Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-08 / 28. szám

4 27-ik szám. jNíyíriridék. 1915. április 4. Kaland a Kárpátokban. (Egy harctérről visszaérkezett katona elbeszélése.) Hét óra volt, mikor a parancsot kaptam, hogy egy jelentést vigyek, a tőlünk körülbelül 7—8 kilométerre fekvő üteghez. A feladat nehéz, az ut sürü erdők közt vezet és kéthelyen egy pár 100 méternyire megközelíti az orosz állásokat. Node a parancs, parancs s igy én is útnak indultam. A frissen esett hó ropogott bakkancsom szeges talpa alatt s én aránylag gyorsan tettem meg a kilométereket és már körülbelül az ut felén tartottam, mikor zavaros emberi hangok ütöttek meg fülemet. Megálltam, — lélekzet visszafojtva vártam. — Néma csend, ismét megindultam előre. De egy pár lépés után megint az előbbi hangzavar, de még egy-két golyó is. Na, gondoltam — ennek már fele sem tréfa, usgyé be a sürübe, ide gyere most már utánam muszka. De biz az nem igen mutatott hajlandóságot arra, hogy kövessen és én egy kis idő múlva már egész jókedvűen folytattam utamat, de most már nem a nagy uton, hanem egy kis hegyi ösvényen, amely azonban szintén az üteghez vezetett. Itt zavartalanul jutottam előre, mig végül egy kis tisztásra értem, amelytől az üteg már nem eshetett messze. A hold ép most bujt elő a felhők közül. Megálltam egy percre pihenni. A magas szálfenyők kísértetiesen hajladoztak, mintha csodálkoznának rajtam, az emberen, ki ily késői órákban köztük bolyong és bizony volt is okuk csodálkozni, mert hát egy évvel ezelőtt magam sem hittem volna, hogy én ily késő este az erdőben mászkáljak, mint valami vadorzó. De Isten nevében gyerünk tovább! Még ép a tisztáson haladtam keresztül, midőn egyszerre csak ballábam térdig süppedt a hóban. Hirtelen kiakarom húzni, nehogy a bakkancs át ázzék — hát nem megy — de még ellenkezőleg a másik is süppedni kezd. . . — Mi a manót, hiszen már derékig hóban állok. Na most már igyekezz — gondoltam magamban — mert itt ragadsz s le is kapom fegyveremet beszúrom a hóba, hogy arra támaszkodva majd csak ki kászolódom, de biz a fegyver tövig leszaladt a hóba, belőlem meg már alig látszott ki valami. Na jól nézünk ki, mentől inkább igyekszem kiszabadulni, annál mélyebbre sülyedek. Fázni kezdtem, éreztem, hogy lábaim a hidegtől mint gémberednek meg. Ez már a megfagyás jele. Őrült erővel próbálok kiszabadulni.. ., hiába ugy látszik, már itt kell elpusztulnom. Feleségemre gondolok, gyermekeimre, kik talán ép most kérdezik: Ugyan mit csinál most apa ? — és apjuknak nyomorultan itt kell vesznie a hó által eltemetve, hogy majd csak tavasszal, midőn a hó a hegyekről is eltakarodik, találják meg a holttestemet ... — Ha ugyan megtalálják. Már karjaimat is alig tudom mozgatni, érzem, tudom, hogy egy pár perc múlva nem leszek az élők sorában s ezen kritikus pillanatokban önkéntelenül is imára kulcsolódik kezem, nekem, ki — most már szinte restellem bevallani — bizony békés időkben nem igen láttam templomot. Halkan imádkozni kezdtem: Isten, te a mennyeknek ura, könyörülj meg rajtam nyomorult földi halandón, bocsásd meg korábbi hibáimat és vétkeimet, légy irgalmas ártatlan családommal szemben. Istenem! segits rajtam, segits meg engem a kétségbeesettet . . . És ime egyszerre