Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-01 / 26. szám

4 27-ik szám. JNíyíriridék. 1915. április 4. A trágya hiány folytán nincs termés, nincs kenyér! A lecsigázott marha állományban a különféle ragály is óriási pusztítást végez. A félig meddig elhantolt állatokat a gulyás kutyája kikaparja, s a ragály tovább terjed. Más községekben a legelőt felosztották és fertőzték, s a takarmány termelésre gondot nem fordítanak, s a helyzet még rosszabb! Tejjel-mézzel folyó országnak szeretjük magunkat nevezni, valljuk be az igazat, kenyérből sem ehetünk eleget. Csodálatosképpen ez a jelenség is a magyarlakta vidékek specialitása. A felvidéki tótság, az erdélyi, szilágysági oláhok mind állattenyésztők, nem is szólva a túl a dunai svábokról, ahol egyes vidékeken az állattenyésztés oly nagy szakértelemmel vezettetik, hogy büszkék lehetünk rá. Tejszövetkezetek alakulnak, s vagy a nyers tejet szállítják, vagy a centrifugált vajat, s előállítanak olyan apaállatokat, hogy egy-egy állatért 2 éves korukban 2000—2500 koronát fizetnek elsőrendű uradalmak, s versenyeznek egy-egy kiváló állat megszerzéseért. Legfőbb gondot a bő tejelésre fektetik, sikerült is olyan eredményeket felmutatni, ami már-már az elérhető eredmény határán mozog. Pedig ezek a kisgazdák nem rendelkeznek legelővel, de még nagy földterülettel sem, Felismerték az állattartásból származó nagy hasznot, s nem törik magokat a búza és árpa termelésért, de takarmányt termelnek, s a hiányt vásárolt erőtakarmánynyal pótolják. Olyan jártasságot sajátítottak el a takarmányozás terén, aminőt a tudomány és tapasztalat szerint ma csakis a legnagyobb szakértelemmel vezetett uradalmokban látunk. A mosonmegyei sváboknak nem áll legelő rendelkezésükre. A szükséges mozgás és levegőzés végett tágas kifutókban, vagy közös, korlátokkal ellátott területen tartják állataikat, de a takarmányozás, az istálló, a gondozás elsőrendű. A községek tiszták, a jólét szembeötlő s a műveltség terjed s a gazdák önérzetesek és becsületesek. Igy válik a jószágtartás nemcsak hasznot hajtóvá, de az erkölcsök nevelőjévé is. A tulajdon jószággal való bánás gyöngéddé, gondossá, takarékossá neveli a gazdát s bizonyos nemes versengést támaszt közöttük, amely sohasem fajul irigységgé, mert hiszen az egyik boldogulása nem keresztezi a másik boldogulását. Igénye is csak annyiban növekszik, amenynyiben saját lakását, udvarát is tisztának, rendesnek szereti tudni s ezzel izlése is finomul s rájön, hogy a haladásnak a tudomány az alapja s igy értelmi szüksége kielégítésére — tanul. Ezeket az embereket is ugy kellett felrázni, a régi megszokott ósdi állapotból, kiemelni s ezt egy nagynevű tanárunk, Újhelyi Imre, magyaróvári akadémiai igazgatónak köszönhetjük. Tanulságos dolog, hogy egyetlen, a közérdeket szem előtt tartó törekvő férfiú mit tehet! Érdekes, a főváros közelében lakó svábok munkáját is figyelemmel kisérni. A homokos szántó földjüket bevetik valamely őszi keverékkel, amelyet már május első felében feltakarmányoznak, hogy újra bevessék csalamádéval. Igy egy évben kétszer termelnek takarmányt egy és ugyanazon földön. Természetesen nagy gondjuk van rá, hogy a talaj ki ne merüljön, de jó termőerőben maradjon. Hol tartunk mi ettől?! Állattenyésztésünk egyik baja az is, hogy akár van rá szükség akár nincs, a földmivelési kormány arra kényszerit egyes kerületeket, hogy magyar marhát tartsanak. Ezzel