak első gondját kell, hogy képezzék. Ezért voltak hatalmas uralkodók a kalifák, ezért lett olyan nagy az arab kultúra, s állott olyan sokáig fönn az arab birodalom. Ha végig tekintünk Magyarország mai állapotán, nem vennénk rossz néven, ha az ezeregy éjszakabeli arab időkbe csöppenénk vissza. Hiába az újságok vérfagyasztó üvöltése, hiába a hivatalnok gyomrok rettenetes hangú korgása, süket, Ígérgető emberek ülnek azokon a polcokon, ahonnan segedelmet várunk. Ha azután nagynehezen felrázzák őket mumiaszerü közönyükből, akkor ijedten kapkodnak a kormánykerék után. Megindul a blanketták lavinája, rendeletek áradata, összeírják a tisztviselők névsorát, igérik, hogy lehetőleg mindenkinek az igényét ki fogják elégíteni, sőt számszerűleg is meghatározzák a segély összegét: 400 koronáig fog minden tisztviselő segélyben részesülni. A blanketták azután folytatják útjokat, s mire elvégzik a hivatalos copf előírta hosszadalmas körforgást, egy fél esztendő beletelik. Nem baj, legalább remény van rá, hogy végre mégis csak megmentenek bennünket az éhhaláltól. Dehogy kapsz te segélyt, az egész tévedés volt, mert kisült, hogy a rendelkezésre álló összeg kevés. Csak a kétezer koronán aluli fizetésű hivatalnokoknak jut ebből a kis pénzből. Megértetted? Dehogy értetted, hiszen nem vagy jogász, s igy nem tudhatod, hony a fizetésen kívül még segélydij, napidíj, napi zsold és havi bér is van, tehát ez utóbbiak szintén elesnek a segélytől, mert hiszen a korrektül megszerkesztett rendelet világosan kimondja, hogy segélyt csak a kétezer koronán aluli fizetésű tisztviselők kaphatnak. Pusztulj el hát nyomorult, éhenkórász hivatalnok, te kétezer koronán aluli fizetésű szegény pára, mert a 35 korona összegű segély nem fog téged az éhenhalástól megmenteni. Ezen még egy pár cipőt sem vásárolhatsz, pedig a régi lyukas, s beszivárog rajta az őszi eső. A parasztnak, ügynöknek, tőkepénzesnek, földbirtokosnak, szállítónak annyi a bankója, hogy már penészedik. A kereskedő és iparos sem' fizet rá a rettenetes drágaságra. Csak a fix fizetésű tisztviselők egzisztenciáját teszi tönkre a drágaság. Bölcs kalifák, támadjatok föl sírjaitokból, s jöjjetek közénk, mert olyan nagy itt a zűrzavar, hogy egy kalifa kevés ide. Mutassátok meg, hogyan kell a szegény embereken segíteni. Díogenes. Anyuskám édes .. . — Fiacskámnak. — Anyuskám ! édes . . . milyen az ágyú, Hogy sír sikolt a föld is tőle . . . Anyuskám ! édes . . . menjünk el egyszer Megnézni ezt a harcmezőre. Majd felkeressük a jó Apukát; Oly szép lenne . . . Aludva épen . . . Szerelmes csókunk ébresztené fel, S minket találna az ölében . . . Anyuskám ! édes . . . Ugye most Csillagnak lenni volna jó ? Oda nem ér fel a szurony, Odáig nem megy a golyó . . . Az enyhe égi kék mezőn Majd arra járnánk szüntelen Amerre száz halál között Apuska harcol idelenn. Igy hozzánk jönne akkor is, Ha eltalálná a golyó . . . Anyuskám ! édes . . . Ugy-e most Csillagnak lenni volna jó ? Anyuskám ! édes . . . hagyj aludnom . . . Apuska játszik most velem. Ugy jött haza szivárványfelhőn Pacsirta nótás reggelen. Most ő mesél . . . Hallod ? Milyen szép . . . Most csókja forr az arcomon . . . Anyuskám! Édes! ezt a csókot, Ha felkelek, mind átadom. Anyuskám! édes . . . Azt mondtad egyszer, Hogy a harc mezőn a halál arat; Az édes apák meleg vérében Úsznak, türödnek a napsugarak. Ha minden apa vérét, ki elment, Golyó kiontja, göröngy beissza, És árva lesz majd az egész világ: Az én apuskám ki adja