Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-09 / 72. szám

72-ik szám. — Segíts pajtás; már alig bírom magam! — Hiszen én is félholt vagyok, hát én segítsek rajtad?! — Hát akkor ki ... ? tovább már nem tudja mondani; lerogy a halottakra. Ez a pihenője. A másik, kinek egész lénye csak abban külömbözik társáétól, hogy vézna termete mellett arcában van egy kis mélyen plántált derültség, a badacsonyi pincék mellől, szinte bosszankodva telepedik társa mellé s mikor szépszerivel nem tudja rávenni, hogy tovább keressék a halottat, kissé elégedetlen páthossal támad a pihenőre: — Hát mi lesz?! Nem tudod, hogy szőkevények vagyunk?! Ha éjfélig meg nem találjuk, ak^or vége. Eltemetik a többivel. — Hát akkor menjünk vissza! Keresheted három napig is, akkor se találod meg ! — Honnan tudod ? — Honnan tudom ? Igazán furcsa vagy. Nem látod, hogy mennyire eltorzult az arcuk a szerencsétleneknek ?! — Ha eltorzult, eltorzult! Én mégis csak megismerem. Csak gyere, ne gondolkozz annyit. A kezén van a Maris gyűrűje ! — Azt biztosan ellopták a muszkák! — Pista, te nem vagy az eszednél! Hát nem tudod, hogy ugy jöttünk el a barakkból .. . nem tudod, hogy ... De' iszen rendbe van az, maradj csak itt, majd én megkeresem . . . Kissé elhalkult sóhaj üti meg fülüket: egy hős utolsó sóhajtása . . . Elhallgatnak, összenéznek. Arcukon egy fájó tudat tükröződik vissza. Itt haldoklik valaki. Valaki az utolsó perceit, éli s hátha ő is ott van, hátha él még ; talán még segíthetünk rajta ? . . . És futnak, futnak szinte öntudatlanul . . . Csodálatos. Az ember mily önfeláldozásra képes. Mikor alig bírja magát, mikor már őt is várják a túlvilági lények: fut, rohan, hogy megkeresse a halottat, vagy még élőt, a hőst, a barátot, hogy eltemesse, hogy szebb sírban édesebb álmot láthasson, mint sok társa, kit csak ugy dobnak a közös árokba. A hold most előbuvik a lombok mögül, bágyadtan, szelíden simogatja a halottakat s fényével megvilágítja a rémes éjszakát . . . — Itt még szuszop valaki — mondja az egyik s lekuporodik a hadonászó bajtárs mellé. — ő az — kiáltja a másik diadalmasan — ő az, szép szöghajáról felismerem . . . nini a gyürü is itt van ... Él még ? — Él, él, de már a végit járja. Jaj, ha tudná, hogy itt vagyunk ! Ha tudná ? . . . Szegény hősöm, ha tudná ? ... Hiszen tudja, érzi, hallja s most felnyitja szemét, megért mindent, szemén ott ragyog a hála könnye, arcán a boldogság mosolya, de, ajkára, néma ajkára nem jön fel a szó. Hasztalan próbálgatja, hasztalan erőlködik, az csak néma marad . . . Szájából lassan, de annál borzalmasabban, szivárog a rózsaszínű hab s akik előtte állnak fájdalommal veszik tudomásul, hogy itt a háború egy borzalmas csonkításáról van szó. A?' átkozott golyó a szerencsétlen ember száján hatolt be s összeroncsolva nyelvét gégéjét, megfosztotta, legdrágább kincsétől, a beszédtől. Mert a katonának a nyelv a legdrágább kincse. Hiszen azzal meséli el szebbnél-szebb hőstetteit, kalandjait és minden borzalmast, amit csak láthatott, annyi vére's ütközeteu keresztül. Aki megvakul, az legalább beszélhet, de aki lát és nem tud szólni, óh annak borzalmas az élet . . . Borzalmas neki is s borzalmas a két hősnek, kik szánakozva borulnak szerencsétlen bajtársuk mellé. Az pedig utolsó perceit éli. Hadonászva adja barátai tudomására, hogy közéig a vég s most mintha valami fontos jutna az eszébe hirtelen föleszmél, szivéhez kap s rongyos mentéje alól egy összegyűrt, sáros levél jön napvilágra. Szivéhez szorítja, össsecsókolja aztán átadja . . . A barátok megértik . . . 1915. szeptember 9 5 — A feleségednek ? — kérdezi az egyik a némák nyelvén — — Igen igen — ezt lehet e percben a hős arcáról leolvasni s mig társai elrejtik a levelet ő felágaskodik, kezével arra mutat, ahol lobogva cikkáznak a magyar őrtüzek, arcán utolsót vonaglik a mosoly, aztán lehanyatlik .. . — Meghalt. Szegény mennyit szenvedett. — Csak áldás neki a halál. A többit már tudják. El kell temetni. Kiemelik a vérből, beburkolják s viszik az erdő felé, csendes nyugalmas éjszakába. Nem félnek a haláltól — bár őrájuk is leselkedik — hiszen ismerik jól, talán már beszélgettek is vele ? . . . A vén föld most halomra gyül s a tátongó mélységbe lefekszik a nagy ur, a Halál. Talán pihenőre — kérdezi az ember fájdalmában P . . . Igen pihenőre, hiszen