elejét veszi az intensiv állatkulturának. Fehérmarhát csak ott érdemes tartani, ahol a piac távol van, s ahol kiterjedt legelők vannak. Igy áll azután elő az az anomália, hogy a csordán járó tehenek mindenféle tarka barka riskákból állanak, s ott ténfereg kőztük egy-egy magyar bika. Ha már a fehérszőrű marha tenyésztést akarjuk reá kényszeríteni egy-egy vidékre, ugy legyen rá gondunk, hogy a csordára járó tehe nek is fehérek legyenek ! Ezidőszerint olyan conglomerátumokat látuns, aminőket sehol a világon. Fajról szó sem Jehet. Jellemző ez a mi közállapotainkra, s mutatja, miként hajtják végre nálunk a rendeleteket, s mit eredményeznek a zöld asztal mellett elhatározott, de az életben ki nem tapasztalt intézkedések. Ügyis hiába minden erőlködés. Ahol nem a meggyőződés, a kézenfekvő haszon diktálja az irányt, ott célt nem érünk. A szikes nagy kiterjedésű legelő, a szilágysági és erdélyi dombvidék a magyar marha terepe, ott ugyís a belátás folytán tenyésztik, de ahol nincs, vagy kevés a legelő, ott helyesebb belenyugodni a nyugati marha elterjedésébe, de akkor tegyük egyöntetűvé, okszerűvé s legyünk tisztába a céllal, mit akarunk elérni ? Szomjas Gusztáv. A iiadölcsüii végleges kötvényeinek kibocsátása. A hivatalos lap vasárnapi száma közli a pénzügyminiszter 4,778. sz. hirdetményét a 6% os hadikölcsönkötvényekről kiadott ideiglenes elismervényeknek a végleges kötvényekre való kicserélése tárgyában. Eszerint az 1914. évi 6% os magyar járadékkölcsön kötvények helyébe egyelőre kiadott ideiglenes elismervények a szabad darabokra nézve folyó évi április 1-től. a zárolt darabokra nézve folyó évi április 15-től kezdve végleges kötvényekre cseréltetnek ki. A végleges kötvények annál a hivatalos aláírási helynél, amely a kicserélendő ideiglenes elismervényen alkalmazott festékes bélyegzővel kibocsátó helyként van feltüntetve, az ott megjelenő feleknek díjmentesen adatnak ki. Ugyancsak díjmentesen tartoznak a náluk megjelenő feleknek a végleges kötvényeket kiadni azok az intézetek is, amelyeket az 1914. évi november 11-én kelt aláírási felhívásban felsorolt hivatalos aláírási helyek az aláírások közvetítésére felhatalmaztak. A posta ulján beküldött ideiglenes elismervények ellenében kiadandó végleges kötvényeknek a felek részére való elküldésével járó költségeket önérthetőleg az ideiglenes elismervényeket beküldő felek tartoznak viselni. A végleges kötvények a szabad darabokat jegyző feleknek szabad darabokban, a zárolt darabokat jegyző feleknek pedig a zárolt darabokban adatnak ki, a zárolt kötvényekről pedig ezenkívül külön elismervényt is adnak. A zárolt kötvény bemutatójának kérelmére a m. kir, államkincstár a bemutatott kötvény zárolását bármikor feloldja olykép, hogy a zárolt kötvény helyett a bemutatónak a kötvényköpenynék és az összes még le nem járt szelvényeknek, valamint a szelvényutalványnak bevonása mellett, költségmentesen tőzsdei forgalomra alkalmas, megfelelő névértékű, 1914. évi november 1-ei kellettel kiállított 6%-os m. kir. adómentes állami járadékkötvényeket szolgáltat ki, amelyek az összes folyószelvényekkel és szelvényutalványnyal vannak ellátva. Amennyiben a zárolt kötvények nem oldatnak fel, ugy az .Elismervény"-ben megnevezett személy, vagy ennek örökös (hagyományosa) — de nem más jogutódja, vagy hitelezője — a feloldatlan, zárolt kötvényéknek s a még le nem járt szelvényeknek és a szeivényutalványnak, valamint