Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-28 / 8. szám

8-ik szám. JSfrírariDÉK. 1915. január 28 3. Nyitsevo! Heralcl Wagner kiváló svéd újságírónak Aftoribladet legutóbbi számában megjelent szenzációs cikksorozatából. Sok minden bosszantja a nyugaton nevelkedett idegent, ha Oroszországba érkezik, de különösen a szabad szóra tett szájkosár. Világos, hogy a cenzúra keze, különösen az újságírás torkát szorítva keményen, sajátos kifejezést kölcsönöz a nyilvános életnek. Mindaz, amit más szabad államban nyilvánosan tárgyalnak, ami szemünk láttára történik, az Oroszországban földalatti életet él. Csak titkos szögletek ben suttognak róla, de napvilágot sohasem lát. A kormányon lévőknek természetesen nagy fontosságú, hogy a közvéleményt a hírlapok utján befolyásolni tudják. Minden háborúról szóló hírt pontosan átvizsgál a katonai cenzúra. Oroszországban csak az entente [győzelmeiről lehet olvasni és Tannenbergnek meg a Mazuritavaknak még a nevét sem írják le. A győzelmek közepében megengednek olykor pgy kis visszavonulást és ilyenkor bölcsen azt mondják : csapataink előnyösebb pozíciókat foglaltak el. A kormányhű német nyelvű újságban a „Petrograder Zeitung"-ban,.amit most beszüntetnek, a következő pompás hírt olvastam Belgrád elestéről: „Az összes hírek Belgrád^bevételéről tévesek. Belgrádot nem vették be. Mindössze a szerbek kiürítették és azután az osztrákok bevonultak a városba." Az újságok nagyrésze egyszerűen elhallgatta Belgrád elestét, amiért is a visszafoglalása mindenfelé csodálkozást keltett. Azokat a híreket, amiket nem lehet elnyomni, a cenzúra legalább addig hallgatja, mig a külföldi lapok megérkeznek a petrográdi szerkesztőségekbe. Ugyanis a svéd újságok behozatalát nem tiltották be Oroszországban, csak Finnországban, amiért is az orosz sajtó jobban értesült mint a finn. Lassanként a közönség is megtanulta az újságokat olvasni és a hivatalos frázisok sorai között már tisztán látnak. Nagyon is jól tudja már az orosz olvasó közönség, hogy mit jelent az „a stratégiai helyzet a mi előnyünkre alakult." Annyit mindenesetre elért a szigorú cenzúra, hogy nehéz tanulmányozni Oroszországban a közvéleményt a sajtóból. Meg kell elégedni azon felvilágosításokkal, amiket egyes személyektől kapunk. Annyi bizonyos ; hogy ez a háború sokkal népszerűbb, mint , a japán volt; és szemmel látható, hogy az orosz hadsereg jobban fölkészült, mint az első háborúra. Mindenki tudja, hogy nincs minden ugy, amint lenni kellene, de mindenki bizik Oroszország rettentő néptömegében. És mindenki meg van győződve, hogy végül mégis csak győzni kell. Ez az általános vélemény. Bár el lehet mondani, hogy ez a háború népszerű, de korántsem hatotta át ugy az egész népet, mint Franciaországban és különösen Németországban. Az orosz hivatalnok, az orosz kereskedő és katonatiszt nem restellj, hogy a legelső jó alkalomnál meggazdagodjék az állam kárára. Tudok egy legfrissebb esetet, midőn egy orosz kereskedő cipőt rendelt egy svéd gyárban az orosz hadsereg részére és kijelentette, hogy még a másodlagos minőségnél is silányabbat szállítsanak; persze az egészet mint prima minőséget továbbította a hadügyminisztériumnak. Hát mit bánja ő, ha a katonák papiros talpú csizmákban massiroznák a hidegben és a nedvességben ? Nyitsevó (oroszul: „Nem tesz semmit!") Aki üzletet akar kötni az orosz hadügyminisztériummal, annak mindig legalább nyolc százalék borravalót kell szánni az illetékes tiszteknek, amit később az államnak busásan kell visszafizetnie. Ennyire kevéssé hatotta át őket az, ami történik, ennyire hiányzik a polgári együttérzés! És senki sem csodálkozik ezen. Oroszországban nyilvános titok, hogy ez igy történik Ennek igy kell történnie: „Nyitsevo!" — Szót sem érdemel! Nyilvános titok! Igen, Oroszország a nyilvános titkod