Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-23 / 76. szám

Nyíregyháza, 1915. szeptember 23. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 74. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak fétór. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések H) szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Kérjük az alábbi célra szánt összegeket október l-ig hozzánk juttatni. Október 1-én túl is szívesen ve­szünk adományokat, de azok reszére akik október 1. után adakoznak már nem küldjük díjmentesen a Nyírvidéket! A közönséghez. A Nyírvidék a kárpáti falvakért. Szerény viszonyainkhoz mérten, mi is részt óhajtunk venni „Az Est" által megindított nemes akcióban: a kárpáti falvak újraépítésének szép munkájában. Elhatároztuk, hogy minden uj előfizetőnk előfizetési diját, a kár­páti íalvak felépítésére adott ado­mán y ci men íogjuk nyilvánosan nyugtázni, de azért a Nyírvidéket is megindítjuk a címére. Ha tehát valaki mint új elő­fizető beküld 10 koronát hozzánk, mi a Nyírvidéket egy évig küldeni íogjuk a címére és a beküldött összeget a kárpáti falvak felépíté­sére adott adomány cimen íogjuk nyilvánosan nyugtázni — ós ren­deltetési helyére juttatni. Ez által kettős célt ér el az uj előfizető. Az előfizetési dijat a leg­szebb és legnemesebb célra adta — de a Nyírvidéket is megkapja a beküldött összegnek megtelelő idő­tartamra. Hisszük — hogy ha csak egy házzal is — de mi is hozzájárul­hatunk igy az elpusztított kárpáti falvak felépítéséhez / Hazafias tisztelettel: a ^NYIRVIDÉK. szerkesztősége és kiadóhivatala. Ujabban a következő adományokat kaptuk : N. N 10 K Epbinder Károly 10 K Keszler Jakab, Kemecse . . . . 10 K Reichmann József 10 K Eltscher Simon 10 K Bayer Károlyné Kótaj 10 K Eggert Rózsika 1° K Csázik Péter 10K Kozák István . . 5 K Összesen . . 85 K Eddi gi gyűjtés . . 567 K Együtt . . 652 K A gyűlölet. Hogy háború mindig volt és lesz is mindig, amig emberi szenvedélyek és üt­köző érdekek lesznek, azt ma már a világbéke volt rajongói is elismerik. Ezen a kérdésen elmélkedni ma már nem is érdemes, azonban a mostan folyó háború előzményei és eddigi folyása közben fel­merültek egyes olyan körülmények, a melyeknek nem kellett szükségképen be­következniük és amelyeknek forrásai, rúgói ellen nem lehet elég korán meg­kezdeni a harcot. Franciaországban 1871. óta állandóan németgyülöletre nevelték az újságot s az egész francia népet. Arról, hogy a német nép józan, szor­galmas, kötelességtudó és általában béke­szerető, a francia professzorok sohasem beszéltek s a francia iskolai könyvekben sem találni sehol semmit, ami a szom­széd nép nemes, elismerésre méltó tulaj­donságok állítani oda a francia ifjú­ság elé. Igy lett a német nép a francia előtt részben gúny és nevetség, legnagyobb­részt pedig gyűlölet és megvetés tárgya. Hogy pedig a francia népnevelés ebbe az irányba terelődött, az a vezető­köröknek abból a téves felfogásból ma­gyarázható, amely szerint a német gyű­löletből erőt és elszántságot meríthetett a francia nép a németséggel való le­számoló háborúra. Oroszországban a japáni háború után Mensikov, nyílván francia befolyás alatt, szakadatlanul arról cikkezett, hogy Orosz­ország a mandzsúriai háborúban azért lett vesztes, mert az orosz nép az előtte teljesen ismeretlen japáni néppel szemben érzelmileg tökéletesen közömbös volt és sehogy sem akarta megérteni, miért kell neki a japániak ellen harcolnia, mikor azok Oroszországot sohasem bántották. Ezért — igy okoskodott Mensikov — a népet egyenesen elő kell készíteni min­den háborúra. Ha a nép gyűlöli az el­lenséget, akkor elszántabban harcol el­lene és a győzelem kivívásáért minden erejét latba veti. Hozzá is láttak azonnal a munkához. Éveken át szították az orosz naciona­listák a Németország és Ausztria-Magyar­ország ellen való gyűlöletet, amelynek a szlávok üldözéséről szóló eszeveszett me­sékkel igyekeztek táplálékot nyújtani. Az orosz kormány természetesen mindezt nagyon helyén valónak találta, mert hi­szen az ellenünk indítandó háború már 1907-ben elintézett dolog volt Francia­ország, Oroszország és Angolország között. Teljesen hasonló volt a helyzet Szer­biában, Romániában és Montenegróban, s az ellenünk való gyűlölet, a mestersé­gesen való táplálás révén oly mélyre eresztette gyökereit az emiitett balkáni népek lelkében, hogy a hetvenkedéseik­kel szemben éveken át tanúsított béke­tűrésünk nemcsak hogy meg nem szelí­dítette, hanem még megvadította őket, ugy hogy valóságosan megkótyagosodtak attól a gondolattól, hogy mi félünk tő­tük, mert van okunk a félelemre és azért tűrjük vakmerő kirohanásaikat. Olaszországban akkurátusan igy ment minden. Ott egyenesen nemzeti hősök voltak azok az írredentisták, akik annak idején Ferenc József élete ellen merény­letet követtek el. Angliában VII. Edward trónralépésével kezdődött a német gyűlö­let korszaka s a Kitchener lord féle urak előbbre valónak tartották a németgyülö­let szítását, mint az angol nemzeti had­sereg megteremtését. Ez a sok felhalmozott gyűlölet, sok őrült dicsvágygyal, hatalomvágygyal és üzleti érdekkel kapcsolatban lett a világ­háború szülő oka. Azóta pedig, hogy a világháború fo­lyik, kitűnt, hogy a gyűlölet nem pó­tolhatja a hadvezéri tudást, a katonai szervezettséget, az igazi polgári és kato­nai kötelességtudást, az igazi vitézséget. Csak egy téren érvényesült a gyűlö­let a maga igazi mivoltában: ellensé­geink a front mögött s a fronton — ha alkalom kerül reá — hallhatatlanul bru­tálisak, embertelenek tudtak lenni. Már ma is sokat tudnak ezekről a brutálitá­sokról, hiszen Vilmos császár már a há­ború első hónapjában kénytelen volt Wilsonhoz levelet írni ezzel az intelem­mel: „ellenségeink maguknak tálajdonít­sák, ha ez a háború kíméletlenebb lesz, mint amilyennek lennie kellene 8; de iga­zában majd csak a háború után fogjuk látni, mit műVelt a mesterségesen táplált gyűlölet védtelenekkel szemben s milyen silánynak bizonyult mint harci felsze­relés. És ha valami, ugy ez a tudat ösz­tökélhet bennünket arra, hogy megma­radva régi elveink mellett, ne a szom­szédok gyűlöletére, hanem a hazának s az erénynek szeretetére neveljük az új nemzedéket is, mert a gyűlölet csak vak indulat, a szeretet pedig erő és erénynek forrása. Dr. Pröhle Vilmos. HM Apróhirdetés utón érdeklődőknek csak válaszbélyeg vagy levelezőlap bekül­dése mellett válaszolhatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents