Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-04 / 10. szám

2 10-ik szám. JÍYimTQÉK. 1915. február 4. szó, az követeli két fiamat! Ezt tapasztaltam, hogy igy gondolkoznak Szabolcsban is nálunk a gazdák, panaszra mindegyiknek nyílhatna ajka, de panaszokat sziveikben némán elrejtik, mert hisz a rájok nézve súlyos helyzetet a Haza védelme követelte, amiért pedig minde­nünket kötelesek és készek vagyunk áldozni. Mert hisz mit .érne a gazdasági munkaerő, ha ádáz ellenségünk aratná le fáradtságunk, mun­kánk eredményét. Türnünk kell mindnyájunk­nak és tűrni kell a gazdaközönségnek Istenbe vetett azon reménnyel, hogy az általa győze­lemre segített harc után a magyar mezőgazda­ságra is megvirrad ! Különben a nyilt levélben felhozott gaz­dasági küzdelmek enyhítésére, épen a napok­ban jelent meg a m. kir. földmivelésügyi mi­niszter urnák a vármegyék alispánjához küldött 2800/eIn. számú körrendelete, melynek minden sorából az olvasható ki, hogy a miniszter ur mélyen átérezve a gazdák súlyos helyzetét, a rendelkezésre állható és álló eszközökkel igyek­szik a gazdák segítségére sietni. Kijelenti ebben, hogy a kapálás, kaszálás és aratásra nézve, hol ennek lehetősége megvan, a gépek rendelése körül igen szívesen áll a gazdák rendelkezésére, továbbá, hogy az arató­munkás szükségletre nézve hadifoglyok lesznek igénybe vehetők. Intézkedik arról, hogy a mennyiben a helybeli otthon maradt munkások már most vonakodnának aratási szerződésre lépni, az el nem szerződött munkás köteles lesz az 1914. L. t. 6. § a alapján megállapított térítésért aratni, holott szabad megegyezés alapján kötött szerződéssel magának megfelelőbb keresetet biztosithat. Elrendeli, hogy a had­kötelezettség tényleges teljesítése alól a mező­gazdaságban, mint nélkülözhetetlen felmen­tettek, nemkülönben az 1914. XLV. t. c. alapján segélyben részesültek a hatóságok által állandóan figyelemmel tartandók, hogy a saját gazdasági dolgaik elvégeztével mennyiben segítenek a községben elvégzendő más gazdasági munkák körül ás ha e részben alapos kifogás merülne fel és a jóindulatu figyelmeztetés nem hasz­nálna, felhívja a hatóságot, hogy a segély megszüntetése vagy leszállítása végett tegyen hozzá javaslatot. Hajlandó lesz a törvényben előirt térítések ellenében a szükséges igaerő, nemkülönben a személyes szolgáltatás elren­delésére és a közerő kirendelésére az alispán javaslatára a felhatalmazást megadni. Intézke­dett, hogy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete a tavaszi vetőmagvakból nagy készlettel lássa el magát és azt megrendelésre szállítsa. Szóval a fent elősorolt intézkedések azt hiszem ele­gendők arra, hogy a t. nyiltlevéliró urat meg­nyugtassák és ezért nem tartom szükségesnek, hogy levele e részére hosszabban rátérjek. Elismerem, hogy a gazdák és földmivelők bankját, nevének megfelelő szigorú hivatással üdvös volna felállítani a háború után és mindenesetre leghelyesebb lenne minden állami beavatkozás nélkül. Sajnos azonban, hogy azt tapasztaltam, hogy gazdáink csak akkor látják be a szervezkedés szükségességet, ha bajban vannak, vagy már nagyon közel áll a veszély, íme pár eset. Par év előtt a kisvárdai és nyír­bogdányi járás káposztatermelő közönsége az alacsony árak és a korán beköszöntött hidegek miatt káposzta terméséből várható jövedelem legnagyobb részét elvesztette. Ekkor lázasan megindul a mozgalom, egy káposzta savanyitó gyárnak szövétkezés utján való létesítése végett, melyre az államsegély engedélyezése is már kilátásba helyeztetett és mégis az egész moz­galom már annyira elaludt, hogy annak léte­sítésére ma senkisem gondol, pedig a múlt év őszén is, mivel a forgalmi korlátozások miatt a káposzta nem volt szállítható, kiszámítha­tatlan előnynyel járt volna