Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-05-23 / 41. szám

6 41 -ik szám. JSÍYIRVIDÉK:. 1915. május 23. — Az uj bérkocsi díjszabás e hó 22-étől életbe lépett és füzet alakjában megszerezhető a városházán dr. Garay Kálmán aljegyzőnél. — Jegyzők önkéntesi jósra. A m. kir. honvédelmi miniszter a jegyők és s. jegyzők önkéntességi jogának megállapítása tárgyában a következő rendeletet adta ki: A cs. és kir. hadügyminiszter úrral létrejött megállapodás értelmében a fegyveres népfölkelői szolgálatra bevont vagy alkalmasnak talált B.) alosztályu népfőlkelésre kötelezett azok a községi- és körjegyzők, illetőleg segédjegyzők, akik a községi jegyzői oklevelet a középiskolai hat osztályának elvégzése alapján szerezték meg, az egyévi önkéntesi karpaszomány viselésére való jogosítást kérhetik. A kérelem tekintetében határozathozatalra a népfölkelési bemutató szemlére még csak ezután megjelenő jegyzők tekintetében a szemlebizottság elnöke hivatott. Az igény a hat középiskola sikeres elvégzését igazoló iskolai bizonyitványnyal a községi jegyzői oklevéllel és az illetékes járási tisztviselő által kiállított erkölcsi bizonyítvánnyal igazolandó. A fegyveres népfölkelői szolgálatra már bevont, de még a póttesteknél lévő jegyzők kérelme tekintetében az előbb emiitett okmányok alapján az illetékes hadkiegészítési kerületi — illetőleg honvéd kiegészítő parancsnokság határoz. A hadszintéren levő jegyzők kérelme tekintetében a határozathozatal a csapat parancsnokot illeti meg. Utóbbi es tben a fentebb emiitett okmányok bemutatása nem kívántatik meg; az igényjogosultság a kérelmező jegyzőkönyvi bemondása alapján állapítandó meg. — A Tiszába fult. Balog Sándor tiszavidi lakos — népfölüelő — egyetlen leánykája a Tisza folyóból vizet merített. Amint a viz föle hajolt, kötőcskéjéből játekszerei kihullottak s amint utánok nyúlt, elvesztette egyensúlyát ós a vizbe esett, ahol halalát lelte. — Hadibélyeggel ellátott levelezőlapokat városunkkan is lehet már kapni, melynek az ára 7 fillér. Ezen összegből 2 fillér hadisegély özvegyeknek és árváknak esik, épugy mint a 7 és 12 filléres postabélyegek árából. Használjunk levelezéseinknél hadibélyeget, mert sok kicsi sokra megy. — Kellemetlen meglepetés. Valamiképpen elterjedt a hire, hogy a nyirpazonyi lelkész pontos értesülést adhat a przemysli foglyokról. Lehet hogy tréfa, lehet, hogy félreértés volt a hirbejővetel alapja, mindenképpen kellemetlen meglepetés volt azonban a nyirpazonyi református és gór. kath. lelkészekre, amikor levélben es személyesen keresték fel őket a távoli falvak Jakói es érdeklődtek hozzátartozóik sorsáról. A hir a vásárokon tovább terjed és még ma is háborgatják az ur szolgáit felelet nélkül maradó kerdésekkel. — Praecedens. Az országházban sok szó esett a praecedensek veszedelmességéről, de azt senki sem tudta olyan csattanósan beigazolni, mint a nyíregyházi taligások. A helybeli baraknak gyógyszerekkel való ellátását ugyanis az itteni 6 gyógyszerész közösen vállalta el, akik ott egy seged alkalmazása mellett fiókgyógytárt állítottak fel. Megtörténik azonban, hogy egyes szereket a városbol küldenek ki a készletek pótlására, mely célra taligásokat használnak fel. A barakk nem esik messzebb, mint a vasúti állomás, lévén mindakettőnek a városházától való távolsaga 1650 méter, n ert a Zrínyi és a Népkert-utcák hosszasága