vissza? . , . Északi harctér 1915. Stefin Gyula. Terményárak szeptember hó 1-től. A terményárak tudvalevőleg kormányhatósági rendelettel vannak szabályozva. A megállapított és közismert maximális árak azonban búzánál 75 kilogrammos, rozsnál 70 kilogrammos minőségre vonatkoznak. A súlyosabb és kőnynyebb termények bizonyos összegekkel drágábbak, illetőleg olcsóbbak. I. Basa : 70 kilogrammos 34 K 80 f 71 , 35 K 10 f 72 , 35 K 40 f 73 „ 35 K 60 f 74 , 35 K 80 f 75 , 36 K — f 76 „ 36 K 20 f 77 „ 36 K 40 f 78 „ 36 K 55 f 79 , 36 K 70 f 80 „ vagy nehezebb 36 K 85 f Amennyiben a buza 2%-nál több idegen keveréket tartalmaz, minden megkezdett 2% többlet után az árból 30 fillér levonandó. II. Rozs : 67 kilogrammos 28 K 55 f 68 , 28 K 70 f 69 „ 28 K 85 f 70 kilogrammos 29 K — f 71 „ 29 K 15 f 72 , 29 K 30 f 73 „ vagy nehezebb 29 K 45 f III. Árpa: A minőségére tekintet nélkül: . . 28 K — f IY. Zab : A minőségre való tekintet nélkül: 28 K — f V. Főzelékek. Bab 40 K — f Borsó 50 K — f Lencse 50 K — f Nyíregyháza, 1915. augusztus 28-án. A városi tanács. ÚJDONSÁGOK. — Kitüntetés. Ferenc Szalvátor főherceg, őfelsége a Vöröskereszt egylet fővédnöke nevében, Pazonyi Elek László liptó-megyei h. miniszteri biztosnak, a katonai egészségügy terén, háborúban teljesített kiváló szolgálatainak elismeréséül, a Vöröskereszt hadiékitményes II. osztályú díszjelvényét adományozta. — A villamos közlekedés meghosszabbítása. Az utazó közönség joggal panaszkodott, hogy a késetten érkező esti vonatoknál nincs elegendő kocsi, és a villamos sem jár 9 órán tul A kisvasút üzletvezetősége ennek orvoslására elhatározta, hogy átmenetileg a villamosok közlekedését f. évi október elsejétől egy félórával meghosszabbítja. Igy tehát 9 óra után még 3 menet indul a pályaudvarról, ugyanannyi a Bessenyei térről. Az utolsó kocsi 9.30-kor indul a városba és 9.40-kor tér vissza Bessenyei térről a végállomásra. Szüreti vonatok f. é. október elsejétől az összes sóstói vonatok megszűnnek, csupán a szokásos szüreti vonatok, fognak még október végéig közlekedni a Szőlőtelepre. Oda indul Bessenyei-térről 6.50, 12.00, 5.50. Vissza indul Sóstószőlőtelepről 7.16, 12.26, 6.20. — Hősi halál. Vettük és mély részvéttel közöljük az alábbi gyászjelentést: Porig alázva a sors kegyetlen csapásától, tudatom, hogy drága jó férjem Weigl Rezső 66. gyalogezredbeli százados Galíciában,

y Sin kow mellett szeptember hó 1-én hősi halált halt. Másodszor ajánlotta fel éleiét önként a hazáért s az Úr elfogadta az áldozatot. Mig élt, az igaz eletét élte. Házasságának rövid két éve alatt csak őrömet és boldogságét fakasztott környezetében, hogy halálával annál kiáltóbb ürességet és gyötrelmet hagyjon maga után. Sírva siratjuk. Ungvár, 1915. szeptember hó. Weigl Rezsőné szül. Lévai Mária felesége. özv. Leviczky Gyuláné édesanyja, özv. Lévai Mórné anyósa. Lévai Magda sógornője. Lévai Gyula Lévai János sógorai. Siratja egész rokonsága, siratja legénysége! — Iparosok figyelmébe. A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület a következő átiratot küldte az Ipartestületnek: Egyesületünknél időről-időre több tanoncfiu jelentkezik, nagyobbrészt tót anyanyelvű, de magyarul is tudó, felvidéki fiu; kik valamely alföldi mesternél való elhelyezésüket kérik. Nagyobbrészt szabók, cipészek, asztalosok, kovácsok, lakatosok, sütők, géplakatosok, kéményseprők, bádogosok, könyvkötők, szíjgyártók, stb. kívánnak lenni. A fiuk szegény szülők gyermekei, a kik épen^gel semmit sem adhatnak nekik.