Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-21 / 23. szám

4 27-ik szám. jNíYÍRiriDÉK. 1915. április 4. nagy melegnek tulajdonítanak. A valóság az, hogy a táplálkozási zavarok következtében a szemben nem halmozódnak fel a szükséges anyagok, amelyből a liszt képződik, de víz halmozódik fel, amely éréskor elpárolog, s a beteg búzaszem apadt lesz — megszorul. Ha a vetés túlbuja, megdől. A levegő és napfény nem érezteti jótékony hatását, ellenben a rozsda fokozott mértékben terjed el, s a kár annál érzékenyebb lesz a megdőlt vetésben. A rozsdagomba terjedésének a nedves meleg kedvez. Oda kell tehát törekedni, hogy midőn juniusban, vagy julius elején a meleg beköszönt, a búza szemképződés előrehaladt állapotban legyen. Ezt ugy érem el, ha nem vetek tulkövér földbe, mert az ilyen bujaföldben buja a szár és levélképződés s az érés késik. Ezt ugy ellensúlyozhatom, ha a vetést boven ellátom superphospháttal. A superphosphát erősiti a szalmát, gyorsítja a szemképződést s igy az érést, ezzel a superphosphát mintegy átsegíti a kritikus időszakon a buzanövényt. A másik védelem, ha jó mélyen szántok. A jó mély szántásnak nagyobb a vízfelvevő képessége, gyorsabban szikkad s erőteljesebb a benné álló növény, tehát nem dől meg. A megdőlés ellen lehetőleg védekezni kell, amit ugy érhetek el, ha bujavetésemet szárbainduláskor alaposan meghengerelem. Ezzel megakasztom az anyagforgalmat a szárban s élénkebb győkérképződésre serkentem a növényt. Tulkövér földben a késői vetés is káros lehet, mert a megkésett vetésfejlődése és érése nagyon benyúlik a juliusba, tehát abba az időbe, amidőn a rozsda életfeltételéhez szükséges meleg idő beáll. Németország, Ausztria stb. nincs kitéve ennek a gyors hőemelkedésnek, ott az érés lassúbb, de viszont ott a rozsda nem tud nagymértékben fellépni. Ez is egyik oka a németországi termések biztosságának. Kövérfoldbe ne vessünk sürün. Akinek ilyen kövérföldje van, ritkasoru vetőgépet alkalmazzon. A sorok lehetőleg észak-déli irányban fussanak, hogy a sorközökön a passát szelek könnyen végig futhassanak. Némi védelmet nyújt az is, hogy erőteljes, jól fejlett vetőmagot vessünk, mert ebből életképesebb, ellenállóbb növényt nyerünk. Tavasszal, ha a föld jól megszikkad, berenáljuk meg alaposan vetéseinket, ez a kapálást helyettesíti, s élénk fejlődésre serkenti a növényt, s ez is egy védelem lesz a rozsda ellen. Mindezek az apróságok, amelyekre legtöbben gondot sem vetnek, nagyban hozzájárulnak a betegségek leküzdéséhez. Egy harmadik, — szerencsére ritka betegség — a torzsgomba. A torzsgomba a buza gyökerét támadja meg. Amint a buza felnő, az alsó bütyök és föld között a szár megbarnul, későbbb a növény meghajlik, az ép rész felfelé kunkorodik. A betegség a szárat és a kalászt megfehéríti. Ez a betegség > azért áll elő, mert. évről évre búzát vetnek egy és ugyanazon földbe. Ez az eljárás kedvez minden élősdi elszaporodásának. A betegség folytán a szemképzés teljesen megakadhat. Ugy védekezünk ellene, hogy okszerű váltó gazdaságot űzünk. Kalászost kalászos után nem vetünk, földünket mélyen műveljük s jóerőben tartjuk. Ahol mégis fellép a torzsgomba, ott a befertőzött tarlót tanácsos lesz felperzselni, s mélyen alászántani, s néhány évig buzavetésre ne használjuk az ilyen földeket. Sok ellensége van a gazdának, de legnagyobb ellensége önmaga. Az ellenségek ellen megvéd majd minden esetben a tudomány és tapasztalat, de a tudatlanság és hanyagság