a szóban forgó külön „Elismervény "-nek bemutatása mellett a feloldatlan zárolt kötvényeken alapuló tőkekövetelést 1919. évi augusztus 1-től 1919. évi novamber l-ig bezárólag visszafizetésre felmondhatja. A felmondott kötvény felmondási záradékkal fog elláttatni és a m. kir. államkincstár az ilykép záradékolt kötvény bemutatójának a kötvény névértekét — a kötvénynek és még le nem járt szelvényeinek, valamint a szelvényutalványnak bevonása mellett — bélyegmentes nyugtára 1920. évi november 1-én kifizeti. Hogyan érintkezhetünk a hadifoglyokkal? Mivel ugy Nyíregyházáról, mint a vármegye területéről többen vannak különböző helyeken hadifogságban, kikkel hozzátartozóik érintkezni óhajtanak, ismertetjük itt a velük való érintkezés módozatait. Első sorban is megemlítjük, hogy a hadifoglyokkal való levelezés, vagy bármely más postai küldemény díjmentes. A bélyeg helyére azonban fel kéli irni a következő szavakat : „Pour prisonnier de guerre', ami franciául azt jelenti „hadifogolynak". A hadifoglyoknak Szerbiába, Montenegróba, Nagybri*tanniába, Franciaországba és Japánba levelek vagy levelezőlapok egyaránt küldhetők. A leveleket azonban mindig nyitva kell feladni, tehát azokat nem kell leragasztani. Oroszországba csak levelezőlapok küldése ajánlatos. A címzést valamint a levél vagy levelezőlap szövegét ajánlatos az illető ország nyelvén irni, avagy franciául vagy németül kell irni. Ujabban ugyan például Oroszországban is kézbesitik a magyarul irott levelezőlapot is, de a címet mindig vagy franciául, vagy németül kell irni, A cimben meg lcell említeni a hadifogoly katonai rangját és azt, hogy melyilc csapattesthez tartozott. Ezenkívül még a címhez is oda kell irni franciául vagy németül, hogy „Prisonnier de guerre" vagy „Kriegsgefangener". Ha a feladó nem tudja pontosan az illető város nevét, ahol a cimzett tartózkodik, elegendő annak az országnak a nevét irni, amelyben a cimzett hadifogságban van. Igy például: „Russie" (Oroszország), „Serbie" (Szerbia) stb. A feladó nevét és lakhelyét a levelezőlapon a címoldalon fent, a leveleknél pedig a levelboriték hátulsó oldalára mindig fel kell írni a feladó nevét ís cimét a francia „'Envoyeur" vagy a német ,Aufgeber" jelzéssel, amely szavak ezeken a nyelveken „feladó "-t jelentenek. Itt közlünk mintául egy pár példát: Pour prisonnier de guerre. Monsieur Ádám Nagy, Gaporal Inf. Reg. 65. Gomp. 6. Prisonnier de guerre. Novo Nikolajevsk. Russie. Vagy németül: Pour prisonnier de guerre. Herrn Johann Kis, Infanterist Inf. Reg. 65. Gomp. 11. . Krigsgefangener. Kiew. Russie. Ismételjük tehát, hogy akár franciául, akár németül irjuk a címet, felül, illetőleg a bélyeg helyére mindig franciául irjuk fel, hogy „Pour prisonnier de guerreEz pótolja a postabélyeget. A név után pedig odaírjuk vagy a francia „Prisonnier de guerre" vagy a német „Krigsgefangener" jelzést. És ismételjük, hogy a feladó nevét szintén mindig fel kell irni a lakás megjelölésével, vagy igy „Envoyeur : Jean Nagy" vagy németül „Aufgeber: Alexander Kis" s azonkívül a lakást pl.: Nyíregyháza, Hongrie, illetőleg: Ungarn. A levelekben csak magándolgokról szabad irni. A háborúval kapcsolatos eseményekről nem. Postautalványokat Oroszországba, Nagybrittanniába, Franciaországba, Japánba és Szerbiába lehet küldeni. Természetesen csak nemzetközi postautalvány űrlapon. Az Oroszországba, Franciaországba, Nagybrittanniába és Japánba