ily gyár létezése. Néhány éve nagy bortermés és a mustnak ára alacsony volt, megindult a mozgalom mindjárt egy pinceszövetkezet felállítására, melynek alap­szabályait gazdasági egyesületünk érdemes tit­kára el is készítette, bár azóta szőlősgazdáink több izben is káros hiányát érezték e szövet­kezetnek, mégis a szépen megindult mozgalom ma annyira elaludt, hogy reményt sem nyújt annak megvaíósulhatására. Igy volt a cukor­répa termelők tervezett szövetkezeténél és sajnos, igy van ez nemcsak nálunk de min­denütt, jellemző erre különben gazdasági egye­sületünk csekély taglétszáma is, ugyanis az 1914 évben egyesületünknek csak 167 rendes tagja volt, holott ily mezőgazdasági vármegyé­ben mint a mienk, legalább kellene lenni 1000 rendes fizető tagnak és akkor nem volna szükség arra, hogy egyesületünk évi költség­vetése 5000 korona államsegélylyel dotáltassék a pénzügyi egyensúly fentartása végett. Véle­ményem szerint is, gazdáinknak érdekeik meg­óvása és előbbre vitele végett, szervezkedni, tömörülni kellene és ha ezt megtennék, azt hiszem jobb napok virradnának mezőgazdasá­gunkra. Bocsánatot kérek hosszadalmasságomért és ha mindenre nem adtam kimerítő választ, szí­veskedjék enyhitő körülménynek venni azt, hogy hivatalos teendőim a nyilt levelek meg­válaszolására időt alig engednek, hanem a gaz­dákat érintő ügyben hivatalomban szíveskedne felkeresni, akkor igen szívesen állok rendelke­zésére és legnagyobb örömömet az képezi, ha vármegyém gazdáinak szolgálatot tehetek. Nyíregyháza, 1915 február hó 2. Teljes tisztelettel Kauzsay Tibor m. kir. gazdasági felügyelő. Egy uj időszámítás kérdése. Az emberiség története: a világtörténelem egy — az erkölcsi világrendet átalakító — nagy horderejű mozzanattal; a Jézus születésével, két — főleg számítás szempontjából — egy­mástól nagyon eltérő fejezetre oszlik: a Krisz­tus születése előtti emberiség történetére és a Krisztus születése utáni emberiség történetére, mely utóbbinak a most megnyílt 1915-dik esztendő eddig legutolsó láncszeme. Az emberiség történetének Krisztus szüle­tése előtti idejét 6000 évre tudjuk visszavezetni. Az eddig visszanyúló eseményeket azonban a Krisztus születése utáni újkori emberiség fej­tette meg, számítja és írja igy, mivel Írásként a népek, események történetének óriási labi­rinthusában eligazodni lehetetlen volna. Egyébiránt az ókori (őskori) jelentősebb népeknek bizonnyal mindnek megvolt a maga időszámítása, melyet valami nagy jelentőségű eseményhez kötött és onnan számított. (Pl. Rómában a város alapítása.) Igy már biztos tudomásunk van az asszírok, babilóniaiak, ara­bok, perzsák, zsidók, egyiptomiak, görögök, rómaiak stb. időszámításáról. A legujabbi népek történetében találkozunk olyan jelenséggel, mely az időszámítás jelenlegi folyásának : a 2000-felé haladásnak gátat akart vetni, hogy ismét az 1-től kezdjen számítani, miáltal a nagy számokkal való nehézkesség el­kerültetnék. Ez az eszme a nagy francia forradalomban került felszínre, mikor is a franciák Napoleon roppant sikerei folytán arra ragadtatták magu­kat, hogy az időszámítást eltörülték és 1790. julius 14-től, a Bastille levelének évfordulójától kezdték az időt számítani. (Bastillet ugyanis a franciák a középkori sötét zsarnokság véres emlékének tekintették). Azonban ez eszme meg­valósításának útját állták a lipcsei és a vaterlói csaták, melyek után Napoleonnak és vele együtt a franciáknak is romba dőlt a világuralma. De másként sem volt az ő eszméjöknek egyetemlegesen elfogadható alapja, mivel a francia forradalom tulajdonképen Európában zajlott le, azt foglalkoztatta. Közvetlen nem, vagy csak alig érintvén a többi földrészeket. (Afrika északi része; az egyiptomi hadjárat). Ugy hogy csak a franciák részéről