országa. Most az a nyilvános titok foglalkoztatja a közvéleményt, hogy milyen a viszony a cár és a fővezér, Nikoláj Nikolájevics nagyherceg között. Mindenfelé beszélik, logy a cár és környezete békét kiván Németországgal, mig Nikoláj Nikolajevics mindenáron azon van, hogy végig küzdje a háborút. A tiatalmas Rasputin, a próféta, a csodatévő, aki olyan nagy befolyásra tett szert a cárnál és a cárnőnél, a béke mellett van és hasonlóképen az özvegy cárné is. Annyi is biztos, hogy a nagy befolyású Tanejew család szintén a békepárthoz tartozik. Azt is beszélik a többek közt, hogy midőn a cár legutóbb meglátogatta a frontot, megemlítette a békét a nagyherceg előtt, mire az igy felelt: Felség, ugy a magam felelőségére viszem tovább a háborút!" Erre a fenyegetésre a cár is elhallgatott. Most Nikoláj Nikolájevics Oroszország diktátora, mert az ő kezében van ezen hatalmas birodalom egész hadereje és akik ismerik ezen ember hallatlan brutális energiáját, azok tudják, hogy ha ezt a mostani hatalmát nem íasználja fél arra, hogy a császárkoronát a fejére tegye, ez nem épen a mostani tulajdonosa iránti túlságos loyalitásból történik. Pedig Nikoláj Nikolájevics nagyon népszerű a hadsergében, különösen a közkatonák között, de a vezérkarban is találna nem egy megbízható eszközre. Azt mondják, hogy a cár ezen találkozás után komolyan megijedt á biztonságát s a koronáját tekintve. Az udvari kamarilla élénk tevékenységet kezd kifejteni s a sötétség eszközeit ismét elővették. Hogy függ ez össze nem tudjuk — elég az hozzá, hogy egy hónap múlva Nikoláj Nikolájevicset hátulról egy golyó találta, anélkül, hogy kideritették volna, ki tette a lövést. . . . Ugyan mi minden nem történhetik meg abban az országban, amely egy Azevet nevelt fel, ahol a provokációk rendszerbe vannak szedve, ahol a rendőrség maga intéz merényletet a neki kellemetlen miniszterelnök ellen, aki nagyon is mélyen próbált kutatni annak üzelmei között. Oroszországban minden megtörténhetik. Természetesen sok kósza hir nem igaz, de annyi tény, hogy jelenleg egész Oroszországot foglalkoztatja a két párt közti érdekellentét, amely közzül most mind a kettő mindent kockára tett, hogy melyiké legyen az egyedüli hatalom a cár birodalmában. Az is bizonyos, hogy az az ország, amelynek vezetője nem képes maga megszabni az irányát, ahol az uralkodó egy tehetetlen és Ítéletre képtelen személy, aki áldozatul esik az első ügyesebb sarlatánnak és csalónak, egy Rasputinnak, az az ország igen alkalmas talaj egy lelkiismeretlen kamarilla cselszövényei számára, ottan a birodalom jóléte és nyomora olyan tényezőktől függ, akik előttünk teljesen képteleneknek látszanak arra, hogy politikai befolyással bírjanak. És midőn még hozzá hiányzik a haza jóléte iránt való érzés, mely képes mindent feláldozni, akkor tényleg kockázhatnak lelkiismeretlen kalandorok milliók boldogsága, vagy nyomora fölött. Oroszországban minden megtörténhetik. .. Mig Orosz-Lengyelországban a muzsikok s a munkások vérzenek, addig az udvari kamarilla tovább játsza ez izgató hazárdjátékot az ő sorsuk fölött. Oroszországban még jobban érvényesül, mint másutt, hogy az állam jóléte az egyesek hátrányainak s kellemetlenségeinek összesége. A szegény és az elnyomott joga az a legolcsóba valamennyi között. Nyitsevo! Igy lehet azután, hogy a nagy Oroszországnak nem telik, hogy rendes egészségügyi szolgálatot szervezzen a hadserege számára. Igy történhetik azután, hogy a sebesülteket hetekig szállítják anélkül, hogy valaki törődne velük. Nem régen egy hosszú kórházvonat érkezett a harctérről Moszkvába. A sebesültek azon kórházak egyi kébe voltak kijelölve, amelynek ott kellett volna lennie. De ezt a kórházat seholsem leltéK, az csak a papiroson létezett. És a sebesülteket tovább küldték, most már Petrográd felé, de arra nem