Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-26 / 77. szám

2 77-ik szám. 1915. szeptember 26 Ha nem volna Amerika... A tenger nagy ur, a tenger akkor csalja aknájára hajóját, amikor neki tetszik, a tengernek igen csalfa himnuszai vannak és az hallgat legjobban rá, kinek vágyait egyébb tényleges igazság eredménye még ezideig nem elégítette ki. Mert ne képzeljük, hogy abban az egy szerű hullámzásban, meg abban a Kékes színben nincsen semmi csábító báj, ami talán egy tucat nemzetet is ne tudna gyilkos áramlatba dobni. A tenger már megmutatta, mire képes. Arra, hogy Japán ma más, mint azelőtt, hogy Amerika is átváltozott. Angliáról legjobb hallgatni. A franciák egyben szerencsések, mert volt egy belga nemzet, mely feláldozta saját magát érette. A belga sereg homlokegyenest szaladt a tengerpartnak; az ugrott bele a vizbe a francia helyett. Mennyire önfeláldozó volt! Mostan pedig mindnyájan a mártir- \ ság részesei. A végzetes döntés előtt is ! olyan formán lehetnek, mint aki meg- j halt, de még nem temették el. Egyedül 1 ez van még hátra. A halottas háznál bizonyára feltűnő az az eset, ha a koporsón belül hangok keletkeznek és ezeket a szavakat mi, ellenség, érdeklődéssel figyeljük és egyben nem felejtkezünk meg arról sem, hogy megállapítsuk azoknak vonatkozásait, esetleg igazi értelmét. Nem megzavarodott beszédek ezek, hanem egyszerű szavak. Nem az az eset áll itt fenn, amikor egy öngyilkost kísérletében megakadályoznak és kérdőre vonnak ; ez persze haboz, mert nem akar vallani. Ezek egyenesen gondtalan diskurzusok, páholyból szólások, bársony székről való elmélkedések Az orosz haderő visszavonulása a cár szemében egyszerű taktikai ok, melynek különösebb jelentősége nincs, ő legalább is ugy veszi, mintha íróasztalán a tintás üveg dült volna ki és egyszerűen utána kell nézni a dolognak, hogy baj ne legyen. Szétnéz a fronton, mert tudomást akar szerezni a tényleges pozíciókról. Tehát elutazik, bátorságot ültetni katonáikba. Nem tudja a cár, mi érte seregét, országát, önmagát. Nem akarja tudni, mint halad beljebb és beljebb a teljes bukás, a végromlás, a porba-omlás felé. Oroszország szerencsétlen sorsra jutott. Nem segített rajta a szövetségesek biztatása. Az a sok szép szó, melylyel egy ideig tartották benne a lelket, elfogyott s ha talán még akadna is belőle, nem hallja a bősz csata orditástól, a kétségbeesés mindennapi hangos megnyilvánulásától. Kedves rokon, az angol király olykor-olykor érdeklődéssel gondol a nemes cári kompániára, néha meleg szavú táviratban küldi üdvözletét és kiván sok szerencsét. A francia nemzet, noha talán látja a veszedelmet, mégsem hisz önmagának. A jó reménység nemes érzetével táplálkoznak mindnyájan és nem veszik észre, hogy a jó reménység magában semmi, ha nincs támaszpont és hivatkozás az erős alapú elhatározásban. Gondoljunk csak vissza a mult napok azon eseményeire, mikor megjelent Lord George összegyűjtött beszédeinek kiadása. Nem akarja ő megmondani az igazat, még mindig tüzelne erős beszédeivel, de ezek már csak olyan tengerbe dobott tüzek. Lord George azt hirdeti, hogy szerencsétlenségük a hadászatban a nagy municióhiányra vezethető vissza, már be is fejezték volna a küzdelmet, ha valahonnan nem remélnének némi segítséget. Most még arról kell megemlékeznünk, hogy a szükség már régen békét diktált volna, ha nem volna Amerika! (1 Az anyoi kapitalizmusról. A XVII-sk század második felében Anglia gyarmatta sűlyesztette Írországot és az ir népet csontig kizsákmányolta. A hatalmassá fejlődött földmivelés réven az állam rálépett azon útra, melyen a XVIII-ik század vége felé a franciáktól elragadta Európa gazdasági és politikai vezeteset; ami után az imperialis célok előtt szabad lett az út. E korszak a tőke „őseredeti akkumulációjának" időszaka, mikor Marx szavával élve: az „a világra jött, tetőtől-talpig minden pólusából vert és mocskot izzadva." A nagy elme e kemény mondását nem vehetjük megbotrán kozással, ha ismerjük a nyomorúságnak, az emberi lealjasodásnak e rettentő napjait, melyben Swift, az ir szatirikus a következőképpen elmélkedett: .minthogy a földesurak már felfalták a legtöbb szülőt, nyilvánvalóan legközelebbi jogcímük van a gyermekekre is." Az angol agrikúllúra nagy urainak zsellérei, munkásai, feleségestől gyermekestől együtt, a legszánalmasabb páriák voltak, kik .szennyben, piszokban rothadtak el." Azok p^dig, kik munkát nem szerezhettek .táplálék híján elsorvadtak olyan mértékben, hogy ha alkalomadtán munkahoz jutottak, nem volt ertjük a munka vegzésére." Az Angolbirodalom, a kapitális termelesi rendszer legkezdetén, igy ontotta szennyét. Napoleon leverése után, melyből Anglia ugyancsak kivette részét, az uralkodó osztály politikája a nyomorultak helyzetét még súlyosabbá tette. A hadjarat okozta 800 millió font államadósság, rossz termések, gabonavámok, a kenyérárak növekedése, az indirekt adózás kiterjesztése, az általános dragaság s a fejlődő gyáripar versenye folytán némely iparágban a bérek csökkenése, a társadalom széles rétegeit ínséges állapotba sodortak. 