Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-22 / 32. szám

Nyíregyháza, 1915. április 15. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 30. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szán* ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHEHYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyílt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Egy hónapja tölt le a mai nappal annak, hogy Przemysl elestének hire mintegy jajkiáltás az országon végig futott, hogy ereinkben a vért megdermedni éreztük s azt hittük, hogy a döntés órája immár kétségtelenül elérkezett. Az első hír ugy érte a közvéleményt, mint egy váratlan taglócsapás, s ime: — kihevertük az első kábultságot s már visszatért az aggódó lelkekbe a vigasz, a bizalom, az éltető hit, a remény. Pedig az elmúlt egy hónap alatt sem nyugodott a harciláz. Nemcsak a harctérről hazaérkezett sebesülteknek előadása, de az ellenség részéről is egybehangzó hivatalos kijelentések is azt hangoztatják, hogy a Przemysl eleste után ujabb lendületet nyert orosz offenzíva hihetetlenül elkeseredett ütközeteket eredményezett, hogy a halálnak még sohasem volt oly dus aratása, a vérnek oly zivatarja, mint amilyen a Kárpátokban volt. És egy hónapi rettenetes erőfeszítés után sem volt képes az orosz áttörni sorainkat s győzelemmé avatni a vár elestével bennünket kétségtelenül ért csapást. Azóta lassan-lassan bár, de egyre szállingóznak haza szeretteinktől a levelek. Ma itt, holnap amott váltja föl egyegy család körében a végső kétségbeesést a boldog bizakodás. Azóta a Kárpátok is orosz temetővé változott s a megnyugvásról tanúskodó arculatu orosz foglyoknak megannyi ezrei vonulnak át minálunk is. S miközben bimbóba pattannak a tavaszi rügyek, miközben teljesen zöld takarót ölt magára a rét, az ugar, a szántó és a mező, szivünkben egyre erősebb gyökeret ver a néma óhaj: mikor lesz már elég?! Mikor fog ütni a boldog óra, amikor megszűnik végre ez a kegyetlen vérzivatar, amikor elmúlik a panasz és a fájdalom s a keblekből felfakad a dal, amikor a könnyeket fölváltja a jóleső kacaj, amikor nem lesz többé néma a mező s amikor megszűnik áldozatait halomra szedni a temető ?! . . . Egy hónappal ezelőtt a sötét kétségbeesés lett úrrá a lelkeken. S egy példátlanul nagyszerű erőfeszítésnek eredménye máris bizakodóbbá tette az embereket. Ne csüggedjünk tehát! A keserű pohár ugyan még nem mullott el tőlünk, de ha annyi készség lesz továbbra is az önfeláldozásban, mint emennyi a vágy a megnyugvásban, ugy már nem késhet soká a végső győzelem s az áldásos békének napja mihamarább megjelen a csillag fényes tavaszi égen . . . Jogi tanácsadó. Uj emberbaráti intézmény — Nyíregyházán. Nyíregyháza egyáltalán nem áll a városok sorában utolsó helyen — kultur társadalmat jellemző humánus intézmények létesítése tekintetében, noha elmondhatjuk, miszerint eddigelé ezen a téren is kevés kormány támogatásban részesült s a mi társadalmi intézmény ebben az ős civitásban, a mely néven Nyíregyháza a legrégibb ösmert oklevelekben előfordul, hogy azután a hadak útjában való állása folytán történt elpusztulása következtében, a XVIII. század végén eszközölt telepítés után újra benépesedvén, állami és megyei hivataloknak idehelyezésével nyert fellendülése mellett modern várossá fejlődjön — mind színmagyar értelmiségének buzgóságából keletkezett és tartatik fen, pedig ez a társadalmi értékes produktivitás nem kevés önadóztatásába kerül Nyíregyháza mindinkább szaporodó és fejlődő lakosságának, illetve társadalmának. Nehéz is volna most alkalomszerütlenül és röptében elsorolni valamennyi társadalmi intézményeinkeit és annak működési körét, elégnek tartom ezt csak megemlíteni, Nyíregyházának és ha alaposan elmondhatnánk, Szabolcsvármegyének közönsége a nélkül is tudja, vagy tudhatja, hogy alig van tér, amelyen érezhető valamelyes társadalmi szükséglet kielégítésére Nyíregyházán egyesület nem léteznék. Szinte azt lehetne inkább mondani, mint az ellenkezőt, hogy nagy is e téren a produktivitás, talán ennek következményéül valónak mondhatjuk, hogy a pár év előtt szervezésbe vett népiroda működését meg sem kezdette, más egyesület gyakorolván az annak feladatául szánt társadalmi akciót, s a vagy 10 évvel előbb alakult rabsegélyző egylet működését is az azután létesült Szabolcsvármegyei pártfogó