egyezik a Bethlenutca végétől mért távolsággal, mindazonáltal a hatóság a különleges helyzetre való tekintettel szemet huny, ha a taligások az utért egy koronát kérnek. Egynek a gyógyszerészek üvegárut küldtek ki és a taligásnak lelkére kötötték, hogy vigyázzon rá, mert drága áru. A fuvart a lassú hajtásért megduplázták, sőt 50 fillér borravalót is adtak rá. Azóta a taligások 2 kor. 50 fillért követelnek akkor is, ha gumilapot visznek. A kényszerhelyzetbe jutott gyógyszerészek fizetnek, mint a köles, de feljelentéssel éltek a közegészség. rovására menő túlkapások miatt a rendőrségen. — Mire jó a boros hordó ? A legutóbbi szüret siralmas eredménye olcsóvá tette a boros hordókat. Most hirtelen emelkedett ezeknek ázsiója, mert kisült, hogy kitűnően lehet benne a gabonanemüt eldugni. A pénzügyőrök azonban rájöttek a turpiságra és lelkiismeretesen kopogtatták a befenekelt hordókat. Találtak ismét vagy 70 métermázsa eltagadott életnemüt. •mr- Nagyon kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy a küldött pósta befizetési lapok utján ntalják át az előfizetési díjakat ; kinek-kinek csekélység az a pár korona, nekünk pedig létkérdés a mai viszonyok között. Hadbavonultak résaére selyemtrikkót és minden más kivitelben alsóruhák, harisnyák, keztyük, zsebkendők, hátizsákok kaphatók Kohn Ignátz divatáruházában. Telefonszám 129. Tűzoltóink évi jelentése. ii. A városháza előtt a Nyíregyházán levő összes tisztek kitörő örömmel csatlakoztak menetünköz, mely a városházzal szemben a Kossuthszobor előtt állott meg; ekkor már a Kossuth Lajos-tér tömve volt közönséggel. Dr. Konthy Gyula parancsnok, a Kossuthszobor talapzatáról körülbelül a következőket mondotta: „Az utolsó időkben a magyar ember arca égett a pirulástól, a melyet a szégyen vont arculatjára. A tehetetlen düh könnyei folytak végig orcáján: Keze ökölbe szorult, azon sértések, azon pökhendi kihivó hencegések következtében, melyet a szlávság, de különösen Szerbiának merész és arcátlan népe reája szórt. A birodalom becsületének megvédelmezésére ismét egy magyar embernek kellett sorompóba szállni, ki ismert kerülő utakat nem tűrő nyíltsággal világosította fel a mi szeretett öreg Királyunkat, a dolgok tűrhetetlen állapotáról. És ez az öreg ember, ki életében annyi megpróbáltatásokon ment keresztül, ki a béke igazi apostola volt, lovagias szivével átlátta, hogy ezen tűrhetetlen helyzetet országai végképen való megaláztatása nélkül tovább vinni nem lehet. Ez a magyar ember gróf Tisza István volt! És mi történt? Le hullott a bilincs a nemzetről, az anyák, a hitvesek maguk küldik harcba fiaikat, férjeiket: hiszen a hazáért mennek. Nincs többé nyomott kedély! Nincs többé szomorúság az országban ! Vigan, táncolva mennek fiaink a csaták küzdő mezejére. Pedig mi nem bizhatunk rokonainkban, hiszen nincsennek; — de bizunk fiaink ősi bátorságában, rettenthetlen vitézségében, amely egy évezreden át fenntartotta az országot. Mi győzni fogunk!! Éljen a Király! Éljen a Haza! Éljen a Nemzet! Ez után a 14-es huszárezred parancsnoka, Nagy Ákos ezredes, majd egy gimnáziumi tanuló mondtak talpraesett beszédeket. A menet ezek után a laktanyába visszatért, ahol is a velünk jött tiszteket s legénységet, illő baráti pohár fogadta. A kitört háború természetszerűleg nagy mértékben befolyásolta egyesületünk működését, első sorban azért, mert tagjaink jelentékeny része hadba vonult. Hálánk és elismerésünk, ragaszkodásunk és szeretetünk jeléül és emlékezetül a későbbi nemzedékek számára ide iktatjuk hadbavonult tűzoltó testvéreink névsorát. Önkéntesek: Kazár Ferenc és Tamáska Endre szakaszparancsnokok, Oltványi Ödön titkár, Fekete József, Timarovszky Frigyes, Kecskés József, Bene István, Vitkos Béla, Petronyák Lajos, ifj. Zsiska János, Németh József, Heimlich Dezső, Kiss Mihály, Matisz Dániel, Kiss János, Balázsi Károly, Szokolai László, ifj. Rajtik Miklós, Kovács Lajos, Molnár Géza, Molnár Sándor, Péczely Géza, Varga Lajos, Matolcsi Péter, Palombi Péter, Bodolószki Sándor, Bodolószki Lajos, Bodolószki István, Mihalik József, Csicseri János és Benyák Gyula. Összesen 31-en. Számuk az idősebb népfelkelők behivása folytán valószínűleg még emelkedni fog. Fizetéses tűzoltók: Varga Sándor, Tomasószki József, Hornyák János, Bogár György, Nyeste József, Gerliczki Mihály, Lipa Mihály, Kiss János, Tóth Gábor, Banczik Pál, Gremsperger István és Vizi István. Összesen 12-en. Könnyen megérthető, hogy az önkéntes és fizetéses tűzoltóknak ilyen nagy számban való hadbavonulása egyesületünk vezetőségét nehéz probléma elé állította. Először a gimnáziumi tanuló ifjúsággal tettünk kísérletet, hogy az eltávozottak helyét velük töltsük be. A kisérlet sajnos nem sikerült. Kénytelenek voltunk tehát napidíjas tűzoltókat alkalmazni. Mivel nem volt volt anyag, amelyből válogathattunk volna, nem is voltunk képesek olyan legénységet öszszeállitani, amely feladata magaslatán állott volna. Ez az oka, hogy ezidőszerint a napidíjas tünoltóknak immár harmadik csoportjával kísérletezünk anélkül, hogy kielégítő eredménynyel kecsegtethetnénk magunkat. A tűzoltó egyesület égisze alatt működő mentő-egyesületnek bő alkalma kínálkozott, hogy a nehéz időkben fárasztó, de magasztos hivatását teljesíthesse. A Vöröskereszt helybeli fiókja által fentartott kórházakat, nemkülönben a vasúti állomáson létesített ambulatóriumot berendezte. Folyamodásunkra a hadiszolgálat alól mentesített Varga Sándor őrmester vezetése alatt 8 tűzoltónk éjjel-nappal szolgálatban volt és van, hogy a nagy számban érkező sebesülteknek a kórházakba való szállítását végezze. Lehetetlen, hogy ez alkalommal is hálásan ne emlékezzünk meg ezeknek az embereknek fáradtságot nem ismerő lelkes munkájáról, akikben a hazafias lelkesedés és emberszeretet mindenkor legyőzte a fizikumnak kimerültségét és valóban emberfeletti munkára tette őket képesekké. Büszke elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy parancsnokunknak a mentő-egyesület létesítése érdekében éveken keresztül kifejtett fáradozása, meghozta dus gyümölcseit. Most tűnt ki áldásos és pótolhatatlan volta az egyesület mentő működésének: mert hiszen ezen felszerelés és gyakorlott emberek hiányában, a város polgárai, dacára lelkesedésük és áldozatkészségüknek, nem tudták volna teljesíteni a harcban hazánk s a mi védelmünkben megsebesült fiaink iránt való kötelességüket. Nem volna teljes ez a jelentés, ha meg nem emlékeznénk arról a. kitüntetésről, amely mindnyájunk igaz örömére alparancsnokunkat Antal Jánost érte. Érdemeit mi sokkal jobban ismerjük, semhogy azt ezen a helyen részletezni kellene. Ezekről az érdemekről a legfelsőbb helyen is tudomást szereztek és alparancsnokunkat 25 évet meghaladó közhasznú tevékeny-