Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-05 / 71. szám

Nyíregyháza, 1915. szeptember 71. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 73. szám. A Szabolcs vár megyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. előfizetés: Egész évre tO K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak fétár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betürel szedett kétszeresen számit. A beke felé. Hivatalos híradások közlik, hogy Kelet-Galíciából, ahol még a májusi offenzíva megkezdése óta tartotta magát, az orosz haderő megkezdte a kivonulást. Ha nem is néhány nap, de mindenesetre belátható rövid idő választ el már csupán bennünket attól, amidőn az osztrák-magyar monarkia területén gyilkos fegyverrel kezében egyetlen orosz katona sem fog többé állani. A legteljesebb türelemmel, bizakodó reménységgel és az elkövetkezendő kivonulásnak megingathatatlan hitével várjuk a nevezetes órának el következését, amely szabaddá fogja tenni a feldúlt és elpusztított Galíciának legtöbb nélkülözést, küzdelmet és megpróbáltatás elviselt részeit. A felszabadulás órája lesz az első igazi örömnap ebben az egy esztendő óta tartó rettenetes világháborúban, mert ez az esemény fogja hirdetni és kétségtelenné tenni az egész világ előtt a szövetséges központi hatalmaknak általunk eddig is hirdetett kétségtelen katonai fölényét. Az az időpont, amidőn a osztrákmagyar monarchiához tartozó területeknek az ellenséges haderőtől való teljes mentessége bekövetkezik, azonkívül hogy a lelkeknek teljes felszabadulását hozza majd magával, azért is különösen jelentőségteljes, mert ez az időpont bizonyára kezdő percze lesz az ellenség részéről a békére való törekvés komolyságának is. S örvendetes lesz azért is, mert ettől az időponttól kezdődőleg mi már csak nyereségre számithatunk s nem fog bekövetkezni annak a szüksége, vagy lehetősége, hogy az ellenség féktelen kapzsiságának a monarkia testéből egy talpalatnyi területet is áldozatul dobjunk. Északi szomszédunk a vele szemben immár befejezéshez közeledő háborúból bizonyára le fogja vonni magának minden időkre azt a komoly tanulságot, hogy békében élő, békés fejlődésre áhítozó, az emberiség legszebb eszméinek megvalósításra törekvő nemzeteket megtámadni büntetlenül nem lehet. De meg fogja hozni ez az időpont, illetőleg az azután már nem sok időre elkövetkező béke a mi számunkra is a maga tanulságát, azt, hogy az eddig oly gyakorta könnyű szívvel szétforgácsolt erőinket egyesítsük s közös erővel — államhatalom és a népek egyeteme — arra törekedjünk, hogy összetartozandóságunknak érzéseit nevelve minden erőnket műveltségűnknek fokozására, gazdasági és szellemi erőinknek kihasználására fordítsuk. Az 1870/71 -iki poroszfrancia hadjárat után a világ egyik legnagyobb alkotó elméje hirdette, hogy a hadjáratot a porosz iskolamesterek nyerték meg. Az óriási orosz haderő felett, mely gőzhenger módjára akart keresztül gázolni a monarkia teltén, hogy Berlinig juthasson, — ezúttal is a központi hatalmaknak fejlettebb kulturája és szociális intézményeinek fölénye diadalmaskodott. Az elkövetkezendő békében tehát kötelességünk lesz fokozott erővel arra törekedni, hogy a győzelmet biztosító e tényezők megerősítését szolgáljuk s lehetetlenné tegyünk egy ujabb világháborút, amely a pénzben és vérben hozott mérhetetlen áldozatokon kivül az anyagi és szellemi értékeknek is számokban ki sem fejezhető károkat okozott. A ru es Irta : Gesztelyi Nagy László. Bár a háborút általánosságban a kuliura ellenségének tekintjük, mindazonáltal el kell ismernünk, hogy végtelen sokat, rengeteg újat tanulunk tőle. A mai világháború az emberiséget emberi és erkölcsi mivoltából teljesen kiforgatva, felszínre hozta benne a kulturálatlan ősembert; s míg egyrészről világhírű embereket és kulturértékeket pusztít el gyilkos villámával, — mely előbbiek a kultura, a tudomány, a technika tisztább és tökéletesebb alkotásaival olykor századokkal vitték előbbre az emberiséget, másrészről az erkölcsnek és jognak meglazulásával hatalmat adott olyanok kezébe, kik azt hazájuk, az emberiség megrontására, a népek, fajok, társadalmak degenerálódására használják ; olykor .nulla persóná"-kat, mondhatni máskor semmibe nem vett egyéneket ruházott fel munkakörrel, kiktől és követőiktől a rossz, megbélyegzett, vagy megbélyegzendő cselekedetek egész sora kerül ki. Sok egyénnek teljes világnézetét változtatja meg ez a háború, melyből — annak befejezése után — mintegy megváltozott, ujjá született ének fognak kikerülni az egyének, minek alapján az összes államokban új gazdasági szociális, katonai és társadalmi élet fejlődesi folyamata indul meg. Talán erre célzott a francia Pau tábornok, midőn nem régen egy újságíró előtt azt mondta, hogy „a béke után egy másik francia nép fog kialakulni, más világnézettel, amely megedződött a szenvedések viharában." Ez a folyamat az összes hadviselő államokban megindul a háború után és nyilvánulni fog egy belső háborúban ; a nagy politikai, gazdasági és társadalmi újjáépítés munkájában. Minden államnak a maga határain belől lefolytatandó háború lesz ez, mely a nemzet energiáját teljes mértékben hívja újra ki. A kiábrándulás, csalódás, változás már e háború alatt mutatkozik. Különösen az egyes népek, nemz*tek énje bontakozik ki e háborúban a maga leleplezetlen őszinteségében. Ismertük ugyan e népeket eddig is, de — amint mostani cselekedeteikből kiderül — csak felületesen, mivel sohsem azok voltak a nemzetközi érintkezésben, aminek látszottak és nem azoknak látszottak, amik voltak, amennyiben álnok álarcban, hizug külsővel leleplezett belsővel jelentek meg elöltünk. Vannak sokan, akik a metafizika, a vallás világában is lerontva látnak számos, századok által épített és hirdetett eszmét, minek folytán — mondhatni — az erkölcsi világrendet létalapjában megtámadó kérdések merülnek e háború után felszínre. Óriási konglomeratumú elemek vesznek részt e háborúban, melyben a legműveltebb és leghumánusabb, valamint annak tartott és hirdetett népektől a legvadabb szibériai, afrikai és ausztráliai hordákig az emberfok, faj és szin minden fázisa képviselve van, melyek közül sokan erkölcs és jog szempontjából felette változatos és korántsem elismerésre méltó oldalról mutatkoznak be, a humánus emberiség ezredéves alkotasát semmisítve meg, Ha figyelemmel olvassuk az egyes hadviselő államok altal kiadott különböző szinü könyveket, mint hiteles diplomáciai aktákat, melyek egy része a háború előzményeire és indítékaira, más része a háború folyama alatt az egyes hadviselő felek részéről elkövetett jog- és erkölcsellenes cselekedetek szakadatlan soraira tartalmaz bizonyítékot: révedezve kérdezzük magunktól: vájjon nem sülyedtünk-e vissza a jog- és erkölcs nagy horderejét nem ismerő, ki nem fejtő barbár középkorba? Nem említve azokat a jelenségeket, amelyekben a legfrappánsabban nyilvánul a nemzetközi jog sérelme, mely tekintetben a mai háború lépten-nyomon jognélküli állapotot látszik teremteni s a nemzetközi jogot sértő csapongásával egyenesen kétségbeejtő : itt csak azokat a jelenségeket emiitjük meg, melyek most felszínre kerülve, demoralizáló hatásukat a jövő társadalmában is éreztetni fogják. I. A mai civilizált államok mindnyájan eljutottak arra a fokra, ahol az ember, mint egyén, mint személy az őt megillető helyre "került, ahol a személyiség értéke, megbecsülése és tiszteletben tartása a legteljesebb kifejtésre talál, ahol az ember személye, élete, testi épsége elten elkövetett minden sérelem támadás a jaj ellen, melynek elhárítását, megelőzését és megtorlását a jogrend helyreállítása szempontjából reakció kiséri nyomon. S ma mit látunk ezzel szemben? Az emberiség legműveltebb elemei, mint „két kőszikla, melyet egymásfelé súlyt a földindulás*, csaptak egymásra, hogy az emberiséget, egymás faját megsemmisítsék azokkal az eszközökkel, melyeket a tudomány, a teknika minden irányú fejlődése a rombolás és pusztítás terén produkált; kiirtsa a népek azon részét, melyek legalkalmasabbak a fajfenntartásra, mert legerőteljesebb, legjobb szervezettel rendelkezik. Az állatok legvérengzőbbje sem képes soha arra vetemedni, hogy saját faját tépje szét és pusztítsa el, míg a legtökéletesebb állat : az ember minden rendelkezésére álló eszközökkel ezt cselekszi a mai táborban. Hát ezért teremtette Isten az emberiséget, hogy a