csak hangok szűrődnek keresztül az éji csenden. Hangok, melyek egyre közelednek. Meg vagyok mentve, — de nem, talán még se, egy pillanatig át cikkázik fejemen a gondolat: Vájjon nem ellenség közeledik-e felém ? És már gondolatban szinte látom magamat, amint valahol Tomszkban egy orosz fogoly-táborban robotolok. De csak egy pillanatig — az életösztön győzött bennem. Kiabálni kezdtem és szívszorongva vártam, hogy vájjon mi lesz ? Mig csak a fák sűrűjéből ki nem bukkant a hold sáppadt fényétől megvilágított négy katona, beöltözve a mi gyűrött, piszkos, de nekem mégis oly kedves szürke egyenruhánkba. Az üteg járőre volt, mely egy pár perc alatt megszabadított veszedelmes helyzetemből és egy negyedóra múlva már az üteg tüzéreinek meséltem el kalandos esetemet, amelyet amíg élek nem felejtek el soha . . . soha! K. J. ÚJDONSÁGOK. Közgyűlési naptár; A Szabolcsi Közgazdasági Takarékpénztár Részvénytársaság f. hó 14-én d. u. 3 órakor tartja V. évi rendes közgyűlését. A Nyíregyházi Általános Hitelintézet Részvénytársaság f. hó 14-én d. e. 11 órakor tartja X. évi rendes közgyűlését. Dr. Lórencz Gyula. A szorgalmas munkában eltöltött életnek vége gyászt és könnyet érdemel még akkor is, ha a munkás élet csak egy szűkebb körre szorított családot boldogított. Menynyivel fájdalmasabb az, ha egy oly élet zárul le örökre, mely minden tudásával, minden szorgalmával és az Istentől adott tehetségével a mások javait, a mások érdekét szolgálta ! Dr. Lórencz Gyula egy félévszázadon keresztül mindenha arra törekedett, hogy fáradhatatlan szorgalmát, nagy tudását és szakértelmét s kiváló tehetségét a szenvedő embertársai javára gyümölcsöztesse. Hogy másokat segítsen, másokat gyógyítson, mások számára találja meg azokat a módokat és eszközöket, melyek az emberi élet legféltettebb kincsének, az egészségnek megőrzésére, vagy visszaszerzésére alkalmasak. És ebben a nagy, áldásos munkásságában nemcsak a szorgalom, a tudás, a szakértelem és a tehetség voltak kimagasló erényei, de a mindeneknél értékesebb lelkiismeretesség is. Ami ellen másoknál, mások javára számtalan esetben sikerrel küzdött: — a halál most érette jött. A nehéz, fárasztó munkában kimerült test fölött nem volt nehéz a győzelem. De zsákmánya nagy és értékes s nekünk mindannyiunknak, kik áz ő nemes életét értékelni tudtuk, kik őt tiszteltük és szerettük, az ő váratlan elvesztése kétszeres fájdalmat okoz s az őszinte gyásznak érzéseivel kisértük útjára azt a koporsót, mely egy nemes, áldásos, munkás életet immár örökre magába zárt. A család az elhunytról a következő gyászjelentést adta ki: Özv. dr. Lórencz Gyuláné született Fintor Ilona mint feleség, Ilonka férjével dr. Oláh Lajossal és kis leányukkal Klárikával, Anna vőlegényével Lórencz Károlylyal, Béla, Margit férjével Oláh Jenővel mint gyermekei, Károly testvére és családja, Fintor Erzsébet férjével Bock Bélával sógornője és sógora és a többi rokonok nevében is fájdalommal tudatják, hogy a szerető férj, a legönzetlenebb családapa, após, nagyapa, testvér és sógor Dr. Lórencz Gyula az Erzsébet-közkórház 41 éven át volt osztályfőorvosa, Szabolcsvármegye tb. főorvosa, a nyíregyházi főgimnázium kormányzótanács tagja, a Ferencz József-rend lovagja e hó 4-én délelőtt 11 órakor, élete 69-ik, boldog házasságának 35-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Hűlt teteme az ág. ev. vallás szertartása szerint e hó 6-án délután 3 órakor fog a Kállai-utca 38. sz. gyászházból a Morgó-temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Nyíregyháza, 1915. április 4-én. Legyen pihenése csendes, — emléke áldott. — Kinevezések. Tesik János, a helybeli pénzügyigazgatóságnál számtanácsossá, Várday Sándor ugyanott számellenőrré léptettetett e!ő. Meszes Istvánt Mándokra, Bihari Mórt pedig Gávára nevezték ki számvizsgálóvá. — Szemléltető előadás. F. Szabó Sándor a nagykállói földmivelés iskola kertészeti tanára f. hó 11-én vasárnap délután 3 órakor a városháza nagytermében a zöldségtermelésről szemléltető előadást fog tartani. — Kirendelés. Dr. Nagy Lajos nyíregyházi gyakorló ügyvédet az igazságügyminiszter a nyíregyházi kir. Járásbíróság mellé h. ügyészi megbizottnak kirendelte. — A tengeri- és lisztek árának hatósági megállapítása. Az ármegállapitó bizottság április hó 6-án dr, Ujfalussy Dezső főispán elnökiésével ülést tartott, mely alkalommal a tengeriért és az egyes gabonanemüekből készült lisztekért követelhető legmagasabb árakat a következőkben állapította meg. 1. a búzából előállított finom tészta liszt és dara 77 kor. 42 fill. 2. a búzából előállított fözőliszt 63 kor. 60 fill. 3. a búzából előállított kenyérliszt 43 kor. 06 fill. 4. a búzából előállított egyminőségü (simaőrlésü) liszt 45 kor. 82 fill. 5. rozsliszt 40 kor. 46 fill. 6. árpaliszt 39 kor. 96 fill. 7. tengeriliszt április hóban 38 kor. 20 fill. május és következő hónapokban 36 kor. 50 fill. tiszta súlyban métermázsánként (100 kg.) A fenti megállapítás alapján az 1915 január hó 5-én közzétett és a vármegyei hivatalos lap f. é. 3-ik számában közhírré tett legmagasabb árak hatályukat vesztik és a tengeriért követelhető legmagasabb ár tiszta súlyban métermázsánként cinquantin tengeri fajtára 28, más fajtára nézve pedig 26 koronában állapíttatott meg. — Az első transport. Tegnapi napon 250 galíciai menekült érkezett ide Kisvárdáról, akik a Nyíregyházáról és a megye többi részeiből alakított csoportakkal együttesen fog a mai napon Ungarisch Radisch-ra elutaztatni. A kormány megengedte, hogy egy magán csoport Miskolcon és más helyeken indító állomásokat létesithesen, a sorsüldözöttek több napos utazásának könnyítésére. — Feles föld kínálat. Horváth Gyula vissi lakos arról értesít bennünket, hogy a gávai határban mintegy 25 ezer •-öl feles földje volna kiadó kukorica, vagy burgonya alá. Vetőmagot is adna kölcsönképen. Kérjük a» szomszédos községek elöljáróit, hogy fentieket minél szélesebb körben tegyék közhírré. — Letört bimbó. Vettük a kővetkező gyászjelentést: Alólirottak mély fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy egyetlen kis fiacskánk Bandika e hó 6-án délelőtt 10 órakor 1 éves korában váratlanul elhagyott bennünket. Földi maradványai e hó 7-én délután 4 órakor fognak Ófehértón, a ref. vallás szertartása szerint visszaadatni az anyaföldnek. Ófehértó, 1915. április 6. Szeressenek ott fönn úgy, mint mi imádtunk! Csiha Endre feleségével Veszter Ilonával nagyszülei. Erzsike és Lencike testvérkéi. Gsiha Kálmán és felesége Ozvald Mária szülei.