Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-29 / 34. szám

2 34-ik szám. tünő állású ősziekkel, addig a legtöbb kisgazda vetése ritkán kél, alig bir a cserép alól kibújni, s az eredmény előre látható — dudva és silány termés. Vájjon igy kell-e ennek lenni ? Nincs Magyarországon ember, aki ezt évről-évre meglássa. Nincs földmivelési kormány, amely ennek horderejét egyszer felfogja ? Egy izben már kiadta egy miniszter a .Termeljünk többet* jelszót, de bizony ez csak jelszó maradt, a több termelés megfeneklett. Ügy jártunk vele, mint a muszka a gőzhengerével! Olyan fontossága van az őszi szántásnak, hogy ezt tartom az első lépésnek a több termelés felé. Nagynak látszó kijelentés, de határozottan állitom, hogy a magyar földterheknek konvenciós kamatja kitelne abból a különbségből, ami különbözet a terméstöbblet révén nemzeti vagyonunkat gyarapítaná. Ha kisgazdáink, akik legalább 10 hold tavaszi vetést teljesítenek, évről-évre ősszel felszántanák földjüket s összetörnék ekéjüket, hogy eszükbe se jusson földjükre tavasszal ekével menni, még igen jó nyereséget csinálnának. Az osztrák képviselőházban egy honatya régebben minden ülésen beadta indítványát, hogy a kis lottót töröljék el, mert annak kiszámithatlan néprontó hatása van. Eleinte mulattak az ipsén, később megszokták. Egyszer felvirradt az ő napja is, a sok agitációnak meg lett a hatása. Ha minálunk is akadna egy ilyen felszólaló, aki minden ülésen követelné, hogy minden főidet szántassanak fel Magyarországon, súlyos adóval terheljék az ősszel fel nem szántott területeket, több hasznot tenne hazájának, mint az a másik, aki félnapokon át perorál a külpolitikáról. Nem a mezőgazdaságból eredő nagyobb jövedelmet kellene adóval sújtani, de a hanyag gazdát. A háború mérhetetlen károkat okoz. Nemcsak a legdrágább kincs, az emberanyag megfogyatkozása folytán, de az emberi munka, az ipar, a kereskedelem és főldmivelés terén is. El kell jönni a nagy megújhodásnak, az építésnek s ennek kapcsáán a felvirágzásnak. El is fog jönni. Sokat tanultunk s aki nyitott szemmel jár, az most habozás és késedelem nélkül fog a nagy munkához s ezzel nemcsak saját jólétét, de hazája nagyságát is megalapozza. A jövő a kitartó munkásé, a szorgalmasé és tudni vágyóé lesz. Pusztuljon az, aki henyél és könnyen, másnak szerzeményéből él, csak annak van joga élni, aki ezt a nagy horderejű kérdést felfogja s a társadalomnak kell megerősödni, hogy legyen bátorsága az ilyen henyélőkkel elbánni. Ma ugy áll a helyzet, hogy a kasinói és kávéházi korcsma lovagok tolakodó fellépésükkel vezetnek, ezeket vissza kell szorítani. A főldmivelés az a tér, ahol legeredményesebben lehet dolgozni. Ott fekszik a ki nem aknázott kincs a dus magyar talajban, csak fel kell tárni. Itt az ideje, hogy ne legyen száműzött a magyar földmives, mert nem tudunk neki munkát adni. Van itt tér elég, csak dolgozzunk. Szomjas Gusztáv. A hadbavonultak felőli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség) Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7, ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10—12 óráig. .Nyírvidék. Dr. Gerevicii Tibor előadása a Szabad Líceumban. A művészet a békés fejlődés eredménye s a háború pusztító szélvészként söpörheti el nagyszerű alkotásait. Az entente-sajtó hangos sopánkodással adott hirt Reims székesegyházának