Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-01-24 / 7. szám
4 7-ik szára. JS[YÍRffIDÉK. 1915. január 24 Ligeszun Lázár 29. honvéd népfelkelő ezredbeli népfelkelő, a harctéren szerzett tüdőgyuladásban meghalt. Temetése vasárnap délután 3 órakor lesz a csapatkórházban. — A rongyos bankók. Mintha csak egyik nemrégi cikkünk viszhangja volna, a fővárosi napilapokban félhivatalos izü közlemények jelentek meg arról, hogy a háború alatt kibocsátott uj kétkoronás papírpénzek elrongyolódása annak tulajdonitható, hogy azokat nagyobbára a harctéren adják ki a katonáknak s ott rongyolódnak el. Az Osztrák Magyar Bank fiókjai azonban készséggel kicserélik az elrongyolódott bankókat. Tudomásul vennők a mentegetőzést, ha nem tudnánk, hogy uj kétkoronás bankókat nem csak a harctéren adnak ki és hogy az itthon 'kiadott uj papírok is rövidesen tönkre mennek. Meg aztán, ha nem tapasztalhattuk volna, hogy az orosz és ujabban a német katonáktól kikerülő kisebb értékű papírpénzek nem olyan rongyosak, mint a mi kétkoronásaink. Igy azonban még is csak a mellett a felfogásunk mellett kell megmaradnunk, hogy a kétkoronások papírjában van a hiba. Amiről különben mindenki meg lehet győződve, akinek a kezén ez a rongyos papírpénz megfordult. Tudomásul vesszük azt is, hogy az Osztrák Magyar Bank fiókjai készséggel beváltják az elrongyolódott papírpénzeket, ámde azt szeretnők tudni, hogy jutnak a bankfiókokhoz a harctéren küzdő katonáink, avagy a falusiak ? A jó tanácsot tehát köszönjük szépen s tovább adjuk azzal, hogy akinek rongyos kétkoronása van, menjen vele az Osztrák Magyar Bank fiókjához s ott váltassa be. Vájjon aztán rá fog-e érni a bankfiók más dologra is ? — Jelzőtáblákkal és lámpákkal kell ellátni a szekereket! Az országban több helyen már régebbi szabály az, ami Szabolcsvármegyében csak most lép életbe, hogy tudniillik az állati erővel vontatott járómüveket (szekereket stb.) jelzőtáblával és lámpával kell ellátni. Szabolcsvármegye a mult évi október hóban tartott közgyűlésén alkotta meg idevonatkozó szabályrendeletét, melyet most a belügyminszter jóváhagyott. A szabályrendelet szerint minden állati erővel vontatott járómünek, a kizárólag személy szállításra alkalmas magánfogatok és a különben is számozott bérkocsik kivételével, a tulajdonos nevét, lakóhelyét és a jármű sorszámát tartalmazó jelzőtáblával kell ellátni, éjjel pedig lámpával. A jelzőtáblákat a tulajdonosok költségére a vármegye alispánja szerzi be s azokat Nyíregyházán a rendőrkapitány, a községekben pedig az elöljárók adják ki s a kiadott jelzőtáblákat nyilvántartásba veszik. A szabályrendelet szerint a jelzőtáblák és lámpák beszerzése a szabályrendelet életbelépésétől számított egy év alatt kötelező. A vármegye alispánja azonban a háborús idők miatt a szabályrendelet életbeléptetését a békekötés idejéig egyelőre elhalasztotta. — Tehervallomások beadása csak e hó 31-éig történhet, mely okból ismételten figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a bekebelezési végzéssel, vagy más, az adósságot igazoló okmánnyal a városi adóhivatal 39-es szobájában jelentkezzenek. Az adóból a kamatok egy tizedrészét irják le. — Eatonai célokra megvásárolt lovak marhalevelei. Tudomására jutott a földmivelésügyi miniszternek, hogy a katonai eélokra megvásárolt lovak marhaleveleit sok helyen nem vonták be. Minthogy ezáltal sok visszaélésre nyilik alkalom, a földmivelésügyi miniszter elrendelte, hogy a katonai célokra megvásárolt lovak marhalevelei a községi elöljáróságok által pótlólag bevonassanak és megsemmisítés végett az I. fokú hatóságnak