Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-05-27 / 42. szám

I Nyíregyháza, 1915. május 27. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 42. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. I C zetés: Egész évre H) K, Fél évre 5 K, Negyed é 2 K 50 f. Egy szára ára 10 f. Tanítóknak félár. ^ r r -üí— Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szóm: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. < Ü4.ÖJ * . Harminc esztendeje éppen annak, hogy Olaszországot, mely annak idején az európai concertben valahol csak hátul kullogott s helyzeténél, gazdasági és ka­tonai erejénél fogva csak a másodrendű hatalmasságok csoportjában bujdokolt, védőszárnyaink alá vettük, s Németország­nak és Ausztria-Magyarországnak párt­fogása alatt a Középtengernek egyik szó­szóló hatalmasságává fejlesztettük. Az olas V /. egység megteremtését Németország­nak, annak kivívását igen sokan nekünk magyaroknak, a magyar garibaldistáknak és a hirtelen változó magyar politikai vi-^onyoknak köszönheti. Törökországgal L} Máért folytatott harcában jóakaratú semlegességünk támogatta, s ha ma a gazdasági erőnek és hadi fejlettségnek w a fokáu áll, amely vakmerővé teszi arra, hogy ellenünk forduljon, ugy azt kizárólag csak nekünk és Nagy Németor­szágnak köszönheti. És akkor, amidőn mi az élet vagy halál kérdésének rettentő küzdelmét vívjuk, akkor, amidőn mi csak egy tengernyi megaláztatás után, akkor appelláltunk a fegyverek erejére, amidőn már az az erkölcsi megbélyegzés és megsemmisülés veszélye kikerülhető nem volt. amidőn mi azzal a komoly ígérettel kezdtük meg a Szerbia elleni háborút, hogy hódító vágyaink és törekvéseink nincsenek és nem lesznek, csak békés nyugalmunk biztosítását akarjuk elérni: akkor a magún kho'z közel férkőzni engedeit talján alattomosan lesbeállt s ország-világ láttára akkor intéz el! ik erkölcstelenül perverz hálsótámad íidőn a cári medvének már torkát u rongatjuk. A brigantok nemzete mélyen alantabb áll azon az erkölcsi színvonalon, semhogy megmagyarázhassa neki az életerős, a férfias, az élet és halál harcát vívó és a szörnyű tusákban rendithetetlennek bizo­nóult magyar nemzet azt, hogy ez a hátba támadás nem csak jogtalan, de minden szeméremérzet nélkül való. Egyetlen indoka lehet Olaszországnak arra, hogy a háborúba beleavatkozzék és ez a kétségtelenül meglé. o és jelent­kező gazdasági hátrány, amely ezt a hotel-nemzetet a háborús események kö­vetkeztében tagadhatatlanul sújtja. Ám ha ez az indoka meg is van arra, hogy az európai küzdelembe beavatkozzék, ezt csakis mellettünk és nem ellenünk teheti meg. A szövetség ténye, melyet sem letagadni, sem leimádkozni nem lehet, az erkölcs és becsület szabályai szerint arra köteleznék Itáliát, hogy ő is mel­lettünk fogjon fegyvert s velünk egy tűzvonalban igyekezzék kiküzdeni a né­peket és nemzeteket boldogító békét, le­győzni a faji és vallási fanatizmust, kor­látok közé szorítani a bosszúvágyat és sötét odúiba visszakergetni az Anglia által exportált bűnös aranyakat és kalmár szellemet. Olaszország azonban félredobva az erkölcs szavát, megszegte szövetségi hű­ségét, kockára vetve létét és nagyhatalmi állását, ellenünk köszörüli a fegyvert. Nem fogjuk fel tragikusan ezt a for­dulatot. Tisztában vagyunk arról, hogy Olaszországnak abban a titáni küzdelem­ben, amelynek végéhez a siker teljes re­ményével közeledünk, csak epizódszerep jutott. Egy pillanatig sem hisszük, hogy a mi és szövetségesünk páratlan haderején az entente még az olasz segítségnek latbavetésével is győzedelmeskedni tudna. A makaróni nemzet mostani bluffje az entente erőfeszítéséhez képest csak gar­nirung, amellyel nem. fognak jólakni ellenfeleink. De amelyről nem csak ellen­feleink fogják azt a szomorú meggyőző­dést szerezni, hogy az csak