1825—30 között, Nagybrittánia agrár jellegéből teljesen kivetkőzött és nagyipari állammá lett. A polgárság politikai felszabadulásának küszöbén állolt és a korlátlan lehetősegek mámora fogta el. Egy konzervatív író megragadó módon jellemezte 1826-ban az időknek ezt a fordulását : ,A szemünk előtt kibontakozó korszak az ipar évadja lesz. A munka korszaka. Az ipar szabja meg ezentúl a nemzetközi szövetségeket és hozza létre a nemzetközi barátkozásokat. A brittek számára kínálkozó mostani lehetőségek messze túlhaladják a legmerészebb elgondolások korlátait is. Anglia gyáripara minden valószínűség szerint négyszer annyi jószágot termel majd, mint a többi világ együttesen és tizenhatszor annyit mint egész Európa. Ilyenek voltak a szigetország előretörő vérmes reményei. Ami ezután történt, az páratlan a maga nemében. A kapitalizmusnak sehol sem volt olyan zavartalan a pályafutása mint Angolországban. Ez a körülmény a legszorosabb kapcsolatban van a gyermekver után való hírhedt szomjuhozásának. A kezművesseg elet halál harcát vívta és a kapitalizmus az iparitermékekkel a politikaierő latba vetése mellett a világpiacra iudúlt. Az angol ipar, az angol kereskedelem elfoglalta az első helyet; az angol pénzt pedig jósága, biztossága világpénzzé telte. Mig a kapitalizmus a sikerek vizein evezett, megteremtette a tanulatlan munkások rosszúl fizetett óriás tömegét is, melyhez hasonlót számban egy kapilalista-állam sem pro • dukált eddig. A hatalmon lévő, uralkodó tőkés osztálynak az volt a meggyőződése, hogy a munkások gyer i ekeinek legjobb iskola a gyár és az utca. Gsak 1870-ben vezettek be a kötelező oktatást. Gsak 1899-ben emelték fel az iskolaköteles kort a 12-ik életévig, és csak 1900-ban engedték meg az iskolai hatóságoknak, hogy ezt a kort még két évvel felemeljek. Mindennek az volt a célja, hogy minél több gyermekmunkás kerüljön a gyárak igájába. Még 1900-ban 300.000-nél löbb iskolaköteles gyermeket foglalkoztattak az iparban; és az állam még a legutóbbi béke idején sem riadt vissza, hogy fejletlen gyermekeket sürgönykihordóknak alkalmazzon. A gyermekmunkások csenevész tömegeiből lettek azok a szerencsétlen páriák, kik egész életükön át a munkateljesítés es a munkabér legalacsonyabb fokán maradtak. Ezek alkotják családjaikkal egyetemben azt a 13 milliós tömeget, mely, mint ezt maga GimpellBannerman, a liberálisok vezére is elismerte, állandóan az éhezés mesgyéjén tengődik és amely tömeg a munkapiac leggyöngébb rázkodtatásánál is, a nyomorúság feneketlen mélységébe zuhan. Ezek a szerencsétlenek alkotják az igazi ipari tartaléksereget. Eíek azok, kikből 1902/903 leléü magában Londonban 200.000-re rúgott a munkátlanok száma. Marx tétele az utolsó belükig igaz: a kapitalizmus diadalútja Angolországban a hullák hegyein vezetett keresztül. Kétségtelen, hogy Anglia imperiális politikájának lendítő kereke a fejlett kapitalizmus, illetve a fejlett kapitalis termelési mód volt. Igy kétségtelen az is, hogy 1912. májusában, mikor Chamberlain először fejtette ki imperialista okokból a véd vámok behozatalának szúk ségét — fordulópont volt az angol gazdasági politikában. Anglia e pillanatban tudatára jött, hogy a német kapitalizmus, illetve a német kapitalis termelés az angol feje fele emelkedett. Az angol imperialis politika e pillanatban megindult visszafejlődni. A német angol verseny, mellyel Anglia Európát a véres háborúba zavarta, angol verességgel fog végződni. Anglia, saját piacának megvedése végett védvámokat lesz kénytelen felállítani s ezzel megnehe?íti minden nyersanyag behozatalát, ami súlyos hatással lesz a kapitalis termelési módra, a tőkésekre, a termelőeszközök tulajdonosaira és a munkásokra egyaránt. Az ipari élet laza forgalmának hatása hatványozva esik reá a kereskedelemre s a kettő együttesen — a belőlük fakadó egyéb bajok mellett — rendkívül érzékenyen érinti az államot, mert a világ-pénzzé lett sterling elveszti világuralmát. Az Egyesült államok kapitálistái, s a kapitálisták állampolitikája mig eszközökkel és javakkal segiti Angliát és szövetségeseit, a nm. m. kir. belügyminiszter ur rendeletének BLUMBERQ JÓZ5EF Előnyös árakban kaphatók: fertőtlenitő-cikkek ös szerei megfelelő összeállításban már 6 koronáért, kötszergyárában szerezhetek be. illatszerek,szappanok, hadfelszerelési cikkek,fénykép egyes hiányzó alkatrészek legolcsóbban Telefonszám 96. :: Kath. parochia. és kerékpár-alkatrészek, mindennemű gummiáruk.