beszolgáltassanak. Megjegyzi a miniszter, hogy a katonaság részére eladásra szánt más állatfajokat (szamarak, őszvérek, szarvasmarhák, juhok, sertések) is el kell látni szabályszerű marhalevéllel és az eladott állatok marhaleveleit át kell adni a vásárlással megbízott bizottságnak vagy közegnek. — Egy huszárcsiny. Egy nagyváradi tiszt irta haza a következő történetet: Nagyváradon igen jól ismerik 0. huszárhadnagyot, aki most sebesülten fekszik egy kórházban. Huszárcsinyjének története izgalmas, érdekes és érdekességét még csak növeli az, hogy magyar földön követte el. Még a mult hónap közepén történt, hogy egy huszárpatrouill élén 0. huszárhadnagy öt derék katonájával földerítő szolgálatra indult el a duklai szoros felé. A figyelő huszárok hirtelen nagyobb csoport oroszra bukkantak, akik heves tüzelést kezdtek ellenük. Azonban 0. hadnagy ugy elrejtette a huszárjait, hogy a hevesen tüzelő oroszok nem sejthették, hogy milyen számú ellenséggel állanak szemben. A negyedóráig tartó heves, irtózatos tűzharcnak, amelyben a mi huszárjaink is elsőrangú lövőknek bizonyultak, az lett a fényes eredménye, hogy Orosz hadnagy öt huszárjával megfutamította a muszkákat. Az öt huszár és bátorszivü hadnagyuk lóra pattant és mint a szélvész, vágtatott az oroszok után, akik nagyobb erőt sejtettek maguk mögött. A huszárok természetes, elsősorban az orosz tisztekre pályáztak és sikerült is megsebesíteniük egy kapitányt és két főhadnagyot, akiket harsogó hurrá ordítással fogtak el. A tisztek elfogatásának láttára a menekülő oroszokban meggyüngült a bátorság, ellankadt az erejük, egyre lassabban futottak a huszárlópatkók előtt — és végre megállottak, megfordultak és az ót huszárnak 243 orosz adta meg magát, egyetlen épen maradt tisztjükkel együtt. Az üldözés alatt és az irtózatos, heves tűzharcban tizennégy oroszt és egy zászlóst sebesítettek még meg a vitéz huszárok, akiket a meghunyászkodó oroszokkal együtt tereltek vissza a táborba a hős vörösördőgök. — Ne hagyjuk parlagon a megmivelhető területeket. A háborús idők magas árai és rendkívüli nagy élelmiszerszükségletei arra intik a magyar gazdaközönséget, hogy a megmivelhető összes területeket használja fel ez idén: vessen tavasszal búzát és rozsot mindenütt, ahol erre alkalmasnak tartja a területet, s különösen sok árpát, egyéb helyeken pedig termesszen burgonyát, tengerit, s a hüvelyesek sorából nagymennyiségű babot, borsót. Németország hazafias lelkű fővárosában, Berlinben, még az üres, be nem épített területek, háztelkek is ez idén beültetés alá kerülnek. Ilyen üres telek temérdek van nálunk is ugy Budapesten, mint vidéki városokban, nem csupán beltelken, hanem kültelkek óriási területein is. Itt vannak továbbá az elpusztult szőlős és gyümölcsös kertek, egyszóval országszerte temérdek parlagon heverő terület. Ezeknek megmivelésével es termőképességének biztosításával, nem csupán a katonaság élelmiszerszükségletei fedezéséhez járulunk hozzá, hanem előmozdítjuk azt is, hogy a polgári élet fogyasztó közönsége elegendő készletekhez juthasson. Akár tavaszi kalászosok kenyeretadó termékeivel vessük is be a még be nem vetett és sajnos, ma egy milló kat, holdat meghaladó ilyen területeinket, akár pedig burgonyát és hüvelyeseket ültessünk azokba, minden esetben igyekeznünk kell nagy termésekre törekedni. — Segélyezés. Lapunk legutóbbi számában ismertettük a debreceni iparkamara felhívását és jeleztük, hogy a segélyre szoruló kereskedők és iparosok összeírása kezdetét veszi. Még a végeredményt nem ismerhetjük, de a tömeges jelentkezésből megállapíthatjuk, hogy a háború