Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-06-13 / 47. szám

Nyíregyháza, 1915. junius 10. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 46. szám. A Szaboicsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évse 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak féhár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Tisztújítás előtt. A sürü egymásutánban ismétlődő meglepetések hatása alatt áll az egész világ! Aki gondolkozni tud, ámulatból ámulatba kell esnie. Ez nem is lehet másként, mert a most dúló háború eszményei csodaszámba mehetnek. Innen magyarázható az, hogy magunkkal, környezetűnkkel nem foglalkozunk annyira, amiként máskor, béke idején, tenni szoktuk. Egy, a győzelmünket hirdető sürgöny, a katonáink hősiességéről beszélő közlemény, talán a szeretteink valamelyikéről érkezett, epedve várt, tábori levelező-lap megnyugtató tartalma, elég arra, hogy egész valónkat lekösse. Azonban feledni nem szabad, hogy nemcsak dicső katonáink harcolnak megérdemelt győzelmünkért, hanem mindazok is, akik felfogják, hiven teljesitik polgári kötelességeiket idehaza. A. negyvenkettős ágyúk rombolása, az érett búzatáblába merített kaszának pengése arra figyelmezteti ellenségeinket, hogy édes hazánknak minden lakója lankadatlanul küzd a végső győzelemért. Aki hasznos tevékenységet íejt ki bármely téren, győzelmünk útját egyengeti. Különösen áll ez az olyan tisztviselőkre, akik városoknak, községeknek vezetésére vannak hivatva. Éppen ezért, a közelgő tisztújítás előtt, foglalkoznunk kell a városi tisztújítás kérdésével. Ha valaha, ugy most és a jövőben van arra szükség, hogy arra alkalmas, gyakorlott, kötelességeiket komolyan felfogni tudó tisztviselők lássák el városunk közigazgatásának sokoldalú követelményeit. Ha igaz az, hogy a legvitézebb hadsereg is csak akkor győzhet, ha értelmes, gyakorlott vezetői vannak ; akkor az is igaz, hogy csak az olyan város boldogulhat, melynek élén kipróbált, gyakorlott, kötelességtudó tisztviselők állanak. Nyíregyháza ma már negyvenezer lelket számláló népes város. Hogy mit jelent egy ilyen hely ügye-baját kezelni, az olyan ember tudhatja valójában, aki ismeri a közigazgatásnak ezernyi ágazatát, aki tudja, hogy vasszorgalom, évek hosszú során szerzett tapasztalat teheti képessé a tisztviselőt kötelességének hű és pontos teljesítésére. Jaj az olyan tisztviselőnek, aki tapogatódzik, aki a város kárán képes csupán ismereteket szerezni és akinek tandiját a nagyközönség a közköltség emelkedésével fizeti meg. Városunk sokat áldozott fejlődéseért, de vannak rendezésre váró terhei. Nekünk éppen ezért olyan vezetőkre van szükségünk, akik takarékoskodva jövedelmi forrásokat keresnek, a város tekintélyes vagyonát hasznositani tudják, akik dolgoznak maguk és megkövetelik, hogy e városnak minden alkalmazottja legyen értelmes, szorgalmas. Nekünk olyan elöljáróság kell, melyben legyen erő és bátorság, nagyon szép, nagyon nehéz, felelősségteljes állások betöltésénél felmerülhető megpróbáltatásokkal szembe nézni. Olyan vezető kell nekünk, aki a szorgalmat jutalmazni, a hanyagságot megfenyíteni, aki a gazdagnak és szegénynek, felekezeti és pártpolitikai szempontokon felülemelkedve, egyenlő igazságos mértékkel képes mérni. Nyíregyháza város közönsége régen óhajtozik az önállóság után. Ha tehát önállóságra törekszünk, akkor a kűlzőbőn álló tisztujitásnál olyan tisztviselőket kell választanunk, akik beigazolták gyakorlottságukat, tevékenységüket, mert képzett és tevékeny tisztviselők nélkül egy város kellő vezetését elképzelni sem lehet. De az önállóságra való törekvéstől eltekintve, ha minden téren haladást, ujabb kívánalmak felmerülését látunk, akkor a közigazgatásnak is haladni kell, ez pedig csak ugy érhető el, ha a megoldást nem számszaporitásban, hanem képzett, gyakorlott tisztviselők alkalmazásában keressük. A pályázók átestek már a válesztást megelőzni szokott birálat rostáján. Tisztában lehet minden választó a pályázók érdemeiről, vagy fogyatkozásairól. Nincs tehát más hátra, mint az, hogy hallgassuk meg lelsiismeretünk elfogulatlan szavát s a betöltendő állásokra pályázók közül mindig a legalkalmasabbakat ruházzuk fel bizalmunkkal. k. t. Közigazgatási bizottsági iilés. A vármegyei közigazgatási bizottság rendes havi ülését e hó 10-ik napján tartott meg dr. Ujfalussy Dezső főispán elnöklésével. Jelen voltak: Mikecz Dezső alispán, Mikecz István főjegyző, dr. Kausay Ödön, Evva István másodfőjegyzők, Dobos László, dr. Mikecz László aljegyzők, dr. Szesztay Zjltán tiszti-főügyész, Péchy Gyula árvaszéki elnök, dr. Dohnál József tiszti-főorvos, dr. Wilt György kir. tanfelügyelő, Kausay Tibor m. kir. gazdasági felügyelő, Geduly Henrik, Vass Mihály, Somogyi Gyula, Orosz Miklós, dr. Járossy Sándor és Nánássy Andor bizottsági tagok. A főispán bejelentette, hogy Mikecz István főjegyző és dr. Szesztay Zoltán tiszti főügyész ez alkalommal vesznek reszt először mint megválasztott főjegyző és tiszai főügyész a bizottság ülésén, igy őket meleg hangon üdvözölte. Mikecz Dezső alispánnak a közigazgatás május havi eseményeiről szóló nagy gonddal összeállított jelentését Mikecz István vármegyei főjegyző a következőkben adta elő : Szabolcsvármegye legszebb hónapja, az ákác virággal díszített május hónap vármegyénk lakosságára nézve e rettenetes világháború fergetegében ismét sok aggodalmat, izgalmat, majd kitörő örömet hozott. Gazdakőzönsegünk méltó^ggódását oszlatta el a tavaszi hónapokban oly nehezen nélkülözött és várva-várt eső megérkezése, minek következtében a sivár szárazságtól már-már eltikkadt föld felüdülve, uj életre kelt. Rengő dus kalászok, buja kövér növényzet dicséri mindenfelé a gondviselés bölcsességét, mert immár bizonyosnak látszik, hogy a' magyar főid ez évben sem hagyja cserben a benne bizókat, kenyeret ad népének s eszközöket szolgáltat arra, hogy megvívhasson a minden oldalról ellene támadó népek tengerével. De meghozta a szép május a harcterekről is annyira ohajtott jó híreket. Május hó első napjaiban Gorlicénél elért fényes siker után, a mindhátrább es hátrább szoruló ellenségtqi elfogott 300.000 fogoly és rengeteg mennyiségű zsákmányolt hadiszer, Przemysl visszafoglalásával megkoronázva mindennél ékesebben hirdeti hadseregünk fényes diadalait, amelyekből Frigyes főherceg hadseregparancsnoK és a m. kir. 39. honvédgyaloghadosztály parancsnokságának hozzám is megküldött s már minden községben közhírré tenni rendelt elismerő napiparancsból megelégedetten szerezhetünk tudomást, hogy vármegyénk harcban lévő fiai eme diadalok sorozataban nem csak hogy részt vettek, hanem oly dicséretre méltó módon viselkedtek, hogy e parancs szavai szerint „...az otthon lévők fiaikra büszkék lehetnek, mert azoknak biztos, erős karját a törhetetlen király hűség és lángoló hazaszeretet viszi továbbra is előre." Ami fegyvereink hatalmas és lankadatlan erejét mulatja az is, hogy ellenségeink immár nem érezték már magukat elég erőseknek velünk szemben és bizonyára busás áldozatok árán és Ígéretekkel neki biztatva bujtották fel ellenünk volt szövetségesünket, az olasz nemzetet. Bekövetkezett a világtörténelem legnagyobb és legerkölcstelenebb hűtlensége, mert e nemzet félredobva azt a szerződést, melynek minden előnyét több mint három évtizeden át kiélvezte, jónak látta „kibontott zászlóval* ellenségeinkhez átpártolni s megtámadni a félvilággal szörnyű tusát vivó szövetségeseit. Ha van igazság a népek sorsa intézésében, akkor e bűn nem marad megtorlatlanul, fájdalommal érintett ugyan az olasz beavatkozás, mert a háború bizonyos méretű elhúzódását jelenti, de a végső didalba vetett reményünket és hitünket melyben ősz Királyunknak népeihez intezett nemes hangú kiáltványa is megerősített nem csak hogy csökkentette, hanem az, a már bennünk élő bizalmat annyival is inkább megerősítette, mert tudjuk jól a költő azon tanítását, hogy ....minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz Róma ledől s rabigába görnyed"... A hadikölcsön. Minden oldalról feltornyosult fellegek természetesen arra indították a kormányt, hogy a második hadi kölcsöa jegyzésével tegye lehetővé polgárainak, hogy anyagi erejükkel is támogathassák mindnyájunk legnagyobb és legszentebb ügyét. A belügyminiszter urnák idevonatkozólag kiadott tájékoztató rendelete után a járási főszolgabirákat, Nyíregyháza rendezett tanácsú város polgármesterét és a községek elöljáróit tüstént felhívtam, hogy a hatóságuk terülletén igyekezzenek minden Jehetőt elkövetni a második hadi kölcsönsikerének biztosítása érdekében. Tapasztalataim és az eddigi jelentésekből már megállapíthatom, hogy vármegyénk közönsége — mint az elő izben — ugy most is átérezte e kérdés életbevágó fontosságát s lelkesen magáévá tette a pénzbefektetésnek ezt a