Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-06-06 / 45. szám

Nyíregyháza, 1915. május 16. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 39. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed , évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanitóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Uj hármas szövetség. Kezünkbe került a Pesti Napló 1909. máj. 1-iki száma, amelyben fenti cini alatt dr. Pröhle Vilmos cikket irt a külpolitikáról. A rendkívüli éles látással megirt érdekes cikket érdemesnek tartjuk most leközölni olvasóinknak: „A „Times* ma már ugy ir, mintha csak a „Novoje Vremja" régi cenzorától tanulta volna a logikát. Szerinte Németország védnöksége alatt ezután nyugodtan lehet nemzetközi szerződéseket megszegni és apro népek szabadságát elvenni. A Thames mellett azt hiszik, hogy a bur háborút már régen elfelejtette a világ, a Néva mellett meg az a szánalmas öncsalás uralkodik, hogy a japáni háború okára nem emlékezik senki. Pedig hát az egész feneketlen szégyentől, amit Kelet-Ázsiában aratott, megkímélhette volna magát a cár és kormánya, ha betartja a boxerlázadás ut^n kötött nemzetkőzi szerződésnek azt a pontját, melyben magát Mandzsúriának 1903. október haváig való kiürítésére kötelezte. Kétségtelen, hogy az angol-orosz barátkozást Tokióban nem nézik jó szemmel s az a hihetetlen erőfeszítés, amit Japán tengeri és szárazföldi haderejének gyarapítása körül kifejt, elég rikitó ellentétben van báró Takahira Kogoro washingtoni nagykövetnek ama nyilatkozatával, mely szerint Japánnak eszeágában sincs agresszív külpolitikát folytatnia. Legalább is annyi világos és bizonyos, hogy Japán oly hatalmassá készül fejleszteni a maga haderejét, hogy szükség esetén az angol szövetség nélkül is biztosítani tudja a maga érdekeit szárazon és vízen. Időközben a japán-német barátkozás is egyre elevenebbé, egyre határozottabbá válik. A folyó év március havában, a berlini nagykövetség tagjait nem számítva, 284 részben igen előkelő állású és magasrangu japáni ember volt Németorsiágban, majdnem kivétel nélkül 1—3 évi tanulmányok okából. Ezzel szemben az Angliában tartózkodó japániak száma szinte csekély s otthon, Japánban is egyre nagyobb tért hódit a német nyelv az angol rovására. A Németországból hazakerülő japániak pedig szinte kivétel nélkül lelkes németbarátok. Ily körülmények között érthető, hogy Anglia és Oroszország fátyolt akar vetni a mult emlékeire és barátságra, egyetértésre törekszik a jövőtől való félelmében. Hogy ugy mondjuk, „közös balekjüknek" Tőrökországot szemelték ki. A régi „beteg embert", akit éppen ők akartak agyonkuruzsolni, szerelnék érdekkörükbe vonni a középeurópai szövetség ellen. Ennek a törekvésnek valamelyest kedvezett Bosznia annexója, meg a bolgár szövetség kikiáltása, de az is bizonyos, hogy Törökország számbavehető politikusai távolról sem oly rövidlátók, mint Londonban és Pétervárott hinni szeretnék. Tőrökországban még nem felejtették el Anglia bűneit. Hiszen alig néhány éve, hogy az angol társadalom Gladstone védnöksége alatt meetingeket tartott, melyeken a törököknek Európából való kiűzését a kereszténység nevében követelték. Arra is nagyon jól emlékszik még mindenki, hogy 1895-ben, mikor az angol protektorátus alatt tenyésző örmény forradalmi szövetség, a bandita szervezetű Hincsak az ottomán bankot megrohanta, az angol nagykővet fellépése tette lehetetlenné, hogy a török kormány a merényleteket megtorolja. Oroszország még kevésbbé számithat a törökök rokonszenvére. A tizevnyolcadik és tizenkilencedik század szakadatlan török orosz háborúinak véres kisérteteit s a sokszor tapasztalt orosz perfidia keserves emlékeit nem lehet egykönnyen elhessegetni a nagy szultán birodalmából. Tudják ott még nagyon jól, mi adta az örmenyeknek és görögöknek azt a bátorságot, hogy az esetleg védtelenül talált török nőket és férfiakat ilyenforma nyelvöltögetéssel zaklassák : „Megállj törők I majd jön az angol, meg az orosz; azok majd adnak nektek!" Pedig Oroszországban nem ok nélkül gondolnak török szövetségre, már azért sem, hogy az a körülbelül 20 milliónyi türk nyelvű muzulmán orosz alattvaló, akiket Törökország ellen bajos volna hadba állítani, különösen ma, mikor faji öntudatuk már