eleget dolgozott ezen a napon . . . És becsukódik az ajtó. Az anyaföld szemfedőt térit a halottakra s a barát, a hős, az ember, a kis aranygyűrű lassankint eltűnnek. A föld elnyel mindent, ami szép, ami drága; a hangot, az utolsó mosolyt, az integető kezet és jaj — mindent ami emberi. . i . Az erdőből a fejszecsapások Bethoveni taktusa hallatszik; a két barát emlékként jelöli meg a helyet, ahol barátjuk nyugszik. Mivel is jelölnék meg mással ? Kereszttel? .. . kővel? ... azt ledönti az ellen, elsöpri a förgeteg . . . Távolról lódobogásszerü lárma veri fel az éjszakát: jön az ellenség, a biztos és kegyetlan halál s előhirnöke már ott játszadozik a sirások arcán. Ajkukon egy szó : — Jaj mi lesz; szemükben a rémület, lagjaikon a végkimerülés jele ... és lehanyatlanak . . . Megjött a halál! . . . Feltamadott ! . . . Három patroul vágtat keresztül az erdőn, dalolva, vigan. Még övék az élet. A halál ném köt ki velük s ők uem veszik eszre a szomorú látványt, csak vágtatnak eszeveszetten arra, ahol égnek a tüzek, ahol hemzseg az élet . . . * * * Csendes éjszaka ... A hires 1 i csata veres éjszakája. A hold elbujt a felhők mögé. Koromsötétség van. Az erdőból tompa recsegés halatszik: a hatalmas tölgy végleg elszakadt gyökerétől. És alatta pihen a Halál három áldozatával. Az egyik eltemetve, lenn az anyaföldön, a másik kettő ott, amitől legjobban irtóztak, temetetlen, vérben, sárban, a feldúlt föld hátán és velük a level, a gyürü . . . oh szétfoszlott remények ! . . . Keleten három palroui vágtat a cél felé s a néma harcmezőn szenny, vér és rongyok közül néhány mélabús arc tündöklik a szür-_ kületben. Arcukról ezt olvasná le az ember ' — Hej, szép volt az élet I . . . (nb.) t ytflMWurm WWMIW 14221 — 1 Nincsen jobb szájápoloszer Ára: nagy üveg 2.—k, kis üveg 1.20 k, Városi közlemények. i -' > Piaci legmagasabb árak: 1915. szeptember 1-töl. Csirke Kacsa Liba Liba (hizott) Tyúk Bab, száraz Bab, száraz Bab. zöld Alma, nyári Dinnye, görög Dinnye, sárga Körte, nyári Csuka Harcsa Kárász Kecsege I. Baromfi: Kilogramm 2 korona 20 fillér „ 1 korona 80 fillér 1 korona 80 fillér , 2 korona 40 fillér 2 korona — fillér II. Főseiékék: liter — korona 40 fillér klgr. — korona 50 fillér klgr. — korona 30 fillér III. Gyümölcs. drb. — korona 1—4 , — 10—100 fillér „ - 10-100 fillér — 2—10 fillér IV. Halak: Kilogramm 1 korona 20 fillér 2 korona — fillér 1 korona 20 fillér 2 korona GO fillér V. Vaj• és tejtermékek: Juh-sajt, gömölye Juh-turó Tehén-turó, Tej Tej házhozszá'litva Tejfel Vaj klgr. 2 korona 40 fillér 2 korona 80 fillér liter — korona 48 fillér , — korona 28 fillér , — korona 32 fillér „ 1 korona 20 fillér (klgr.) 4 korona — lillér VI. Zöldség félék : Hagyma, vörös uj Hagyma, fokhagyma Karalábé Paradicsom Petrezselyem Retek, nyári Sárgarépa Torma Uborka, salátának való Paprika, zöld Uborka, ecetbe való Jegyzet: A csomóba 5 klgr. drb. n klgr. csomó » csomó szál drb. drb. drb 50 fillér 02—04 fillér 02—04 fillér 6—10 fillér 04—08 fillér 04—08 fillér 04-08 iillér — — fillér 01—04 fi'lér 1—04 fillér — 1—2 darabnak kell lenni. VII. Vegyesek : Burgonya, Burgonya, Cukor (kocka) Cukor (darabos) Káposzta, fejes Káposzta, kel Mák Méz, csurgatott liter — korona 06 fillér klgr. — korona 08 fillér 1 korona 20 fillér , 1 korona 16 filiér drb. — korona 6—14 „ — uorona 6—12 liter — korona 80 fillér liter 1 korona 60 fillér Kényé", búzalisztből » — korona 46 fillér Kenyér, rozslisztből „ — ko.'oi a 44 fillér Bűze-liszt liter — korona 26 filiér Rozs-liszt ,, — korona 24 fillér Petróleum liter — korona CO fillér Petróleum klgr. — korona 96 fillér Só s — korona 30 fillér Tengeri, morzsolt „ — korona 32 fillér Ter<jeri, gyengj, főznivaló „ 4—8 Tenger.-lispt liter — korona 25 fillér Tengerdara tengerikása — korona 30 fillér Tojás drb. — korona 10 fillér Zsemle (drb 5 deka) 4 fillér Kifli (drb 4 deka) • 4 fillér Ezek az árak a legmagasabb árak, amei/ek a legjobb minőségű élelmi cikkekért értendők. Ezen áraknál magasabb árakat sem kivánni, sem adni Dem szabad. E tilalom megszegése esetén ugy az eladót, miüt a vevőt egyaránt büntetés éri. Ezek az árak az 1915. évi szept. hó 1-től további intézkedésig maradnak érvénybén ugy a napi- és heti-piacokon, valamint a város belterületén és külső határában. Nyíregyházán, 1915. augusztus 26. A városi tanács.