bombázásáról, de azt a kegyetlen merényletet a műremek ellen elhallgatta, hogy a franciák tornyaira gépfegyvereket vittek föl. Dr. Gerevich Tibor előadása bevezetésében a háború hatását fejtegette a művészetre és megjegyezte, hogy ágyúink Krakkó bástyáin nemcsak a fontos stratégiai pontot védik, hanem az ősi lengyel város nagyszerű műemlékeit is. Előadásának tulajdonképeni tárgya a lengyel művészetnek bemutatása volt. A lengyel építőművészet mint minden kisebb nép művészete idegen hatásokon épül fel, de az idegen hatásokat nemzeti jeleggel bőviti. Szép felvételekben voiiultak el szemeink előtt Krakkó városának templomai, koronázó palotája, valamint már lengyel városok becses műemlékei. Felsőmagyarország századokon át szoros összefüggésben volt a lengyel királysággal s igy művészetileg is erősen hatott a népességi városokra. Ezt néhány igen érdekes példával illusztrálta a tudós előadó. Általában előadását igen becsessé tették azok a párhuzamok, melyeket a lengyel— olasz—francia építészeti stílusok között vont. A lengyelépitészet után a szobrászatot tárgyalta, bemutatva a hires lengyel síremlékeket és Veit Stoss remek szárnyas oltárait. Itt sem feledkezett meg a szepességi fafaragó művészekről. Előadásának befejező része a lengyel festészet volt. Igen szép képet mutatott be néhány lengyel festőtől, majd sorra vette a krakkói képtár remekeit. Élvezetes és és tanulságos előadását a közönség mindvégig nagy figyelemmel hallgatta és lelkes tapssal honorálta a tudós előadót. * A Szabad Líceum ezentúl május végéig minden csütörtökön d. u. 6 órakor előadást tart a főgimnázium dísztermében. Április 29-én Kozák István fogja bemutatni Székely Bertalannak, a kiváló történeti festőnek művészetét. A kővetkező csütörtükőn megkezdődik a Szabad Líceum háborús sorozata. A háború előzményeiről dr. Prőhle Vilmos tart előadást, az egyes hadi szintereket pedig dr. Scharbert Ármin fogja bemutatni. Mindegyik előadást 50—60 vetített kép fogja illusztrálni. Május hó végére igérte Glücklich Vilma fővárosi tanárnő a lejövetelét. Előadásának tárgya „A gyermek és a háború" lesz. Városi közlemények. Iparosok és kereskedők figyelmébe! Felső-Magyarországból menekültek között olyan serdülő korban lévő fiu és leány gyermekek vannak, kik kereskedésekben, ipari műhelyekben otthon tanult foglalkozásuknak megfelelő módon alkalmazhatók volnának. Felkérem azon iparos és kereskedő urakat, akiknek ilyen alkalmazottakra szükségük van, szíveskedjenek ezt hivatalos helyiségemben akár szóval, akár Írásban bejelenteni. Az ipari és kereskedelmi munkákra használható menekülteknek ily módon történő elhelyezésével nem csak az amúgy is nagyon terhelt államkincstár érdekeit szolgáljuk hazafias kötelességgel, de az illetők is nagyobb keresethez juthatnak, mint az államsegély összege. Nyíregyháza, 1915. április hó 26. Trak Géza, v. tanácsnok. 