felébredt s reményeik és vágyaik Konstantinápoly felé szállanak; egy tőrök-orosz szövetség hatása alatt talán megbékélnének s továbbra is megmaradnának a cár hűséges alattvalóinak. Ilyenformán a viszonyok logikája Törőkországot s annak jövendőbeli állásfoglalását nemcsak az európai, hanem a világhatalmi egyensúly szempontjából is döntő fontosságúvá tette és Törökország e viszonyok nyomása alatt kénytelen lesz rövidesen szint vallani és szövetségest választani. Tekintve azt, hogy egy angol, vagy orosz szövetség Törökországban nemcsak érzelmi, hanem érdekbeli akadályokba is ütközik, mig a német birodalom s annak császárja • iránt való rokonszenv már meglehetős széles rétegekben uralkodik s hogy a magyar tőrök barátság, melynek egyebeken felül faji, tehát mélyreható gyökerei vannak, szinte gonaviselésszerüleg hivatott arra, hogy az annexió miatt a monarkia ellen támadt neheztelést teljesen áthidalja : szinte biztosra kell vennünk, hogy Törökországot az európai helyzet szükségképpen a Németországgal és Ausztria-Magyarországgal való véd- és dacszövetségbe fogja belevinni, annál is inkább, mert csak ez a szövetség adhatja meg Törökország szabad, alkotmányos továbbfejlődésének szükséges külső biztosítékait. Ausztria-Magyarország és Németország pedig csak gratulálhatnak maguknak, ha Olaszország helyett oly szövetségest kapnak, mint Törökország, melynek hűségére mindenkor teljes bizonyossággal számithatnak. Ebből a szempontból rendkívül fontosnak tartjuk a külügyminisztérium állásfoglalását a legújabb tőrök eseményekkel szemben, amely állásfoglalás nem lehet más, mint a lehető legbarátságosabb az ifju-török szabadsághősök irányában. A monarkia külpolitikája ezzel uj és diadalmas irányba terelődne." Közelebb egy lépéssel... A postaügynőkség létesítésének szükségességét már több izben szóvá tettük. Kimutattuk, hogy a 48160 lelket számláló Kassa város területén hat, az 53496 leiket számláló Miskolcon szintén hat postai felvevő-hely működik, ugyanakkor a 38146 lakosú Nyíregyházán csak 1, mond egy felvevő hivatal van, mert a vasúti és barakbeli hivatalok speciális célt szolgálnak és be nem epitett helyeken, a város központjától 1610, illetve 1625 méter távolságra fekszenek. Az uj postapalotat anyagi okokból nem a beltéren, hanem mellekhelyen építtette meg a postakincstár, ami azt eredményezi, hogy idegenek csak hosszas keresgélés után tudnak ráakadni. Már ezen körülmény is indokolttá teszi a gyűjtőhely felállítását, amihez hozzájárul még az is, hogy városunk olyan terjedelmes, hogy a területén át, észak-dél irányban meghúzott egyenes vonal, teljesen beépített utcákon át haladva 4150 métert tesz ki, (Ószőlő nevü városrésztől kezdve a Szarvas-utca végéig), ezzel szemben Kassa és Miskolc átmérője 2 kilométer körül van. Nyilvánvaló tehát, hogy lakosságunkat eddig is nagy sérelem érte. Háború kezdetétől az ajánlott levelek száma megsokszorosodott, mert a hivatalok igy kezelendő anyaga megnövekedett s ezenkívül a helyi szolgálatot teljesítő katonák hozzátartozói a leveleiket, valamint kereskedőink a fontosabb rendeléseiket igy továbbittatják. A vasúti forgalom korlátozása pedig azt eredményezte, hogy az üzletek és magánosok postacsomaggá alakítva kapják és küldik az olyan árukat is, amelyeket addig vasúton gyors, sőt teheráruként kezeltettek. Ezek dacára azt tapasztaljuk, hogy 1 számú és egyetlen postahivatalunkban egy személy van megbízva az ajánlott küldemények és egy másik a csomagok felvételével, ami azt eredményezi, hogy órákig is elácsoroghat ott az ember, ha a2 ökléhez nem fordul egy kis protekcióért. Jellemző a nyíregyházi viszonyokra, hogy egyesek halaszthatatlan küldeményeiket megbízottal, villamoson, a vasútra vitetik ki és fizetik az utazás költségét, csakhogy bizonyosak legyenek azok le nem maradásáról. . A nyíregyházi állapotok tarthatatlanságát, a nagyváradi postaigazgatóság már 1906-ban elismerte, amiről a következő levél tanúskodik. f « r Oemeoíáruipar Részvénytársaság Szabolcsvármegye legrégibb Cemeníárú és Műkőgyára Építési vállalat. Széchenyi-út 19. Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlat©' 285-50 Telefon szóm 104. Pontos címre kérjük ügyelni. [7" SEESfiB EtiBHBKLíB SCESSBHEB «>80.eubb8 gESBBKSS BKGGSGSB eeb'beb