rendkívül nehéz helyzetbe hozta az iparosokat és kereskedőket.j — Munkások figyelmébe. Városunkból gyakran utaznak fel Budapestre, különösen ipari munkások, hogy ott foglalkozást nyerjenek. Minthogy ezek a kirándulások legtöbbnyire eredménnytelenűl végződnek, az érdekeltek figyelmébe ajánljuk a budapesti munkásközvetítőuek a városházán kifüggesztett heti keresleti kimutatását, amelyből megállapítható, hogy milyen munkásokra van szükség. — Harc Yser és Lodz körül. E cim alatt az Apolló színház szombat, vasárnap és hétfői előadásaiban szenzációs eredeti harctéri mozgófényképfelvételeket mutat be a nyugati és keleti harcterekről. A műsor további slágere „A gyémántbánya," Fali szerencséje! és Duci bácsi farsang király! Nagyon kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy a küldött pósta befizetési lapok utján utalják át az előfizetési díjakat ; kinek-kinek csekélység az a pár korona, nekünk pedig létkérdés a mai viszonyok között. — Tolvaj cigányasszonyok. Vesze delmes asszonyokat fogott el tegnap rendőrségünk. — A Makula famíliához tartozó két asszony tengeriszemeket varrt erős cérnához és úgy dobta a baromfiaknak. Napokon át űzték már a vadászatot, amidőn tettenérték őket és kosarukban akkor is három kitekert nyakú tyúkot találtak. —• Koszorú szalagok nyomása nagy irott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolcsvármegye területén egyedül lapunk nyomdájában készül. — Csaló. Turi Sándor éralatti lakos 6 éves kis leányától egy ismeretlen asszony kicsalt 14 koronát azzal, hogy az apja küldte a pénzért. Jó lesz vigyázni a gyerekekre és az értékekre ebben a háborús világban, mert sok a nyomorgó és mindenre képes ember. — Elfogott tehén. Rendőrségünk egy bitangságból felfogott, fehér szőrű, sodrott szarvú tehenet fog e hó 27-én elárverezni. — Országos vásárok. Nyíregyházán 1915 évben az országos vásárok a következő időkben lesznek megtartva: 1. Tamásnapi március 8—9. 2. Pünkösdi május 17—18. 3. Kisasszonynapi szeptember 6—7. 4. Lucanapi december 13—14. — Junius 7-én díjazással egybekötött országos ló vásár. Minden szerdán és szombton hetivásár. Minden szombaton heti állatvásár tarlatik. Széchényi-úton 4 szoba, fürdő-szoba, elő-szoba és mellékhelyiségekből álló lakás bármely percben átvehető. Cím a kiadóban. Nyírbátori vöröskereszt kórház karácsonyfája. Miután a kórházban majdnem csupa gör. katholikus sebesültek voltak, dr. Kulcsár Barna kórházi főorvos mozgalmat indított, hogy január 6-án a gör. katholikusok karácsony estéjén karácsonyfa állittassék a sebesültek részére. A mozgalmat siker koronázta, mert dr. Kulcsár Barnáné és Balogh Mariska egy szép nagy karácsonyfát díszítettek fel és a 22 sebesült részére mindegyiknek egy díszített csomagot adtak, melyben kalács, szivar, cigaretta, 3 zsebkendő, füge stb. volt. A minden szépre és nemesre kész Háhnel Ferencné elnöknő és özv. Szálkái Emiiné alelnöknő lukulusi vacsorával látták el a sebesülteket. De kivette az adakozásból a választmány minden női tagja és Nyírbátor minden rendű lakosa a részét. Délután 5 órakor zsúfolásig megtelt a kórház nagyterme és Szabó Lajos ref. lelkész magasszárnyalásu alkalmi beszédét — sajnos az ugyan magyar hpnvédek, de románnyelvü sebesültek — csak megbámulták, de egy szót sem értettek belőle, mig nem Révay Kelemen róm. kath. plébános — ki szép magyar beszéddel kezdve — de román nyelven folytatta, tolmácsolta nekik a mai est fontosságát s azt, hogy a nyírbátoriak őket mint testvéreket szeretik és jó szivvel és tiszta lélekkel megosztják velük a karácsonyi ünnep örömét, kiáltották reá: .szetreaszke 1"