Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-06-20 / 49. szám

2 5 5-ik szám. .Nyírvidék. 1915. julius 11 a földmivelésügyi miniszter által megjelölt tör­vényhal óság, járás, rendezett tanácsú város, vagy község területén az 1916. szeptember 15 napjáig, illetőleg a nevezett miniszterek által megállapított későbbi határnapig — akár ren­des képviseleti szerveik, akár megbízottak által — a termelőktől elővétel, vagy készáruvétel utján az 1915. évi termésből annyi búzát, rozsot, kétszerest, árpát és zabot vásárolhas­sanak, mint a mennyi terményre az ellátandó személyek (a város és község lakosságának, alkalmazottak, szövetkezeti tagok, ápoltak, növendékek, letartóztatottak stb.) élelmezésére a jövő 1916. augusztus 15-ig előreláthatólag szükségük lesz. Az ilykép fedezendő szükséglet mennyisé­gét a belügyminiszter állapítja meg. Ha ilyen célú vásárlásra törvényhatósági joggal felruházott város, vagy rendezett taná­csú város kapott engedelmet, a kereskedelmi miniszter a földmivelési miniszterrel és a bel­ügyminiszterrel együtt a város lakóinak fejen­ként és havonként tiz kiló gabonanemü vásár­lására szóló jogát felfüggesztheti, vagy korlá­tozhatja. • Gazdasági egyesületek a földmivelésügyi miniszter engedélyével az általa megjelölt te­rületen saját tagjaik részére vetőmagot a ter­melőtől közvetlenül vásárolhatnak. Közérdekből, vagy kiviteli célokra szüksé­ges gabonamennyiségek beszerzéséről a keres­kedelemügyi miniszter gondoskodik. Külön rendelet fog intézkedni arról, hogy ipari szeszfőzésre, sörfőzésre és malátagyártásra, valamint állattartásra mily mennyiséget lehet vásárolni. Maximális ár. Az eladott terményekért nem köthető ki magasabb vételár annál, a mely a szállítás (vasútra, vagy hajóra) feladás idejében érvény­ben levő hatóságilag megállapított legmagasabb árnak a termények minősége szerint megfelel. Ezzel ellenkező megállapodás az ártöbblet tekintetében hatálytalan. Kik vásárolhatnak és szállíthatnak. Annak a társaságnak, a mely a szükséges gabonamennyiségek megvásárlásával és szállí­tásával megbízható, a következő kellékeknek kell megfelelnie: 1. Részvényesek csak az állam, törvény­hatóságok, városok, szövetkezetek, gazdák, mezőgazdasági vállalatok, gabona kereskedők, gabonakereskedéssel iparszerüen foglalkozó vál­lalatok és malom és más ipari vállalatok lehetnek; 2. az alaptőke felét az állam maga jegyzi; 3. a vállalati igazgatóság elnökét és tagjait a minisztérium nevezi ki ; 4. a társaság kötelezi magát, hogy azok­nak termelőknek, a kiknek termését egészben, vagy részben lefoglalta, kívánságukra a minisz­térium által megállápitandó módon kölcsönt és előleget nyújt olyképpen, hogy a kamatláb legfeljebb másfél százalékkal haladja meg a mindenkori hivatalos kamatlábat; 5. az évi osztalék a részvénytőke öt száza­lékát nem haladhatja meg és a fenmaradó felesleg a minisztérium által megjelölendő köz­célokra lesz fordítandó. Az ily módon alakuló és engedélyt nyerő társasággal kötött ügyletet az eladó a kikötött feltételeknek megfelelően ^pontosan köteles tel­jesíteni és e végből a társaság a közigazgatási hatóság segélyét is igénybeveheti. Aki a rendelet ellen vét, a lefoglalt termest jog nélkül eladja, elszállítja, meg nem engedett ügyletet közvetít, vagy en­gedély nélkül vásárol, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbirsággal büntethető. A Haditermény Részvénytársaság. A