ellen nincs védőeszköz. Szomjas Gusztáv. A lisztkeverési szabályok. A belügyminiszter Szabolcsvármegye területére is életbe léptette március hó 20»tól kezdődőleg a buza- és rozsliszt kíméléséről szóló 649/1915. M. E. számú kormányrendeletet. Ez a rendelet, melyet a sajtóhibák ördöge hírlapokban és hirdetményekben a buza és rozsliszt „kiméréséről* szólónak keresztelt el, lényeges változtatásokat léptet életbe a liszt használhatása terén. Mivel az őrlésekre és lisztkeverésre vonatkozó rendeletek olyan sürü egymásutánban követték egymást, hogy mire az egyikkel megismerkedtünk, már más volt érvényben, szükségesnek véljük, hogy az uj lisztkeverési rendeletet részletesen megismertessük. Eddig, vagyis március 20-ig nem volt kőtelező a kenyérkészitéshez a tengeri-liszt használata. Az őrlésre vonatkozó rendelkezések csupán azt tartalmazták, hogy buzáf. vagy rozsot csak ugy lehet őretni, ha egyidejűleg megfelelő mennyiségű árpát, vagy tengerit is őretnek, vagy a buza és rozsliszthez burgonya, vagy rizslisztet kevernek. A búzából három féle lisztet lehet készíteni. Úgynevezett finom tésztalisztet, amit közönségesen nullásnak neveznek, az úgynevezett főzőlisztet és kenyérlisztet. Finom tésztalisztet csak 15% erejéig szabad készíteni. Ez tiszta búzaliszt. Ebből a 15% ból 2% búzadarának (gríznek) készíthető. Főzőlisztet a búzából a régebbi kettes számú lisztnek megfelelő minőségben szintén csak 15%-ot szabad készíteni. Ámde ehhez 30% arányban árpalisztet kell keverni a malomban. A főzőliszt, vagy gyuróliszt tehát már nem tiszta búzaliszt, annak 30%-a árpaliszt. Kenyérlisztnek marad e szerint 50%. (A többi korpára és porlódásra megy le.) Ámde ehhez a kenyérliszthez, vagy ha valamely malomban az egész busából csak egy fajta lisztet, úgynevezett sima-lisztet készítenek, ehez is 33% árpalisztet, vagy 30% tengeri, burgonya, vagy rizslisztet kellett keverni. Rozsból csak egyféle lisztet szabad előállítani, de az ekként előállított rozsliszthez is ugyanannyi árpa, tengeri, vagy burgonyalisztet kellett keverni, mint a buzakenyérliszthez. Ez volt eddig a szabály. Válogatni lehetett a keverendő anyagban. Most, vagyis március 20-tól kezdve akár a buza, akár a rozslitszthez, akár ezeknek egymással való keverékéhez, akár pedig ezeknek árpaliszttel való keverékéhez ugyanannyi tengerilisztet kell használni. Más szavakkal: ezután a kenyérliszt fele mindig tengeriliszt. A másik fele lehet buza, rozs, vagy buza és rozsliszt, vagy lehet benne árpa is. A fele azonban tengeriliszt. Sőt voltaképen legalább a fele tengeriliszt. Mert tengeriliszt lehet több is, mint a fele; kevesebb azonban nem. Ez alól a szabály alól kivételek az olypn cukrászsütemények, melyekben vagy egyáltalán nincsen buza, rozs vagy árpaliszt, vagy ha van is, a többi anyagoknál kevesebb. Továbbá a pékek által készített vizes-zsemlye, a kórházak és egyéb ápolóintézeteknél az orvosok által Magyarország és Szerbia.*) Manapság, midőn Magyarország és Szerbia viszonylagos történelmének csúcspontjához, a mai világháborúhoz értünk, szinte önkéntelenül is visszatekintünk az események hosszú láncolatára, a jelenből a viharos multakra s ekkor röviden összefoglalhatjuk azon események történetét, mely hiven visszatükrözteti úgy a szerbeknek mint elődeinknek legaprólékosabb jellemvonását is. Olyan sajátságokat találhatunk itt, amelyek, ha némileg átalakulva is, de megvannak a jelenben, vagy a közelmúltban s amelyek nem az egyes