volt idejük, hogy a sebeket újra bekötözzék. Ezek a szerencsétlenek több mint egy hete utaztak, vonaton, anélkül, hogy a sebeiket megnézték volna és az állapo tuk rettenetes volt. A sebesültek pedig a közházakban nem kapnak elegendő ételt. Hová lesz a pénz, ami az ellátásukra szükséges ? Nyitsevo! Hát baj az, ha az oroszok milliói éheznek és véreznek elhanyagoltság miatt P Oroszország nagy, Oroszország mérhetetlen. Itt minden megtörténhetik. Ugyan ki tarthatja mindazt számon, ami itt történik ? Ugyan ki nézhet utána mindannak a sok pénznek, amit összegyűjtenek ? Ugyan ki törődik avval, hogy hol is van az a kórház-vonat, amire most gyűjtöttek és amely pompás berendezéssel csak a papiroson létezik? Senki sem tudja, vagy jobban mondva, mindenki tudja. Ez is egyike azoknak a nyilvános titkoknak a nagy mérhetetlen Oroszországban. Svédből: L. B. Művészest. A rosszmájúnak titulált kritikus leteszi éleshegyű tollát, s játékos kedvében színes ceruzát vesz elő, hogy alkalmazkodjon ahhoz a hangulathoz, mely szombat és vasárnap este elfogta a művészet helybeli ütött-kopott csarnokában. Már maga a vörösfélhold javára való rendezés eszméjének ötlete olyan szép, ennek szónak egyszerű, nemes értelmében, hogy minden emberbarát szivét ki kellene engesztelnie, ha erre egyáltalában szükség volna. A török nép iránt érzett rokonszenv nem ujabb keletű ugyan, mégis évszázadok disszonanciájának kiegyenlitődését jelenti ez a mozgalom, De miért is beszélek erről ? Amit Pröhle elmondott szombat esti megnyitó beszédében az ő sajátos, klasszikus költőinktől átitatott stílusával, mindnyájunkat kielégíthet. Övé az est rendezésének legnagyobb érdeme, s az ő számlájára fogja Allah írni, hogy a vörösfélhold sebesültjeinek sóhajtásait ezen nemes cselekedete által enyhíteni segített. A szereplő személyek egytől-egyig sikerrel oldották meg ajájuk bizott feladatot. A világotjárt Hudák Juliska dicsőségének hire a Nyírség ciprusai közé is eljutott és akik látták őt táncolni, azok könnyen megértik, miért szökkent föl olyan hatalmas ivben az ő művészetének értéke, s hogy honnan ered a külföld magasztaló dicsérete. A tánc, amelyet olyan jól ismerünk, nem mint művészetet, hanem mint az ember társadalmi mozgásának egyik megnyilvánulási formáját, ime, milyen elérhetetlen magasságban van a közfelfogás percipiális képességeitől és a fizikai lehetőségekről alkotott fogalmainktól. Egyszerű szavakkal: tünemény az ő tánca, mely a látottak után is foglalkoztatja gondolatainkat. György Margit meglepő rutinnal és kész, kiforrott technikával hozta Liszt Tarantelláját. A külső határokra felépített mű minden részét gondosan kidolgozta, sőt a középső tétel előadásánál olyan finom elmélyedést produkált, ami fiatal művészeknél ritkaságszámba megy. Erőteljes játéka, acélos billentése férfi zongorásnak is becsületére válna. Ugyan ő látta ei a kiséret nagyrészét a tőle várható tökéletességgel. Strelinger Annuska Szirmai Minetjét és Gajári Reserve Leutenanját adta elő. Mióta nem láttuk, nagyot haladt úgy az énekben, mint a táncban, s bátran elmondhatjuk, hogy a Minet-t bájosabb eleganciával és finomabban nem is igen lehetne előadni. Csázik Éva nagy hatással énekelt, s ügyesen adta elő a Szibill két jelenetét, melyek tomboló lelkesedést váltottak ki a közönségből. Pröhle Vilma rátermettséggel szavalt el egy Endrődi költeményt. Sáfár Sándor, a Népopera tagja, akinek torkában, Pröhle szerint, nem arany, hanem platinabányák vannak, két áriát énekelt. Őt már régen ismerjük, képességeit is méltattuk, amelyek iránt épen olyan elismeréssel vagyunk, mint annak idején. Fiatalember, aki előtt még nagy jövő áll, mint Hoffmann Pál előtt is, akinek ideges, hosszú ujjai még sok reményre és bizakodásra jogosítanak. Városunk szülötte ő is, mint a szereplők nagy része, s épen ezért