egyesület vette át, az arra begyült anyagi segélyhez jutása nélkül. Az ilyen milieuben és ilyen körülmények között szinte nehézség számba megy egy-egy ujabb társadalmi intézmény létesítése szükségét kiérezni, vagy azt kitalálni. Csakis a mai háborús állapot idézhette elő, hogy intézményeink, a hadbavonultak s onnét visszakerülök támogatását szolgáló, erre az időre szóló egymás intézménnyel, vagy intézkedésekkel szaporithatók voltak s a főispán ur sok téren igénybe vett és sokfelé kiterjedő figyelme vehette észre, hogy elég számú társadalmi intézményünk mellett, a hadbavonultak és azok hozzátartozói ügyében segélyt, támogatást, tanácsot nyújtó társadalmi szervezet is felférne még itt a vármegye székhelyén. Ebből a figyelmességből született meg legközelebb a hadbavonultak ügyeiben tanácsadó iroda eszméje s a főispán kezdeményezésére, felügyelete s elnöklése mellett öltött az testet magára legközelebb, ugy hogy az elmúlt szombaton április 17-én, ez a tanácsadó iroda, Palaticz Lajos nyug. kir. it. táblai biró, mint ügyvezető elnök vezetése alatt működését, szinte észrevétlenül — már meg is kezdette. Észrevétlenül mondom, ami az alakulással járni szokott hosszas tervezgetés mozgalmát illeti, de nem észrevétlenül azok részéről, akik ennek a tanácsadó irodának támogatására vannak gyámol nélküliségüknél fogva utalva, a mit bizonyít az a körülmény, hogy az április 17-iki kezdő nap délelőttjén 54 panaszos, tanácskérő fél jelent meg a szóba hozott irodában s az arra a napra beidézett Kovács István, Bogár Lajos és dr. Flegmann Jenő tanácstagok részvételével ennyi panaszkodónak az ügyét intézte el, illetve ennyi jelentkezőt látott el az ügyvezető elnök megnyugtató tanácscsal. A közdolgokban résztvevők ezen a téren szerzett tapasztalatokból folyólag, az azon kivül állók pedig az emiitett iroda most érintett forgalmából ítélhetik meg, hogy mennyi a társadalomban a sok conpetentiáju hatóságoknál panaszkodással megfordulók száma, mennyi idejét veszi az igénybe a szorgalmas munkásságra utalt tisztviselőknek s hogy a hatóság részéről történt elutasítás mennyi sok esetben nem nyugtatja meg a tudatlan, szegényebb néposztály tagjait. Aki erről az oldalról s ebből a mélyebben fekvő körülményekből ítéli meg a tanácsadó iroda célját és feladatát, az hamar tisztába is jöhet azzal, hogy erre a tanácsadó iroda létesítésére valóban szükség volt s mélyen fekvő társadalmi szükségletet vett észre főispán ur, hogy ennek az irodának létesítését tervbe vette és azt meg is szerezte. A panaszosok nagyszáma után talán azt gondolhatná az olvasó, hogy a hatóságokat a hadbavonultak ügyeinek ellátása körül valamelyes lanyhasággal lehet illetni. Am a tanácsadó iroda működésének már a kezdő napján szerzett tapasztalatból az állapitható meg, hogy a legtöbbnek ügyével már foglalkoztak az illetékes hatóságok s azok az ügyek megfelelő s gyors elintézést is nyertek, csak az nem volt, aki az intézkedésnek a remélt eredménye elmaradása után felvilágosította volna azokat, akik nem tudtak megnyugvást találni abban, hogy miért nem részesülnek ők is, mint külsőleg hasonló viszonyok közt élő társaik ugyanazon kedvezményben. Az ok felfejtése s az illető életviszonyában való különbség megmagyarázása juttatta el azután láthatólag az illető panaszost a megnyugváshoz s ahoz a tudáshoz, hogy az ő esetéből folyólag hasztalan fáradozik ujabb és ujabb fórumhoz ügyében. Ha a tanácsadó iroda, a mostani háborús zavarok és viszonyok mellett nagymértékben növekvő panaszosok közt csak az ügyükben való intézkedés megnyugvással fogadását eredményezné is, még ebben az esetben is már nagy szolgálatot teljesít, de nem kevésnek mutatkozik az olyan eseteknek a száma sem, amelyeknél a bonyolultabb élet- és jogviszonyok mellett a tanácsadó iroda ugy az illetőt eredményt biztosító tanácscsal láthatja el, valamint az intézkedésre hivatott hatósági közegeket is az ügyeset könnyebb megértésére vezetheti, a panaszos élet- és jogviszonyainak nagyon sokszor terjedelmes előadásból levezethető ösmertetésével s a panasz tárgyának kibogozásával. Mind a két,célnak szolgálása a tanácsadó iroda szükségességét bizonyítja s a szervező érdemét szaporítja, miért is ez ujabb emberbaráti intézmény létesítését, mint hasznos társadalmi működést melegen üdvözöljük. K. I. árakat! Bojkottáljuk a francia és angol