rendelet értelmében megalakulandó tár­saság megalakítására a kormány ugyancsak a hivatalos lap mai számában már közzé is teszi az alapítási felhívást, a melyet a királyi kor­mány, mint „alapító" nevében gróf Tisza István miniszterelnök irt alá. A kereskedelmi törvény rendelkezéseinek megfelelő alapítási tervezet szerint a magyar királyi kormány, mint alapító, részvénytársa­ságot alapit, a melynek tárgya: „mezőgazda­sági terményeknek, vagy ilyenekből akár a társaság által, akár mások által előállított gyártmányoknak a kormánnyal létesítendő meg­állapodások szerint az alakulás idején folyó háború folytán közérdekből szükségessé vált beszerzése, tárolása és forgalomba hozatala." A lársaság cége Haditermény Részvény­társaság lesz. Alaptőkéje husz millió korona, a mely kétezer darab, egyenként 10.000 korona névértékű részvényre oszlik. A társaság a most kiadott rendelet ha­tályának tartamára alakul. Az igazgatóság el­nökét és tagjait a minisztérium nevezi ki. Az aláirás záróideje junius 24 délután 1 óra. Túl­jegyzés esetén az alapító határozza meg, hogy az egyesek mennyi részvényt kapjanak. , A társaság alakuló közgyűlése junius 26-án lusz a kereskedelmi minisztériumban. A gabonaátvétel üzleti része. A megalakuló Haditermény Részvénytár­saság a gabonatermés átvételére es rendelte­tési helyére való továbbítása céljából — mint értesülünk — a gabonakereskedelem meglévő szervezeteit fögja igénybevenni. Arra nézve azonban még nem történtek intézkedések, hogy a gabonakereskedelem tényezői milyen formák kőzött illeszkednek be a bank gépezetébe. Minthogy a bank e hó 26 án alakul meg, ezen idő alatt — az aratás közelsége miatt is — párhuzamosan meg kell szervezni az átvé­telek céljaira a kereskedőséget is. ü drágaság. Az áru értékét a kereslet és kínálat sza­bályozza. Ha egy vagy más áru bőven áll rendel­kezésre, feltéve, hogy kartelek és trösztök mesterséges nyomással nem okozzák az árfel­hajtást, — ugy az ár kialakulása lefelé irányuló, mig az áruhiány rendszerint áremelkedést ered­ményez. Amig fényűzési, vagy más nélkülözhető cikkekről van szó, addig az árfelhajtás nem érinti a közönség érdekét, de mihelyt az elsőd­leges szükségletekről van szó, minők a ruházat, élelem, világító és tüzelési eszközök, akkor már a társadalom fennmaradása és zavartalan boldogulása megköveteli a hatósági beavat­kozást. Jól tudjuk, hogy a háború kivételes álla­potokat teremt. Tudjuk, a háború az emberi elsődleges cikkek fokozott fogyasztását eredmenyezi, is­merjük a mostani különleges hadjárati módot is, amely nem az egyenes, fegyverrel való küzdelemre fektette a fősúlyt, de a kiéhezte­tésre. Annál hatékonyabban kellett minden hatásos eszközt igénybe venni, hogy ez a harc­modor teljes csőddel végződjék. Ismerve ezt a kiindulást, első kötelesség lett volna az egész társadalom öntudatos, le­mondásra kész együttműködése. Kívánatos lett volna, hogy gazdagot, szegényt áthatott volna az a tudat, hogy igényeit mindenki a legszükösebbre redukálja, s a meglevő anyagokat célszerű beosztással ésszerűen fogyassza. Megállapítható, hogy ennek a követelménynek csak nagyon kevesen tettek eleget altruismusból, vagy mondjuk hazaszeretetből; vagy csak azok, akiknek nem állott módjukban az élelmiszerekből azt a mennyiséget megszerezni, amit nélkülözhetet­lennek találtak. Nagyon kevesen voltak hajlandók a köz érdekében megszokott tultápldlko