tészta, amely belül valóban üres, hanem bizonyságot ^szerezhet majd Európának minden népe és nemzete arról is, hogy az olaszban, keblén csakugyan kígyót melengetett. Az olasz határon már meg is dördül­tek az ágyuk és igy örökre elveszett számukra Trentó, elveszett Istria. Görz és Gradiska. És elvész vele együtt Póla, Fiume, Trieszt, Dalmátia és Albánia is. Sőt talán nem is túlzott reménykedés az, amely feltételezi hogy nem sok idő múlva a magyar huszár a Pó vizében itatja meg lovát. És akkor . , . akkor majd beszélni fogunk mi is nem Trentóról és a többi­ekről, hanem — Velenczéről és Lombar­diáról ! Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indulnak: Szerencs-felé reggel 7 1 0, este 91®. Debrecen-felé éjjel lf®, d. u. 4" Csap-felé d. e. II 4 7. Mátészalka-felé este 8£|>. Yásárosnamény-felé este 822. Polgár-felé este 622­Nyíradony-felé este nem közlekedik. Mezőgazdaság — Szocializmus. A szociálizmus elméleti tanításai az életben nehezen valósithatók meg. Jóllehet, a szociálizmus nem ideálokkal, de gazdasági kérdésekkel foglalkozik, tehát gyakorlali jelentősége van — nem ért közelebb céljához, sőt attól távolodott. Nem tisztázta az eszméket, de még jobban összezavarta, aminek az az oka, hogy a kér­dések megvitatásával kiszélesedett a vitameder s a tudomány sokkal fiatalabb, semhogy fel­karolhatná az óriási anyaghalmazt s vagy egyes kérdések felett intéz óriási kiterjedésű vitát, vagy olyan nagy általánosságban beszél, amely igazságok tisztázása, amely tudományos elvek végső kialakulása és rendszerbe szedése csakis a nagyon távol jövő feladata lehet. A szociálizmus eszméinek lángralobbanását a francia forradalom előtti irók Voltaire, Rouseau működésinek tulajdonítják s bár kü­lönféle cimen, de Európa minden nagyobb, lelkesülni tudó országát megrázta; nálunk a 48—49-iiii forradalomban jelentkezett. Nemcsak a népek elnyomatása, de az egyén szabadságának korlátozása folytán ele­mentáris erővel tört elő az első rügyfakadásra, a .Szabadság, Egyenlőség, Testveriség" jel­szava már a rendiség megdöntését, az egyéni es népszabadság korlátlanságát célozta s igy kiindulását képezte a későbbi mély radikálisabb szociálizmusnak. A szociálizmust nem hevítik nagy eszmék, ideálok, de kizárólag az egyén és a kőz anyagi és szellemi jóléte, a teljes anyagi és egyéni egyenlőség. Itt esik azután abba a hibába, hogy célja elérhetetlen. Nem számol az egyén szellemi képessége, munkabírása, erkölcsi felfogásbeli különbségé­vel, kizár minden ambíciót, nagyratörekvest, lelkesedest s túlságba vitt anyagias tanai foly­tán kizárja a vallás, a haza, a tiszta erkölcs fogalmat. Túlzó elméleti tanításaival lerombol min­den tekintélyt, tulajdon iránti tiszteletet, sőt fellázad a természet diktálta kényszere ellen is (mallhus) s túlzó követői veszedelmessé válnak a társadalomra, mint az anarchisták, ni­hilisták. Jóllehet, tanainak quintessentiája, igazsá­gos tanita.sainak méltányossága áthat minden józanul gondolkozó és erző, mások sorsával törődő keblet. Nem túlzásba vitt, de a józanész által és az emberi jogok teljes méltánylásával — ta­nait magáévá fogja tenni a társadalom, sőt mondhatjuk, ez a jövő problémája. A születés és rang eltörlése. (Ehelyett mindenki annyit ér, amennyit érővé ma­gát teszi.) A teljes jogegyenlőség, a gyengék gyámo­litása, jóléti intezmények által, a munka igaz­ságos jutalmazása, fokozatos teherviselés, isko­lázás, közegészségügy rendezése, ezek azok a megoldandó kérdések, amelyek célszerű, igaz­ságos és méltányos megoldását ideális gondol­kozású, altruista szellemű vezéreknek kell kézbe veniii s kiragadni a mostani vezetők kezeiből, akik telve üzleti ratfinériával, nem a köz ér­dekében irányítják a nagy munkástömegeket, de a saját önző céljaik kihasználására.

Next

/
Thumbnails
Contents