idők sajátságai, hanem ugy a magyar mint a szerb nemzet közös erkölcsi képe, amely fennáll ma s amely fenn fog még állani, mig két nemzet ivadékai élni fognak a földön. Mert vájjon Dusán a nagy szerb cár nem-e híven tünteti fel fajának tulajdonságait, avagy nem e ugyanazt mondhatjuk el kartársáról, a mi Nagy Lajos királyunkról ? Mert mig az egyik és pedig Dusán nem vonakodik bárminemű eszközök igénybevételével is világuralmi törekvésének eleget tenni, addig Nagy Lajos *) Részlet Klár József VIII. o. tanuló a Kossuth Lajos emlékalapítvány pályázatnál 100 koronás dijat nyert „Magyarország és Szerbia egymáshoz való viszonya" c. munkájából. egyenes uton halad, ő eredetileg nem akar hódítani, őt a vallásos meggyőződés és az a tudat viszi ^a háborúba, amely szerint a bűnösnek bűnhődni kell. Másrészről azonban mai értelemben igy is állithatnók be a tényeket, a szerbek és vele együtt a többi szláv nemzetek kész diplomaták ravaszak és előrelátók, mig a magyar és még más nép is túlságosan nyilt, túlságosan becsületes, ami már is kizárja a diplomáciát. Vagy nem világos példája-e ennek Brankovics, ki történelmünk kiváló alakjait mint pl. I. Zsigmondot, valamint a nagy Hunyadi Jánost is oly gyakran megtévesztette. Egy Brankovics, ki mint jó diplomata hosszú éveken keresztül, habár labilisan is, de fenn tudta tartani magát két olyan nemzet közt mifit a tőrök és a magyar, anélkül, hogy véglegesen bármelyik is diadalmaskadhatott volna fölötte, igy Brankovics-, kinek azonban ilynemű politikája célt nem érhetett, s halála sirba viszi Szerbiát is. Ezután pedig egy hosszú tátongó űr veszi kezdetét, amely űr mihamar szélesedik, növekszik s amelybe mihamar bele kerül Magyarország is. Ez a török hódoltság. Mert mig Magyarország, ha egy évszázad múlva is, de megszűnik török tartomány lenni, addig Szerbia még hosszú ideig szenved, pusztul a törők uralom alatt és ha Kara»yorgye később fel is rázza a nemzetet a letargiából, mind hiába, Szerbia a jó hazafiban is ellenséget lát, Karagyorgye száműzetésben hal meg és Szerbiában nincs elég lelki erő, nincs elég nemzeti önérzet, hogy végleg elszakadjon Törökországtól. Húzza, halasztja a dolgot, mig végül úgyszólván csak belefut Oroszország tárt karjaiba. Szerbia saját maga zárta el a lehetőséget, hogy valaha is független lehessen s ennek nem a szerb nép az oka, mint azt sokan hiszik, hanem a vezetők, az uralkodók, az ország első emberei, kik mind gyenge bábok a mindenható orosz cárok kezében. Ezzel ellentétben áll a szerb nép, kinek egyedüli hibája tudatlansága, amely korlátozza cselekedeteit, hátráltatja maga és országa vagyonosodását és mindenek felett útjában áll a legnagyobb földi kincs elérésének, amelynek neve: szabadság! S éppen ezért nekünk igyekeznünk kell a szerb nemzettel nemcsak a háborút eme borzalmas démont a maga teljes valójában megismertetni, hanem egyúttal a kultura és civilisatio magvát elhintenünk köztük és igy felvilágosítani őket, hogy azok a sokszor általok gyűlölettel emlegetett magyarok csak javukat akarják s én hiszem s bizom benne, hogy a fáradozásnak eredménye is lesz és a népek milliói előtt meg fog valósulni az, a mostanáig csak képzeletben élő fogalom, amelynek neve: világbéke. Hadbavonultak részére gyapjú és selyem alsó trikók, szvetterek,keztyiik, harisnyák has-, térd- ós órmeiefjitó'k hósapkák* teveszőr mellény és aSsó nadrágok a legnagyobb választókban kaphatók női- és féríi-divatáruházában Telefon : sz.