sásukról le­mondani, s felhalmozott pénzük hatalmát arra használták fel, hogy még nagyobb készleteket gyűjtsenek össze az élelmiszerekből s ezzel a nagyfokú kereslettel az árak felhajtását, az áruk megfogyatkozását idézték elő, tehát a drágaságot. Megdrágították azok részére, akik máról holnapra élnek! Nagyon sokáig kell a társadalmat nevelni, mig ilyen ideális gondolkozás iud kialakulni. Az áralakulásra fontos tényező a készlet. Megállapítható, hogy a mult évben kenyér­magvakban hiány volt. Itt viszont az volt a baj, hogy e/.t a kö­rülményt idejében fel nem ismertek s az ok­szerű keverési rendszabályt eleinte burgonyával, majd később a kiszáradt egészséges kukori­cával — nem foganatosították. A fogyasztás első hónapjaiban készleteinkkel pazarlón bán­tunk, csak akkor eszméltünk fel, amidőn szűkös gabonakészletünk tökéletesen meg­fogyott. A szükség hozta magával, hogy az éretlen, ki nem száradt kukoricát fogyasztottuk s az egészségre káros, dohos keserüliszt élvezésére kárhoztattuk magunka, mig az okszerű keve­résre rendelt burgonya tavaszra maradt s a termelők kezén rothadt! Nagy baj volt a forgalom korlátozása is s a cenzúra, amely nem engedte, hogy egyes vidékek Ínséges segélykiáltása eljusson oda, ahol bőség volt s a készletek elosztása cél­szerűen rendezhető lett volna. Baj volt az útak járhatatlansága, aminek folytán a tengelyen való szállítás gondolatát ki kellett kapcsolni. A drágaság legfőbb oka mégis a lelki­ismeretlen, valóságos uzsorává fajult kereske­delem volt. Megállapíthatjuk, hogy magyarországon több a dologtalan, élősdi elem, mint a produk­tív munkás. A kufárhad egymás kezéből tépte az árut s nem ismert határt a követelésben. Láttam egy felhajtott tehenet elkelni 800 koronán elsőkézből, a második vevő 900 koro­nán adta, a harmadik már 1000 koronát kért £rte s azt az árat valószínűleg meg is kapta. Tudok marhakereskedéssel foglalkozó ügy­nököt. aki a mult évben gyalog futkosott, ma 200,000 korona vagyona van, hintón jár s ő rendelkezik nagy ügynök gárdával. Hány ilyen alak van széles e hazában, az el sem képzelhető, mikor most sok ügyvéd, orvos, bankár, korcsmáros stb. mind áruuzso­rasnak csapott fel. Mit harácsoltak ezek össze rövid egy év alatt, arról fogalmunk sem lehet. A termelők jó része — látva ezt a tüleke­dést, — arcátlan követelésekkel állt elő, mert nem az volt a kérdés mennyiért szerezhető be az üzérkedésre alkalmas áru, de hol van, hogy azután az, az árfelhajtó kezén még jobban drá­guljon. Így történhetett meg, hogy 1 pár liba 100 koronánt kelt el, s egy-egy pár csirke 5—6 koronán. Igy ment ez egyéb cikkeknél is s hiába sürgették a jobb érzésű gazdák, hogy szabják meg mindennek az árát, bizony ez be nem következett. A garázdálkodás ma is folyik s a ha Budapesten a gazdasszonyok nyilt lázadása ki nem tőr, ma is marad minden a régiben. Meg kell mindennek az árát szabni s bün­tetéssel sújtsák azt is, aki drágábban vesz. Máskor is megtörtént, hogy a buza 32—34 koronára szökött s a közönség tisztességes áron jutott liszthez s a zsemle is „Nem fért a zse­bembe". Ma a malmok 30%-os osztalékot ad­tak, ellenben a liszt amely fekete megfizethe­tetlen s a zsemle a mikroorganismusok categóriá­jába került. Állandóan a iegnapi raktár: S&rSE® Kohn Ipáiz tswBwaaeiassa női és férfi divatáruházában Nyíregyházán, Városháza palota. — Telefonszám: 129. j

Next

/
Thumbnails
Contents