fellángolt, mámoros túlbuzgó sovinizmus lehetett az a törekvés, mely a fennti eszme megvalósításában csúcsosodott ki. Azonban a most folyó világháború sokkal nagyobb méretű az összes eddigi háborúknál. Nem csak közvetve, hanem közvetlenül érinti mind az öt világrészt, úgy, hogy kihatásait Ausztrália és Afrika félvad és vad népei is érzik. Aktiv részt vesz benne a félvilág, érdekeit érinti az egész világnak. Sőt úgy látszik, hogy e világ­háború mind nagyobb és nagyobb kereteket öltve, mind több és több népet szólit fegyverbe jogos érdekeinek megvédésére vagy kivivására. És úgy látszik, hogy e háborúban az existencialis, hatalmi, gazdasági kereskedelmi stb. érdekek annyira összekuszálódnak, hogy a várva-várt békekötés után összeülő világkonferenciának nagy feladatot fog képezni — nem európai, mint Napoleon után, hanem — a felforgatott világtérképnek a rendbehozása. E háború mé­reteire, áldozataira, a keletkező, le- vagy fel­tűnő hatalmak emlékeire méltán tekinthető olyan fontosságú eseménynek, amely egy új időszámítás kiinduló pontjául szolgálhat. Mert, Ijogy e háború a világ eddigi legnagyobb, leg­több érdekkörét érintő eseménye, abban senki sem kételkedhetik. <x. — Vódhimlőoltásokai végeznek naponta d. u. 3—4-ig a helybeli Sanató­riumban Kallói-utca 42. szám alatt. A A hadsegélyezés céljaira a jövedelemadó­nak ideiglenes és részleges életbeléptetéséről szóló 1914. évi XLVI. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezések alapján mindenki, akinek összjö­vedelme az 1914. évben a 20.000 K-t megha­ladta, ezen őt, illetve a vele közös háztartás­ban levőket megillető összjövedelméről, szár­mazzék az akár a magyar szent korona orszá­gainak területéről, akár a külföldről, 1915. évi február hó 28-ig bezárólag vallomást adni tar­tozik. A vallomás az előirt vallomási iven adandó. Az 1909. évi X. t.-c. 9. §-a szerint adó­köteles jövedelemnek tekintendő az adóköteles­nek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyó, akár őt megillető pénzbeli vagy érték­kel bíró egyébb bevétele, amelyhez a saját házában, vagy illetménykép, avagy ingyen birt lakásának haszonértéke, továbbá akár a saját­jából felhasznált, akár illetménykép vagy in­gyen kapott gazdasági, üzleti és más cikkeknek pénzértéke is hozzászámítandó. Ennek a nyers bevételnek a törvény szerint megengedett levo­nások után fenmaradó része alkotja az adókö­teles tiszta jövedelmét. Arra nézve, hogy a bármely forrásból eredő bevétel alatt mi értendő — kijelentetik, hogy ez a meghatározás nemcsak az 1909. évi X. t.-c 10. és 15. §-aiban felsorolt jövedelem­forrásokból származó bevételekre vonatkozik, hanem mindazt a bevételt is magában foglalja, melyet az adózó az emiitett forrásokon kivül — bárhonnét tulajdonul kézhez vett. A vallomást annál a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál, székesfővárosi adóhivatal kerületi osztályánál kell benyújtani, amelynek területén a természetes személy állandóan lakik, vagy tartózkodik. Az ingyen kiszolgáltatandó vallomási iv a félnek hivatalból kézbesítve nem lesz, hanem azt az adóköteles a községi elöljáróságnál (vá­rosi adóhivatalnál, a székesfővárosi adóhivatal 'kerületi osztályánál) maga vagy megbízottja veszi át. A vallomást nem önjogu (gyámolt vagy gondnokolt), valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő (gyám, gondnok, igazgató stb.) adja, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli. A vallomásadásra kötelezettek vallomásu­kat meghatalmazottjaik utján is benyújthatják, a meghatalmazott ténykedéséért azonban a meghatalmazó anyagilag felelős. A meghatal­mazottak e minőségüket hivatalos felszólításra igazolni tartoznak. A meghatalmazás bélyeg­mentes. A vagyon kezelésével vagy gondozásá-

Next

/
Thumbnails
Contents