1915. április 29 Nyilt levél* a szerkesztőség által megadandó címre. Nagy a mi bajunk, amire semmiképpen nem kapunk orvoslást. Két millió korona érték van pedig veszendőben, melynek megmentéséért hiába kapkodunk fűhöz-fához. Mindenütt találunk jóakaratot, de azért jótanácsot nem kapunk sehol. Tanácsadó pedig van bőven, azonban a kapott utasítások homlokegyenest ellenkeznek egymással. A tanácsnélküliség ideje alatt pedig az idő szalad és maholnap ott tartunk, hogy a rézgálic hiánnyal küzdő szőlőinknek a megfelelő tavaszi munkát megadni nem tudjuk. Nagyon, de nagyon kérem a tekintetes Szerkesztőséget a magam és érdektársaim nevében, kegyeskedjék nyilt levelemet, sürgősen valami olyan szakintézethez, vagy szakemberhez juttatni, ahol teljes bizalommal feltárhatnánk szorult helyzetünket és kérhetnénk egy kis igazi jótanácsot. Hogy idegenek által is kellőképpen méltányolni lehessen a mi kérelmünket és szőlőnk megmentésére irányuló erőfeszítéseinket, röviden ismertetem a Sóstóhegy viszonyát. Egyidejűleg közlőm azokban a kapott tanácsok jónak látszó csoportját és kérek rájuk véleményt, nehogy cseberből-vederbe jussunk és szőlőinket éppen a védőszerrel perzseltessük le. Bocsásson meg a tekintetes Szerkesztőség alkalmatlanságomért, de tudjuk azt, hogy a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület közleményeinek állandó rovatot tart fenn és igy bizonyára adresszálni tudja majd jelen levelemet és a kapott választ szintén legrövidebb idő alatt képes az érdekeltek mindegyikének tudomására hozni, mert b. lapjuk el van terjedve a gazdák és szőlőtulajdonosok között. Pár esztendővel ezelőtt hozsánnával fogadták a szakközegek és lapok a Sóstóhegy megalakítását. Az állam kezünkre járt, hogy a telepet megszerezhessük, beültethessük és arra vagyont érő villákat csináltathassunk. S hatóságok támogatása dacára, eleinte irtóztató sok bajunk volt, de mi zúgolódás nélkül nyultunk mindig a zsebünkbe és pénzünkkel újra csak .teremtettünk." Lehetővé tettük a kisvasút szárnyvonalának megépítését, szőlészetben járatos munkásokat képeztettünk különféle tanintézetekben, kutakat furattunk, kerítéseket csináltattunk, dombokat hordattunk le, hogy az utakat járhatóvá tegyük. Virágoskerteket csináltattunk a villák elé, hogy annál kedvesebbé tegyük az ott tartózkodást. Már járdák készíttetéséről és közvilágítás létesítéséről is esett szó, amikor sok utánjárással kivittük a hegyközség megalakítását. Erre nagy szükség volt, mert a Sóstóhegy és a környéken levő szőlőtelepek 3 község határában feküsznek és 1000 holdnyi egyformán müveit terület megérdemel egy kis autonomiát. Befektetésünk természetesen évről-évre nőtt, amiben tulhaladtuk még az ószőlőbeli Villasor tálajdonosait is. Saját előnyünket láttuk abban, mert magunk és nagy városokban lakó rokonságunk a szőlőtelepen olcsóbban és kényelmesebben nyaralhatott, mint a fürdőhelyeken. Évről-évre növekedett idegen forgalmunk és vendégeink nagyrésze olyanokból került ki, akik azelőtt külföldre vitték pénzüket. Boraink messze földön ismertek lettek, habár olyan országos nevünk még nem volt, mint a kecskeméti gyümölcstermelőknek. Az állam szintén jól járt, mert a 200 koronás futóhomok értéke a felépítményekkel 200—600 koronára növekedett holdanként és azt bátran lehetett adóztatni tízszeres ősszeggel. A város szintén előnyét látta a szőlőtelepnek, mert az ott nyaralók gyakran keresték fel a Sóstó-nevű fürdőjét. A hadvezetőség nagy mennyiségű bort szedetett össze a telepen, amikor a Száva-partján koncentrált katonaságot borral kellett ellátni * Szőlőbirtokos előfizetőinket kérjük, tartózkodjanak addig a kísérletezésektől, mig ezen levélre válasz nem érkezik. Szerk. ——————I^—A—II I •IIIII INIM; VW l/roielor Qimnn ntnrlqi céghez Nyíregyházán, a legdivatosabb brassói W IxlölolGl ONIIUII UlUUdl férfi-kelmék dós választékban már megérkeztek.